NBA Playoff 2016: A második kör előzetese (1/4)

San Antonio Spurs (2.) – Oklahoma City Thunder (3.)
(Első mérkőzés: 2016. május 1., vasárnap, 02:30)

Mi történt eddig? A Spurs a nyári átalakítások után pazar alapszakaszt futott, de a Golden State Warriors árnyékában maradtak végig. Április elején kicsit kiengedtek, de a rájátszásra pont azt a Memphis Grizzliest kapták, akiknél a fél csapat, ráadásul Zach Randolph-ot leszámítva a jobbik fele sérült volt, így tükörsimán mentek tovább söpréssel, maximum a harmadik összecsapást lehetett szorosabbnak nevezni - a kevés meccs mellett sem fejben nem kellett megszakadniuk, sem fizikailag.

A Thundernél nem sok minden változott a korábbi évekhez képest, azt az egy nem elhanyagolható dolgot leszámítva, hogy egészségesek tudtak maradni végig a kulcsemberek. Az OKC simán lett harmadik nyugaton, a PO első körében viszont a kelleténél talán parázsabb csatát vívtak a Dallas Mavericksszel. A papírformának megfelelően bedarálták 4-1-gyel a sok sérüléssel is küszködő texasiakat, de meglepően sok mellékzöngéje volt a párharcnak - kicsit mintha idegesek lennének Duranték.

Az alapszakaszban 2-2-re végeztek a felek. Még az első meccsüket játszották egymás ellen a szezon legelején, október 28-án 112-106-ra győzött hazai pályán a Thunder, majd háromszor az idény végén csaptak össze. Március 12-én 93-85-re győzött a Spurs San Antonióban, március 26-án 111-92-re Oklahoma Cityben nyertek Westbrookék, április 12-én pedig hosszabbítás után nyert Texasban Gregg Popovich alakulata 102-98-ra.

Óriási csatára lesz kilátás, két ellentétes stílusú csapatról beszélünk ugyanis - a Thunder volt az alapszakaszban a második legjobban támadó együttes (110.2 dobott pont 100 támadásonként), a Spurs viszont messze a legjobb védekező alakulat a jelenlegi NBA-ben (92.9 kapott pont 100 támadásonként).

Az Oklahoma Citynél nincs túl sok talány: Russell Westbrook és Kevin Durant a két fazonszabász, a többiek támadásban a piszkos feladatokat végzik el, illetve a leosztott labdákból próbálnak megélni. Itt máris két kulcspárharcot lehet kiemelni, a DRPM (100 támadásra vetített kapott pontok, amikor a pályán van adott játékos és amikor nincs) alapján a liga két legjobb perimétervédője ugyanis Kawhi Leonard és Danny Green. Leonard egészen pontosan az ötödik ezen a listán, zsinórban másodjára nyerte meg az Év Védője díjat, úgyhogy Durant borzasztóan nehéz sorozat elé néz ellene, Westbrook viszont bombaformában volt az alapszakasz és az első kör folyamán is, itt Greennek kell legjobbját hoznia majd. Westbrook vezetésével mondjuk elég sok labdát el is ad a Thunder, 24. voltak az alapszakaszban (14.0% TOV%), és ez főleg Leonarddel a pályán nagyon hangsúlyos lehet - ez kifejezetten gyenge pontja az Oklahoma City támadójátékának.

Azért is lesz érdekes a párharc, mert elvileg a Thunder összes erősségére van válasza a Spursnek. Westbrookék vezetésével a második legjobb duplaszázaléka van az OKC-nek (52.4%), viszont a San Antonio ellen dobták a második legrosszabbul a ketteseket az ellenfelek (47.0%). Elég sok büntetőt harcol ki a Thunder (25.2), viszont Duncanék ellen dobták a második legkevesebbet a vonalról a csapatok (19.2). Durant és Westbrook mellett egy igazi egyszemélyes veszélyforrása van még Billy Donovanéknek, az pedig Enes Kanter, a támadópattanózása, illetve az ezt követően igen jó százalékban befejezett akciói. Az Oklahoma City volt az alapszakasz legjobb támadópattanózója (31.1% ORB%), viszont a San Antonio ebben is ligaelit, a harmadik legjobb arányban szedték a védőpattanókat (29.1% DRB%). Ami valószínűnek tűnik, hogy a Thunder nem a triplákkal nyeri meg a párharcot, ebben ugyanis csak 17-ek mennyiség és hatékonyság alapján is (34.9%), míg a Spurs ellen vállalták a legkevesebb triplát és a legrosszabb százalékkal is (33.1%).

A pálya másik oldalán összességében mindkét együttes inkább közepes - a San Antonio csak 10. volt támadásban (103.5 dobott pont 100 támadásonként), az Oklahoma City pedig csak 15. védekezésben (102.9 kapott pont 100 támadásonként).

A Spursnél annyival mindenképpen sokrétűbb a támadójáték, hogy tőlük a megszokott, "európai", sokpasszos, sokmozgásos támadásvezetés várható továbbra is, plusz Leonard fejlődésével és LaMarcus Aldridge leigazolásával náluk is megvannak azok az emberek, akikre támaszkodhatnak, ha valami nem megy és mindenképpen kell a pont - Aldridge-nek Duranthez hasonlóan nem lesz egyszerű dolga Serge Ibaka miatt, de Leonard pont Duranttel kerülhet szembe, aki nem egy elit védő. Náluk fordított az arány, Leonardék a "B-opció" és a csapatjáték az első választás, míg a Thundernél egyértelműen a két ászra építenek - más kérdés, hogy hiába egyszerűbb sokkal az OKC játéka, így is eredményesebb és hatékonyabb elöl. Aldridge megszerzése azért is fontos, mert a korábbiakban a fontos pontok megszerzésére sokszor használt Tony Parker finoman szólva sincs formában - ha például tőle jönne egy elfogadható és kiegyensúlyozott teljesítmény, az X-faktor is lehetne a Spursnek, mert jelenleg ezzel nem igazán lehet számolni.

A San Antoniónál érdemes kiemelni, hogy hiába voltak csak 10-ek támadásban, mezőnyből kiváló hatékonysággal dolgoznak - ugyan csak a 26. legtöbb hármast dobják rá (18.5), de a második legjobb százalékkal (37.5%), míg a duplákat tekintve a harmadik legjobbak (51.5%). Azt viszont rögtön hozzá is kell tenni, hogy a Thunder védekezésének egyetlen pozitívuma pont a mezőnydobások elleni védekezés - duplák (46.4%, 7.) és triplák (34.2%, 8.) ellen is Top10-ben voltak. A San Antonio a 9. legkevesebb labdát adta el (12.4% TOV%), az OKC hátulról a negyedik az eladott labdák kiharcolásában (11.7% TOV%), és hiába gyenge támadópattanózó a Spurs (23.0% ORB%, 23.) és harcolnak ki kevés büntetőt (20.4 FTA, 28.), ezek ellen a Thunder is csak közepes. Az lesz érdekes, amennyiben az OKC az első szándékú mezőnydobásokat jól tudja védeni - erre van esély azért -, mert akkor olyan területre tévedhet a meccs, amiben egyik gárda sem egyértelműen jobb a másiknál (faultok kiharcolása, pattanózás).

A Thunder jó védekezőszámaihoz (legalábbis ami a mezőnydobásokat illeti) hozzá kell tenni, hogy a negyedik negyedekben nagyon sokszor olvadtak le, ez egy ilyen sokszínű támadójátékkal bíró ellenfél, mint a Spurs ellen végzetes lehet - ezen akár el is mehet az Oklahoma City párharca, mert várhatóan túl sokszor nem fogják kiütni Ginobiliéket három negyed alatt.

Edzők. Itt elég nagy különbséget érzek a két csapat között. Billy Donovan továbbra sem nagyon csinált semmit sem a csapatjátékkal, sem a védekezéssel - annyival járnak előrébb, mint Scott Brooksnál, hogy mindenki egészséges. A túloldalon viszont (szerintem) minden idők (egyik) legjobb edzője ül, akinek szerintem nagyobb is a variációs lehetősége - Durant és Westbrook two-man show-jához nem nagyon lehet hozzászólni, Popovich viszont Leonard és Aldridge segítségével kombinálhat a csapatjáték és az egyéni között.

Konklúzió. Az az alapszakaszban is látszódott szerintem, hogy olyan rettenetesen nagy különbség nincs a két fél között, az OKC-nek is megvan a játéka, amivel képesek legyőzni a San Antoniót (ha a két sztárjuk ledobja a gépszíjat, még a Spurs védekezése sem tud nekik ellenállni, főleg a Thunder pályáján) és fordítva is igaz ez, ráadásul a két csapat használható játékosainak száma között sincs túl nagy differencia sem a periméteren, sem a palánk alatt. Nagy előny a Spursnek a hazai pálya, hiszen az alapszakaszban 40-1-gyel zártak saját közönségük előtt, ez nagyon könnyen döntő is lehet a párharc szempontjából.

Tipp. 4-3 a San Antonio Spursnek.