NBA Playoff 2024 - Az első kör előzetese (6/8)

New York Knicks (2.) – Philadelphia 76ers (7.)
Az első mérkőzés időpontja: 2024. április 21. vasárnap, 00:00

Mi történt eddig?

A Knicks tavaly pályahátrányból is 4-1-re elintézte a Cavalierst, viszont a második körben már könnyűnek találtattak a döntőig menetelő Heat ellen (2-4). A nyáron egy-egy fontos távozójuk, illetve érkezőjük volt, lezárták az Obi Toppin-projektet, míg Donte DiVincenzo személyében megtalálták Jalen Brunson új hátvédtársát. Az alapszakaszt nem kezdték jól, az első hat meccsükből négyet elvesztettek, ezt követően viszont hétből hatot nyertek, és novemberben megszilárdították a helyüket kelet első felében. Decemberben akadt egy kisebb hullámvölgyük, amin Mitchell Robinson kidőlése sem segített, viszont az év legvégén komoly változás történt a keretben, Immanuel Quickley és RJ Barrett feladásával hozzájuk került OG Anunoby, Precious Achiuwa és Malachi Flynn. Anunoby bemutatkozása egy ötmeccses győzelmi sorozatot is elindított, majd nem sokkal később egy kilenc győzelemből álló széria is összejött. Utóbbi ugyanakkor vezéráldozatokkal járt, Anunoby január 29-ével kezdve 30 meccsből 27 találkozót hagyott ki, míg Julius Randle olyan súlyos vállsérülést szenvedett el, ami miatt meg is kellett végül műteni, így ő a teljes rájátszást kihagyja – Randle csak hónapokkal később feküdt kés alá, mivel abban reménykedett, hogy vissza tud térni a rájátszásra, de nem gyógyult megfelelően a válla. A deadline előtt újabb cserét húzott meg a Knicks, Ryan Arcidiacono, Malachi Flynn, Evan Fournier és Quentin Grimes feladásával el tudták hozni a Pistons két keresett veteránját, Bojan Bogdanovic és Alec Burks is hozzájuk került. Miután két kezdő játékos is kidőlt, elkezdtek ismét gyakrabban gyűlni a vereségek, viszont az alapszakasz hajrájában előbb Robinson, majd Anunoby is újfent játékra jelentkezett, és az idő közben elképesztő formába lendülő Brunson vezetésével öt győzelemmel fejezték be az alapszakaszt. Mivel a Bucks elkezdett botladozni, 50-32-es mérlegükkel az utolsó játéknapon felléptek a második helyre keleten, így a playinből kaptak ellenfelet.

A 76ers számára fájó véget ért az előző szezon, a második körben úgy estek ki a Celtics ellen, hogy 3-2-re még ők vezettek – a hatodik meccsen a negyedik negyedre omlottak össze, míg a hetediken már kicsit hamarabb, a két középső játékrészt 65-33-ra bukták el. Philadelphiában ezt követően megköszönték addigi Doc Rivers munkáját, kinevezték helyére a Raptorstól távozó Nick Nurse-t, és a nyár kérdése az volt, hogy mi lesz James Hardennel. A hátvéd végül a maga kezébe vette az irányítást, lehívta az opcióját a 2023/24-es szezonra, majd rögtön cserét kért, és azt is hangsúlyozta, hogy ő a Clippersben képzelné el a folytatást. A piacról eközben kisebb igazolásokat hajtottak végre, érkezett Mo Bamba és Patrick Beverley, majd szeptemberben az addig csapatot kereső Kelly Oubre Jr. is náluk kötött ki veterán minimumért, Harden helyzete viszont csak nem oldódott meg, papíron az alapszakasz kezdetén is még a játékosuk volt. Végül november 1-ig húzódott ez a kellemetlen közjáték, ekkor viszont tényleg a Clippershez cseréték a hátvédet, küldték mellé PJ Tuckert is, cserébe pedig keretmélységet (Nicolas Batum, Robert Covington, KJ Martin, Marcus Morris) és draftjogokat kaptak.

A pályán eközben remekelt a 76ers, azt követően, hogy kikaptak az első meccsükön a Bucks ellen, sorozatban nyolcszor nyertek, és nem csupán Joel Embiid játszott jobb formában, mint előtte az MVP-szezonjában, hanem Tyrese Maxey is láthatóan nagyon élvezte, hogy Harden árnyékából kilépve megnőtt a szerepe. November végén, december elején becsúszott néhány vereség olyan meccseken, amiken Embiid nem játszott, majd karácsonytól kezdve kilencből hét meccset kihagyott a center, egyre többet bajlódott sérüléssel. A gond január végére még nagyobb lett, amikor több meccsen is láthatóan sérülten erőltette a játékot, majd a Warriors elleni összecsapáson ráesett a térdére Jonathan Kuminga – az esetnél úgy megsérült a meniszkusza, hogy műtétre volt szükség, ezzel két hónapra az oldalvonal mellé került. A 76ers hamarosan lépett is, hogy megerősítsék a keretüket a deadline előtt, Beverley-t Rivers után szalajtották Milwaukee-ba, és átvették a helyére Cameron Payne-t, de ennél is jelentősebb változtatás volt, hogy Morris, illetve az évek óta elvágyódó Furkan Korkmaz szerződéseit felhasználva megszerezték Buddy Hield játékjogát a Pacerstől. Pár nappal később Kyle Lowry is aláírt szabadügynökként, a vereségek ugyanakkor egyre gyakrabban gyűltek, és így becsúsztak a playin-mezőnybe. Az alapszakaszt sikerült jól zárni, az utolsó nyolc meccsüket megnyerték, Embiid is visszatért eközben, bár a térde megint elkezdett rakoncátlankodni. Végül a hetedik helyen futottak be 47-35-ös mérleggel, így a Heat ellen játszhattak a playinben, ahol Batum 6 bedobott triplájának, Embiid erős negyedik negyedének, valamint Jimmy Butler korai sérülésének köszönhetően 105-104-re nyerni tudtak.

Az alapszakaszban négy meccsből hármat nyert a Knicks, ugyanakkor egyedül a január 5-én megvívott találkozójukon lépett pályára Embiid és Randle is – ezt a találkozót Philadelphiában nyerte meg a Knicks 128-92-re, köszönhetően a remek triplázásuknak, illetve ellenfelük pocsék kinti dobóformájának. Február 22-én ismét Philadelphiából hozta el a győzelmet a Knicks, Tyrese Maxey 35 pontja ellenére is 110-96-ra húzták be ezt a meccset. Március 10-én igazi roncsderbit vívtak a Madison Square Gardenben, a Knicks 32,5, a 76ers 38,8 százalékkal célzott mezőnyből, és végül 79-73-ra nyertek a vendégek. Két nappal később jött a szezonbeli utolsó találkozó is, és az MSG közönsége ismét azt láthatta, hogy a 76ers 80 pont alatt marad, ezúttal viszont a Knicks 106-79-es győzelmet könyvelhetett el. Az utolsó két meccs annyiból lehet releváns, hogy Tom Thibodeau azokon már közel azt a rotációját használta, amiket a rájátszásban is elővehet, ugyanakkor most Embiid is bekerül a képbe a túloldalon, ráadásul a 76ers az egyetlen győzelmét úgy aratta a Knicks felett, hogy Maxey sem játszott.

Mi várható?

Amikor Embiid pályán van, a 76ers támadásban és védekezésben is elit szintet képvisel, ugyanakkor a gondjaik az alapszakaszban is ott kezdődtek, hogy csak 39 meccsen játszott a center, és azokon is csak 33,6 percig tudott fent lenni. Embiid teljesítménye döntő lehet, mivel az alapszakaszban még dominánsabb is volt annál, mint az MVP-szezonjában, 34,7 pontot, 11 lepattanót és 5,6 gólpasszt átlagolt, főleg a passzjátékával adott újabb dimenziót a 76ers támadójátékának, viszont amikor nem elég egészséges, szükségtelenül le is lassíthatja a játékukat. Ez volt a helyzet sokszor az előző rájátszásban, illetve a Heat elleni is a playinben három negyeden keresztül, láthatóan nincs minden rendben a térdével. A Knicksnek vannak is fizikális magasemberei, akik képesek lehetnek sanyargatni őt, Isaiah Hartenstein és Mitchell Robinson is keményen fog védekezni vele szemben, viszont az is egy fontos fegyvere lehet, ha őket többször viszi ki a triplavonalig, és ezzel helyet teremt a betörő Maxey számára. Amellett, hogy Embiid passzjátéka sokat fejlődött erre a szezonra, a triplavonal mögül is jó éve volt, karriercsúcsot jelentő 38,8 százalékkal tüzelt távolról. Az is érdekes lesz, hogy mennyire tud majd eljutni a büntetővonalra, mert a Knicks általában kevés büntetőt enged az ellenfeleinek, ugyanakkor Embiid ligaelit ezek kiharcolásában, az alapszakaszban meccsenként 11,6 alkalommal állhatott oda a vonalra.

Amikor Embiid nincs pályán, esetleg ki tudja őt venni a játékból az ellenfél védekezése, akkor rögtön megszaporodnak a kérdések a 76ersnél. Elméletben Maxey feladata lenne ilyenkor előlépni, és az alapszakaszban bizonyított is, 25,9 pontot és 6,2 gólpasszt átlagolva All-Star lett, viszont a hatékonyságával már akadtak időnként gondok, és az előző szezonokban még nem is volt rajta akkora teher/nyomás a rájátszásban, amilyen most lesz rajta. Tobias Harris eközben lutrinak tűnik, mert hiába tűnt úgy, hogy az alapszakasz kezdetén kivirágzott Nurse kezei között, fokozatosan szürkült bele a mezőnybe. Lowry a rutinjával adhat lökést a csapatnak, és a playin után talán Batumról is el lehet ezt hinni, de az sem lenne nagyobb meglepetés, ha neki az lett volna idén az utolsó igazán kiemelkedő meccse.

Hieldre is érdemes lesz odafigyelni, már csak amiatt is, mert a triplázást fenn tudta tartani Philadelphiában is a cseréjét követően, ugyanakkor a 31 éves hátvéd pályafutása első rájátszására készül, tiszta rejtély, hogy belőle mit fog kihozni a nagyobb nyomás – 632 meccs után mutathatja meg magát a rájátszásban is, ennél csak hárman játszottak több meccsen úgy az alapszakaszban, hogy egyszer sem léptek pályára a rájátszásban. Amint Hield először pályára lép, Lauri Markkanen lesz a rekordtartó az aktív játékosok között, 403 meccsnél jár az ő számlálója.

Nagy nyomás lesz a Knicks kulcsemberein is, főleg Brunsonra fog hatalmas figyelem irányulni, mert mindenki tudja, hogy Randle hiányában neki kell vezetnie ezt a csapatot. Parádés alapszakaszon van túl a hátvéd, 28,7 pontot és 6,7 gólpasszt átlagolt, All-Star is lett belőle, majd a gála után újabb szintet emelt a játékán, 31,1 pontot és 7,3 gólpasszt átlagolt az utolsó 25 meccsén. Mindez azonban kényszer is volt, a sérülések miatt kellett ekkora terhet kapnia, és Tom Thibodeau másokkal sem bánt kesztyűs kézzel, a szünet után Josh Hart 40,5, Donte DiVincenzo 37,5 percet töltött átlagosan a pályán – ennek fényében különösen röhejes, hogy DiVincenzo azért nem lehet jelölt a Legtöbbet Fejlődő Játékos díjára, mert az egyik meccsen 9 másodperccel kevesebbet játszott a szükségesnél. Az alapszakasz hajrájában Miles McBride is lehozott egy olyan kilencmeccses sorozatot, ami alatt 44,5 percet átlagolt, ő viszont Anunoby visszatérése után emberségesebb perceket kezdett kapni.

Ezek a rájátszásba illő terhelések viszont csak részben jöttek a sérülésekből, mert közben a Bogdanovic-Burks kettős beépítése sem haladt zökkenőmentesen, Burks esetében az is kérdéses, hogy tagja lesz-e egyáltalán a Knicks rotációjának a rájátszásban. Hasonló kérdés, hogy meddig lehet még növelni ezeket a terheket úgy, hogy az ne legyen kontraproduktív? El fogunk jutni odáig, hogy Hart, DiVincenzo, esetleg a támadójátékot kis túlzással egymaga életben tartó Brunson 48 percet játszik valamelyik meccsen? Az sem lenne igazán meglepő, ha már a párharc korai szakaszában megtörténne valami ilyesmi, viszont ez nem tűnik hosszabb távon fenntarthatónak, így egy elhúzódó párharcban ez egy sarkalatos pont lehet – ugyanez igaz ugyanakkor Embiid térdére is.

X-faktor lehet például a már említett DiVincenzo, aki pályafutása legjobb szezonján van túl, és úgy átlagolt 15,5 pontot, hogy 40,1 százalékos hatékonysággal elsüllyesztett 283 triplát, viszont hasonlóan fontos szerephez juthat Anunoby vagy Hart is, akik különböző eszközökkel Maxey lassítását próbálják majd meg elérni. Az is izgalmas húzás lehet, ha Anunoby időszakosan átveszi Embiid fogását, meg lehet próbálni kizökkenteni őt azzal, hogy egy alacsonyabb, de gyorsabb védőt kap a nyakába. A túloldalon hasonlóan érdekes lesz, hogy ki fogja magára vállalni Brunson fogását, mert egyelőre erre Oubre lehet a legjobb válasz, aki az alapszakaszban 5/16-os mezőnymutatón tartotta őt, de nem bízhatják rá végig egy emberre az őrzését. Korábban a védekezéséről kevésbé híres Hield sem végzett rajta rossz munkát, esetleg a hosszú kihagyásból nemrégiben visszatérő De'Anthony Meltont is meg lehet rajta forgatni, de az sem egy elvetendő taktika, hogy próbálják meg csapatként izolálni őt a társaktól. Ellenkező irányba is elindulhatnak akár, meg lehet próbálni azt is, hogy Brunsont nem duplázzák, hagyják egy-egyben dolgozni valaki ellen, és rákényszerítik arra, hogy álljon bele akár 35-40 dobásba is, de senki más ne maradjon üresen.

Edzők

Nick Nurse talán a kreatívabb a két mester közül, és neki valószínűleg jót is tett a környezetváltozás, eléggé beleszürkült a torontói munkájába, most viszont van egy izgalmas kerete, aminél adott egy MVP-kaliber, egy All-Star, több specialista, illetve veteránok is. Valószínűleg kevergetnie kell a lapokat, és ahogyan a playinben Batumot, úgy itt is meg kell találnia azokat, akik éppen megfelelően passzolnak a két sztárhoz. Lehet, hogy egy nehéz döntést is meg kell hoznia, amennyiben Harris nem játszik majd stabilan, és a wingnek Anunoby miatt sem feltétlenül lesz könnyű párharca, ezt valószínűleg orvosolnia kell valahogy Nurse-nek. Tom Thibodeau a Timberwolvesnál eltöltött időszaka után idén New Yorkban újfent bizonyította, hogy megfelelő játékosokkal képes jól működő támadójátékot is összerakni, nála viszont az lesz a kérdés, hogy hány játékosában lesz képes megbízni annyira, hogy pályára küldje. Főleg akkor izzadhat, amikor Brunson nélkül akar megoldani pár percet, nincs echte csereirányítója a Knicksnek, úgyhogy ilyenkor Hart és McBride kezébe kell adnia a labdát, viszont ez azért nem feltétlenül tűnik életbiztosításnak. Belőle azt is ki lehet nézni, hogy hét főre szűkíti a rotációját, még ha nem is mindjárt hétfőre. A Brunson-DiVincenzo-Hart-Anunoby-Hartenstein sor fixnek tűnik, a centert átmenetileg Robinson tehermentesítheti, míg a periméteren Bogdanovic és McBride kaphat lehetőséget, de az sem lenne meglepő, ha idővel egyikük kiszorulna szintén a rotációból, és annyival is többet hagyná pályán a kezdőket Thibodeau.

Összességében Embiid egészségén, illetve Brunson terhelhetőségén múlhat ez a párharc, ugyanakkor mindkét oldalon vannak olyanok, akikben egyaránt benne lehet a potenciál az előlépésre, illetve a besülésre is. Az is döntő lehet, hogy melyik csapat tudja majd elvenni az ellenfél irányítójának a játékát, ahogyan az is, hogy a keretmélység papíron hiába szólna inkább a Knicks mellett, a gyakorlatban a 76ersnek lehet több olyan játékosa, aki hasznos perceket tölt majd el a pályán.

Tipp: 4-3 a 76ers javára, de egyáltalán nem lepne meg a Knicks továbbjutása sem, főleg akkor, ha Embiid térde nem bírja végig a párharcot.

 

Kérjük, hogy látogass el a Kezdő5 támogatói felületére, ahol plusz tartalmak várnak! Részletek ide kattintva!