NBA Playoff: a második kör legjobbjai

A második kör MVP-je

Hegedűs Róbert

LeBron James. Lejjebb lesz szó arról, hogy a Toronto gyakorlatilag egész évben LeBron ellen készült, ennek fényében egészen hihetetlen, hogy milyen szinten dominálta a párharcot a pálya mindkét oldalán. 35 pont alatt nem dobott, mellé tett 8.3 pattanót, 5.3 gólpasszt, 1.3 szerzett labdát, 1 blokkot meccsenként, 43/75 volt mezőnyből, majdnem 50 százalékkal (13/27) verte a hármasokat, és 83 felett büntetőzött. Bár megint több, mint 40 percet volt fent a pályán, egyáltalán nem érződött rajta a fáradtság – és intő jel a Bostonnnak, hogy több, mint egy hetet pihenhetett…

Gobodics Tamás

LeBron James. Ahogy az első, úgy a második körben is kiemelkedőt hozott LeBron, olyan számokat és olyan dominanciát produkált, amelyek okán joggal vetődik fel egyre gyakrabban a kérdés, hogy vajon még csak most érte-e el igazi prime időszakát - legalábbis ennél erősebb rájátszást nem nagyon mutatott még. Három 35 pontos meccse mellett dobott egyszer 39-et, 57,3%-kal célzott mezőnyből, 6,8 triplakísérletét 48,1%-kal küldte a gyűrűbe és a 13,5 kiharcolt büntetője is szenzációs - de ezek csak a (brutális) számok, ahogy leoktatta a teljes Torontót, azt tanítani kellene. Alig várom, hogy lássam a folytatást...

Tóth Attila

LeBron James. A statisztikákat a többiek leírták helyettem, de a játékra és a sorozatra gyakorolt hatása még ennél is nagyobb volt. Az egy dolog, hogy a Toronto egy (kicsit) akaratgyenge társaságnak tűnt a nagy fogadkozások ellenére is, hogy Dwane Casey olyan rendszert játszat támadásban, amivel a PO-ban nem lehet komoly bajnokesélyes senki (legalábbis nem ezzel a Raptorsszal), meg hogy Kyle Lowry is kidőlt időközben, de nem kis mértékben szerintem James miatt sem hitték el a kanadaiak, hogy van keresnivalójuk, hiszen ha rá figyelsz, az se jó, ha a többiekre, az se jó, ezt pedig ennyire világosan senki nem hozta sem az első, sem a második körben.

Zukály Zoltán

LeBron annyira domináns volt a Raptors ellen, hogy ha dobogós helyezéseket kellene kiosztani, az aranyat ő, az ezüstöt James, a bronzot pedig a ChosenOne vitte volna haza. A 36/8/5-ös átlagát mérkőzésenként még egy blokkal és labdalopással is megtámogató nagytanár kiscsatár a szinte kizárólag alley-oopra használt centereket is megszégyenítő, 73%-os TS-sel dolgozott… Ha LeBron lenyom még két ilyen szériát, és idén újfent hazaviszi a nagy és a kicsi kupát, ellenféltől függően talán már idén GOAT-tá koronázom őt.

Rédai Gábor

LeBron. Egyrészt olyan imponáló magabiztossággal söpörték ki a legtöbb szakértő által második legerősebb csapatnak gondolt Raptorst, hogy egy hétig csak pirultam azon a négy meccsen, ami a dínóknak jutott, másrészt olyan, gyakorlatilag soha nem látott überszámokat hoz, amit csak all-time ranglistákon lehet értelmezni. Nem elég, hogy negyven százalék fölött szórja a triplát (!!!), emellett az első körös büntetőzése is megjavult. Élete legjobb kosárlabdáját játsza, és a fő fegyverhordózóitól egyszer sem kellett kiemelkedő teljesítmény ahhoz, hogy 8-0-ra álljanak, sőt Irving eddigi betlijeit még csak meg sem érzik. Több kiemelkedő teljesítmény volt ugyan (Durant, Green, Leonard, Hayward, Wall), de LeBron idei rájátszásának eddig nincs párja.

A legnagyobb csalódás

Hegedűs Róbert

Toronto Raptors. Bevallottan a Cleveland, illetve LeBron James játékának elrontására igazolták le februárban Serge Ibakát és PJ Tuckert, de hamar kiderült, hogy sem ők, sem a korábban ebbe a feladatba párszor már belebukó DeMarre Carroll nem fogja megoldani James őrzését. Mint az úthenger, úgy ment át rajtuk a Cavaliers: 11, 22, 21 és 7 pont különbségű győzelmeket arattak, szóval nem hogy meccset nem fogott a Toronto, még csak egy egylabdás összecsapásra sem kényszerítették a Clevelandet.

Egyértelmű a csalódás, hiszen tavaly a főcsoportdöntőben egy ennél vékonyabb kerettel is elcsíptek két győzelmet, a következő lépcsőfok pedig a Cavs kiütése lett volna. Ellenfelük viszont minden gyengeségüket kíméletlenül feltárta, leginkább azt, hogy akármennyire is szépen mutat az alapszakaszban Lowry és DeRozan együtt, az ohióiak ellen egyszerűen nem működik a párosuk – a támadójáték szinte teljesen rajtuk múlik Kanadában, és ez most vissza is köszönt a 4-0-ban. Még nem tudni, mit hoz a jövő, de egyre erősebben pletykálják, hogy Lowry hazatér Philadelphiába…

Gobodics Tamás

Toronto Raptors. Ahogy Jamesnél, úgy itt sincs kérdés az én szememben, hiszen nagyon más csalódást nem is lehet itt említeni - talán a Jazz 0-4-e, vagy a Rockets hatodik meccse érdemel említést, de mindkettőnek voltak azért előjelei. Annak viszont nem nagyon, hogy a Raptors miért nem tudta megszorítani sem a Clevelandet, a James ellen felépített keret miért csődöl be teljesen, miért hal meg ennyire a támadójáték és miért csak asszisztálni tudnak a bajnok gálájához - egyetlen olyan meccs sem volt, ahol legalább egy kicsit rá tudták volna erőltetni akaratukat a címvédőre. A 4-2 után megtették a szükséges lépéseket és simán, esélytelenül kikaptak 4-0-ra, ennél nagyobb csalódás szerintem az első körben sem történt.

Tóth Attila

A Torontóról már Jamesnél is megemlékeztem, bár azt is hozzá kell tenni, hogy itt próbáltam mást keresni, mert azért nem volt az akkora negatív szenzáció, amit produkáltak. Hogy Casey mit szeretne ezzel a "két hátvéd azt csinál, amit akar, a többiek meg nézzék végig, és ha kapnak labdát, akkor azt lehetőleg dobják be" taktikával, az nem teljesen világos - kiváló alapszakaszt tudnak futni egyszerűen erőből, de amint készülhetnek rájuk, elég komoly teljesítmény-visszaesés tapasztalható, miután DeRozant és Lowryt le lehet szedni a pályáról. Ibaka és Tucker érkezésével elhittem én is, hogy keményebbek lesznek, ezért is tippeltem 4-2-t a párharc előtt a Cavsnek, de épp ez volt a nagy negatívum, mert gyakorlatilag vörös szőnyeget terítettek a Cleveland elé - a Pacers komolyabb akadály volt LeBronéknak.

Zukály Zoltán

Egyértelműen a Raptors. A liga egyik legmélyebb kerete két raklapnyi kiváló kiegészítő emberrel, és egy idén legit elsőszámú opcióval. Kiváló egyéni védők, elit egy-egy elleni támadók, két-három remek mesterlövész, a festékből ultra-hatékony magasember, remek lepattanózók egész sora… A rájátszásra ebből sikerült Casey-nek egy 60 győzelmes, bajnokesélyes csapat helyett egy totálisan alulteljesítő, teljes identitását elveszítő futottak még bandát csinálnia.

Rédai Gábor

Raptors-drukkerként mi mást írhatnék, mint a Toronto teljes esélytelenségét. Pedig a Cleveland úgy játszott, és főleg úgy dobott, hogy mentség lenne bőven. Arra azonban kevés van, hogy Lowry nem hajlandó többet vállalni a rájátszásban, hiába volt továbbra is többé-kevésbé hatékony, DeRozan konkrét meccsekre tűnik el, és a kifejezetten a Cleveland ellen felépített kiegészítőszemélyzet egyszerre felejt el triplát dobni és védekezni. Olyan emberekről beszélünk, akiknek ez a specialitásuk elvileg. Nem vártam Raptors-győzelmet, de ennél nagyobb ellenállást mindenképp, még Lowry sérülésével együtt is.
 

A legjobb párharc

Hegedűs Róbert

Spurs-Rockets. A Boston-Washington is emlékezetes marad, de inkább a keménykedés és a klasszikus keleti, vérre menő playoff-hangulat miatt, ugyanakkor a játék is elég keleties, kicsit sótlan volt, és hát az összhatást nálam rontotta az is, hogy a borítékolható papírformát egyszer sem borították a felek. A Spurs-Rockets párharcban viszont mindkét edzőnek változtatnia kellett a csapatjátékon, hiszen az egyik oldalon Tony Parker, illetve Kawhi Leonard dőlt ki, a túloldalon pedig Nene Hilario. Volt pályaelőny elvétel, visszavétel, 2-2 után egy hosszabbításos 5. meccs, meglepő nyerőemberek (az első meccsen Trevor Ariza, az ötödiken Manu Ginobili), összességében ennél csak akkor lehetett volna jobb, ha elmennek hét meccsig.

Gobodics Tamás

Spurs-Rockets. Amellett, hogy szerintem az izgalom is nagyob volt itt, mint a Boston-Washingtonnál (hiába a hét meccs, ha mindig a hazaiak nyertek, nem volt semmi váratlan), nálam mindig sokkal többet számít a színvonal - hiába egylabdás egy meccs, hiába hétmeccses egy párharc, ha közben gyengék a résztvevők. Izgalmas, fordulatos, taktikailag is érdekes szériát produkált a két texasi csapat, volt erős felütés, drámai hosszabbítás, megsérülő kulcsjátékos és "na ez igen" befejezés is, remélem ez alá most már nem adjuk ebben a playoffban. 

Tóth Attila

Itt kicsit bajban vagyok, mert két párharc azért nagyon rendben volt. Ha csak a kosárlabdát nézem, akkor a San Antonio-Houston sorozat volt ebben a körben a top, ott komoly taktikai csaták mentek, Gregg Popovich pedig Tony Parker és Kawhi Leonard nélkül is leoktatta a Houstont és Mike D'Antonit a hatodik találkozón - egyébként pedig úgy oldotta meg James Harden és a texasi rivális lassítását, ahogy a szezon során nem sokan. Ha viszont a hangulatot is hozzáveszem, akkor a Boston-Washington volt az igazi - amellett, hogy voltak komoly futások, nagyobb fordítások, Wall győztes dobása, ott volt egy-két "kisebb" lökdösődés, odamondogatások, mindkét csapat szívből utálja és utálta egymást, temetésre öltöztek, kikaptak utána, stb. Ez a tiszta fekete szerelés mondjuk pont az a dolog, aminek semmi értelmét nem látom, de ettől függetlenül ennek a párharcnak volt íze.

Zukály Zoltán

Celtics-Wizards. Bár csak két klasszikusnak mondható, szoros playoff-meccset kaptunk ettől a párharctól, az így is hetedik meccsbe torkollott, a konferencia elődöntők közül egyedüliként. Kelly Olynyk a hetedik meccsen bejelentkezett egy Dirkre hajazó (szándékos szójáték) teljesítménnyel, míg a húgát továbbra is gyászoló Isaiah Thomasról elmondhatjuk, hogy az egész párharcot tekintve ragyogó játékot hozott. A nagy szívvel megáldott kisember támadásban bizonyosan ott van az NBA legjobbjai között.

Rédai Gábor

Bár a Boston-Washington ment el hét meccsig, annyira képtelenek voltak védekezni, és annyira kevest tudtak változtatni az edzők, hogy a Houston és a San Antonio párharcát érzem a legkiemelkedőbbnek. Itt aztán volt minden, Parker kidőlt, szétdobták és meglepték a Spurst otthon Hardenék, hogy aztán a Spurs, mint ha mi sem történt volna, simán hozza a másodikat. Houstonban is volt egy oda-vissza, miközben D’Antoni már Andersont játszatta 5-ösben, és Pop is egyre többet nyúlt a Leonard 4-esben small-ball variációhoz, az ötödik meccs egy hatalmas klasszikus, hogy aztán a Spurs úgy zárja le a párharcot, hogy a franchise-player kiüli a meccset. Igazi, hatalmas PO-csata volt, mindent megmutatott a két gárda, amiért lehet szeretni az utószezont.
 

A legjobb edzői húzás

Hegedűs Róbert

Gregg Popovich. Több kiváló húzása volt, menjünk sorban. Az első meccs blowout veresége után betette Pau Gasolt a kezdőbe, teljesen összezavarva a Houston támadójátékát, simán megoldotta Tony Parker pótlását a harmadikon, az ötödik meccsen pedig Manu Ginobili előkapásával oldotta meg Kawhi Leonard kidőlését. A hatodikon, idegenben aratott 39 pontos győzelem magyarázatát pedig még most is keresik Houstonban… Az első meccsen meglepte őt Mike D’Antoni, onnantól viszont magához ragadta a kezdeményezést, és régi ellenfelének megint csak a gratuláció jutott a párharc végén.

Gobodics Tamás

Gregg Popovich: Gasol a kezdőben. Itt én megemlíteném még Scott Brooks apró, "Thomas-specifikus" módosításait, már csak azért is, mert nekem kissé meglepően jól teljesített a tréner mindkét körben, az én várakozásaimat legalábbis felülteljesítette. A csúcs azonban nálam mindenképpen Popovich, akinek csapatát az első meccsen szétrohanta a Houston, erre kiröhögte a ligát és a szakértőket, majd a sokak által várt Dedmon, vagy a small-ball helyett fogta és berakta a kezdőbe Pau Gasolt. A spanyol finoman szólva sem a sebességéről híres, mégis nyerő húzásnak bizonyult és a következő öt találkozóból négyszer az történt a pályán, amit Popovich akart - ismét bizonyította, hogy ő mást lát ebben a játékban, mint a legtöbben. Az persze már meg sem kottyan, hogy kiesik Tony Parker két meccs után, mert majd megoldja Murray és Mills, nem kell a pánik, illetve a legjobb játékos a kulcsmeccs hajrájában és a hatodik találkozón, hiszen felébresztjük Ginobilit, megböködjük Simmonst és kész...

Tóth Attila

Gregg Popovich létezése. A San Antonio mesterének gyakorlatilag minden mozzanata ült - Gasolt betette a kezdőbe az első meccs után, kontrollálni tudta a sebességet, ami a párharc alapvető kulcsa volt, és megoldotta Tony Parker, majd a hatodik találkozóra Kawhi Leonard kiesését is - ez utóbbi és a 39 siker mutatja, milyen rendszer van San Antonióban. Nem volt egyszerű párharca, de az összes változtatása bejött.

Zukály Zoltán

Popovich bármelyik mozzanata. Ha valaki számára még kérdéses lett volna, hogy ki minden idők legjobb edzője, az megkaphatta a választ a Spurs Rockets ellen sikeresen megvívott konferencia-elődöntője után. A párharc végére Parker mellett Kawhi Leonardot is elveszítő texasi alakulat a hatodik meccsen úgy gázolt át az 55 győzelmes, más szezonokban elitnek mondható, 5,84-es SRS-sel rendelkező Rocketsen, mintha az a 2012-es Charlotte Bobcats lett volna. A Spurs-rendszer Pop, Pop a Spurs-rendszer.

Rédai Gábor

Popovich bármelyik húzása egyből érvényesült szinte, mégis a legváratlanabb volt a legjobb: azok után, hogy az első, hatalmas vereséggel végződő meccs végén mindenki azt kérdezgette, hogy fent tartható-e az Aldridge-Lee-Gasol hármasból kettő egyszerre a pályán egy ilyen shooterekkel teletűzdelt csapat ellen, mint a Houston, lecserélte Lee-t Gasolra a kezdőben. Erre a spanyol megmutatta, hogy ha köré építik a védekezést, és neki nem kell kicammognia a vonalig, hanem várhatja a betöréseket a gyűrű alatt, akkor még mindig nem instant emberhátrány. Ehhez persze védekezési sémát is kellett váltani, és Popovich-on kívül kinek jutna eszébe ez? Még Dedmont is előbb rakta volna szerintem vissza bárki a kezdőbe…