New Kidds On The Block - Mindenki, aki számít

 

Befejező részeihez érkezett a 2014/15-ös újoncosztályt bemutató sorozatunk, ezért ezúttal kicsit bővebben elemezzük ki az idei elsőéveseket - mindenki, aki szerepelt legalább egy alkalommal a listán, helyet kapott kétrészes évadzárónk első epizódjában. Bár a sok sérült miatt lehet hiányérzetünk, a végére azért összekapták magukat a talpon maradt ifjoncok, és több emlékezetes teljesítménnyel hálálták meg a beléjük fektetett bizalmat - következzenek a részletesebb statokkal, karriercsúcsokkal kiszínezett összefoglalók!

Első csoport: Kicsit tovább is elnéztük volna

Ők azok a játékosok, akik mutattak ugyan remek dolgokat a szezonban, de sérülés vagy csere okán kevésszer láthattuk őket a pályán, pedig érdekesebb lett volna velük a verseny.

Jabari Parker - Milwaukee Bucks

25 mérkőzés, 12.3 pont, 5.5 lepattanó, 49% mezőnyből

Bár végül az 1/2-es nélkül is rájátszásba jutott a fiatal Bucks, képzeljük csak el, milyen sokat jelentett volna Parker számára, ha rögtön az első évében a pályán is beleszagolhatott volna a playoff légkörébe - nem csak az oldalvonal mellett ülve öltönyben. Sajnos 25 mérkőzés után megálljt parancsolt neki egy ACL szakadás, pedig rögtön a szezon elején produktív játékkal jelentkezett - második és harmadik profi meccsén kapásból dupla-duplát hozott, 12. derbijén pedig 23 pontos karriercsúcsot hintett a Nets arénájában. Egyelőre tripladobás hiányában (4/16 összesen) egyértelmű négyes posztos játékos, de kiscsatárban (vagy a jó ég tudja, milyen poszton) egyébként is ott van Antetokounmpo - terror vár a Milwaukee ellenfeleire a jövőben. 

Aaron Gordon - Orlando Magic

47 mérkőzés, 5.2 pont, 3.6 lepattanó

Gordon 11 meccset bírt, majd bal lábfejének törése miatt a következő 32-t kiülte, visszatérésekor pedig egy nagyjából fix Magic-rotációval találta magát szembe, ahová nehezére esett bekerülni a sok magasember miatt. Vucevic helye fix ötösben, de a négyes poszton Kyle O’Quinn, Channing Frye, Andrew Nicholson és Tobias Harris is kapott perceket, ráadásul a három alapember (Payton, Oladipo, Vucevic) egyike sem veszélyes kintről - bár Vucevic tanulgatja a saroktriplát, és Oladipón is látszanak a fejlődés jelei-, ezért a maradék két posztot rizikós non-shooterekkel feltölteni, egyszerűen nem marad hely a betörésekre. Ennek megfelelően Gordon próbálkozott is hármasokkal, de 48 kísérletéből csak 13 ért célba (27.1%), így egyelőre nem ő a megoldás stretch-4 poszton, a játék többi elemében pedig nem villantott akkorát, hogy huzamosabb ideig pályán tartsa Vaughn Borrego edző. Ennek ellenére érdekes prospect, az egyik legfiatalabb az újoncok között is, és az évad végére azért valamelyest belerázódott a játékba - két hete a Bucks otthonában első dupla-dupláját jegyezte, 10 ponttal, 12 pattanóval és 2 blokkal zárta azt az összecsapást.    

K.J. McDaniels - Houston Rockets

62 mérkőzés, 7.9 pont, 3.2 lepattanó, 1.1 blokk

A rájátszásban biztosan nem láthatjuk a Philly által a 32. helyen draftolt hátvéd/kiscsatár kombót, mivel egy csuklótörés sajnálatos véget vetett jól induló szezonjának - bár Houstonba való cserélése óta egyébként sem kapott sok lehetőséget, ami kifejezetten rosszul csapódhat le nyáron esedékes új szerződése szempontjából. Listánkon sokáig a 4-5. hely környékén tanyázott, jó átlagokat produkált a Sixersben (9.2 pont, 3.8 pattanó, több látványos blokk), november végén egy izmos dupla-duplát is összehozott (21 pont, 13 lepattanó a Dallas ellen) - majd jött a csere, és Texasban összesen 10 mérkőzésen lépett csak pályára, azokon is mindössze átlag 3 percet kapott.

 

Második csoport: Felvillanások

Ezen spílerek huzamosabb ideig nem tudták magas színvonalon tartani játékukat, de néha voltak fellángolásaik, amit időnként listás hellyel jutalmaztunk.

Kyle Anderson - San Antonio Spurs   

Idővel igazi mindenes válhat a Spurs ifjoncából, ez az idő azonban még nem érkezett el - hatszor járt lent az együttes D-Ligás csapatánál, az Austin Spursnél, a nagyoknál csak egy hatmeccses periódus erejéig érdemel említést első szezonja. December közepén, a csapatot sújtó sérüléshullám közepette Pop mester bedobta a mélyvízbe Andersont, aki a Portland elleni vereség alkalmával 15 pontot hintett - ezt követően még volt egy 11 pontos, 8 pattis meccse (egy kilencedik hellyel jutalmaztuk is), utána kiszorult a keretből.

Doug McDermott - Chicago Bulls
Nik Stauskas - Sacramento Kings

Két shooter, akik nem tudtak első évükben komolyabb szerepet kiharcolni csapatukban - McDermott esetében ez valamennyire érthető, hiszen a Bulls jóval mélyebb kerettel rendelkezik, mint a Királyok, bár Nikola Mirotic megmutatta, hogy igenis van keresnivalója Thibodeau rendszerében is az újoncoknak. Stauskas helyzete egyszerűbb volt, mindössze a másodéves Ben McLemore-ral kellett megküzdenie a percekért, de így sem alkotott maradandót - tegyük hozzá, a mérgező sacramentói közeg sem volt segítségére, és McLemore is egész jó szezont futott. Bár alapvetően kinti dobásaik miatt húzták őket, egyikük sem célzott jól kintről (Stauskas 32.2%, McDermott 31.7%), és mindössze egy-egy meccsük akadt, amikor kettőnél több trojkát többet értékesítettek – akkor is hármat. Stauskas esetében egészen az alapszakasz utolsó meccséig, a dobóedzéssé silányuló Lakers elleni találkozóig kellett várni erre. 

Tyler Johnson, James Ennis - Miami Heat

Johnson két 10 napos szerződéssel győzte meg a Heat vezetőségét, akik aztán le is igazolták bár annál a csapatnál, ahol Henry Walker és Michael Beasley is pénzt kap a sportolásért, ez nem akkora teljesítmény. Először február elején láttuk villanni - 13 pontjával és 9 pattanójával vezette győzelemre a Heatet a Boston otthonában -, majd volt 26, illetve 24 pontos meccse is. 

Ennis kisebb megszakításokkal állandó tagja volt a Heat keretének, 62 mérkőzésen lépett pályára. A szezon végére több 16-17 pont körüli meccset is hozott, érezhetően fejlődött - végül 17 perces átlagnál állt meg, amely alatt kerek 5 pontot szerzett meccsenként. 

Jabari Brown - Los Angeles Lakers

Mindössze 19 profi meccs van Brown háta mögött, de máris 5 alkalommal szórt 18 pont fölött - a Lakers színeiben, de akkor is. Nagyjából kimeríti a szerződésért való tüzelés fogalmát, hiszen mezőnyből alig 40%-os, de a 11.9-es pontátlag így is megsüvegelendő.

Mitch McGary - Oklahoma City Thunder

Sérülés miatt kiülte a szezon első felét a Thunder energiabombája - 50 meccsből csak kétszer került pályára -, majd két dupla-duplával rögtön berobbant, lelkes játékának köszönhetően hamar megszerették a szurkolók is. Bár percei a Kanter-Ibaka-Collison trió mögött csökkenni kezdtek, március közepén még kisajtolt magából egy 12 pontos, 13 pattanós meccset. Sajnos idővel kiderült, hogy védekezése még nincs NBA rotációs magasember-szinten, így leginkább erre kell ráfeküdnie a playoffról lemaradó OKC hosszú nyári szünetében. 

Cleanthony Early - New York Knicks
Jerami Grant - Philadelphia 76ers
T.J. Warren - Phoenix Suns

Három kiscsatár, akiknek egyaránt döcögősen indult a szezon - bár Grant és Early a második körben kelt csak el, így nem meglepő, hogy eleinte nem kaptak lehetőséget. Átlagukat végül mindhárman 5-6 pont körülire tornázták fel, főként Warren-nek akadtak szép meccsei az alapszakasz végén, de Grant is érdekes prospect, főleg, ha 8, illetve 6 kiosztott sapkás meccseit vesszük figyelembe. Early nem ok sót evett meg eleinte Anthony mögött, de a Knicks franchise playere az All-Star szünetet követően már nem lépett pályára, teret adva ezzel a fiataloknak.

 

Harmadik csoport: Csiszolandóak

Ők több lehetőséget kaptak, mint a fentebb felsorolt ifjoncok, és ezalatt egyértelmű NBA skilleket villantottak - bár még közel sem komplett NBA játékosok.

Shabazz Napier - Miami Heat

51 mérkőzés, 5.5 pont, 2.5 gólpassz

LeBron James kedvenc NCAA játékosa nagyjából 20 perccel számolhatott meccsenként, de annyira nagy hatása még nem volt a találkozók végkimenetelére - volt egy hatmeccses 10+ pontos szériája még novemberben, de mezőnyből nem igazán talált (38.2%). Lassan 24 éves, az idősebb újoncok közé tartozik, ez látszott is időnként a játékán, nem ment fejjel a falnak - az alapok megvannak, amint felgyógyult a Sports Hernia-ból, a nyári ligában folytathatja a munkát. 

Dante Exum - Utah Jazz

82 mérkőzés, 4.8 pont, 2.4 gólpassz

Bár az alacsony (és ami a gyűrűközeli befejezéseknél még rosszabb, rövid kezű) Trey Burke-ot kiszorította a kezdőből, túl sok mindent nem villantott még a ligában az ausztrál - igaz, 19 évesen nem is vártuk tőle. Támadásban nem faktor, védekezésben viszont már az - nagy termetű irányító, hosszú végtagokkal - a Buckshoz hasonlóan a Jazz ellen sem kellemes játszani már most sem, a potenciál pedig itt is igen magas. 15 pontos karriercsúcsát épp a Milwaukee ellen dobta, a Hosszú Kezek Mérkőzésén.  

Tarik Black - Los Angeles Lakers

63 mérkőzés, 6 pont, 5.8 lepattanó, 57.5% mezőny

McDaniels-szel ellentétben Blacknek jót tett, hogy a Houston bevonta egy cserébe - már a Rocketsnél is felfigyeltünk remek lepattanózására, de az aranysárga-liláknál a keret gyengesége miatt több lehetősége volt a kibontakozásra. A szezon végére a pattanók mellé a pontok is megjöttek (18 pont, 10 patti a Minnesota, 10 pont, 19 lecsorgó a Dallas ellen), ráadásul mezőnyszázalékát még a több rádobás ellenére is növelni tudta Kaliforniában (54.2% Houstonban, 58.9% a Lakersnél).

Rodney Hood - Utah Jazz

50 mérkőzés, 8.7 pont, 36.5% triplázás

Alec Burks sérülése nyitotta meg az utat a balkezes tüzér előtt, aki kiválóan élt is a lehetőséggel, szépen játszotta be magát Snyder mester rotációjába. Ráadásul nem csak szimpla tripladobó, hanem leütésből is mutatott pofás dolgokat - legfőképp floatereket. 16.7-es átlagot hozott áprilisban, Gobert és Exum mellett érdemes lesz rá is odafigyelnünk.

Kostas Papanikolau - Houston Rockets

43 mérkőzés, 4.2 pont, 2.7 lepattanó

Egy ideje teljesen eltűnt a listáról a görög, őt is sérülés vetette vissza, majd főként Josh Smith és Corey Brewer érkezésével kiszorult a rotációból. Szintén a dörzsöltebb újoncok közé tartozik, nemsokára 25 éves lesz - igazi mindenes, Houston egyszerűen nem a megfelelő hely most számára.