New Kidds S4E1: Ezek azok az újoncok, akiket kerestünk

 

10. Lonzo Ball – Los Angeles Lakers

Az óriási csinnadrattával érkező Ball bemutatkozása igen szerényre sikerült, a jó Pat Beverley leradírozta a pályáról a Lakers ifjú titánját rögtön az első profi meccsén. Bár a következő derbin a bajnokesélyes Suns ellen majdnem tripla-duplázott (29 pont, 11 pattanó, 9 gólpassz, egy zsugát utólag elvettek tőle), ez mindeddig messze a legjobb produkciója volt – legutóbbi három meccsén például 6/30-at "hintett". Az összkép egyelőre nem túl rózsás: a 8.8 pont, 6.9 assziszt és 6.4 pattanó még elmenne szódával, de a 29.9% mezőnyből, párosítva az 53%-os büntetőzéssel már kevésbé - 35.9-es TS%-án még Emmanuel Mudiay is hangosan röhög, Rajon Rondót nem is említve... Hiába a nagy szavak a fatertól, egy jó passzolónál nem biztos, hogy több lesz a gyerekből – Michael Carter-Williams egyelőre inkább felsejlik, mint Jason Kidd.

9. Bogdan Bogdanovic – Sacramento Kings

Bár csapata első három meccsét még kiülte, debütálása után hamar a Kings kezdőjében találta magát a komoly európai pedigrével rendelkező "másik" Bogdanovic. Személyében egy nem túl sokoldalú, de viszonylag képzett scorer képe rajzolódik ki, aki elég hamar megvetette a lábát a ligában – stabilan várható tőle 10-15 pont körüli termés (hat meccsből négyszer 10+ pontot hintett), de a lepattanók és gólpasszok gyűjtögetésében nem fog élen járni – arra vannak más fiatalok a klub kötelékében. Kíváncsi leszek, meddig tudja megtartani pozícióját, hiszen a tavaly DeMarcus Cousins-féle cserében megszerzett Buddy Hield is a posztján játszik, de egyelőre nem dobta be a törölközőt Joerger edző – pedig abból alább következő újoncunk is sokat profitálna.

8. De'Aaron Fox – Sacramento Kings

Az 5. helyen kiválasztott De'Aaron Fox-ról van szó, neki a zsugák osztogatása vélhetően jobban fog menni, mint szerb "évfolyamtársának" - akadt is már egy 10 zsugás meccse. Bár általában George Hill mögött, a padról érkezik, de a csapat 1-8-as kezdését, és Hill gyengélkedését elnézve nincs messze az idő, amikor a kezdőkkel futhat ki a parkettre. Ő kilenc mérkőzés alatt hatszor dobott kétszámjegyű pontot, 5-ös gólpasszátlagával pedig harmadik helyen áll az elsőévesek versenyében Simmons (8.2) és Ball (6.9) mögött – jó választásnak tűnik, és percei csak nőni fognak a továbbiakban.

7. John Collins – Atlanta Hawks

Már a nyári ligában is látni lehetett, hogy jó spíler válhat a Hawks fiatal magasemberéből, és a profik között eltöltött első pár hete is igazolja ezt. Egyelőre csak csere, és 25 percnél csak egyszer játszott többet - posztján a halhatatlan Ersan Ilyasova kezd, aki világjáró turnéja keretében most épp Atlantában állomásozik még pár hónapig. Ahogy azonban Ghostface Ilyát eltakarítják, eljöhet Collins ideje – már most is összehozott 3 dupla-duplát a padról. Pontszerzést illetően a 10. legjobb újonc (10.6), pattanókban 3. (7.8), blokkban első (1.22), mezőnyszázalékban pedig szintén a dobogó alsó foka az övé (50%). Ezek a számok szerintem nagyon rendben vannak egy egyelőre 20 perces játékostól, kérdés persze, hogy kezdők ellen, nagyobb terhelés mellett mire lesz képes – a beszoktatási periódus rendben zajlik.

6. Dennis Smith Jr. - Dallas Mavericks

Igazából ezt a helyet szántam Collinsnak, de végül Smith mellett döntöttem – bár a számai nem olyan jók, főleg nem hatékony a srác, de 19 évesen nem könnyű egy kezdő irányító dolga, úgyhogy a "degree of difficulty" miatt megnyerte ezt a kis különcsatát a Mavs egyese. Ball-hoz hasonlóan ő is hamar megkapta a nyakába az újoncokat szívesen "tesztelgető" Beverleyt, és nem is vallott szégyent: 18 ponttal zárt, bár a mezőnymutatón (6/15) és az eladott labdákon (6) csiszolhatott volna. A gyűrűt félelmet nem ismerően támadja, nem hezitált akkor sem, amikor Draymond Green állt az útjába – bár a zsákolás nem jött össze, de Green megkapta a faultját, majd közölte az ifjonccal, hogy őt bizony sosem fogja áthúzni. 13.3 pontja és 4.6 gólpassza rendben van, nála is, mint sok más elsőévesnél, a hatékonyság az Achilles-ín: 39.9% mezőnyből, kerek 30%  triplából, 53.8% büntetőből – hajaz a Lakers játékmesterére ez a számsor. A különbség az, hogy Smith sokkal dinamikusabb, mint Lonzo, könnyebben jut el a gyűrű alatti helyzetig – már csak a büntetőket kéne bedobálni, és egyből jobban festenének a számok.

5. Donovan Mitchell – Utah Jazz

Gordon Hayward távozásával megüresedett az első számú scorer szerepköre a Jazznél, az új érkezők pedig szintén nem pontfosók pontszerzésükről híresek, ennek fényében jó választásnak tűnt a drafton 13. helyen kihúzott dobóhátvéd, a Spider becenévre hallgató Mitchell. Első három profi meccsén rögtön gurított egy 5/25-öt mezőnyből, innen már érezhettük, hogy talán nem minden idők leghatékonyabb scoring szezonjával állunk szemben, azóta azonban összekapta magát - legutóbbi három derbijén már  23.3 pontos átlagot hozott, vállalható, 44.4%-os pontossággal. Bogdanovichoz hasonlóan neki is a pontszerzés az első számú fegyvere, egyéb statokat nem nagyon várhatunk tőle, amíg azonban 20 pont környékén termel, addig simán rajta lesz listánkon.

4. Kyle Kuzma – Los Angeles Lakers

Nagy dolgokat vártunk Kuzmától évi rendes Bátor Tippek cikkünkben, mind Hegedűs kolléga, mind én említést teszünk a Lakers bedobójáról az írásban. Egyelőre úgy tűnik be is váltja a hozzáfűzött reményeket, főleg, hogy az elvárások nem voltak túl magasak: a D'Angelo Russell-féle cserében szerzett pickkel húzták Kuzmát, aki instant érdekesebb prospect, mint bármelyik brooklyn-i bedobó... Szóval a Summer League MVP-je egy érdekes, háromfejű erőcsatár-rotációban találta magát Los Angelesben: ott volt előtte a néhány évvel korábbi 1/7-es, Julius Randle, illetve a remek energy guy szerepkörét lassan kinövő, idén kimagasló produkcióval előrukkoló Larry Nance Jr. Centerben mindhárman kevesek, hármas posztra pedig Kuzmán kívül a másik kettő alkalmatlan, ráadásul ott Dengnek Ingramnek kell minél több időt adni, így kemény KUUUZ küzdelem zajlott a percekért. Ennek a versenyhelyzetnek Nance kéztörése vetett átmenetileg véget – Kuzma a kezdőben találta magát, és gyorsan szállított is két dupla-duplát, mindkettőt győztes (!) meccsen, holott addig jóformán csak a pontszerző képességéért szerették. Egyértelműen jobb fit a kezdőbe, mint Randle, hiszen jobban szét tudja húzni a védelmet – az Randle személyes tragédiája, hogy ötösben használhatatlan, hiszen semmilyen szinten nem képes védeni a festéket, így maradt számára a cserepad. Kuzma pedig köszöni szépen a lehetőséget, 15.7 pontja mellé immáron 6.3 pattanót is odatesz, 56%-os mezőnyözése pedig messze a legjobb az elsőévesek között.

3. Jayson Tatum – Boston Celtics

Kicsit talán hamarabb találta magát a mély vízben az 1/3-as, mint arra számítani lehetett, hiszen Gordon Hayward első bostoni szezonja nagyjából öt perc után véget is ért. Nem ijedt meg azonban az ifjonc, egyből 14&10-es dupla-duplával indította profi pályafutását, és nem kellett sokat várni első 20 pont fölötti meccsére sem – negyedik nekifutásra jött össze neki. A fentebb említett Mitchellhez, Bogdanovic-hoz vagy Dennis Smith-hez hasonlóan őt is a pontjaiért szeretik elsősorban, ami, valljuk be, üdvözítő változás a tavalyi újoncokhoz képest (emlékeztető: a második körben draftolt Malcolm Brogdon lett az Év Újonca, 10.2-es átlaggal). Pályára küldhető magas felállásban kettesként, alacsonyban hármasként is, és azzal a luxussal is élhet (él is), hogy az ellenfél jellemzően nem a legjobb perimétervédőjét küldi rá – azt a megtiszteltetést Jaylen Brown kapja. Szóval viszonylagos nyugalomban dobálhatja 10-20 pontjait, bár a két Marcus még bezavarhat a képbe - Morris még épphogy visszatért, és ő el fogja dobni a magáét, Smart pedig új szerződésért játszik, szintén nem fog szerénykedni, ha labda van a kezében.    

2. Lauri Markkanen – Chicago Bulls

Mind Jimmy Butler, mind Paul George cseréjénél lehetett hallani sok olyan hangot, miszerint egy marék szotyiért váltott csapatot a két sztár – valljuk be, nem is alaptalanul. A szezon első pár hetét vizsgálva azonban némileg átértékelhetjük ezen állításokat, hiszen Indianában Oladipo és Sabonis is remek produkciót nyújt eddig - a litván például remekül pótolta a szezon elején agyrázkódással kieső Myles Turnert -, a Bikák pedig ugyan még várnak Zach LaVine-ra, de a 7. helyen draftolt Lauri Markkanen eddig jócskán felülmúlja várakozásaikat. A Portis-Mirotic csörtét kihasználva tör egyeduralomra a négyes poszton a finn, és nem is nagyon fogja már átadni a helyét egyik verekedőnek sem – ha visszaemlékszünk, anno Draymond Green felfedezéséhez is David Lee sérülése kellett. A16.3 pont és a 9 lepattanó remekül hangzik, és ha számításba vesszük, hogy kvázi első opcióként kell dolgoznia a fiatal bedobónak, a 43.1%-os mezőnymutató sem vészes – a közel 38%-os tripla (7.3 kísérletből!) és a 80%-os büntető pedig egyenesen remek számok. Eddig minden meccsén bepörkölt legalább két trojkát az erőcsatár, a Cavs otthonában pedig meg sem állt ötig – meg lennék lepve, ha nem kerülne All-Rookie első csapatba a szezon végeztével.

1. Ben Simmons – Philadelphia 76ers

Tavalyhoz hasonlóan idén is Philly-ben pattogtat a legjobb újonc – és nem az 1/1-es Markelle Fultz az. Olyan tempóban kezdte a szezont a tavalyi első pick, hogy gyakorlatilag kijelenthető, hogy csak sérülés esetén bukhatja a ROY díjat – mondjuk ez mindig játszik a Sixers aktuális elsőéveseinél, szóval tekinthetjük nyíltnak a versenyt. Vezeti a pontlistát (18.0), ő szedi a legtöbb pattanót (9.8), adja a legtöbb gólpasszt (8.2), labdaszerzésben második (1.56), mezőnyszázalékban pedig harmadik (51.6%), két tripla-duplája mellett további négy dupla-duplája is van – nem sok kétség fér első helyéhez. A giannisi utat követve ő is teljesen fakezű, de nem is erőlteti a tempókat – dobásainak több mint 70%-át 3 méternél közelebbről ereszti el. Két lábon járó mismatch, hasonlóan a göröghöz, és szerencséjére éppen ideális szerkezetben játszatják – bár pontszerzésben a festékben dolgozik, védekezésben nem élne meg a palánk alatt, így kell mellé egy jól dobó, de hátul  gyűrűt védeni képes center. Ilyen éppen akad egy a Sixersnél Joel Embiid személyében, így nem tehetünk mást, türelmesen figyeljük, mit sül ki kettejük (és akkor még Fultzot nem is említjük) ténykedéséből – lehet, hogy nem is volt olyan bátor tipp az a második körbe jutás a PO-ban? 

Futottak még: 

Josh Jackson – Phoenix Suns

Egyelőre T.J. Warren cseréjeként számolnak az 1/4-en draftolt kiscsatárral, aki hozzáteszi a magáét a padról: 10.4 pontot hoz a konyhára meccsenként.

Dillon Brooks – Memphis Grizzlies

Egészen kiválóan, egy 19 pontos, 5 pattanós, 4 labdaszerzéses, 2 blokkos meccsel indította profi pályafutását a Macik dobóhátvédje, 20-30 percekre is be merte tenni Fizdale edző az ifjoncot az 5-1-gyel kezdő alakulatba. A remek kezdés után kicsit visszavett ugyan a tempóból, de 8.6 pontos átlaga még így is teljesen rendben van.

Frank Ntilikina – New York Knicks

Bajban leszek, ha rendszeres szereplő lesz a francia irányító a listán, nem könnyű ugyanis leírni a nevét -  de hasonlóan nehéz mellette támadni is, máris a legjobb védő az elsőéves irányítók között a Knicks ifjonca. Nála nem igazán a boxscore-statok a mérvadóak, hanem a hozzáadott érték csapata játékához – de hogy a statokra is kitérjünk kicsit, 1.86 mérkőzésenkénti labdaszerzésével vezeti az újoncok vonatkozó versenyét.