Összeáll-e időben az új Denver?

A korábban tárgyalt csapatok:
Atlantic: Sixers, Nets, Knicks, Celtics, Raptors
Central: Cavaliers, Bulls, Bucks
Northwest: Thunder, Timberwolves, Jazz, Blazers
Pacific: Warriors, Lakers, Clippers
Southeast: Wizards, Hawks, Heat, Magic
Southwest: Rockets, Spurs, Pelicans, Mavericks

A Nuggets off-szezonjáról ezen a linken olvashattatok már. Azóta annyi történt velük, hogy Mason Plumlee-vel hosszabbítottak 3 évre 41 millió dollárért, a szezon előtt pedig kitették Jameer Nelsont, hogy leigazolhassák Richard Jeffersont.

Jelenlegi keret:
Murray - Harris - Chandler - Millsap - Jokic
Mudiay - Barton - Hernangomez - Faried - Plumlee
Beasley - Jefferson (TO) - Lydon - Lyles - Arthur
Morris (tw) - Craig (tw)

Érdekes rendszert választottak a Nuggetsnél, amivel még bőven van munka, ez az eddigiekből is világosan látszik - 3-4-gyel állnak, 100 támadásra vetített dobott és kapott pontok alapján pedig 15. támadásban és 16. védekezésben, de úgy, hogy az Atlantát, a Brooklynt és a Sacramentót sikerült legyőzniük, és kikaptak már többek között a New Yorktól is, úgyhogy ezt a majdnem 50%-ot erősen a helyén kell kezelni.

Talán a ligában egyedül alkalmaznak első számú point-centert - még a New Orleans Pelicans épít ilyen szinten a két sztármagasemberére, de amíg DeMarcus Cousins és Anthony Davis egy-egyben is szét tudják szedni a védelmeket, addig Nikola Jokic egyértelműen a Denver első számú játékszervezője, a játékintelligenciája a legnagyobb és leginkább használt fegyvere. A gond az egyelőre, hogy ha ebből nem tudnak tiszta helyzetet kialakítani, akkor semmiből, a többiek ugyanis vagy nem elég jók (még), vagy nincsenek (még) jó formában.

Paul Millsappel például erős palánk alatti kettőst alkothatna Jokic, de Millsap sem az a kifejezetten helyzetkreáló, és neki még láthatóan bele kell szoknia a rendszerbe, illetve meg kell szoknia a Jokic melletti játékot. Will Barton és Gary Harris eddig teljes mértékben hozzák, ami tőlük várható - előbbinek a büntetőkkel nagy gondjai vannak, de a triplákat jól szórja, pattanózik és védekezik is, utóbbi pedig 45%-kal dob meccsenként 2.6 hármast. Ők ketten is Jokicból élnek azonban, egyikük sem igazi első szándékból védelmet bontó ember. Emmanuel Mudiay egyelőre meglepően jól dobja a triplát, és kevés labdát is ad el, de labdával a kezében továbbra sem hatékony, főleg ha scoringról van szó, Jamal Murray-nek és Wilson Chandlernek pedig a triplák sem mennek, és szintén elmondható róluk, hogy ha nekik kell első szándékból, egy-egyben vagy akár 2-2-k után helyzetet kreálni, akkor az a Nuggetsnek már régen rossz.

Vagy összeáll Jokic körül és vezetésével a játék (és azt tavaly láthattuk, hogy össze tud, mert a center olyan helyzetekben is meg tudja játszani a többieket, ahol talán senki más a ligában, rengeteg könnyű pontszerzési lehetőséget tud másoknak teremteni), vagy nem mennek sokra idén sem, Millsap leigazolása ide vagy oda.

Nagyon kellene nekik idő és gyakorlás, mert az látszik, hogy egyelőre még csak keresik azt, hogy mit is kellene csinálni. Borzasztóan sok középtávolit vállalnak el (a mezőnykísérleteik több mint 43%-át, és 38%-os hatékonyság alatt maradnak az ilyen helyzetekből), és rengeteg alkalommal emberről kell dobniuk - ez mutatja, hogy van még min dolgozni, ami nem is csoda. Nem egy ember zseniális atletikus képességeire alapozva rántanak össze egy védelmet, amiből aztán mindenki edzéskörülmények között dobhat, ehhez nincs állományuk, hanem egy kifejezetten kiegyensúlyozott csapatjátékot játszhatnak, amennyiben összerakják, hogy az egyes embereknek mikor mit kell csinálnia a pályán - egy ilyen rendszer csak akkor vezet eredményre, ha precíz.

Az sem véletlen, hogy felmerült a nevük Eric Bledsoe kapcsán - korábban védekezésben sem voltak gondjai, de ha a Denver akar magának egy olyan játékost, aki nem csak Jokicból tud megélni, hanem a periméterről képes játékot szervezni, egymaga megcsinálni a helyzeteket, és akár még pontot is szerezni önerőből, akkor Bledsoe több mint megfelelő lehet számukra. A kérdés persze az, hogy mit kell érte feladniuk, hiszen a Phoenixben a csapattól eltanácsolt hátvédnek vannak hátulütői is, például a meniscus nélküli térde - sosem lehet tudni, mikor mondja be az unalmast, és nála csak az a biztos, hogy ez bizonyos időközönként bizony megtörténik.

Az összeszokottság hiánya mellett vannak egyéni formagondok is. Jokic a gyengébb idénykezdés után most már elég szépen összeszedte magát, Millsap viszont messze elmarad még attól, amit Atlantában láttunk tőle (gyakorlatilag a játék minden területén), és kettejük játékkapcsolata és teljesítménye az egyik kulcs a Denver sikerességéhez hosszútávon. A másik az, hogy Chandlertől és Murray-től nem fér bele az a százalék, amit jelenleg a triplavonalon túlról hoznak - utóbbinak tavaly se volt túl magas mutatója, de ennél jóval jobb keze van, Chandlertől viszont sokkal markánsabb teljesítményt már nem igazán lehet várni. Éppen ezért nem lenne meglepő, ha Michael Malone vezetőedző kipróbálná Bartont a kezdőben egy alacsonyabb, de jobb spacingű, védekezésben sem feltétlenül rosszabb ötöst létrehozva, Barton ugyanis jelenleg sokkal jobban játszik Chandlernél. A spacingen segíthet egyébként Juancho Hernangomez visszatérése is - kérdés, hogy vele milyen szinten és főleg melyik poszton számolnak.

Védekezésben előreléptek, ez nem kérdés, de a Millsap-Jokic páros összerakása után nem is volt. Chandler egyáltalán nem (volt) rossz védő, ahogy Barton sem, Mudiay-nak és Harrisnek pedig minden fizikális adottsága megvan ahhoz, hogy legalább átlagos, vagy inkább átlag fölötti legyen - kérdés, mennyire akarják majd odatenni magukat, az elvárások erre az idényre már nagyobbak mind velük, mind a csapattal szemben. Meglepő módon elég kis minta alapján, de eddig Mason Plumlee és Kenneth Faried hátul mutatott produkciójával (és főleg a pattanózásukkal) sincs gond, de ennek a keretnek ők ketten lehetnek az Achilles-sarkai - Malone nem is nagyon játszatja túl őket, hiszen Faried 10, Plumlee pedig 17 perc alatt átlagol, a tréner inkább fennhagyja a Jokic-Millsap duó közül az egyiket vagy leginkább mindkettőt a pályán.

Hátul is kérdés azért, hogy mi lesz velük hosszútávon, mert a Millsap-Jokic duó sok légvédelmet nem jelent, viszont ha még inkább összeszoknak, akkor egy borzasztóan jól váltó és besegítő palánk alatti kettős lehetnek, amire Malone (akinek a védekezés a profilja) már egy átlag fölötti hátsó alakzatot is felhúzhat, minden alapanyaga megvan hozzá (talán egy igazán jól védekező cseremagas kivételével). Elöl viszont egyelőre meg sem közelítik a tavalyi szintjüket, és esetükben az idő a nagy kérdés. Az ugyanis kétségtelen, hogy vannak gondjai a többi nyugati csapatnak is, akik ott tömörülnek a PO-vonal környékén, viszont talán nekik van a legkevésbé kész a játékuk ezek közül a csapatok közül, és az esetleges rájátszásuk leginkább azon múlik, hogy mikorra tudnak egy olajozottan működő előrejátékot összepakolni. 

Tipp: Nyugat 7-12.