Playoff-percek: min kell dolgoznia a Denvernek és az OKC-nek?

Murray kihordta lábon a sérülését, Davis nem

A meccs előtt dőlt el, hogy a kisebb vádlihúzódással bajlódó Jamal Murray vállalni tudja a játékot – végül 41 percet töltött a pályán és kiváló teljesítményt nyújtott, nagyban neki köszönhető, hogy a Denver ezúttal nem került jelentős hátrányba. Az első negyedben 12 pontot szerzett, a két középsőben hozott egy jó átlagot, a negyedikben pedig megint nyerőember lett. 84-81-nél kezdte egy hármassal, majd adott egy gólpasszt Jokicsnak és MPJ-nak, visszaszedett egy támadót és KCP-vel is dobatott egy hármast, és ez még csak a bemelegítés volt. Az utolsó 5 percben, clutch szituációban átzsákolta LeBron Jamest, majd dobott egy ziccert, 103-104-es állásnál bevert egy irgalmatlanul nagy triplát, végül 4 másodperccel a vége előtt Austin Reaves-ről a győztes középtávolit. Bár Nikola Jokics ezúttal is 50% feletti mezőnymutatóval dobott 25 pontot, mellette pedig 20 pattanót és 9 gólpasszt jegyzett (7 eladott labdával), nem kérdés, hogy ki volt a meccs embere.

Anthony Davis is jól kezdte a meccset a harmadik negyed elején 16 pontnál és 9 pattanónál járt, ekkor azonban összeütközött Michael Porter Jr.-ral és megsérült a válla-nyaka környéke. Le kellett mennie, majd miután visszatért, egy lepattanónál megint jelezte, hogy gond van. A negyedik negyedben újra visszajött és akadt is egy kiváló szerelése Jokicson (bár a komplett csarnok vitatta, a videózás után szabályosnak ítélték), illetve összeszedett pár pattanót, de a sérülését követően összesen egy pont érkezett tőle, amit nem bírt el a Lakers. A párharc-felvezetőben is említettem, hogy a sztárok nagy igénybevétele leginkább Davisnél hozhat elő játékát befolyásoló sérülést, ami sajnos nem is maradt el.

 

Tom Thibodeau-i percszámok, de a kispadokat elnézve indokoltan

A Lakersnél LeBron James 44, Davis a sérülése ellenére 40, míg a Denvernél Jokics és Murray 41-41, Aaron Gordon és Michael Porter Jr. 46-46 (!) percet töltött a pályán. Gordon ugyan dobásban ma sem villogott, de 6 gólpasszt adott, illetve 13 pattanót szedett (közte 5 támadót), amivel újra stabilitást adott a palánkok környékén, MPJ pedig több alkalommal jól állította meg a labdás ellenfelet, emellett 5/7 hármast szórt be, megint lehetett rá számítani a nehéz pillanatokban. A Nuggetsnál teljesen leszűkült a kispad, Reggie Jackson 18 percet kapott, rajta kívül Braun, Holiday és Watson játszott 4-6 percet – igazából egyik sem meglepő, bár Brauntól egyértelműen több kell majd a következő körben, mert a 3-4. negyed fordulóján a kisebb sérüléssel bajlódó Jackson ekkor már erősen lefelé lógott ki a csapatból.

A Lakers kiegészítő személyzete felemás képet mutatott, D’Angelo Russell 2/10-es triplamutatója nem túl szép, Austin Reaves a meccs jó részében jól védekezett és gyengén támadott, majd mindez megfordult a végjátékban: fontos kosarakat szerzett, viszont Murray róla dobta a meccsnyerőt, míg Rui Hachimura végre bedobott 2/5 triplát, de védekezésben megint akadtak gondjai. Az igazi gond a kispadnál kezdődött: az eddig jól dobó Taurean Prince támadásban nem tudott sokat hozzátenni, Gabe Vincent és Jaxson Hayes semmilyen hatással nem volt a meccsre. Spencer Dinwiddie végre mutatott életjeleket 2 tripla és 3 gólpassz formájában, de ez túl kevés, túl későn.

 

Hogyan tovább, Denver?

A Nuggets most szusszanhat egy kicsit és a hétvégén pályaelőnyből kezd a Sunst kisöprő Timberwolves ellen – a két gárda tavaly az első körben találkozott, akkor a sok sebből vérző Minnesotát 4-1-re gyűrte le a Denver, de akadtak szoros meccsek, főleg a széria végén. Jamal Murray és Reggie Jackson lábgondjait sürgősen rendbe kell tenni, mert az ma is látszott, hogy más játékos nem tud labdázni a periméteren (és Jackson sem az a two-way játékos, mint Bruce Brown volt tavaly, hátul inkább bújtatni kell), a sokféle stílusú magasemberrel gazdagon ellátott Minny ellen Jokicsnak nagyon nehéz dolga lesz. Michael Malone számára a kispad rendbetétele a legnagyobb kihívás, Christian Braun az egész párharcban nem tudott ritmust fogni, márpedig rá igen nagy szükség lehet Anthony Edwards ellen, de támadásban is nagyon kellenének a pontjai.

A cserejátékosok közötti kapcsolat sem működik, például Peyton Watson és Braun az első négy meccsen 46 percig volt fent együtt, és bár +1-ben zártak, a csapattól 4/30 tripla és 39% körüli mezőnymutató jött össze – az ötödik meccsen Malone már nem is küldte fel őket együtt, mert akkor megállt volna a támadójáték. Watson egyébként mutatott jó dolgokat a párharcban, 1-1 jó dobás, harcos védekezés, hustle play vagy lepattanó kell is a Wolves ellen – kérdés, hogy más valaki (Zeke Nnaji, Julian Strawther) kap-e szerepet, a válasz valószínűleg nem.

 

Hogyan tovább, Lakers?

LA-ben ugyanaz a helyzet, mint tavaly ilyenkor: szoros meccseken, de nem szoros párharcban estek ki a Nuggets ellen. Az „apró” különbség, hogy most nem a konferencia-döntőben, hanem az első körben, ami pénzügyi szempontból nem annyira szerencsés. A kasszába kellett volna még 4-5 hazai meccs bevétele, hogy a nyári játékosmozgásoknak „szinte semmi nem számít” attitűddel fussanak neki, ahogy megtehették ezt 2023 nyarán.

Ha LeBron James lehívja az 51 milliós opcióját, illetve D’Angelo Russell a 18 millióját (továbbá a Wood-Hayes-Reddish trió is megteszi ugyanezt a veteránminimumos szerződésével), akkor 178 millió dolláron fognak állni – de James valószínűleg kilép és új 1+1 éves kontraktust köt, ami magasabb összeggel indul, vagy pedig lehívja az opciót és augusztus 18-a után 2 évvel hosszabbíthat. Voltak mindenféle hangok, hogy James esetleg távozik, de erre kevés esélyt látok. A Lakersnek van egy kérdőjeles elsőköröse (17. helyen húzhatnának, de a Pelicans június 1-ig választhat, hogy ezt a picket vagy a leendő 2025-öst viszi), illetve ott a LAC-tól a 55. pick – ha ki akarják húzni Bronny Jamest, utóbbit nyugodtan ellőhetik rá.

Davis jövőre még csak 43 milliót keres, utána viszont életbe lép a 2+1 éves hosszabbítása 57, 62 és 66 millió dollárral, szóval erre is figyelemmel kell lenni a nyári mozgásoknál, és ez leginkább D’Angelo Russellt érinti. Ha most lehívja az opcióját, akkor könnyen lehet, hogy elcserélik szezon közben, ha nem hívja le, akkor az FA-piacon valószínűleg többet kaphat, mint LA-ben, akiknek kicsit meg van kötve a keze. Hachimura 2 évig 17 és 18 milliót, Reaves három évig 13-14-15 milliót kereshet, Vincent két évig 11 és 11.5 millióra jogosult, illetve most nyáron indul Jarred Vanderbilt 10.7-11.5-12.5-13 milliós, négyéves kontraktusa – azaz mindegyikük legalább kétéves szerződéssel rendelkezik.

Ráadásul az idei playoffban egyedül hasznos mezőnycserének tűnő Taurean Prince szerződése is lejár, vagy vissza kell hozni, vagy valahogyan pótolni – pláne, hogy Spencer Dinwiddie is távozhat nyáron. Russell esetében egy sign and trade is lehetséges, de ponterős játékos/jó szervező kellene helyette, ami nehézzé teszi a dolgot – felmerülhet, hogy helyet cserél a szintén lejáró szerződésű DeMar DeRozannel, de egyelőre minden oldalról sok a kérdőjel. Ami fontos, hogy nyáron már jóval több lehetőségük lesz az elsőkörös draftjogokkal, plusz van néhány tölteléknek használható fiataljuk, ezért akár több tranzakciót is meghúzhatnak. 

 

Szép a 4-0, de van miben fejlődni a Thundernél

4-0 után nehéz komolyabb kritikát felhozni egy csapat ellen, ugyanakkor figyelmeztető jelleggel mégis ezt tennénk meg a Thunder esetében. Persze sok mindent jól csináltak, Jalen Williams agresszivitásával nem tudott mit kezdeni a Pelicans, ahogyan Chet Holmgren vagy Luguentz Dort védekezésével sem, ugyanakkor a csapat sztárját picit elő lehet venni.

Shai Gilgeous-Alexander neve mellett szépen mutat, hogy 27,3 pontot, 6 lepattanót és 5 gólpasszt átlagolt a párharc során, de ezzel egyrészt elmaradt attól, amit az alapszakaszban hozott, másrészt a hatékonysága is visszaesett, pontjait mindössze 55,3 százalékos True Shooting mutatóval szerezte – ez az alapszakaszban még 63,6 százalék volt. SGA egyedül a második meccsen tudott igazán elszabadulni, és a negyedik meccsen különösen érződött rajta az idegesség, sokszor hozott rossz döntést, erőltette a nem megfelelő vállalásokat, miközben a büntetővonalról is csak 7/13 kísérlete ért célba. A triplázása is egyedül a második meccsen volt rendben, ott 3/5 kinti dobását elsüllyesztette, egyébként viszont 0/3, 1/5, illetve 1/4 hármasa talált a többi meccsen.

Holmgren is érdemel egy pici dádát a negyedik meccsért, az 1/7-es triplamutató sem néz ki valami szépen, és az eladott labdái is elég csúnyák voltak, nagyrészt azokból állt össze a 3 labdavesztése, hogy megpróbálta azt leütni, viszont legalább a második félidőre sikerült valamennyire lehiggadnia.

A negyedik meccsen a labdát sem tudta úgy járatni a Thunder, mint korábban, és az különösen látványos volt, hogy Josh Giddey-t mennyire nem vonták be a játékba, sokszor csak ácsorgott a sarokban, és tehetetlenül nézte, ahogy Williams vagy SGA egy-egyezik. Giddey már csak a harmadik meccse miatt is rászolgált volna a nagyobb bizalomra, akkor 21 pontot, 8 lepattanót és 6 gólpasszt ért el, ezúttal viszont a labdához is alig ért hozzá – egészen a negyedik negyedig, amikor 70-75-ös állás után három triplával vette ki a részét a Thunder 13-5-ös futásából. Innentől már nem adták ki a vezetést a kezükből, nem sokkal később Williams levezényelt egy 10-0-s futást is, és ezzel be tudták biztosítani a továbbjutást.

 

Green nem gondolta túl a variálást

Willie Green változtatásokat lebegtetett be a negyedik meccs előtt, és elhintette, hogy előveszik a triplavetőiket is. Ehhez képest annyi változott csak a rotációjában, hogy Jordan Hawkins kapott kemény 4 percet, ami alatt elrontotta mind a két dobását, míg Naji Marshallt picit jobban erőltették támadásban, amit 16 ponttal és 4/7 tripával hálált meg a wing.

Jonas Valanciunas viszont maradt a kezdőben azt követően, hogy az előző meccs második félidejében egyáltalán nem került pályára, és a centert most még jobban is erőltették, mint korábban, ki is szakadt belőle 19 pont és 13 lepattanó – az már csak egy nem is annyira jelentéktelen részletkérdés, hogy mezőnyből 6/15 dobása ért csak célba. A center nélküli játékot sem igazán próbálgatta Green, alig egy percen át használt olyan felállását, amiben Valanciunas és Larry Nance Jr. sem volt pályán.

 

Hogyan tovább, Pelicans?

Nehéz úgy megítélni a szezonjukat, hogy a rájátszást Zion Williamson nélkül kellett lehozniuk, viszont az ismét kiderült, hogy Valanciunast csak korlátolt szerepkörben lehet használni, ahogyan az is, hogy CJ McCollum sem annyira megbízható opció egy komolyabb ellenféllel szemben, ráadásul ő a védekezésnek is inkább csak ártott a jelenlétével – a párharc során 54 százalékkal dobtak mellőle a Thunder játékosai, Gilgeous-Alexander (10/15), Jalen Williams (7/13) és Giddey (6/10) is sokat profitált a munkásságából.

McCollum támadásban is könnyűnek találtatott, 17,8 pontot átlagolt 41,9 százalékos mezőnymutatóval, valamint 24,1 százalékos triplázással, míg a 4,8 gólpasszára jutott meccsenként 4 eladott labda is. Ingram sem igazán teheti ki az ablakba a teljesítményét, ő még McCollumnál is gyengébb volt támadásban: 14,3 pont, 34,5 százalék mezőnyből, 25 százalék triplából.

Ingram esetében talán még el lehet hinni, hogy azért sem volt jobb, mert a szezon végére úgy tért vissza, hogy még nem épült fel teljesen a sérüléséből, McCollum esetében viszont az a gond, hogy szeptemberben már 33 éves lesz, és az utolsó elfogadható rájátszását 2020-ban hozta, miközben ugyanúgy sztárfizetésen van, mint Ingram és Williamson.

Az viszonylag egyértelműnek tűnik, hogy ennek a csapatnak az alapját az Ingram-Murphy-Jones-Williamson négyesnek kell képeznie, viszont ez is problémás annyiból, mert láthatóan kellene melléjük egy irányító és egy center is, de bárhogy számol az ember, az már hat játékos lenne öt helyre. Ebben a szezonban nagyrészt Murphy szorult a padra, viszont ő ebben a rájátszásban is bizonyította, hogy komoly two-way potenciál rejlik benne, míg Jones a liga egyik legjobb védője, akinek a hiányát komolyan megsínylené a védekezés – az viszont nem tett jót a támadójátéknak, hogy a négy meccsből háromszor csak téglákat gyártott a triplavonalon túlról. Felmerülhetne az Ingram-Williamson duó szétrobbantása is, azzal be lehetne tömködni lyukakat, ez viszont lehet, hogy még korai lenne úgy, hogy nem láttuk őket együtt a rájátszásban.

Nyáron érdekes helyzet elé néznek, mert Valanciunas szerződése lejár, viszont McCollum 33 milliós fizetése miatt nem igazán lenne lehetőségük az ő pótlására a piacról, de a rájátszásban hasznos kiegészítőként funkcionáló Marshall is szabadügynök lesz. Trükkös helyzetben vannak, mert nekik minden bizonnyal egy olyasmi centerre lenne szükségük, mint Myles Turner, viszont ilyen játékost nem egyszerű leakasztani cserében sem, hiába kívánná meg a keret többi része, hogy egy triplázni és támadásokhoz gyorsan felérni képes, kellően mozgékony magasemberük legyen, aki védekezésben sem elveszett.

A következő szezon mindenképpen vízválasztó lesz a Pelicans számára, mert 2025 nyarán Ingram is szabadügynök lesz, illetve addigra Murphy szerződését is meg kell hosszabbítani, úgyhogy legkésőbb addigra el kell takarítaniuk McCollum szerződését is, ha nem akarnak a jelenleginél nem sokkal jobb csapat után masszív luxusadót fizetni. Bízhatnak persze Murphy, Daniels és Hawkins fejlődésében is, ahogyan Williamson sem feltétlenül érte még el a plafonját, de ha ők fejlődnek, akkor már csak azért sem lesz szükségük McCollumra, viszont mindez mit sem ér, ha Williamson megint a rájátszás idejére nem lesz bevethető…

 

Erik Spoelstra eszköztelen

Sokszor leírtuk már, ismételni nem akarom, hogy ebben a Miami-keretben ennyi van támadásban, de egyszerűen nem lehet másra visszavezetni a párharc alakulását: a második meccsen Tyler Herro extrát játszott, a Boston puhán védekezett, a Heat pedig szenzációs hatékonysággal dobálta be a hármasokat, ezek együttes hatása hozott egy bravúrgyőzelmet - ezt leszámítva viszont nagyjából semmire sem jó a floridai alakulat elöl.

Azon a meccsen kívül 94, 84 és 88 pontot tudott dobni a gárda, most 40%-kal célzott mezőnyből, legutóbb 42-vel, az első meccsen pedig összesen hat büntetőt harcolt ki - és mindhárom találkozón volt olyan, hogy egy negyedben maximum 14 pontot szerzett a társaság. Ez így kevés - Erik Spoelstra viszont igazából nem tud mit változtatni.

Jimmy Butler jelentené az alapot, Terry Roziert pedig azért hozták, hogy legyen egy kis dinamika, védelembontás a játékban, de nélkülük egyetlen ember tudja egyáltalán leütni a labdát, Herro - a többiek a mások által teremtett helyzetekből dolgoznának, csak éppen azok nincsenek meg, akik megteremtenék ezeket. Ma még Jaime Jaquez Jr. is megsérült, akiben még volt némi fizikalitás és agresszió, most ő sem tudott hozzátenni, és nagyon beszédes, hogy mit nyújtott a két cserehátvéd, akiknek bontaniuk kellene: Delon Wright és Patty Mills közös erővel 4/10 dobást és két (!) gólpasszt tett hozzá úgy, hogy 22 és 29 percet játszottak. Érdekes egyébként, hogy Duncan Robinson csak három, Kevin Love pedig hat percet kapott, de akármi is volt a terv, az nem tud működni, amíg nincs meg a védelembontás.

A védekezés most is adott, a Bostonnak egyáltalán nincs könnyű dolga, ezúttal 102, legutóbb 104 pontig jutott az első kiemelt, és a második meccsen is 101-en tartotta Jayson Tatumékat a Heat - kellően ledarálják a két fő kulcsembert Adebayóék, érdemi támadójátékkal (akár csak egy Butlerrel...) ez elég lehetne a szoros csatákhoz, szoros végjátékokhoz, amelyekben évek óta kiemelkedően jó eredményeket érnek el. De most az a kis plusz hiányzik, ami ehhez szükséges - Spoelstrának pedig nincs mihez nyúlni, nincs játékos, aki ebben a keretben ezen változtatni tudna.

 

Borulhat a vörös szőnyeg?

Eddig kicsit az lehetett az ember érzése, hogy minden a Boston szájíze szerint alakul Keleten: a Heat, amely az utóbbi években a fő riválisnak és nemezisnek számított, a vezére nélkül esélytelen, a talán legerősebb kerettel rendelkező Milwaukee egyrészt bukdácsol, másrészt Giannis Antetokounmpo és most már Damian Lillard nélkül küzd, a Philadelphiánál Joel Embiid nem 100%-os, és szintén elég rosszul alakulnak a dolgok, míg a New Yorknál Julius Randle-re nem számíthatnak. Szinte leterítette a vörös szőnyeget a konferencia a Celtics elé - egészen mostanáig.

Kristaps Porzingis sérülése viszont okozhat még gondokat, és ha ki is heveri ezt a magasember, akkor is rávilágít arra, hogy mennyire ingatag tud lenni a rotáció - Porzingis az alapszakaszban is nagyon fontos szerepet töltött be, vele sikerült kiigazítani ezt a rendszert, ha ő kidől, akkor nagyon lerövidül minden.

Al Horford 8 pontot és 1,3 bedobott triplát átlagol eddig ebben a párharcban, nyilvánvalóan jól lepattanózik, a védekezését is ismerjük, de azért ha esetleg nincs Porzingis, úgy rögtön más lesz a terhelés és az elvárás - de említsük meg Jrue Holidayt is, aki 7 pontot és 4 gólpasszt átlagol 31%-os mezőnymutatóval, gyakorlatilag láthatatlan, érvénytelen az, amit csinál.

Payton Pritchard 3,8, Sam Hauser pedig 5,8 pontot vállal meccsenként, a rotáció pedig itt véget is ér - marad a Tatum-Brown kettős, és a most remeklő Derrick White.

Tényleg az lehet a szerencse, hogy Keleten egyelőre minden csapatnál vannak problémák, és minőségben még mindig a Boston áll a legjobban - de egyrészt támadásban azért vannak kérdőjelek az eddigiek alapján, másrészt Porzingis sérülése okozhat még riadalmat náluk is a folytatásban.

Kérjük, hogy látogass el a Kezdő5 támogatói felületére, ahol plusz tartalmak várnak! Részletek ide kattintva!