Playoff-percek: Rick Carlisle-nak változtatnia kell

Változtatni kell a Pacers rotációján

Ugyan Tyrese Haliburton magára találásával újra a korábbi önmagát mutatta a Pacers, de valamiért így sem akar működni az Indiana kezdője: ezen a meccsen 23-8-ig hagyta szenvedni az első sorát Rick Carlisle, és az első sor egyelőre 42 perc alatt -32-ben (!) van a két mérkőzés alatt. Amikor a Haliburton-Nembhard-Nesmith-Siakam-Turner ötös van fent, akkor a New York egészen döbbenetes hatékonysággal játszik, száz labdabirtoklásra vetítve 147 (!) pontot szerzett eddig...

... de a kispad mindkétszer sokat javított a helyzeten. Obi Toppin a legutóbbi 12 pontja után most dobott egy 20-ast, TJ McConnell eddig 28 pontot, 15 gólpasszt és 3 eladott labdát rakott bele a szériába, Ben Sheppard 19 pontot és 5/8 hármast tett hozzá eddig, Isaiah Jackson pedig mindkétszer stabil negyedórával, és összesen kilenc lepattanóval jelentkezett. Amikor ezek az emberek megérkeznek, azonnal megváltozik a védekezés, megváltozik az egyensúly, és ma hajnalban például mindegyikük +9-12-ben zárt, ami nagyon beszédes.

A probléma az, hogy a meccsek elején nem akar működni a rendszer, és ami még nagyobb baj, hogy a meccsek végén Carlisle visszarakja a kezdőötösét - ami hozza azt, amire számíthatunk tőle a fentiek alapján, az eddigi 18 clutch labdabirtoklás során 26 pontot kaptak a Knickstől, amely két elvesztett szoros végjátékot és 2-0-s hátrányt eredményezett. Miközben McConnell négy percet kapott a záró etapban...

A harmadik mérkőzésen valamit már változtatnia kell Carlisle-nak a rotáción - meg kell találni azt a működő ötöst, ami elöl-hátul hatékony a New York ellen, mert alapanyag van, csak össze kellene rakni belőle valamit, ami eredményes.

 

Haliburton elöl-hátul

Az idei playoff során most először volt igazán korábbi, a sérülés előtti önmaga Tyrese Haliburton, aki 34 ponttal, 7/11 triplával és 9 gólpasszal állt a Pacers élére. Az első meccs után írtuk, hogy előbb-utóbb muszáj lesz vezérré válnia, mert ez az ő feladata, de ezen az estén egy kicsit azért a negatívumait is megmutatta: azzal, hogy ő visszatért a szezon első felében látott önmagához, a csapata tulajdonságai is eltolódtak abba az irányba. Vagyis nagyon gyors, nagyon látványos, nagyon eredményes támadójátékot játszottak, aminek ő volt a középpontja, ő szabta a ritmust, ő osztotta el a labdákat, ő vállalt sok dobást, ez működött, viszont közben védekezésben iszonyatosan nagy lyuknak bizonyult - rengetegszer lépkedtek be mögé a Knicks játékosai és dobálhattak könnyű üres ziccereket, vagy alakíthattak ki teljesen sima helyzeteket ezekből. Mondhatjuk, hogy ez most a klasszikus Haliburton és a klasszikus Pacers volt elöl-hátul - viszont nem véletlenül beszéltünk annak idején arról, hogy ez a védekezés a PO-ban fenntarthatatlan, ez most is látszott...

Ezzel együtt azt is említsük meg, hogy az első félidőben agresszívnek bizonyult, 22 pontot szórt a nagysünetig, aztán elillant ez az agresszivitása, és a harmadik negyedben összesen két egységet jegyzett két dobásból - átalakult passzgéppé, ami fontos, csak közben 36-18-ra elbukták a játékrészt...

Közben Pascal Siakam egy kicsit elveszett ma, mintha tényleg visszatértek volna ahhoz a játékhoz, amiben ő még nem volt benne, mert Torontóban pattogtatott - 7/18-at dobott mezőnyből 14 pontért és alig 2 gólpasszt osztott ki. Ez eddig nem az ő párharca, neki kellene elsősorban megtalálnia magát ahhoz, hogy acélosabbá váljon az Indy.

 

Elfogy a New York

Julius Randle januárban, Bojan Bogdanovic az első körben, Mitchell Robinson a legutóbbi meccsen dőlt ki, most pedig OG Anunoby sérült meg a Knicksnél - a combhajlító-sérülés nem túl biztató, és Tom Thibodeau nem is adott róla információt a meccs után, az sem az. Ha őt is elvesztették, akkor lassan tényleg ott tartunk, hogy marad öt ember, ők játszanak, amíg bírják, aztán lesz, ami lesz - főleg, hogy Jalen Brunson is sérült, nagyon hősiesen lehozta ezt a meccset, de egyáltalán nem biztos, hogy a harmadikon is képes lesz játszani. 

Thibodeau most Precious Achiuwát vette elő Anunoby sérülése után, és ő jól is dolgozott Isaiah Hartenstein mellett, de egyrészt így egyetlen magascsere sem maradt a padon (!), másrészt az alapszakaszban hosszabb távon nettó mínuszos volt ez a páros - Randle és Anunoby kidőlése után akkor is ez volt az edző első ötlete, de hamar cserélt és Achiuwa helyét Miles McBride vette át a kezdőben. Most is valami hasonló lehet majd a recept a harmadik meccs elején, ha nem lesz Anunoby, mindenesetre így Brunsonnal együtt hat (!) használt, használható játékosuk marad, plusz mondjuk Alec Burks, aki ma nem egészen egy percet kapott akkor, amikor Brunson egy negyedet az öltözőben töltött...

Josh Hart másodszor is 48 percezett, az idei playoffban már negyedszer játszott ennyit, Donte DiVincenzo is kapott 44 minutumot, ami nagyon szép dolog, nagyon hősiesen küzd a csapat, de ennek előbb-utóbb vége lesz, csodák nincsenek - vagy varázsbabot kell etetni mindenkivel a következő napokban, vagy Thibodeau-nak kell előszednie egy B tervet a kispaddal és a rotációval kapcsolatban. 2-0 után a harmadik meccsen akár lehetne is lehetőség arra, hogy beélesítsen olyan játékosokat, akiket eddig jegelt, de készenlétbe kell helyezni a későbbiekre - meglátjuk, hogy erre indul-e a tréner.

 

Hartot dicsérjük meg

A teljes Knicks megérdemel minden dicséretet, de most külön emeljük ki Josh Hartot: persze könnyű úgy jó számokat hozni, hogy az első körben bő 46, most pedig konkrétan 48 percet átlagol meccsenként, de mégsem hétköznapi, amit művel. Amolyan mindenesként ugyanis a nyolcadik PO-meccsen már hatodszor szedett le legalább 13 (!) lepattanót, az első kör 16,8 pontja,12,3 lepattanója és 4,5 gólpassza után most eddig a Pacers ellen 21,5 pont, 14 lepattanó és 7,5 gólpassz az átlaga, ami egészen félelmetes, ráadásul eddig 17/25 dobása a gyűrűben landolt.

Ehhez mondjuk hozzátartozik az is, hogy már nem a triplázás a feladata: a Sixers elleni első három meccsen összesen 12/23 hármast bombázott be, utána két meccsen összesen 1/9-et, majd volt még egy 3/5-je, a Pacers elleni két találkozón viszont eddig összesen 2/4 hármasa volt, nem is nagyon próbálkozott. Főleg belépésekből és betörésekből szerzi a kosarait, nagy erénye pedig az iszonyatos energiája és a sok jó döntése - egészen elképesztő a hasznossága ebben a rendszerben.

Ehhez egy adalék: az idei playoffban a legtöbb támadópattanót Hart szedte le 28-cal, érdekesség, hogy a második legtöbbet csapattársa, Hartenstein 27-tel.

 

Kérjük, hogy látogass el a Kezdő5 támogatói felületére, ahol plusz tartalmak várnak! Részletek ide kattintva!