Playoff-percek: Ugyanabba a folyóba lépett a Lakers

Jamal Murray bekerült egy szűk elitbe, Nikola Jokics maga a szűk elit

Az elmúlt 25 évben harmadszor fordult elő, hogy egy gárda legalább 20 pontos hátrányból álljon fel és egy dudaszós kosárral nyerjen. 2020-ban a Clippers 2-1-re vezetett a Dallas ellen, a negyedik meccsen 21 pontos előnybe kerültek, de Luka Doncic a hosszabbítás végén bevágta a Mavericks győztes kosarát. 2002-ben hasonló volt a helyzet a Kings-Lakers párharcban: a Sacto 2-1-re vezetett és a negyedik meccsen már 24 pontos előnyben is járt, de a meccset végül a Lakers nyerte meg Robert Horry emlékezetes, utolsó másodperces hármasával (ami előtt Bryant és Shaq is egyenlíthetett volna, a center kísérletét követően Vlade Divac a mezőnybe ütötte a labdát – éppen Horry kezébe).

Nikola Jokics 27 ponttal, 20 lepattanóval és 10 gólpasszal tripla-duplázott. Ez volt karrierje negyedik 20-20-as TD-ja a playoffban, amiben az az igazán különleges, hogy 1968 óta rajta kívül összesen négy játékos ért el hasonlót – egy-egy alkalommal: Kareem Abdul-Jabbar (1970), Dave Cowens (1976), Tim Duncan (2003), illetve Kevin Garnett (2004). 1968 előtt is mindössze két játékos hozott össze hasonló adatsort: Bill Russell egyszer az 1965-ös playoffban, míg Wilt Chamberlain négy alkalommal, mindannyiszor az 1967-es rájátszásban.

 

A Lakers sokadszor is belelépett ugyanabba a folyóba

A vendégek oldalán D’Angelo Russell kiváló dobásokkal reagált a jogos kritikákra: az első félidőben bevert 6/7 triplát, Anthony Davis megállíthatatlannak tűnt (24 pont, 11/12 mezőnyből), ráadásul a Lakers védőoldalon is nagyon összekapta magát. Sikerült elbizonytalanítaniuk Jamal Murray-t, aki első 16 dobásából 13-at elhibázott, a második negyedet egy 21-7-es rohanással zárták, majd a harmadik elején 48-68 állt az eredményjelzőn. Tették mindezt úgy, hogy LeBron James három mezőnykosarat szerzett a teljes első félidőben, inkább passzolásban jeleskedett.

Aztán a harmadik negyed egy pontján bekaptak egy 0-10-es szakaszt, amivel a Nuggets visszajött 10 pont környékére, majd a negyedik negyedben lépésről lépésre jöttek közelebb Murray-ék. A Denver hátvédje a negyedik negyedben 6/8-as mezőnnyel zárt, Jokics folyamatosan hozta a nagy játékokat, illetve a megint tűéles Michael Porter Jr. nagyon nehéz helyzetben vert be egy kulcsfontosságú triplát, amivel 95-95-nél kiegyenlített a Nuggets.

A hazaiak utolsó kilenc támadásukból nyolcszor pontot szereztek, utolsó hét mezőnykísérletük pedig bement, amire a Lakers részéről érkezett ugyan válasz, de LeBron James korábbi szavai prófétainak bizonyultak. A végjátékban Russell és Reaves is bedobott egy nehéz duplát, James szerzett egy labdát és zsákolt belőle, sőt egy szép ziccert is dobott, viszont 99-99-nél ajtó-ablak hármast emelhetett rá, ami kimaradt. Ahogy korábban fogalmazott, a Denver ellen mindennek stimmelnie kell, hogy valaki legyőzze – Jamesnél és a Lakersnél a legutolsó játék nem volt tökéletes, amit Murray meg is büntetett a másik oldalon. Hozzá kell tenni, hogy az utolsó percekben több olyan támadás is akadt, ahol a denveriek az oldalvonal mellett jól csapdázták a Lakers labdás emberét, a vendégek időzavarba kerültek és a kapkodásból nem született jó dobás.

 

Mit tehet a Lakers?

Jönnek a hírek arról, hogy Jarred Vanderbilt ott lehet a harmadik meccsen, illetve Christian Wood is felépülhet – itt elsősorban Vanderbilt lehet X-faktor. Rui Hachimura is igyekszik odatenni magát Jokics ellen, viszont nem tökéletes a Denver 2-2-je ellen, ráadásul a kemény védekezés mellett (Aaron Gordont fogni sem leányálom) a támadásra most sem jutott ereje (1/7 mezőnyből). Vanderbilt papíron ideális lehet Jokics, illetve a Denver kettő-kettői ellen, viszont hónapok óta nem játszott – fizikálisan valószínűleg rendben lesz, itt az a kérdés, hogy milyen gyorsan lendül formába és veszi fel ennek a kőkemény csatának az üzemi hőfokát. Nem meccsekről és napokról beszélünk, hanem percekről, mivel innentől kezdve a Lakersnek nem nagyon marad hibázási lehetősége – ha a 3. meccsen is kikapnak, onnan az NBA története alapján lehetetlen lesz továbbjutni.

Arra tippelek, hogy Vanderbilt lehetőséget kap majd, de Darvin Hamnek még a meglévő értékeivel kell sáfárkodnia. Támadásban kezd nagyon beszűkülni a játékuk, a Davis-James-Reaves-Russell kvartett mellett 13 dobás jutott a többieknek, ebből Hachimura egymaga elvitt hetet. A kispadról Taurean Prince továbbra is extra (ma 2/3 tripla), de a Dinwiddie-Vincent duó 0/3-mal zárt mezőnyből – a minőség és mennyiség is nagyon gyenge. A két cserehátvédtől több kellene, de hozzá kell tenni, hogy alig látnak labdát, és a James-Davis féle Lakers hagyományait ismerve könnyen előfordulhat, hogy nem is látnak többet. A triplákban nem jó a Lakers, most annyi volt a különbség, hogy Russell bedobálta a helyzeteit, de a jövő szempontjából nagyon nem előremutató, hogy Davis 0/1, Hachimura 0/2, Reaves 1/5 hármast dobott be – három kezdőjátékosról beszélünk, a Denver lassan feladja a hármasaikat és nagyobb nyomást helyez Russellre.

Védekezésben kiemelendő Russell, aki már az első meccsen is magához képest beletette a munkát, Hachimurának viszont továbbra is rettentő hálátlan feladat jut. Jelenleg ő a Lakers kezdőjének gyenge pontja, de nem hibáztatható érte, 38 percet játszott, ami túl sok még akkor is, ha sokszor Davis fogta Jokicsot - nagyon kellene mellé Vanderbilt, egymást váltva egész meccsen kellő nyomást tudnának helyezni az ellenfél sztárjaira.

 

Mit tehet a Denver?

Az első félidő megmutatta, hogy akadnak komoly problémák a védekezésben, ha a Lakers húzóemberei mellé még egy játékos (Russell) képes felnőni és bedobálni a hármasokat. A probléma a Lakers oldalán a konzisztencia, és rendszeresen arra épít a Nuggets, hogy ellenfele elkezd hibázni – nyilván ennek elérése érdekében nem keveset tesznek, de ez az alapfelállás. Nem a Denver dominál, hanem próbál lőtávolon belül maradni, fenntartani a nyomást és abban bízni, hogy előbb-utóbb megbicsaklik a Los Angeles rendszere.

Ez eddig kétszer bejött, de másodjára már nagyon rezgett a léc. Malone nem az a fajta edző, aki győztes meccs után nagyot változtat, inkább kis dolgokban lehet előrelépés. Reggie Jacksont mindenképp fel kell rázni, a második sor egyik labdás embereként és dobójaként a 0/5 tripla és az egy gólpassz kevés még akkor is, ha most alig kilenc percet kapott. A kispad védekezésben rendben volt, Christian Braun dobásokban sokat tett hozzá, de a padról jövő 0/9 tripla nem fenntartható, itt mindenképp javulniuk kell. A hármasoknál érződött, hogy a Lakers jó munkát végzett a Denver ritmusának tördelésével: a Gordon-Murray-KCP trió 0/11-gyel zárt, Jokics két hármasa mellett gyakorlatilag Michael Porter Jr. jelentette a denveri triplázást (6/10). Murray-nek muszáj feljavulnia, nem tűnhet el egy egész félidőre, mert -20-ról nem sűrűn fordítanak csapatok a playoffban, Davis se mindig fog faultgondokba keveredni és győztes buzzer is ritkán esik be. Amikor a gyűrűt támadta (akár lendületből, akár pozícióból), azokból általában jó dolgok sültek ki a második meccsen, még jobban erre tolódhat el a játéka. 

 

11/11

Továbbra is a hazai pálya dönt az idei rájátszásban, bár a harmadik játéknapon két csapat is nagyon közel került ahhoz, hogy megtörje a vendégek kálváriáját, de a Lakersnek 20 pont előny sem volt elég, ahogyan a 76ers is hiába vezetett 5 ponttal az utolsó percben, úgyhogy egyelőre 11/11 meccset nyertek a hazai csapatok.

Az ESPN statisztikai modellje alapján a Lakersnek 95,6 százalék esélye volt a győzelemre a harmadik negyed derekán, de 5:32-vel a negyedik negyed vége előtt is 91,7 százalék esélyük volt arra, hogy kiegyenlítsék a párharcot. A 76ers győzelmének a valószínűsége 45,1 másodperccel a vége előtt is 89,2 százalék volt, mégsem sikerült ezt megugraniuk. Ebből a szempontból a Cavaliers-Magic mérkőzés sokkal letisztultabb volt, egy pillanatig sem tartotta a Magic-et esélyesebbnek az ESPN modellje, és a második félidőben végig 90 százaléknál nagyobb valószínűséget láttak arra, hogy a Cavaliers megvédi a pályáját.

 

Franz Wagnertől több kell

Paolo Banchero sem hoz hibátlan párharcot a Cavaliers ellen, elég csak a két meccs alatt eladott 15 labdájára pillantgatni, viszont támadásban nem is kapja meg azt a segítséget, ami ahhoz kellene, hogy akár csak egy meccset is megnyerjen a Magic. A védekezésük továbbra is nagyon szépen működik, kétszer is 100 pont alatt tartották az ellenfelüket, de mégis kikaptak 14, illetve 10 ponttal.

Lehetne mutogatni arra, hogy Jonathan Isaac 1/7 triplával zárt a második meccsen, ahogyan arra is, hogy Cole Anthony és Markelle Fultz is mezőnykosár nélkül áll két meccs után, de még nagyobb probléma, hogy a csapat elméletben második támadóopciójaként funkcionáló Franz Wagner is gyengélkedik. Eljutott ugyan 18 pontig mindkét meccsen, de az első találkozón is voltak már komoly üres periódusok a támadójátékában, és a másodikon is csak 5/17-tel zárt mezőnyből, a második félidőben mind a hat dobását elrontotta. Wagner szervezni sem tudott, a második meccsen neki is volt 6 eladott labdája, amiből négyet ugyancsak a második félidőben hozott össze.

 

Mobley elvállalja a triplákat, Allen dominál

Evan Mobley már az alapszakaszban is beleállt időnként a hármasokba, ami szükségesnek is tűnik amiatt, hogy a Cavaliers spacingje működőképes legyen olyankor is, amikor Jarrett Allennel együtt vannak pályán, és a Magic ellen rátett erre még egy lapáttal. Az alapszakaszban összesen kétszer fordult elő, hogy 4 triplába is beleálljon egy meccsen, ebben a párharcban viszont mindkétszer elengedett 4-4 hármast, és már van 3 találata is, ami összességében nem rossz arány.

Az első meccsel ellentétben most a fordulás után is agresszív maradt: legutóbb 0 pont és két rontott dobás került csak a neve mellé a második félidőben, most viszont 4/9-es mezőnymutatóval 10 pontig jutott, és erre lesz szükség a folytatásban is, mert Donovan Mitchell ezúttal már jobban megszenvedett a Magic védekezésével, mint legutóbb.

A Magic egyelőre nem tud mit kezdeni a Cavs magasaival, Allen is két domináns meccsen van túl, összesen 32 pontnál, 38 lepattanónál, 5 gólpassznál, 4 labdaszerzésnél és 3 blokknál jár, miközben ő az egyetlen olyan játékosa a csapatának, aki mindkét meccsen hatékony volt támadásban is.

 

A Knicks ellen megremeg a Philly

A New York csodálatos fordításának a Sixers váratlanul gyenge büntetőzése ágyazott meg a hajnali mérkőzésen, ugyanis a hajrában az amúgy az elmúlt négy szezonban 86%-kal büntetőző Kyle Lowry kétszer is hibázott a vonalról. Ez egyébként a Philly erőssége, 82,7%-kal büntetőztek az alapszakaszban csapatszinten, amivel az egész liga második legbiztosabban büntető csapataként zártak.

Most viszont csak 72,7%-kal céloztak a Knicks otthonában, és még az általában biztos kézzel dobáló Joel Embiid is elhibázott négy kísérletet a vonalról. A szezon során eddig csak 11 alkalommal dobtak 73% alatt büntetőből (mindennel együtt 85 meccsen), és ebből a 11-ből háromszor is (!) a Madison Square Gardenben történt meg velük mindez.

 

Javult a Philly lepattanózása, de még nem eleget

Az első mérkőzésen 23 támadópattanót és azokból 26 pontot engedett a New Yorknak a Sixers, gyakorlatilag ezzel veszítette el a meccset, mostanra viszont ezt nagyjából megoldotta Nick Nurse csapata: sokkal fizikálisabbak voltak ezekben a csatákban, többször is a faulthatáron mozogva tessékelték arrébb a hazaiakat, és jelentősen redukálni is tudták a számokat. Most 12 támadópattanót és ezekből 12 pontot engedtek, ami még mindig nem jó, de jelentős javulás - viszont a legfontosabb pillanatban, az utolsó 15 másodpercben megint elvitte előlük a labdát Isaiah Hartenstein, és abból dobta a meccsfordító, győztesnek bizonyuló triplát Donte DiVincenzo. A megszerezhető lepattanók 49,1%-át kaparintották meg, de ez sem volt elég - nem véletlenül mondta azt Tyrese Maxey, hogy ha megnyernék a lepattanócsatát, akkor megnyernék a meccset is...

 

Eddig jól védi Brunsont a Sixers

Úgy vezet 2-0-ra a New York, hogy Jalen Brunson finoman szólva sem mutat All-Star formát, különösen emiatt értékes az, hogy meg tudtak lépni OG Anunobyék. Brunsont ugyanis szinte tökéletesen védi Nick Nurse csapata: nem duplázzák tisztán, de folyamatosan hajszolják, megnehezítik a dolgát, védők ugranak elé, és feladják neki a rossz dobásokat - a kísérletei 67%-a (!) érkezett a gyűrű környéke és a triplavonal közül, vagyis pont azt vállalja, amit a Sixers szeretne. Ez pedig be is jön, hiszen Brunson 55 dobást vállalt el két meccs alatt, ami rengeteg, viszont 29%-kal (!) mezőnyözik eddig, ami értékelhetetlen - más kérdés, hogy a kiosztásaiból (főleg a gyűrű környékén "ölik meg" teljesen, onnan kénytelen passzolni) a társak megélnek, Josh Hart két meccs alatt 8/15 triplánál jár, ami azért komoly pozitív meglepetés számukra. Kérdés, hogy Brunson helyzeteit némi videózás után megtalálja-e  Tom Thibodeau, illetve sikerül-e jobban döntenie a játékosnak a kiosztásokról - de amíg nyerik a meccseket, addig van idejük ezeken finomítani...

 

Kérjük, hogy látogass el a Kezdő5 támogatói felületére, ahol plusz tartalmak várnak! Részletek ide kattintva!