Shawn Marion: Hall of Famer vagy sem?

Tegnap este nyilatkozta le Shawn Marion, hogy befejezi pályafutását - vajon HoF tag lesz a 2000-es évek egyik legsokoldalúbb játékosa?

Soha nem volt kedvencem a Phoenix Suns, bármilyen szép és látványos kosárlabdát is játszottak. Le tudtam ülni a meccseiket megnézni, még csak duzzogni sem kellett emiatt, de mivel a 2000-es évek elejére már volt egy csapatom keleten (Chicago Bulls) és nyugaton is (Sacramento Kings), így a Sunsért mindentől függetlenül rajongani nem tudtam. 2004-től kezdve nagyon sokan szálltak fel a bandwagonra a Steve Nash vezényelte örömkosárlabda miatt, amiben Amar'e Stoudemire bántotta a gyűrűket, az éppen aktuális kiegészítőemberek dobáltak folyamatosan a triplát a kanadai zseni passzaiból, az egy ember, aki viszont mindent csinált ebben a társaságban - és akit emiatt viszonylagos "semlegességem" mellett is a leginkább kedveltem -, az a Mátrix, Shawn Marion volt.

Nash érkezése előtt Jason Kidd, majd 2001 után Stephon Marbury mellett játszhatott Marion, de a kiegyensúlyozottság mintaképe volt. Első nyolc idényében - 1999/2000-es újoncévét leszámítva - 17.5 - 22.0 pontot átlagolt, és kiscsatár/erőcsatár átmenetektől korábban soha, de legalábbis nagyon ritkán látott 9.5 - 12.0 pattanós statisztikát hozott össze rendszeresen. Mindemellett a liga legjobb védői közé tartozott 2.0 körüli, gyakran e szint fölött labdaszerzési, illetve 1.5 blokk körüli statisztikáival - labdás emberen is kitűnően dolgozott, a passzsávokat pedig elit szinten védte hosszú karjai és jó megérzései által.

Mindössze négyszer volt All-Star ezekben az években, kétszer fért be az All-NBA harmadik csapatba, ami viszont ennél is furcsább, hogy soha nem volt az év legjobb vagy második legjobb védőötösében. Másféléves torontói és floridai kitérőjét nem teszi ki az ablakba, olyan lejtőre került azokban az időkben, hogy sokan azt gondolták, nem áll meg rajta. Öt és fél évvel ezelőtt azonban pazar döntést hozott azzal, hogy a Dallas Maverickshez igazolt. Játékát szinten (12 pont, 7 pattanó, kiváló védekezés továbbra is) tudta tartani, 2011-ben pedig felért a csúcsra - ez gyakorlatilag a Dallas akkori keretéből mindenkire elmondható volt, de jócskán kivette részét a Mavs bajnoki címéből.

Hogy bekerül-e a Hírességek Csarnokába? Nem tudni, a kinti szakírók még magukkal is vitatkoznak abban, befér-e Marion a Hall of Fame-be, vagy csak egy nagyon jó játékosként marad meg emlékezetünkben. Ha viszont nem fér be, az biztosan nem a dobómozdulata miatt lesz.

Látványra borzalmasan engedte el ugyan a labdát világ életében, de harmadik szezonjában 39% fölött értékesítette így is a hármasokat, a negyedikben pedig a 38.7%-os mutatóhoz 141 értékesített tripla is járt - még Nash nélkül. Összességében nem volt egy kinti nehéz tüzér, 33.2%-os karrierátlagára nehéz lenne ezt ráfogni, ám a jordani technikával játszó Kobe Bryant is csak 33.4%-ot tud felmutatni ugyanebben a kategóriában - a "milyen módon"-t ezért nem tartom annyira mérvadónak, mint a "végeredményt". Mindemellett viszont nem volt olyan eleme a játéknak, amit ne tudott volna. Védekezése és pattanózása volt a "7 seconds or less" támadások alapja, így a liga történetének egyik legszórakoztatóbb felállását, felállásait nagyban köszönhetjük neki is, nem csak Nash-nek.

Hogy beválasztanám-e a Halhatatlanok közé? Én igen.

Egyrészt mert szerintem a liga sokáig teljesen fals irányba vitte el a közvéleményt, a szurkolókat: csak a dobott pont számít, más jóval kevésbé - miközben dobott pont a játék többi eleme nélkül nincs, meg nagyon keveset is ér. Marion 17000 pont, 10000 pattanó, 1200 szerzett labda, 1000 blokk és valószínűleg 800 bedobott hármas fölött fejezi be karrierjét úgy, hogy a számokon túl is kiemelhető lesz mindenkori védekezése. Ha 40% körül dobta volna a triplát, talán megkockáztatható lenne, hogy ott van minden idők legsokoldalúbb játékosai között, de az évtized legjobbjai között így is helye van szerintem. Mindig voltak nála nagyobb nevek még csapaton belül is, de játéknak nem sok olyan eleme volt, amelyben ne alkotott volna maradandót hosszú időn keresztül.

A másik érvem pedig a jelenlegi HoF tagok, mint például Ralph Sampson. A Houston Rockets centere nagy tehetség volt, de három produktív szezonnal és négy All-Starral ott van már a Hírességek Csarnokában, Marion nála kategóriákkal többet tett le az asztalra - összesen 9 idénye volt, abból 4 teljesen marginális. Vagy az a Mitch Richmond, aki ugyan 6-szoros All-Star volt és 10 éven keresztül 22-23 pontot átlagolt, de a játék többi elemében közel sem mutatott annyit, mint Marion, ezeket a pontokat pedig a Nash-féle Sunsnál nem sokkal lassabb játékot játszó Run TMC-féle Warriorsban, illetve abban a Sacramento Kingsben átlagolta, amely az ő 7 éve alatt egyetlen egyszer sem érte el a 40 győzelmet, a 30-at is mindössze háromszor. Sampson és Richmond is sokadjára került be a Hírességek Csarnokába és Marion sem fog az első körben, ez egészen biztos, de ha nekik ott a helyük, akkor Marionnak is.

Hogy visszavonultatnám-e a mezét?

Ez egy jobb kérdés. A Dallas helyében én nem tenném, egy ötéves karrier nálam nem ér "plafont" még egy bajnoki címmel sem - hogy miért húzzák fel majd mégis, az talán pont a gyűrű miatt lehet, hiszen az első Mavs-bajnokcsapat oszlopos tagja volt ő. A Sunsnál már érdekesebb a dolog, és ott a válaszom igen. Irányítók jöttek-mentek, a régi jó dolgokból már nem sok minden maradt, de Marion még azért igen. Nyolc és fél évet töltött a Phoenixben, ahol élete legjobbját nyújtotta - 18.3 pontot, 10.0 pattanót, 1.9 szerzett labdát és 1.3 blokkot hozott ebben az időben. Négy All-Star gálája mellett háromszor átlagolt dupla-duplát, az egyik leglátványosabban játszó kosaras volt, a szurkolók is imádták. Szerintem az ő 31-esének is ott kellene lennie a Suns másik 9 visszavonultatott meze mellett.

Mi a véleményed?

blog comments powered by Disqus