Szezonfelező díjkiosztó - 1. rész

Elérkeztünk az alapszakasz feléhez, úgyhogy jöjjön a szokásos szezonfelező díjkiosztónk első fele.

Év Vezetője (Executive of the Year)

Fél szezon alapján nem nagyon lehet kérdés egyelőre ez a díj idén. Danny Ainge az előző években is szépen építette a Bostont, de mindig voltak olyanok, akik jóval látványosabb javulást vagy jelentősen nagyobbat szóló igazolásokat hajtottak végre. A Celtics ugyan tavaly is jó volt már, nyáron azonban szerződtették Gordon Haywardot, csere útján megszerezték Kyrie Irvinget, és úgy draftolták le az eddig egészen kiváló újoncszezont futó Jayson Tatumot, hogy hátrébbcseréltek a játékosbörze előtt, és szereztek a Sixerstől még egy első körös picket (ezek mellett a hasznos Baynes-Theis-Morris trió megszerzését csak zárójelben lehet leírni). Hayward sérülése ellenére is úgy fejlődtek, hogy a keret mélységéből gyakorlatilag semmit nem vesztettek, a jövőjük még fényesebbnek tűnik, mint egy éve, és szereztek egy olyan szupersztárt is, aki a PO-ban, szoros meccsek végjátékában simán feléjük billentheti a mérleg nyelvét. Ezt a rezümét megközelítőleg senki nem tudta hozni ebben az off-szezonban, és bár ezt a trófeát sokszor többéves elismerésként kezelik, Ainge Big3 óta elvégzett munkája eddig ül (nagyon szkeptikus voltam ezzel kapcsolatban többször is, de az eredmények őt igazolják).

Komoly kihívója lehetett volna Sam Presti, aki Oklahoma Citybe cserélte Paul George-ot és Carmelo Anthonyt is, de a Thunder mutatója és fejlődési görbéje (?) sem támasztja alá azt, hogy a jelenlegi állapotok szerint bármiféle esélye lenne Ainge-dzsel szemben. Daryl Morey Chris Paul megszerzésével idén is "játszik", ráadásul neki is bejöttek a kisebb igazolásai PJ Tucker, Luc Mbah a Moute és a szezon közben Gerald Green személyében - alapszakasz-mérlegben ugyan nem javultak (tavaly 31-10-cel hozták az első 41 meccsüket, idén 30-11-gyel), és itt Ainge-dzsel szemben rögtön hátrányba is kerül, de idén papíron jobb esélyeik lesznek megszorongatni a Golden State Warriorst egy esetleges PO-párharcban.

Több embert meg lehet mögöttük említeni. A Toronto Raptorsnál Masai Ujiri a draftjaival megoldotta, hogy nemhogy hátraléptek volna Patrick Patterson és PJ Tucker lelépésével, de jobb csapatot is alkotnak a kanadaiak. Ennél látványosabb pozitívum, amit az Indiana Pacers csinál idén, az anno sokat kritizált Paul George-csere beválni látszik, viszont Kevin Pritchard nálam nincs a Top3-ban, de ezt az edzőknél és a Legtöbbet Fejlődött Játékos díjnál kifejtem bővebben is, hogy miért nincs.

Így maradt egy elég felemás megítélésű front office, a Minnesota Timberwolvesé, ahol valószínűleg Scott Layden lesz a nevezett ember, de mindenki tudja, hogy Tom Thibodeau hozza a végső döntéseket. Azt kár titkolni, hogy a padot nagyon rosszul rakták össze - Thibodeau nem véletlenül játszatja rongyosra a kezdőt, de ez a saját sara... Volt azonban egy olyan lépése, ami egy fél szezon alapján is óriási pozitívumokkal járt (a tavalyi 14-27-ről 25-16-ra javult a 41 meccs utáni mérlegük), ez pedig Jimmy Butler megszerzése. Irving is szépen kiteljesedik éppen Bostonban, jelentősen jobb is a Celtics, mint volt, de mégsem annyival, mint amennyit a Minnesota lépett előre, gyakorlatilag egyes egyedül Butlernek köszönhetően.

A nagyon hullámzó szezonkezdet óta teljes mértékben átvette a gárda vezetését a pályán, és ami még ennél is fontosabb, a mentalitása kezd átragadni Karl-Anthony Townsra... márpedig ha a center elkezd védekezni (és az elmúlt meccseken, hetekben egyértelműen elkezdett), nem nagyon akar majd senki a Minnesota ellen játszani a PO-ban. Butler megszerzése egyelőre az előző off-szezon legnagyobb pozitív hatással bíró lépése, ha külön-külön nézünk minden húzást, úgyhogy akár versenyben is lehetne Layden/Thibodeau a díjért, ha egyébként nem rontott volna el mindent mást a TWolves. Második helyre ettől függetlenül beférnek nálam, mert Butler akkora előrelépéssel jár mind Towns fejlődése, mind a csapat eredményessége szempontjából, hogy simán felülírja a pad negatívumait.   

Kezdő5.hu szezonfelező díjak:

1. Danny Ainge (Boston Celtics)
2. Scott Layden/Tom Thibodeau (Minnesota Timberwolves)
3. Daryl Morey (Houston Rockets)


Év Edzője (Coach of the Year)

Ezt egy jóval szorosabb versenynek gondolom jelenleg, mert több szempont alapján is lehet választani. Az azért nagy csalódás lenne, ha Steve Kerr újra megkapná ezt a trófeát - nagyon jó, amit csinál a Warriors, de finoman szólva is adott hozzá az állomány, hogy ennél rosszabbul ne teljesítsenek még Steph Curry hosszabb és a többiek rövidebb időre szóló sérülései ellenére is. Ugyanezt gondolom Mike D'Antoni esetében is - hol Harden, hol Paul nem volt, de ugyanazt a játékot játsszák, amit tavaly, és bár ebben D'Antoni érdemei elvitathatatlanok, vannak szerintem, akik most nagyobbat domborítanak.

Itt van rögtön Brad Stevens, aki elég magasan második a ligában a Bostonnal, és sosem volt még díjazva. Ezek is elég komoly szempontok szoktak lenni, sőt, talán a mérleg számít a legtöbbet - ne feledjük, volt Sam Mitchell is Év Edzője, miközben a semminél is kevesebbet rakott hozzá az akkori Toronto Raptorshoz... Stevenst az egész szakma, a játékosok és a média is elismeri, nem véletlenül - úgy tud 10-12 főt rotálni folyamatosan, hogy nem hogy elégedetlenség nincs a keretben, de imádják a játékosai, borzasztóan jó kapcsolatot ápol mindenkivel, ami egy csapat rövid- és hosszútávú eredményessége miatt is elengedhetetlen, emellett Gregg Popovich után a legfelkészültebb szakembernek tartják, az egyik legnagyobb taktikai repertoárral rendelkezik. Mivel ebből most ki is jött egy kiemelkedő félszezon, így a jelen állapotok alapján egyáltalán nem lenne meglelepetés az ő győzelme.

Két sokat kritizált edző is ott lehet a tűz közelében. Tom Thibodeau csak összerakta a védekezést, bár hogy itt mekkora Butler hatása és mennyi az övé, az nem teljesen kristálytiszta, mert Butler nélkül csak erőlködött, mint disznó a jégen. Nagy baj Thibodeau-val, hogy a kezdőket agyonjátszatja, ami nem meglepetés, de nagy kérdés, hogy mondjuk pár év múlva ennek milyen hatásai lesznek (Luol Deng, Joakim Noah says Hi!) - ezért ő nálam nincs a legfőbb esélyesek között, ami hat nevet tartalmaz. Dwane Casey a Toronto élén hozott egy 29-12-es félszezont, ami a keleti második helyre volt jó, ezzel simán versenyben kellene lennie (igaz, Stevenst nem nagyon tudja megverni), viszont még mindig az az érzésem, hogy a Lowry-DeRozan sorra hagyatkozik, nagyon másra nem. Ami miatt Casey sokkal inkább előkerülhet a CoY-nál, az egyrészt a fiatalok beépítése - pont Thibodeau-val párhuzamba állítva ég és föld az ember, öt darab első-, másod- vagy harmadéves játékos van az aktív rotációban, most éppen hat Fred VanVleettel. Másrészt a liganegyedik védekezést nem DeRozanék rakták össze, úgyhogy Casey viszont egyértelműen a Top6 része nálam.

Van három olyan tréner, aki sérülésektől tizedelt csapatával szárnyal. Az egyik a San Antonio Spursnél Gregg Popovich - persze nála is elmondható, ami Kerrnél meg D'Antoninál, de Popovich legjobb játékosa gyakorlatilag kihagyta a teljes eddigi szezont, és Kawhi Leonard nélkül ez a Spurs-keret azért nagyon messze van a veretestől, főleg ha a mai játékstílust, illetve az ő játékosaikat és azok korait nézzük. Leonard távolléte ellenére lehoztak egy 27-14-es félszezont ligamásodik védekezéssel, ami Popovich folyamatos pihentetéseit is nézve embertelen - megint bizonyít minden idők (egyik) legjobb edzője és a rendszere. Szintén sérülések sújtják folyamatosan a Miami Heatet, ahol Hassan Whiteside mindössze 25 meccset bírt, és egyébként is fájlalja a térdét az egész idényben, a tavalyi csoda egyik alapembere, Dion Waiters idén több kárt csinált, mint hasznot, és ő is elszállt sérüléssel, ennek ellenére 24-17-tel vették az első fél szezont - félő volt, hogy az előző idény után, a nagy pénzeket bezsebelve visszaesnek az emberek, de a gyengébb rajt ellenére ez nem történt meg, már kelet harmadik helyét ostromolják, így Erik Spoelstra is ott van esélyesek táborában.

A Los Angeles Clippers külön történet azzal, hogy négy kezdőjük sérült, így értek el 20-21-et az első 41 meccs alatt, és azóta már PO-helyen állnak - nem kedvelem Doc Riverst túlságosan, de a Jawun Evans, CJ Williams, Jamil Wilson, Austin Rivers, Wesley Johnson aktív rotációval még akkor sem sokan hoztak volna ilyen eredményeket, ha Lou Williams élete szezonját futja jelenleg, DeAndre Jordan pedig "csak" most esett ki. Rivers a mérlege miatt talán hátrányból indul, de olyan mértékben hátráltatták őket a sérülések, hogy egyáltalán nem lenne meglepő, ha ugyanúgy becsúszna év edzőjének, mint ahogy anno 2000-ben az Orlando Magickel, akiknél 41-41-gyel még a rájátszásba sem jutott be, mégis megkapta ezt az elismerést.

És van még egy edző, aki jó lehet idén erre a díjra az eddigiek alapján, ő pedig az Indianát irányító Nate McMillan. Kevin Pritchardnál már írtam, hogy nem feltétlenül tartom leginkább az ő érdemének azt, hogy a Paul George-cseréből ilyen jól jöttek ki, legalábbis eddig. Természetesen kellett a GM húzása, de ha McMillan, aki világ életében az adott szezon leglassabb vagy az egyik leglassabb támadójátékát játszatta a csapataival, nem változtat ezen a felfogásán (jelenleg a meccsenként vezetett támadások alapján a 17. a ligában a Pacers), akkor valószínűleg nem bontakozik így ki Victor Oladipo - akit egyébként még mindig a legnagyobb faktornak tartok az Indiana idei szereplésében, de erről később még lesz szó. Az sem mellékes, hogy a George-csere másik főszereplőjét, Domantas Sabonist teljesen másképp, más helyzetekben használja és játszatja McMillan, ennek eredményeként a litván is klasszisokkal többet mutat magából, mint a Thundernél. Nagyon kevésre tartottam a szezon előtt, de amit eddig idén a Pacersszel csinál, az hibátlan - bár az eredményességük Oladipo-függő, a többi leírt dolog egyértelműen neki köszönhető, úgyhogy nálam ő is ott van a Top6-ban, akiből kikerülhet a győztes.

Kezdő5.hu szezonfelező díjak:

1. Brad Stevens (Boston Celtics)
2. Doc Rivers (Los Angeles Clippers)
3. Gregg Popovich (San Antonio Spurs)


Év Újonca (Rookie of the Year)

Itt nincs nagyon kérdés, és bár többször több név is felmerült, aki megszorongathatja Ben Simmonst, egyelőre úgy tűnik, hogy elég egyértelműen fogja hazavinni a díjat, ha nem történik drasztikus változás. A Philadelphia Sixers ausztrál zsenije kiváló boxscore-statisztikákkal rendelkezik (16.8 pont, 8.0 pattanó, 7.3 gólpassz), ami még 4.0 eladott labdájával együtt is kiemelkedő, ráadásul sokkal-sokkal jobb védő annál, amit az egyetemen láttunk tőle, jóval inkább odateszi magát hátul. Nincs triplája és a büntetőzése is pocsék (55.6%), így nem meglepő, hogy finoman szólva sem a legjobb a hatékonysága (52.9% TS), de egy rájátszás közvetlen közelében lévő együttes 1-2. számú embere - ezt a mondatot egyetlen másik rookie sem mondhatja el magáról, ezért egyértelmű szerintem a jelen állapotok alapján a végső győzelme az alapszámai mellett.

Hogy Simmons mögött ki jön, az nagyon jó kérdés, erre ugyanis egyértelmű válasz nincs, itt teljes mértékben ízlés kérdése, hogy ki mit tart többre. A Utah Jazznél Donovan Mitchell rögtön vezérszerepet kapott a sérülések miatt (is), míg a Boston Celticsnél Jayson Tatum ugyan csak sokadik opció, viszont ezt a szerepkört borzasztóan hatékonyan tölti be, instant veszély a gyűrűre bárhonnan (13.9 pont, 5.5 pattanó, 45.9% tripla, 62.5% TS). Mitchell hatékonysága a közelében nincs ennek, bár azt is hozzá kell tenni, hogy rengeteget javult az idény eleje óta, és egy első számú emberhez képest most már a szezon egészét nézve is megfelelőek a százalékai (18.9 pont, 3.3 pattanó, 3.3 gólpassz, 54.9% TS). Tatum egy sokkal jobb csapatban játszik, de a Boston sikere nem(csak) az ő érdeme, míg Mitchell nem igazán tehet arról, hogy december elejéig nagyrészt neki (is) köszönhetően még PO-helyen volt a Utah, azóta viszont hiába játszik még jobban, a csapat alig tud mérkőzést nyerni, és már 5 meccsre vannak a PO-vonaltól. Michtellre egyértelműen nagyobb figyelem hárul a védőktől, hiszen első számú ember, Tatumnak meg azért nehezebb a dolga, mert kevesebb figurát játszanak rá, "hidegebb" kézzel kell szórnia a pontjait, ezért is kiemelkedő az a brutális hatékonyság, amit hoz. Mindezeket figyelembe véve elég szubjektív, hogy ki melyiket értékeli többre - nálam most Mitchell teljesítménye egy fokkal jobb, de nem többel.

Vannak azért a közelükben többen is, és legelőször talán Lauri Markkanent kell kiemelni, aki ma hajnalban a liga történetében a leggyorsabban érte el a 100 bedobott triplát, 41 meccs kellett neki ehhez. A Chicago Bulls finn üdvöskéje jó számokat hoz, jó hatékonysággal (15.5 pont, 7.6 pattanó, 37.5% tripla, 55.7% TS) - a pattanózása romlott az idény elejéhez képest, de sokkal jobb százalékokkal dolgozik az utolsó két és fél hétben, mint azt megelőzően bármikor. Legnagyobb gyengesége a védekezés, ott elég jelentősen elmarad az előtte lévőktől. A Dallas Mavericks irányítóját, Dennis Smith Jr.-t nagyon várták a ligába, és Mitchellhez és Simmonshoz hasonlóan rögtön a csapata első számú embere lett támadásban - jó számokat is hoz (14.3 pont, 3.9 pattanó, 4.5 gólpassz), de Mitchell és Simmons egyértelműen jobbakat, a Dallas a Utah-tól és a Phillytől is el van maradva, a hatékonysága pedig pocsék összességében (47.5% TS).

A két lakersesről még mindenképpen külön szót kell ejteni. Kyle Kuzma berobbant az NBA-be, pedig csak az első kör végén kelt el. Sokáig ott volt Tatum és Mitchell mellett, mint akik üldözhetik Simmonst, de az utóbbi három hétben elég csendes teljesítményt nyújt - nem rosszat, de egy fokkal visszaesett produkciója. Összességében így is jók a számai (16.8 pont, 6.4 pattanó, 37.5% tripla, 55.9% TS), lényegében egy az egyben azt hozza, amit Markkanen egy kicsit több ponttal, egy kicsit kevesebb pattanóval, de még védekezésben is szinte ugyanazt teszik le a parkettre.

Lonzo Ball pedig megérdemel egy(-két) külön bekezdést is, mert a liga egyik legellentmondásosabb és talán legnehezebben értékelhető játékosa. A boxscore számai tök jól mutatnak (10.7 pont, 7.1 pattanó, 7.1 gólpassz), a dobásmutatói vállalhatatlanok (48% büntető, 43.6% TS), és Defensive Real Plus-Minus alapján a liga harmadik legjobb védője egyes poszton (+2.00) - ezeket a mutatókat azért kontextusba kell tudni helyezni. Egyrészt azt már Russell Westbrookéknál tavaly leírtam, mennyire fölöslegesnek tartom az irányítók pattanózási mániáját. Nem arról van szó, hogy a centerekkel összeugorva ők hozzák el a labdát, hanem vagy a magasemberek szedik gyengén a lecsorgókat vagy/és a csapat összes többi tagja a kizárásra figyel, hogy az irányítónak ott legyen a pattanó, de akkor ez a szám nem az ő egyéni erénye, hanem a csapat érdeme. A gólpasszaiban szoktak csalni - Ball főleg az év elején játszotta el azt sokszor, hogy felvitte a labdát, lepasszolta oldalra, aztán az embere megcsinálta magának a helyzetet, és így írták be neki az asszisztot, ami minden, csak nem az. Dobni tényleg nem tud, és ezzel a mozdulattal az alapszakaszban akár még javulhat is a hatékonysága, de egy PO-védekezés mellett így nem lehet jó százalékkal operálni a jövőben sem, ez biztos. A védekező statja teljesen félrevezető, mert nem egy Patrick Beverley-féle bulldogról van szó, aki fizikálisan ledózerolja az emberét a pályáról, vagy egy CP3-Rubio-féle okos, passzsávokat állandóan zavaró valakiről.

Ez a védekező stat azonban mutatja az egyik nagy erényét is: azt, hogy olyan helyzetekbe hozza sokszor a társait támadásban, ahonnan jó dobásokat vállalhatnak, és amiből vissza lehet rendeződni védekezni - lényegében úgy dob a védekezésen sokat, hogy a támadójátékot rendezi. Nem nagyon vannak eladott labdái (7.1 gólpasszra 2.7 eladott labda nagyon rendben van egy elsőéves játékostól), és nem is nagyon ül rá a játékszerre annak ellenére, hogy ő kimondva is a Lakers franchise-playere, az első számú ember. Meggyőződésem, hogy emiatt a társai sokkal jobban odateszik magukat mellette, mert tudják, hogy fognak labdát kapni, hogy ott kapnak labdát, ahol ők akarnak, és nem lesznek jegelve hosszú percekig - Ballnak nem abból vannak gólpasszai, hogy a mostanában divatos betörök-kiosztom típusú játékot játssza, így a csapattársai nem csak arra a pár tized másodpercre érezhetik a labdát a kezükben, amíg ráverhetik a hármast (mint ahogy más csapatoknál ez azért rendszeres probléma), hanem ténylegesen kibontakozhatnak mellette.

Ő az a játékos szerintem, akinek a dobásmutatóin kívül majdnem az összes statisztikája hazudik, viszont amiben óriási fórt jelent a csapatának (és ezt az is mutatja, hogy a 16-28-cal álló Lakers egyetlen teljesen homály periódusát akkor futotta, amikor Ball sérült volt, 0-6-ot hoztak, amikor nem volt bevethető), azt meg az egyéni statisztika egyáltalán nem mutatja, a csapata mérlege viszont igen - szerintem nagyobb a pozitív impactje például Kuzmánál, hiába jobbak a csatár számai.

De'Aaron Fox, Bogdan Bogdanovic és John Collins nálam már egy polccal lejjebb vannak - a szerb kiváló mutatókkal hozza 11 pontját, de neki és Foxnak sem segít, hogy nem nagyon vannak reflektorfényben a Kingsnél, amely nyugat leggyengébb csapata, ez pedig hatványozottan igaz arra a Collinsra, aki szinte láthatatlanul hozza számait az egyébként is nagyon kevés figyelmet kapó, keleti utolsó előtti Atlantában.

Kezdő5.hu szezonfelező díjak:

1. Ben Simmons (Philadelphia Sixers)
2. Donovan Mitchell (Utah Jazz)
3. Jayson Tatum (Boston Celtics)


Év Legtöbbet Fejlődött Játékosa (Most Improved Player)

Itt sincs nagyon kérdés egyelőre, miután Victor Oladipo egy gyenge-közepes hatékonyságú kiegészítőből szupersztárrá fejlődött (24.3 pont (+8.4), 5.2 pattanó (+0.9), 4.0 gólpassz (+1.4), 60.8% TS (+6.8)), és itt térhetünk vissza a Pritchard-McMillan vonalra: ha Oladipo nem lép szintet, akkor McMillan hiába vált taktikát erre az idényre (és ez látszik azokból a meccsekből, amiket nélküle kellett megvívniuk), Pritchard pedig előtte hiába cseréli el többek között érte Paul George-ot, megközelítőleg sem ez lesz az eredmény. Természetesen Pritchard cseréje és McMillan szemléletváltása is kellett ahhoz, hogy a Pacers a vártnál jobban teljesítsen, de Oladipo és az ő szintlépése a kulcs az Indiana idei, kifejezetten jó és eredményes játékában.

Mögötte többen is ott sorakoznak. Nikola Mirotic idénye finoman szólva sem indult fényesen a Bobby Portis-tól kapott KO-val és a többhetes kihagyással, de ugyanannyit játszik, mint tavaly (+0.8 perc), pontszerzésben viszont szakadéknyi a különbség az idei és a tavalyi Mirotic között (17.3 pont (+6.7), 62.4% TS (+7.8)). Aaron Gordon statisztikában nem, de megítélésben mélyebbről indult a spanyol-montenegróinál, első három évében semmiféle pozitívumot nem mutatott az Orlandónál, nem úgy idén (18.1 pont (+6.1), 8.0 pattanó (+2.9), 57.3% TS (+4.3)). És nálam ebbe a hármasba tartozik az a Lou Williams is, akinek ugyan a számszerű javulása egy fokkal elmarad Miroticétól és Gordonétól (23.3 pont (+5.8), 5.0 gólpassz (+2.0), 61.2% TS (+1.9)), viszont azt gyanítom, senki nem gondolta, hogy ő egy PO-csapat első számú embere lehet, márpedig a rengeteg sérüléssel küszködő Clippers lényegében miatta szárnyal az utóbbi hetekben - a legjobb hatodik ember szerepköréből ha nem is lett MVP-esélyes, de teljesen legit első számú opció egy bőven felülteljesítő, a legjobbakkal is pariban lévő gárdában, és nem csak 1-2 mérkőzés óta. Tipikus Tatum-Mitchell kérdés, ki mit értékel többre - nálam Mirotic a 19 meccse miatt van egy kis hátrányban, Lou Williamsből olyan dolog jött ki, amit soha senki nem látott bele, ezért második, Gordon meg megmentette a karrierjét, ezért harmadik egyelőre.

Meg lehet említeni többeket természetesen - a Washington Wizardsnál Kelly Oubre Jr.-t, a Charlotte Hornetsnél Jeremy Lambet, TJ Warren is nagyon jól él azzal, hogy több dobása van (igaz, neki a hatékonysága semmit nem javult), a Chicago Bullsnál Bobby Portis és Justin Holiday is nagyokat léptek előre az előző évhez képest, bár utóbbi gyengébb hatásfokkal dolgozik. Az előző győztes Giannis Antetokounmpo is tovább lépett több mint 5 ponttal, csak neki semmi esélye nincs jelen körülmények között (tavaly belépett a szupersztár státuszba, most is ott van). Jonathon Simmons fejlődését sem lehet elhallgatni (+7.8 pont, +1.6 pattanó, +3.7% TS), de ő szerintem a nagy pontugrása ellenére is el van maradva a Top3-tól, ha az MIP esélyeseket nézzük. A Portlandnél is van egy surranópályás, Shabazz Napier (+5.9 pont, +6.4% TS). A Brooklyn Netsnél Rondae Hollis-Jefferson szépen fejlődik (+6.2 pont, +3.8% TS), viszont náluk Spencer Dinwiddie az igazi, szinte semmiből berobbanó ember (+5.9 pont, +3.3 gólpassz) - neki jelentősen nagyobb a szerepe, mint volt eddig, de hozzá kell tenni, hogy a hatékonysága nagyon romlott is emiatt (-5.1% TS).

Mirotichoz hasonlóan egyelőre a kevés meccse miatt nem vettem számításban D'Angelo Russellt, illetve Gerald Greent. Utóbbival más gond is van: ez nem igazán az a díj, ami azt értékeli, hogy valaki már volt jó, csak valami miatt gyenge szezonja(i) volt(ak), de most újra visszatért a korábbi szintjére - Green mellett ez a probléma a tavaly óta sokat előrelépő LaMarcus Aldridge-dzsel, Khris Middletonnal és Tyreke Evansszel is, pedig utóbbi teljesen újjászületett Memphisben (+9.3 pont, +1.2 pattanó, +1.7 gólpassz, +7.1% TS), nem lenne meglepetés, ha a rendes szavazásnál őt azért számításba vennék páran.

A másodévesek között Jamal Murray is jelentősen jobban játszik, mint az előző szezonban, Brandon Ingram is szépet lépett előre, ahogy Taurean Prince is, de ebben a kategóriában Kris Dunn viszi a prímet, aki majdnem 10 ponttal és 4 egész gólpasszal többet átlagol, a TS%-a pedig több mint 5%-ot javult - természetesen óriási differencia van abban is, hogy mennyi lehetőséget kap játékidőben és feladatkörben most és mennyit kapott tavaly. Dunn mellett még két ember játszhat másodévesként - eddig alapvetés volt, hogy őket nem számolták, de tavaly Nikola Jokic elöl végzett a szavazáson, így őket sem szabad elfelejteni . Az egyik az Oladipóval együtt a nyáron a Pacershez érkező Domantas Sabonis, aki mintha egy teljesen másik kosaras lenne idén (+6.5 pont, +4.7 pattanó, +11.4%!!! TS), pedig kevesebb mint 5 perccel kap csak többet meccsenként, mint tette azt Oklahoma Cityben. A másik pedig a Bostonból Jaylen Brown (+7.6 pont, +2.9 lepattanó, + 1.5% TS).

Kezdő5.hu szezonfelező díjak:

1. Victor Oladipo (Indiana Pacers)
2. Lou Williams (Los Angeles Clippers)
3. Aaron Gordon (Orlando Magic)

Mi a véleményed?

blog comments powered by Disqus