Tactical Corner: Fény az orlandói alagút végén

Pár nappal ezelőtt a New Orleans Pelicans - Orlando Magic mérkőzés közben írta ki twitterre az ESPN-nél dolgozó Kevin Pelton, hogy "az emberek tényleg azt szeretnék a Sixerstől, ha igazolnának egy Jason Smith-et, hogy Aaron Gordon ne játszon, csak a padon üljön?" - utalt itt ezzel arra, hogy Smith masszív perceket kapott a Pelicans ellen, míg Gordon a kezdeti probálkozások után nem nagyon került a pályára, és hogy a Phillynél legalább a nagy reményekkel draftolt játékosok lehetőséget kapnak folyamatosan.

Több dolog is eszembe jutott ezzel kapcsolatban, de a legelső az volt, hogy ilyen irgalmatlan hülyeséget rég olvastam amerikai szakírótól - pedig Peltontól ritka az ilyen, John Hollinger "helyére" került be anno, amikor a PER szülőatyja a Grizzlieshez szerződött -, a második pedig az, hogy az általános iskolában ez már egyszer kötelező tananyag volt, csak akkor a vers címe az volt, hogy "Góg és (de)Magóg fia vagyok én...". A Magic és a Philly annyiban hasonlítanak egymáshoz, hogy két NBA csapatról beszélünk, sok fiatallal a keretben, de itt meg is állhatunk, mert semmi másban nincsenek egyezések. A Sixers kimondottan tankol most is, már a harmadik éve, aminek eddig annyi eredménye volt, hogy a magasembereknél van két egészséges meg egy sérült tehetségük és a viszontlátásra.

Ezzel szemben az Orlandónál minden poszton ott van az, akivel számolnak hosszútávon (Elfrid Payton, Evan Fournier, Victor Oladipo, Mario Hezonja, Tobias Harris, Aaron Gordon, Nik Vucsevics), semmi értelme nincs még egy franchise-player szintű tehetségnek egy olyan rotációba, ahol már így is vadászni kell a perceket 1-2 embernek. Ellenben meg kellene tanulniuk győzni, mert azt az előző években nem sikerült, semmilyen játékrendszert nem játszottak - ezt Fournier is bevallotta nemrég -, így a minél több győzelem, az esetleges PO-részvételért folytatott küzdelem került náluk előtérbe, el nem ítélhető módon.

Minimum két év van a két csapat között a csapatépítést nézve, ha nem több - mivel a Sixersnek komolyan vehető, leendő kezdőjátékos szintű embere a periméterre nincs még, így lehet az bőven 3 év is -, így nem is értettem, hogyan kerül egy lapra a két együttes. Nem mellesleg ha Gordonnak problémát okoz Smith kiszorítása a második számú erőcsatár szerepköréből, ott nagyok a gondok, azt pedig már egy Magic nem engedheti meg magának, hogy még egy fiatalt pátyolgassanak, miközben 6 másik már inkább megízlelné a siker ízét is.

Miután túlléptem a dolgon, eszembe jutott, hogy a legutóbbi alkalommal épp a Magic volt a példa a Detroit Pistons esetében, mint játék alapján jól kezdő, de eredményeket nem szállító csapat, így most ők kerülnek terítékre.

Ami az első és legfontosabb, hogy a lehető legjobb forgatókönyv jött be Scott Skilesszal kapcsolatban, sőt, talán még az álomszerű elgondolásoknál is pozitívabban sült el a kinevezése. Védekezésben teljesen más szintet képviselnek, mint korábban, hiszen 101.1 pontot kapnak 100 támadásonként, ezzel 13-ak a ligában - az előző három évből egyszer a 25-ek, egyszer a 24-ek voltak. Vucsevics ugyan sokkal jobb védő nem lett, de a teljes csapat sokkal jobban zár a festékben, jobban odafigyelnek a gyenge oldalra is, így hiába verik meg esetleg a periméteren őket az ellenfelek, a palánk alatt rendszeresen elég komoly tumultus várja őket - Payton például mintha szándékosan kínálná fel sokszor a folyosót, tudva, hogy ott majd úgyis ledarálják az emberét.

Egyetlen idény volt az elmúlt években, a 2013/14-es, amikor viszonylag jól ment a védekezés a csapatnak (107.4 DRtg, 17-ek voltak a ligában), ekkor viszont a támadójáték volt a legrosszabb, az utolsó előtti, és ebben minden évben gyengébbek voltak, mint hátul, 2012/13-ban és 2014/15-ben is csak a 27. helyen végeztek a 100 támadásonként dobott pontokat vizsgálva. Amennyire nem volt meglepő, hogy védekezésben összeálltak, annyira meglepő szerintem az, amit Skiles ezzel a csapattal támadóoldalon művelt.

Három kulcsa van szerintem a támadásaiknak.

1. Evan Fournier

A hátvéd kezdőbe állítása kiscsatárként eddig óriási húzásnak bizonyul, egy ilyen lépést én például ki sem néztem volna Skilesból. A francia gyakorlatilag matchup-nightmare a legtöbb embernek, mert a poszt legjobb védőit leszámítva mindenkinél gyorsabb - alapvetően hátvéd, úgyhogy ez azért nem olyan nagy csoda -, de mivel Paytonnal és Oladipóval van együtt a pályán, nem is mindig kapja a legjobb perimétervédőt a nyakába. Az sem mellékes, hogy többször egy már "félig megbontott" védelmet kell feltörnie, ütemelőnye is van az emberével szemben, ennek pedig eddig egy 18.6 pontos átlag az eredménye 5 (nagyon) jó és 2 gyenge meccsel - vállalható arány.

2-3. Az állandó mozgás, illetve a csapatjáték és az önzetlenség

Több dolog ez egyszerre, de nem szétválaszthatóak. Az idei Magic legnagyobb erénye, hogy szinte soha nem állnak a pályán, várva, hogy a labdás ember mit tesz majd. Rengeteg olyan alkalom van, amikor gyönyörű figurákat játszanak végig, vagy olyan eset, amikor valaki egyedül bont védelmet, de azonnal megindul a mozgás a pálya többi részén, így egy passz után a zsákolást kell már csak megvárni - a Chicago és a New Orleans ellen is számos ilyen szituáció adódott, mikor egész egyszerűen többet mozogtak támadásban, mint az ellenfél védekezésben. Bill Simmons nem véletlenül írta azt róluk, hogy ők az idei szezon League Pass csapata, mert ha van olyan együttes, amit idén kifejezetten élvezetes nézni, akkor ők azok.

Az önzetlenség részéhez tartozik, hogy eddig parádésan osztják el a labdákat, gyakorlatilag egyetlen egyszer sem lehetett észrevenni, hogy valakit erőltetnének, így mindenkinek megvannak a lehetőségei. Hiába esett vissza ennek hatására például Vucsevics statisztikája (19.3 pont, 10.3 pattanóról 15.8 pont, 8.0 pattanó), összességében jóval nagyobb dolog az, amit most csinál, mint amit a liga aljába tartozó Magiceknél mutatott.

A montenegrói centernek így is központi szerepe van azért, mert a mélységi játék szinte csak vele működik, erre az Orlando többi magasembere képtelen (még), és eddig őt is egészen kiválóan játszották meg a többiek - a Pelicans ellen például amikor a New Orleans éppen zárkózott, mindig megkapta a játékszert, és Anthony Davis mellett is eredményes tudott lenni, összességében pedig 55.1%-os TS-sel, karrierje legjobb hatékonyságával szerzi a pontjait. Ami miatt egyáltalán nem gond, hogy idén nincs 20 pont környékén: Fournier 18.7, Oladipo 16.3, Harris pedig 15.7 pontot átlagol, ezzel a liga egyetlen csapata a Magic, amelynek négy 15 pontos játékosa is van.

Amiben érződik némi bizonytalanságot egy kicsit előretekintve

1. Meddig tudja tartani ezt a labdaelosztást a csapat?

Fiatalok és minden bizonnyal most nagyon élvezik, hogy végre ténylegesen használható, "győzelmekre váltható" dolgokat kapnak az edzőtől, ennek eredményeként egyelőre szerintem teljes mértékben az zajlik a pályán, amit Skiles látni szeretne. Ettől függetlenül a fiatalságnak megvan az a hátránya, hogy elviheti őket a hév (és nem feltétlenül Szentendrére vagy Csepelre). A labdát a kezdőben és a cseréknél is ennyire egyenletesen elosztó csapatot ritkán látni, és egyelőre még nem vagyok abban biztos, hogy ezt a Magic meddig fogja tudni tartani, kinek mikor jön el az a pont, hogy akkor most ő nyeri meg a meccset.

2. Mi lesz a hármas poszttal védekezésben?

Hátul és összességében is előrelépett a csapat, így kizárt dolognak tartom, hogy ha csak nem lesz sérülés, változtassanak az alapfelálláson, amennyi előnyt jelent viszont Fournier elöl, annyira lehet rá utazni hátul. Fizikálisan a nagyobb darab hármasok ellen lesz gondja bőven, hiszen csak 92 kiló, és az eddigi meccseken is látható volt többször, hogy fölé lehet nőni egyszerűen azért, mert nem tudja megtartani az emberét 1-1-ben. Ezt a hátrányt persze a Magic csapatvédekezése egyelőre bőven egyensúlyozza, de ha valahol érzek bizonytalanságot, akkor az az, hogy ezen a ponton mekkora hátrányt fognak szenvedni akkor, amikor már nem nézi le őket senki és külön is készülnek esetleg belőlük.

3. Tripladobás nélkül meddig lehet eljutni?

Abból a szempontból is borzasztóan érdekes csapat a Magic, hogy teljesen ellen megy a mai trendnek azzal, hogy egyetlen kiemelkedő triplázója sincs az egyelőre csak csere Hezonján kívül, normálisnak mondható is csak kettő (Fournier, Harris). Összességében nézve a 16-ak 33.5%-kal, de nem is ez a gondjuk, hanem az, hogy egyénileg senki nincs kiugró játékosuk, és előreláthatólag ezt ez az állomány nem mostanában fogja megoldani. Egyelőre ezt a rengeteg mozgással bőven kompenzálják, és Fourniernék azért jó keze van, de a többiektől (Oladipo, Payton, Harris) nem meglepő, hogy nem tudnak kintről betalálni jó százalékkal. Fournier támadhatósága mellett ezt érzem még kulcsnak abban, hogy ne rekedjenek meg vagy ne kezdjen romlani a teljesítményük a szezon további részében, mert egy olyan csapat ellen, ahol összesen ketten dobják a hármast 36% fölött, nem biztos, hogy nehéz lesz készülni a későbbiekben.

Ahol fejlődhetnek

1. Elfrid Payton

Az irányító elég felemás teljesítményt nyújt megítélésem szerint. Elit a védelembontása és kismilló könnyű helyzetet teremt a csapattársainak, de az hazugság volt, hogy megtanult dobni a nyáron, ugyanúgy a feje mögül/mellől engedi el kicsit a dobásait, ami egyrészt nagyon csúnyán néz ki, másrészt semennyire nem hatékony. Tavaly ugyan 26.2%-kal dobta a triplákat, idén pedig 30.8%-kal, de még mindig inkább emberhátrány catch-and-shoot dobóként, és összességében is gyengébb, mint tavaly (45.6% -> 44.5% TS). Amint azt említettem, védekezésben sokszor engedi be az ellenfelét a darálóba, de szerintem túl sok helyet hagy az ellenfél irányítójának, Oladipo például sokkal jobban megdolgozza az ellenfelét. Benne még mindig sok van, kapni is fogja a lehetőségeket, és ha legalább dobni megtanulna, újabb dimenziót nyithatna ki a Magicnek.

2. Aaron Gordon és Mario Hezonja

A két játékos gyakorlatilag a padot dobhatná meg, ezért vesszük őket egybe - ha az egyik folyamatosan lépked előre, az szerintem már jó, mert a munkásemberek (Frye, Watson, Smith, Dedmon) megvannak a padra, a kreatív játékos viszont még nincs. Hezonja egyelőre kicsit túlvállalja magát, de erre lehetett is számítani, a horvát egy echte scorer olyan mentalitással, ami az ilyen típusú játékosokhoz illik. 42.9%-kal triplázik, ami kitűnő, de a duplái eddig pocsékul sülnek (7/21, 33%). Gordon majdnem 20 percet átlagol - ezért sem értem, mi volt a kifakadás tárgya Peltonnál -, de irgalmatlan nyers még mindig, jó nyári liga ide vagy oda.

Borzasztóan jó felépítése, hosszú karjai, lábai vannak, óriási atléta, de mintha még ő se tudná pontosan néha, hogy mit szeretne - alaphibák csúsznak a játékába, és néha úgy tűnik, hogy maga sem tudja belőni a határait. Kicsit hasonlít egyébként Giannis Antetokounmpóra szerintem, azzal a különbséggel, hogy a görög fejlődése jól látható és töretlen, Gordon pedig egyelőre nem tudta kicsit sem letisztázni játékát. Van lehetőség benne is, egyáltalán nem is adta fel a Magic, de egy olyan Orlandóban, ahol szerintem most már egyértelműen a PO-ot tűzték ki célul, nem lesz szívbajos Skiles leültetni, ha hibát hibára halmoz, és nincs is ezzel szerintem probléma. Hezonjának és neki is megvannak a lehetőségei, amivel viszont nekik kell élni.

Összességében nézve szerintem a Magic jövője fényes, mert jelenleg nem egy olyan dologtól jók, amit egészen biztosan nem lehet majd tartani az egész szezon során - ilyenek voltak például a Detroitnál Marcus Morris emberről, fade-away bedobott duplái sorozatban -, nem egy játékoson áll vagy bukik a teljesítményük - Vucsevics kiesése után Dedmonnal a támadójáték ugyan más lett, de cserébe a védekezés is -, ráadásul a csomó fiatal miatt még további lehetőségek vannak bennük, ahogy fejlődnek majd egyénileg többen is, úgy léphetnek előrébb. A jelenlegi 3-4-es mérlegükhöz illik hozzátenni, hogy a Washingtontól 1, az Oklahoma Citytől két hosszabbítás után 3, a Chicagótól és a Houstontól pedig 5-5 ponttal kaptak ki, de ők verték meg eddig egyedül a Torontót például - nem egyszerű sorsolásuk ellenére állnak most úgy, ahogy.

Az első pár meccsből azért sosem szokás komolyabb következtetéseket levonni, ezért jogos kérdést tesz fel a következő videó első mondatában a kórus, amire döntse el mindenki maga, melyik oldalt választja. Az én válaszom 0:23-tól látható, és valószínűleg aki idén már látta őket, így vélekedik: