Tényleg unalmas a 2015-ös NBA-playoff?

Az NBA fórumokat járva a közhangulat röviden: az idei rájátszás nem csak eredményekben unalmas, hanem hangulatban is. Igaz vagy hamis?


 
A mérce nyilván magasan van, a 2014-es rájátszást elég nehéz überelni, emlékezetes meccsek, emlékezetes párharcok, a végén egy nagy csattanóval – Kawhi Leonard MVP-címével. 2011 óta volt érezhető a szint fokozatos emelkedése, ez tavaly ért a csúcsra. A drukkerek a korábbi években mindig több szálon fel tudtak pörögni a rájátszásban – mire gondolok?
 
2011. A Big Three elhozza-e a bajnoki címet Miamiba/mikor esnek ki? - a Dallas óriási menetelése (a bajnok Lakers kisöprése, revans 2006-ért a döntőben) – a fiatal szupersztárok előretörése (Rose és Bulls, illetve a Durant-Westbrook-Harden trió vezette Thunder főcsoportdöntőbe jutása) – a San Antonio óriási elsőkörös égése a 8. helyen kiemelt Grizzlies ellen.
 
2012.
 a Big Three elhozza-e a bajnoki címet Miamiba/mikor esnek ki – a keleti első kiemelt Bulls és az MVP Derrick Rose drámája – a Thunder átlép a veteránok árnyékán (sorrendben Mavericks-Lakers-Spurs) -  a Boston utolsó nagy nekirugaszkodása – a Pacers előretörése.
 
2013. a Big Three duplázik? – a Brooklyn első kanyarban kicsúszik – a Knicks kört megy a rájátszásban – a Pacers hét meccsre kényszeríti a bajnokot – a sérülések kinyírják a Thundert – a Grit and Grind Grizzlies főcsoportdöntőbe jut – a Curry-féle GSW első sikeres PO-köre – a San Antonio végiggálázza Nyugatot.
 
2014. sikerül-e a triplázás a Big Three-nek? – Spurs-Thunder csúcstalálkozó a főcsoportdöntőben – revans a nagydöntőben – a Wizards és a Brooklyn is pályahátrányból megy tovább az első fordulóban – nem bírja ki a nyomást a botrányoktól gyengített Pacers.
 
Az idei playoff egy kicsit más – nem rosszabb, más.
 
Például nincs egy "team to beat".
 
Az elmúlt négy évben már csak azért is érdemes volt nézni a playoffot 29 csapat drukkereinek, hogy mikor hasal el a Miami – a Heat szurkolóinak pedig azért, hogy meglesz-e az első, a második, a harmadik… Most ennyire erős negatív érzelmek egyik csapat irányába sincsenek.
 
Nincs bent egy igazi veterán csapat.
 
A Dallas és a San Antonio is kiesett az első körben, jelenleg a veteráncsapat kifejezés talán leginkább a Grizzliesre illik, de egyrészt ez inkább playoff-rutin, másrészt a Grizzlies igazi underdog társaság, ahhoz passzoló stílussal, igazi (veterán) szupersztár(ok) nélkül. A Memphisnek talán drukkolnak néhányan, hogy verje ki a Warriorst mint alapszakasz-győztest, de mivel a két csapatnak gyakorlatilag nincs közös playoff-múltja, ez a meccsek hőfokán is icipicit érződik.
 
Nagyjából semmi megrázó nem történt a keleti első körben.
 
A 2000-es évek elejéhez hasonló izgalmak vannak Keleten. Kisöpörték a Torontót az első körben? Nem mondod. Nézhetetlen játékkal megy tovább az alapszakasz-első Atlanta? Nahát. Söpör az első körben LeBron James Cavaliers-e? Hoppá. A chicagói gépezet kicsit döcögve, de bedarálja a védekezésorientált fiatal Milwaukee-t? Hűha. Paul Pierce és a Raptors trash talkján kívül emlékszünk még ebből a négy párharcból valamire pár hónap múlva? Kétséges.
 
Az előző évekhez képest semmi megrázó nem történt a nyugati első körben.
 
Az első kiemelt Warriors kisöpörte a hátvédposztokon lenullázott Pelicanst? Na már. A Memphis lesimázta azt a Portlandet, amelyiket minden csapat (a keletiek is…) elfogadott volna első körös ellenfélnek? Kávét kérek. A Rockets kihasználta a Dallas gyengéit, amelyeket már az alapszakaszban is mindenki látott? Kérem, ez a dolguk. A Clippers 4-3-ra átrágta magát a Spursön, akik talán belerokkantak a nagy márciusi-áprilisi menetelésbe? Legalább itt volt némi izgalom.
 
Esnek-kelnek a sztárok.
 
Az elmúlt időszakhoz képest rengeteg sérülés okoz gondot, és sajnos a csapatok fontos tagjai hullanak. A Spursben Parker és Ginobili sem volt egészséges, rá is ment a csapatjátékuk. A New Orleans elvesztette Jrue Holiday-t és Tyreke Evanst – pech, hogy éppen a Splash Brothers volt az ellenfél. Paul Millsapnek és Al Horfordnak gondjai vannak a Hawksban. John Wallnak öt helyen tört el a keze, Mike Conley-nek vagy öt helyen az arccsontja. Kyle Lowry nyavalyái alaposan belejátszottak a Raptors kisöprésébe. Derrick Rose (még) egészséges, most kivételesen Pau Gasolnak vannak gondjai a Chicagóban. Kevin Love válla leszakadt, Kyrie Irvingnek lassan nincs ép porcikája, legutóbb James bokája ment ki. A Trail Blazers eleve hendikeppel indult sérülések terén. Chris Paul izomgondokkal küzd. A Dallasban Parsons mellett Rajon Rondo is megsérült (papíron…).
 
Minden tiszteletünk Ramon Sessionsé, Nick Calathesé, Pero Antic-é, Norris Cole-é, Patty Millsé, Tristan Thompsoné, Austin Riversé, JJ Barea-é, de talán nem sértődnek meg, ha azt mondjuk: ha lehetne választani, nem őket figyelnénk 30-40 percekig a rájátszásban.


 
Nézzük azonban a dolgok jó oldalát: bár a második körben kevés a közös (közeli) történelem, a felek most azon vannak, hogy megírják.
 
A Hawks utoljára 1970-ben, a Wizards utoljára 1979-ben volt főcsoportdöntőben, így a két gárda közül valamelyik egy nagyon hosszú rossz szériát szakíthat meg. Paul Pierce a fővárosban is legendává válhat – ehhez Washingtonban elég az is, hogy lenyomják az Atlantát, a sok-sok bajnoki cím terhe itt nem nyom senkit, mint a bostoni csarnokban. A Wizards fiatal spílerei, Bradley Beal és Otto Porter bizonyíthatják, hogy John Wall nélkül is érnek valamit. Az Atlanta sikerre viheti keleten a Popovich-módszert. Vajon sikerül-e nekik, vagy továbbra is el lehet mondani, hogy a Popovich-módszer sikeréhez kell Duncan és/vagy Pop?
 
Bár a Cavaliers és a Bulls történelme tartogat érdekességeket (még Michael Jordan fénykorából), az igazi rivalizálás inkább a Bulls és LeBron között folyt az elmúlt években – most, hogy James újra clevelandi, ez a csata kapott egy kis "lokális rivális" mellékízt. James képes-e Love (és lassan Irving nélkül) becipelni a Cavalierst a főcsoportdöntőbe? Derrick Rose végleg maga mögött hagyja-e a sérülések démonát, és négy év után újra főcsoportdöntőbe viszi a Chicagót? Playoff-próféta lesz-e Pau Gasol a Lakers után a Bullsban is? Jimmy Butler megugorja-e azt a szintet, amit az elmúlt években Paul George-nak és Lance Stephensonnak nem sikerült James ellen?
 
A Grizzlies újra megpróbálja eljátszani az óriásölő szerepét, és valljuk meg: ez még mindig testhez álló szerep Randolphéknak. Van abban valami brutális báj, ahogy Randolph és Gasol leszegi a fejét és elindul a palánk felé, ahogyan Tony Allen diadalittasan beszól a regnáló MVP-nek, és ahogyan Mike Conley törött arccal oktatja az alapszakasz-győztest. A Warriors viszont nagyon erős, nagyon sok fegyvere van, ha a Splash Brothers tényleg elkapja a fonalat, akkor ezt a Grizzlies-védelmet is képes szétcincálni. Vajon Draymond Green mire megy a nála is nagyobb dömperekkel? Andre Iguodala végre valami nagyot is hozzá tud tenni a GSW játékához?
 
A Clippers idén átlépheti a saját árnyékát, a látszólagos eredmények ellenére az elmúlt években a legnagyobb lúzerek voltak a nyugati parton. Rossz edző, nem jól felépített keret, betliző húzóemberek, nem túl okos tulajdonos – mindig volt valami, amire lehetett fogni. Úgy tűnik, idén ezek közül néhány építőkocka kezd a helyére kerülni (bár az, hogy a 2015-ös Glen Davis legyen egy bajnokcsapatban a magasember-rotáció szerves része, még mindig elég szürreálisan hangzik…). Most már tényleg megadatik Chris Paul számára, hogy pályára léphessen egy főcsoportdöntőben? Dwight Howardról végre mindenki számára kiderül, hogy nem egy nyerő típus? James Harden teljesen összezuhant az MVP-cím kihirdetése óta, össze tudja-e szedni magát? Kevin McHale képes-e olyan váratlant húzni, amin önmaga is meglepődik?
 
Na jó, utóbbiban mi sem igazán hiszünk, sokkal valószínűbb, hogy követi egykori csapattársát, Rick Carlisle-t horgászni. De ha a másik három párharc izgalmasan alakul a második körben (erre egyre több esély van), akkor nem lesz megállás, és azzal a megszokott érzéssel állhatunk fel június közepén a fotelből, hogy de kár, hogy már vége…

Mi a véleményed?

blog comments powered by Disqus