Újoncok a nyári ligában - A Top10

Véget értek az idei nyári ligás küzdelmek, így végignézzük, hogy melyik újonc hogyan teljesített - először a Top10.

1. Ben Simmons, Philadelphia Sixers
6 meccs, 28.8 perc, 10.8 pont (32.2% FG, 64.3% FT), 7.7 pattanó, 5.5 gólpassz, 3.83 eladott labda

Simmons a Utah-i két meccsén még visszafogottabb volt, de a dobását leszámítva valamivel hatékonyabb is (8.0 pont, 7.5 pattanó, 5.5 gólpassz és csak 1.0 eladott labda, még ha a 23.5%-os mezőnymutató pocsék is), aztán Las Vegasban jóval nagyobb szerepet vállalt, és jóval több lett a hiba is (16.3 pont, 7.75 pattanó, 5.5 gólpassz, de csak 40.9%-os mezőnymutató és 5.25 eladott labda).

Simmons szempontjából volt szerintem az egyik legmérvadóbb a nyári liga, hiszen neki hasonlóan komoly szerepköre lesz várhatóan az alapszakaszban is, a játékot már most elkezdik majd rá felépíteni. Az látszik, hogy a vártaknak megfelelően szinte semmilyen dobása nincs, egyetlen egyszer hozott elfogadhatót a mezőnyből, a Bulls elleni 18 pont, 7/13-as mezőnymutató alkalmával, de akkor meg a játék többi elemét hanyagolta. Kiválóan lát a pályán, meg is tudja játszani a társait, de rengeteg a fölösleges, hanyag passza, amiket az NBA-ben még jobban meg fognak büntetni. Nagyon sokat kell alakítania a hozzáállásán, mert ez már nem egy nyári sörmeccs, ahol beleférnek a flegma játékok, ebből pedig lesz gondja bőven, főleg eleinte. Sok múlik egyrészt a dobásán, ami (nem) kicsit darabosnak tűnik jelenleg, illetve azon, hogy milyen gyorsan tudják elérni nála, hogy Isten adta tehetségével csak akkor villogjon, amikor erre szükség van és lehetősége is van rá, amikor pedig nincs, akkor az egyszerűbb megoldásokat válassza.

2. Brandon Ingram, Los Angeles Lakers
5 meccs, 27.4 perc, 12.2 pont (41.2% FG, 25% 3PT, 71.4% FT), 4.2 pattanó, 1.8 gólpassz

Az első mérkőzésén jó volt, a Utah elleni utolsó meccse pedig egészen kiválóan sikerült (22 pont, 5 pattanó, 4 gólpassz, 9/13 mezőny, 2/3 tripla), de az látszódott, hogy miért kellett elé nagyon Luol Deng, egyelőre egyáltalán nem volt stabil még a dobása sem - utolsó két meccsén 4/10 azért csak bement kintről, előtte viszont egyetlen sikeres kísérlete sem volt. Még a nyári ligában is borzasztóan vékonynak tűnt, egy LeBron James, egy Carmelo Anthony vagy egy Paul George ellen komolyabb percekre szerintem öngyilkosság még pályára rakni ilyen felépítéssel. A padról egyrészt labdája is lesz, másrészt nem kell azonnal a mély vízbe dobni, ami kifejezetten kelleni fog az egyenletes fejlődése szempontjából. A Jazz elleni meccs azért nagyon kellett, mert villantott egy igazán komolyat, megmutatta a benne rejlő potenciált, de legalább olyan hosszú fejlődési folyamat vár rá, mint Simmonsra.

3. Jaylen Brown, Boston Celtics
6 meccs, 29.0 perc, 16.0 pont (30.7% FG, 27.2% 3PT, 68.7% FT), 6.2 pattanó, 2.3 szerzett labda

Brown teljes mértékben igazolta a draftot megelőző elvárásokat: szinte teljesen NBA-kész felépítésű és atletikusságú, de nulla dobással rendelkező játékos. Támadásban az egész nyári ligában egy dologra lehetett használni: rendületlenül támadta a festéket, a 61 kiharcolt faultja 6 meccsen pedig egészen biztosan rekord az idei SL-ben. A 70% alatti büntetőmutatóján azért van még mit alakítani, és az is biztos, hogy a profik között (legalábbis eleinte) nem fog megkapni ennyi fújást, de az már rendben volt, hogy az erősségére épített, leginkább ennek köszönhetően hozott háromszor is 20 pontos teljesítményt. A mezőnyszázaléka egyetlen egy alkalommal érte el az 50%-ot, az nagyon kevés, viszont védekezésben is odatette magát, Vegasban 5 meccsen 14 labdát szerzett. Erre szüksége is lesz, mert támadásban várhatóan csak a nyári ligás labdáinak töredéke lesz meg, ott azért kérdés, mennyit tud kihozni magából, ha nem ő a húzóember.

4. Dragan Bender, Phoenix Suns
5 meccs, 32.9 perc, 8.6 pont (27.5% FG, 26.5% 3PT, 50.0% FT), 5.6 pattanó, 3.8 eladott labda

A horvát játékos az európai tapasztalata ellenére talán még a vártnál is nagyobb projekt így a Summer League-ben látottak alapján, mert ne szépítsük, összességében pocsék teljesítményt nyújtott. Volt jó meccse a triplavonalon túlról, volt olyan, amikor szépen blokkolgatott vagy hasznosan pattanózott, de az összes mérkőzést nézve rengeteg volt a hibája mind dobásban, mind egyéb szempontból. Az látszódott, hogy képzett kosaras, akinél van mire építeni (hátvédeket megszégyenítően bánik a labdával akkor is, ha le kell pattintani), és neki valószínűleg jót fog tenni, hogy a Sunsnál ennél jóval kisebb szerepe lesz, jobb játékosok mellett.

5. Kris Dunn, Minnesota Timberwolves
2 meccs, 24.0 pont (54.3% FG, 16.7% 3PT, 60% büntető), 7.0 pattanó, 3.0 gólpassz, 2.0 szerzett labda, 3.0 eladott labda, 7.5 személyi hiba

Két meccse volt összesen, mielőtt agyrázkódás miatt befejezte volna a nyári ligát, abból olyan nagyon messzemenő következtetéseket nem lehet levonni. Az látszik, hogy Ricky Rubióhoz képest egy teljesen más stílus - kategóriákkal jobb befejező, ha a pontszerzésről van szó, viszont még nagyon nyers minden másban. Iszonyatos mennyiségű faultot ütött be, nagyon le kell higgadnia, viszont a társak kiszolgálása a profiknál sokkal jobban mehet neki, mint ezen a két meccsen, a jóval jobb társak miatt. Az szerintem nem véletlen, hogy Rubio már nem eladó a Minnesotánál, legalább egy évig nem fog ártani, ha csak a második ötöst irányítja, ott lesz elég labdája is - egyébként az érdekes kérdés, hogy Towns és Wiggins mellé mennyire kell majd még egy scorer, még ha óriási potenciál is van benne. Nagyon jó kis számokat hozott, de az sem biztos, hogy véletlen, hogy a kiesése után úgy összeállt a csapat, hogy 0-3-as kezdés után a döntőbe verekedték magukat, amit majdnem meg is nyertek.

6. Buddy Hield, New Orleans Pelicans
5 meccs, 16.8 pont (32.7% mezőny, 22.7% tripla, 90% büntető), 5.4 pattanó, 3.8 gólpassz, 2.8 eladott labda

Hield nagyon gyenge SL-t futott az egészen pofásnak tűnő boxscore számai ellenére is. A gólpasszai jól mutatnak, de 5-ből 4-szer maximum 1-gyel volt több asszisztja, mint eladott labdája, a dobásmutatói pedig önmagukért beszélnek. Ez nyilván azért nagy gond, mert Hieldet úgy vitték el, hogy az egyik legkészebb támadójátékos, aki igazán a pontszerzéshez ért - ezt biztos nem most bizonyította. A Pelicansnél jóval jobb szituációban lehet majd, hiszen Anthony Davis és Jrue Holiday mellett egyrészt sokkal inkább csak a pontszerzésre kell koncentrálnia, sem mint hogy ő legyen az egész támadójáték alapja, másrészt a védők ugyan még jobbak lesznek, mint most, de sokkal kevésbé fognak rá koncentrálni, emiatt jelentősen javulhatnak a százalékai.

7. Jamal Murray, Denver Nuggets
5 meccs, 29.6 perc, 19.6 pont (42.5% FG, 27.6% 3PT, 88.9% FT), 5.0 pattanó, 2.4 gólpassz, 2.8 eladott labda

Nála rettenetesen félrevezető szerintem ez a számsor, a Nuggetsnél ennél jóval kisebb szerepe lesz, úgyhogy a 19.6 pont és a hibák számának sem fog a közelébe sem menni. Az első két meccsén volt nagyon visszafogott, aztán ahogy kiülte a meccseket Emmanuel Mudiay és Gary Harris, úgy vállalt egyre többet, és nem is hozott rossz számokat. Más kérdés, hogy Mudiay-ék mellett a nagycsapatban jön még Jokics, Nurkic és Gallinari is a nyakára, Murray-nek tehát jó eséllyel kevesebb lehetőségből kell majd operálni - egyébként sem egy echte scorer, az utolsó 3 találkozón viszont nagyon elment ebbe az irányba. Nála szerintem az egyik legnagyobb a homály, hogy mégis mit hozhat majd, mert maximum a második ötös vezére lehet majd Denverben eleinte, de még az is erősen kérdőjeles.

8. Marquese Chriss, Phoenix Suns
3 meccs, 30.3 perc, 10.0 pont (33.3% FG, 57.1% FT), 9.0 pattanó, 3.33 eladott labda, 5.33 személyi hiba

Bender mellett Chriss sem teszi ki ezt a teljesítményét az ablakba, igaz, csak három mérkőzésen szerepelt, ez azért árnyalja az összképet. Nincs rossz keze alapvetően, de ebből semmit nem bizonyított most (0/7 tripla a három találkozón, pocsék mezőnyszázalék összességében). Rengeteget hibázott elöl és hátul is, raklapnyi eladott labdája volt és a személyi hibákat is gyűjtögette, míg blokkokat például háromból kétszer egyetlen egyet sem. A pattanózására lehet építeni, abban kifejezetten jó volt hátul és elöl is, valószínűleg ez lesz az első számú feladata az alapszakaszban is. Az mondjuk az SL alapján nagy kérdés, hogy ki lesz a kezdő a Sunsnál, és valószínűleg sem Bender, sem Chriss, mindketten a padról fognak inkább jönni - a Warren-Tucker párossal talán egy alapcsonyabb szerkezet lesz a nyerő Alex Len mellett, mert egyelőre egyik most draftolt játékost sem igazán kellene bedobni azonnal az NBA-kezdők ellen.

9. Jakob Poeltl, Toronto Raptors
5 meccs, 25.2 perc, 6.8 pont (66.7% FG, 66.7% FT), 7.0 pattanó, 2.0 blokk

Az osztrák center visszafogott, de hatékony, érett és hasznos játékot hozott, ő szerintem teljesen beváltotta a Toronto által hozzá fűzött reményeket. Gyakorlatilag az első naptól kezdve elláthatja Jonas Valanciunas cseréjének a szerepkörét - Bismack Biyombónál sokkal képzettebb kosaras elöl, de ugyanúgy nem igényel labdát, a lábmunkája és ennek köszönhetően a védekezése pedig kiváló. A blokkjai mellett egyébként a pick-and-rollt is szépen védte Poeltl, és azt is ki lehet emelni nála, hogy gyakorlatilag ugyanannyi támadópattanót szedett (17), mint amennyi védőt (18), elöl-hátul tud takarítani a palánkok alatt. Az most is látszódott, hogy nem egy sztáralkat, de mivel nem is annak húzták, ez egyelőre nagyon pozitívnak tűnik a kanadaiak szempontjából.

10. Thon Maker, Milwaukee Bucks
5 meccs, 30.4 perc, 14.2 pont (37.7% FG, 31.6% 3PT, 79.2% FT), 9.6 pattanó, 5.0 személyi hiba

Összességében szerintem pozitív benyomást tett ahhoz képest, hogy mennyire nyersnek gondolták a draft előtt. Az első két meccsén elég combos dupla-duplákat (15/13, 17/17) szállított, aztán kicsit megfáradt. A triplamutatója így kezdésnek egyébként nem rossz, az első két, ilyen szempontból gyengébb meccse után teljesen vállalhatót hozott a másik három alkalommal (5/11). Azt is lehetett látni, hogy a kivételes adottságai ellenére irgalmatlan lassú lenne egyelőre kiscsatárnak, komolyabb periméteremberek simán körbefutják, úgyhogy PF-ek ellen kellene játszatni, de ott meg nem tudni, mennyi ideje lesz - Giannis Antetokounmpo és Jabari Parker is bevethetőek, Mirza Teletovicot nem véletlenül igazolták, de Greg Monroe és Miles Plumlee miatt John Hensonnak is juthat idő négyesben. Maker percei tehát ezúttal szó szerint meg lesznek számlálva, ezért nem is várok tőle túl sok mindent a szezon során, hiába mutatott itt most egészen jó dolgokat.

Mi a véleményed?

blog comments powered by Disqus