Watson, Fizdale - ki lesz a harmadik?

David Fizdale tegnap esti menesztése után azonnal elkezdődött az ötletelés, hogy hol bukkanhat fel a Memphis Grizzlies ex-trénere, akit egyrészt borzasztóan sokra tartanak a ligán belül (mielőtt megkapta a Memphis kispadját, a legtöbbre taksált segédedző volt), másrészt kedvelik is a játékosok (mínusz Marc Gasol).

Felmerült a Cleveland Cavaliers és Tyronn Lue neve, de egyrészt a Cavs zsinórban nyolc meccset nyert, másrészt attól még, hogy LeBron James (és Dwyane Wade) nagyon jóban van Fizdale-lel, attól még Lue-val is - ha meg is kellene lépni ezt a cserét, akkor sem fogják megtenni. Vannak azonban mások, akik ha nem változtatnak gyorsan, akkor lapátra kerülhetnek.

Billy Donovan (Oklahoma City Thunder)

Azzal valószínűleg mindenki számolt, hogy idő lesz, mire összeáll a Westbrook-George-Anthony trió játéka, az viszont már közel sem mutat jól, hogy 19 meccs alatt gyakorlatilag semmit nem fejlődtek támadásban, és így a ligamásodik védekezésük sem ér egyelőre se pozitív mérleget, se PO-ot - és ezek a célok nagyon messze vannak attól, amit a Thunder ktűzhetett és ki is tűzött maga elé a nyár folyamán.

Az addig rendben van, hogy Westbrookkal a pályán meg van kötve Donovan keze, hiszen az irányítótól nem lehet elvenni a labdát, anélkül csak ront a dolgokon - dobni nem tud, idén megint besüllyedt 30% alá a triplamutatója. Ha Westbrook a pályán van, akkor George-nak és Anthonynak visszább kell lépniük, mert az se jó, ha Westbrook nem pörög 100%-on, és mások miatt próbál visszavenni, de az már Donovan problémája, hogy nem látjuk többet a Westbrook nélküli csapatot.

Patterson borzasztóan gyenge formája sem segít sokat, ő öli a második ötösök hatékonyságát elég erősen, az viszont egyértelmű taktikai hiba, hogy a 100 támadásra vetítve +43.5-es net ratinget produkáló Felton - Abrines - George - Grant - Anthony sort összesen 10 percet láttuk a pályán eddig, olyan felállást pedig, amiben George és Melo normál szerkezetű ötösben lépnek pályára a cserékkel (tehát a Grant, Felton, Abrines trióból kettővel és mondjuk Dakari Johnsonnal), még ennyit sem, pedig ez lenne a legalapabb megoldás arra, hogy amíg Westbrook nincs a pályán, addig a másik két embert a lehető legjobban ki tudják használni.

Annak a nyilatkozatnak sincs sok értelme, amiben Donovan azt mondta, hogy -1-nél pontosan egy labdavezetésből elengedett Westbrook triplát akart látni, mert egyrészt nem emberről dobta, másrészt bízik a döntéshozói képességeiben. A sajtó előtt nyilván meg kell védeni a tavalyi MVP-t, de ha a csapaton belül is ez az üzenet, hogy George és Anthony mellett Westbrooktól kell a hármas a legvégén, akkor nem sok mindenben bízhatnak a Thunder drukkerei - és okozhat feszültséget az öltözőn belül is, mert nettó marhaság, mindkét nyáron szerzett sztár jobb eséllyel oldja meg az ilyen helyzeteket, mint Westbrook.

Nagyjából a deadline-ig lehet ideje Donovannek, nem tovább, mert Sam Presti is tudhatja, hogy ez az évük van ezzel az állománnyal, aztán elég durván szét is eshetnek, ha George és Melo is ingyen távoznak. Idő még van, a James-Wade-Bosh triónak is hónapok kellettek, hogy elkezdjék szállítani az eredményeket, és ott is a védekezésből indultak a dolgok, itt pedig az megvan, de nem szentírás, hogy ami ott bekövetkezett, az itt is be fog - főleg hogy ott azért volt esély arra, hogy összecsiszolják a három sztár játékát, itt pedig Westbrookkal a pályán az az egyetlen lehetőség, hogy a "Westbrook bont és majd lesz valami", George és Anthony jobb kihasználtságához jó eséllyel többet kellene ültetni Westbrookot, amit idén egyébként simán el is bírhatna a Thunder. 

Jason Kidd (Milwaukee Bucks)

A Bucks egyelőre borzasztóan harmatos a lehetőségeihez képest, és ezt lényegében egy az egyben a pocsék védekezésüknek köszönhetik - támadásban is csak a középmezőnyben vannak, de az rögtön rengeteget javulhatna, ha hátul nem lenne a csapat átjáróház.

Az addig rendben van, hogy a festékben nincs egy igazi center méretű, nagy testű ötösük, Henson és Maker együtt nem tesznek ki 100 kilót. Ebből következően a festékben a képzett ötösökkel szemben elég komoly gondjaik vannak, mert be kell segíteniük, onnantól pedig már az egész védekezésük csúszik. Arra is magyarázat a center méretű és erősségű ötösök hiánya, hogy pattanózásban is gyengék, méghozzá nem is kicsit. Az viszont már probléma, hogy a periméteren sem működnek jól, ami egy Brogdon-Snell-Middleton-Antetokounmpo felállástól elfogadhatatlan - és érthetetlen is, főleg úgy, hogy az előző idény második felében nagyon rendesen összeálltak.

Kiddnek voltak már egészen pocsék és nagyon jó időszakai is korábban a csapatnál, de ezt most muszáj lesz megoldani, mert ha ezzel a kerettel nem lesz PO-helyen, neki is előbb-utóbb búcsút fognak inteni. Ráadásul amíg Donovannél opció az, hogy többet játszatja George-ot és Melót a tavalyi MVP nélkül (és akkor nem kellene Brad Stevens-i taktikai magasságokba kerülnie), addig a Bucksnál nem fognak előhúzni egy jobban védekező Greg Monroe-t sehonnan - Jahlil Okafor sem nagyon lenne megoldás ilyen szempontból, hiszen nemcsak egy nagydarab test kellene nekik a festékbe, akit nem lehet arrébbtolni és pattanózik, hanem egy olyan ember, aki legalább az átlagos szintet megüti védekezésben. Az viszont alapelvárás lenne ezzel a periméterrel, hogy ettől függetlenül is jobbak legyenek hátul.

Bledsoe megszerzése után ideig-óráig jól működtek, de az előző négy meccsükből csak a Sunst verték, őket is hosszabbításban, és nem úgy tűnik, mintha tudnák a megoldást - náluk sem a mérleg a fájó egyelőre, a 9-9-től nem kell a kardjukba dőlni, a környékükön egymás hegyén-hátán tapossák egymást a keleti csapatok, de játékban egyelőre jottányit nem mozdultak el pozitív irányba.

Frank Vogel (Orlando Magic)

Addig nem volt gond a Magickel, amíg 50-60%-kal tripláztak, Aaron Gordon pedig még most is sokkal többet hoz a konyhára, mint azzal az idény elején számolni lehetett, a védekezés azonban a vártaknak megfelelően alakult az idő előrehaladtával.

A legnagyobb baj az Orlandónál az, hogy hiába szedte össze magát Vucevic (netpozitív védekezést hoz, ami tőle egyrészt meglepő, másrészt a támadójátékával összetéve egy kifejezetten hasznos játékossá teszi), lényegében átjáróház az egész csapat, de a mostanában használt Payton - Simmons - Fournier - Gordon négyes egészen biztosan - Gordon a hatodik legrosszabb erőcsatár DRPM alapján, Simmons a legrosszabb kiscsatár, Fournier ugyanezen a listán hátulról a hatodik, és nagyon erősen mínuszos Payton is, bár ő a legkisebb probléma a négy említett közül. Az Isaac-Gordon cserével lehetne ezen segíteni, és Ross is jóval jobb hátul, mint akár Fournier, akár Simmons, viszont Isaac és Ross is öli a támadójátékot, így lényegében nem nagyon tud kavargatni Vogel, mert vagy elöl csődölnek be, vagy hátul, vagy mostanában egyre többször mindenhol.

Azt nem tudom, hogy mire számítottak a Magicnél, mert amint azt a szezonfelvezetőben is írtam, szerintem ez nem egy jó csapat. Valószínűleg a vezetőség is felmérte a helyzetet, van is türelem Vogel felé, csak azt nem tudni, hogy meddig, mert a jó szezonkezdet után zuhanórepülésben vannak, és nem nagyon van erre orvosságuk - Isaac egy újonc, és tudható volt előre, hogy projekt játékos támadásban, évek kellenek még neki, Ross meg hiába szedné össze magát főleg tripladobás tekintetében, három másik ember helyett ő meg Vucevic nem fog védekezni, azért annyira ők sem jók. Az Oklahoma City-t és a Warriorst fogadják, majd utaznak New Yorkba és Charlotte-ba - ha 13 meccses vereségsorozatuk lesz, senki nem fog meglepődni, ott pedig már csak a "sokk" kedvéért is szoktak edzőt váltani, hiába nem Vogel a bűnös alapvetően, hanem aki összerakta neki ezt a keretet.

Doc Rivers (Los Angeles Clippers)

Ha valaki azonban a saját maga gyenge munkájának a levét issza, akkor az Doc Rivers, aki évekig "garázdálkodott" GM-ként is, hozott nem egy, nem két rossz döntést, így a nyáron "egy kicsit" szétestek, és az előre prognosztizálható sérüléshullám be is lökte őket egy 9 meccses vereség szériába. Azóta 3 találkozón nyertek, de lesz a Hawks-Kings-Lakers triónál nehezebb szakasz is a szezonjuk hátralévő részében, és akkor nagyon finoman fogalmaztunk.

Alapvetően a jelenlegi helyzetben Rivers keze meg van kötve - Teodosic az idény elején lesérült, állítólag karácsonyig nem játszik, Gallinari a borítékolható meccseit már most kiüli, Beverley-nek elszállt a térde, nem először, Griffin meg most szállt ki, és az is lehet, hogy hosszabb időre, nagyon aggódnak a csapatnál. Abban semmi meglepő nincs, hogy a sérülékeny játékos lesérül, Rivers nem nagyon tud ezekkel a dolgokkal mit kezdeni, a "maradék" pedig ennyire jó. Az már más kérdés, hogy ahogyan azt már az előbb írtam, nem külső szemlélőként nézte végig a csapat állományának "leépülését" (vagy nevezzük szebben átalakulásnak), hanem konkrétan neki volt ez köszönhető. Többen több helyen megfogalmazták már - nem most kellene kirúgni Riverst, de maga a tény nem lenne meglepő.

Az más kérdés, hogy amíg 50% környékén lesz a csapat, addig nem reális az eltávolítása, maximum a szezon végén, de ha Griffin térdének is annyi, és Beverley-hez hasonlóan ő is megköszönné a részvételt erre a szezonra, akkor Teodosic és Gallinari visszatérése ide vagy oda, Rivers alatt bizony inogni fog a kispad - bizonyos szempontból önhibáján kívül, bizonyos szempontból viszont nagyon is magának köszönhetően.