Playoff-percek: Derrick Rose hibázott valaha ekkorát?

Derrick Rose elképesztő hibája

Két butaságot is elkövetett a Bucks elleni 4. meccs hajrájában a Chicago hátvédje, kétségkívül a második volt látványosabb: 0.8 másodperc volt hátra az órán, amikor Jerryd Baylesst hagyta szabadon ziccerben, a Milwaukee rutinos hátvédje pedig büntetett. Ha nincs a hiba, akkor hosszabbítás következett volna, ahol lehet, hogy a Bucks ugyanígy nyer, így viszont egyértelműen Rose lett a bűnbak. Azért is volt különösen fájó a vétek, mert csapata éppen az ő vezetésével zárkózott fel 20 pont körüli hátrányból – így viszont az erőkifejtés hiábavalónak bizonyult. A sérülésektől sújtott Bullsnak nem lett volna mindegy a plusz pihenő, különösen úgy, hogy várható ellenfelük, a Cleveland holnap hajnalban kisöpörheti a Bostont. 

A Bucks kispadja elintézte

Jared Dudley, Bayless, OJ Mayo és John Henson óriásit melózott azért, hogy Milwaukee hazai playoff-győzelmet ünnepelhessen: a négy cserejátékos összesen 47 pontot, 13 pattanót, 15 gólpasszt, 5 blokkot és hét labdalopást tett a közösbe – Bayless pedig ugye a győztes kosarat is, ennél a játéknál egyébként Dudley dobta be a labdát neki. Nem biztos, hogy ezt meg tudják ismételni az 5. meccsen Chicagóban, mindenesetre számukra örökké emlékezetes marad ez az összecsapás. 

A védekezéssel lehet kompenzálni

Ha csak a Bucks dobószázalékait nézzük, akkor joggal merül fel a kérdés, hogy miként nyerhetett hazai pályán, ha mezőnykísérletek terén közel 10%-kal, míg a hárompontosoknál 15%-kal hatékonyabban dobott a Bulls. A válasz a védekezésben keresendő. A Kidd-legénység, az első félidőben 14 eladott labdába hajszolta bele Butlerékat, melyekből összesen 21 pontot szereztek a hazaiak. A vendég együttest fekete levesként érte Bayless-ék védekezése, összesen 28 alkalommal veszítették el a játékszert, mely abszolút negatív szezoncsúcs a Bikák részéről - az eddigi 22 volt, melyet a Golden State ellen jegyeztek -, s ezekből az eladott labdákból nem kevesebb, mint 39 pontot szerzett a vendéglátó csapat. A Bucks harcolt már ki nagyságrendileg ilyen mennyiségű eladott labdát, ám az ellenfelek (76ers, Magic, Knicks) messze nem a Chicago szintjét képviselték. 

A Warriors most már komolyan vette

Az elmúlt napokban bizony többször is csak a szerencsén, illetve a Pelicans rutintalanságán múlt, hogy meccset, meccseket nyerjen az alapszakasz győztese ellen. Kissé ki is kezdte az amerikai sportsajtó a GSW-t, erre azonban csattanós választ adtak Curry-ék a negyedik mérkőzésen, gyakorlatilag végig magabiztosan vezetve húzták be a negyedik győzelmet. Curry-re eddig sem lehetett panasz, Klay Thompson is felnőtt mellé, Draymond Green pedig majdnem tripla-duplázott – a kötelező kört letudta a Warriors, innentől kezdve viszont nem fér bele a lazaság, mert 99.9 százalék, hogy a playoff-rutinnal sokkal jobban álló Grizzlies lesz a következő ellenfél. Persze tegyük hozzá: nem az első körben kell megváltani a világot, emlékezzünk csak a tavalyi évre, amikor a Spurs hét meccsen tudott csak továbbmenni a Dallas ellen. 

Hol vannak Curry határai?

A szezon elején a Golden State esélyeit latolgatva még felmerült, hogy Curry egészséges tud-e maradni, s ha igen, akkor milyen játékra lesz képes. Ugye milyen furcsa, hogy bő fél éve még joggal vetődött fel ez a kérdés? Curry viszont olyan szezont produkál, hogy elvitathatatlan tőle az MVP cím, még akkor is, ha az NBA szeretné eladni, hogy James és Harden versenyben van még a Warriors kiválóságával. A Pelicans elleni harmadik mérkőzésen földöntúli, videojátékba illő hárompontossal mentette hosszabbításra a mérkőzést, ma éjjel pedig - igaz nem egymaga - lezárta a párharcot. Az első félidőben 27 pontot szerzett és ismét olyan helyzetekből talált be sebészi pontossággal, csont nélkül, melyekre nem tudnak készülni az ellenfelek, 39 ponttal, 8-ból 6 hárompontossal, 8 lepattanóval és 9 gólpasszal zárt. A New Orleans ellen négy mérkőzés alatt 33,75 pontot, 7,25 gólpasszt átlagolt. S hol van még a tánc vége? Mert bár úgy fest, hogy a Memphis kisöpri a Portland együttesét, Lillardot semlegesítik Conley-ék, de Curry és a Trail Blazers játékosa között legalább egy kategória különbség van most. Nagy kérdés, hogy a Grizzlies miként oldja meg a Curry védését, aki már tűkön ülve várja az MVP trófeát.

Az első lépések

Már az is óriási siker a Pelicanstől, hogy bejutott a playoffba (ezen a néven először), de kissé elfogytak az alapszakasz végi erőltetett menetben – fejben nem tudtak végig koncentrálni, ráadásul folyamatos gondjaik voltak a hátvédposztokon, Evans és Holiday is sérüléssel bajlódott. Így viszont hiába voltak mentális problémák az ellenfélnél, Curry-ék nyilvánvalóan nagyobb játékerőt képviselnek, így azért annyira nem meglepő a söprés. Anthony Davis mindenesetre túl van a tűzkeresztségen, ő is rengeteget tanulhatott arról, hogy a playoff hibátlan koncentrációt igényel – csapatszinten pedig adott a feladat, tovább kell mélyíteni a rotációt, és minél inkább vigyázni az egészségre, ami egész évben probléma volt a New Orleansnál. 

A Portlandnél maradt még valami a tankban?

Előre menekült a Trail Blazers a két nagyon sima idegenbeli vereség után, megpróbálták túldobni a Grizzliest – ez azonban nem sikerült, így innentől ott a kérdőjel: mit lehetne még tenni? Négyen értek legalább 21 pontot a Portlandnél, 40 százalékkal tripláztak, kiharcoltak 31 büntetőt, de ez sem volt elég. Igazából felszabadultan mehetnek neki a Maciknak pár nap múlva, vesztenivalójuk már nincs. Érdekesség egyébként, hogy 2003-ban a Trail Blazersnek majdnem sikerült megfordítania 0-3-ról a Dallas Mavericks elleni első körös párharcot, 3-3 után viszont nem tudták bevégezni a munkát.

Triplák nélkül is lehet 115 pontot dobni

Mindössze kilenc kísérlete volt a félköríven túlról a Grizzliesnek, amiből összesen 4 tripla született – ennek ellenére bődületes mennyiségű pontot szereztek, ugyanis 48 percen keresztül megállás nélkül támadták a gyűrűt. A Blazers 31 faultot ütött be, ezekből 43 büntetőt dobhatott a Grizzlies, 39 be is esett (90.7%) – Marc Gasol 14, Courtney Lee 9 szabaddobást harcolt ki, de azon ritka nap volt ez, amikor mind a kilenc (!) pályára lépő Memphis-kosaras dobott legalább 1 büntetőt. A vendégek annak ellenére nagyon vigyáztak a labdára (7 eladott), hogy a csereirányító Beno Udrih egyáltalán nem játszhatott, Mike Conley pedig a negyedik negyedet hagyta ki arcsérülés miatt. A szuterénből előkapott görög-amerikai Nick Calathes azonban remekül ugrott be, a komoly Euroliga-rutinnal rendelkező irányító 13 pontot szerzett. 

Sokba kerülhet még ez a Hawks-hiba

Eddig úgy tűnt, hogy az Atlantát nem zavarta meg a Sefolosha-Antic incidens, Antic játszik is – azonban mintha átok ülne az Atlantán New Yorkban. Az első három negyedben sem játszottak jól, a negyedikben viszont teljesen kihűltek a kezek, a Brooklyn rossz játékkal is behúzta a győzelmet – és a következő meccsen akár ki is egyenlíthetnek, ha a Hawks nem találja meg sürgősen a saját játékát. Ne legyenek kétségeink, ha összeáll a gárda, akkor a Nets nem lehet ellenfél – de ha nem, akkor elhúzódó első körre van kilátás, ráadásul az ellenfél edzője, Lionel Hollins a Memphis Grizzliesnél már bizonyította, hogy nagyon jól áll neki egy rutinos, de underdog csapat vezetése a rájátszásban. 

Brook Lopez és Thaddeus Young jelentette a különbséget

Lopez az egész szériában dominálja a festéket támadóoldalon, Al Horford nem nagyon tud vele mit kezdeni – ma sem, 7 pontja mellett 8 pattanót szedett össze a Hawks All-Star centere. Bár Lopezt ma négyszer is betakarták, az ő előtérbe helyezése megnyitotta az utat Thaddeus Young előtt, aki a 2. meccsen bemutatott 2 pontjához és összesen hét mezőnydobásához képest szárnyalt – 50 százalékos mutatóval pörkölt be 18 egységet, 16 mezőnykísérlete közül 12 a palánk közelében volt.