Playoff-percek: LeBron James a világ ellen

LeBron a világ ellen

Kyrie Irving ismét kiülte a találkozót (és az eredmény ismeretében nagyon valószínű, hogy a negyedik találkozón sem fog pályára lépni), a Cleveland támadójátéka pedig nélküle egyetlen elemet tartalmazott: majd James megoldja. A kiscsatár nagyon rosszul (0/10-zel!) kezdett mezőnyből, majd ezt 14/27 jó dobás követte – igen, ha ezt összeadjuk, akkor 14/37-es (38%-os) mezőnymutató jön ki. Finoman szólva sem megszokott LeBrontól, de ebben a rájátszásban már láttunk tőle hasonlót, így talán kevésbé meglepő a szám. Érdekes, hogy Carroll ellen csak 2/7-tel dobott (igaz, hozzátett 6/6 büntető), míg Millsappel szemben 5/15-öt hajított – mintha kissé fáradna. Nem biztos, hogy ez a jó megoldás, de ezt a mérkőzést még mindenképpen hoznia kellett a Cavsnek – csak éppen amíg Irving pihen, James kihajtja magát...

Csak az egy-egyezés

Jamesszel kapcsolatban nem csak a 37 dobáskísérlet brutális (Westbrook-szintű), de az is, hogy 22 alkalommal maradt egy-egyben valakivel – ennyi izolációt senki nem játszott még ebben a playoffban, a korábbi „rekordot” is LeBron tartotta 18-cal. Főleg akkor bődületes ez a szám, ha mellétesszük, hogy a teljes Atlanta 16 izolációs játékot művelt a mérkőzés során… Hogy mekkora hatása van a játékra, jól jellemzi, hogy James 30 (!) alkalommal tört be, csapattársai együtt pedig összesen kilencszer – a fáradtságát is jól jelzi azonban az, hogy például Millsappel szemben kilenc betörésből csak három pontot tudott szerezni. Ennek ellenére az utolsó percben szerzett két nagy kosarával, a bődületes tripla-duplájával nem hagyott kétséget senkiben afelől, hogy ő nem akar veszíteni…

Nem csak James járt fényben

JR Smith és Shumpert támadásban nagyon fontos szerepet játszottak, rendre kulcsszituációkban helyeztek el egy-egy hárompontost a vendégek gyűrűjében. JR Smith két értékesített tripla előtt is a nézők közé küldte dobócseleivel az aktuális Hawks-védőt. Mindketten jól dolgoztak a palánknak háttal is, pazar módon helyezkedtek a lepattanókra, Smith 10, Shumpert 7 alkalommal gyűjtötte be a gyűrűről lecsorgó játékszert. Tristan Thompson a végjátékban hatalmas feladatot vállalt magára azzal, hogy egymaga próbálta fogni Teague-t, pedig még 5 személyi hibánál tartott, viszont többnyire siker koronázta munkáját – azzal együtt is, hogy a Hawks irányítója demoralizáló, visszalépős triplát dobott róla a hosszabbítás végéhez közeledve. Lassan a fenti játékosok már húzóember szerepkörbe kerülnek, nem csak részfeladatok elvállalására alkalmasak.

Teague hiába játszik jól

Az Atlanta irányítója a teljes széria alatt jól használja ki Irving gondjait vagy hiányát, folyamatosan támadja a gyűrűt és igyekszik bontani a védekezést – ennek köszönhetően mindhárom meccsen ő volt csapata vezére. A harmadik találkozón Teague húsz betörést vállalt (az előző bekezdésben leírt számokhoz hasonlítsuk), amiből 16 pontot ért el – James a harmincból huszonegyet. Az irányító ezek végén 50%-os hatékonysággal dobott, csapata pedig 1,32 pontot profitált belőle. Ez sem volt elég, centikkel ugyan, de rövid lett a Hawks, ezzel pedig 99%, hogy véget ért a keleti döntő érdemi része.

A palánk alatt dominált a Cavs

Az ohiói gárda sikerének alapját a támadólepattanózás adta meg – a Cleveland 19 ilyet kaparintott meg, szemben a Hawks hat lecsorgójával. Ebből a 19-ből James egymaga nyolcat szerzett meg úgy, hogy kilenc lehetősége volt rá és ebből hétszer birkózni kellett érte… Mellette Thompson, Mozgov, Smith és Dellavedova is hozzátette a magáét ezen a téren, így a lepattanók tekintetében összesen 56-42-re nyertek a hazaiak, ez pedig döntő faktornak bizonyult. Persze hozzájárult ehhez az is, hogy Horfordot hamar kiállították, illetve hogy Budenholzer alacsony szerkezettel játszott nélküle, igazi center nélkül.

Ellőtte utolsó puskaporát az Atlanta

Érezhető volt, hogy 0-2 után iszonyatosan rákészült erre a találkozóra a Hawks és egyértelműen a szezonról döntő meccsként kezelték – ennek megfelelő hatalmas koncentrációval vetették bele magukat a küzdelembe. Fizikálisan is 110%-ot adott ki magából a csapat Korver nélkül, hiszen a kezdővé avanzsáló Bazemore 43, Millsap majdnem 46 percet töltött a parketten, és iszonyatosan kemény, lüktető és hosszabbításba torkolló összecsapáson hét játékos kapott csak érdemi percet – úgy, hogy Horford kibüntette magát a meccsről. Budenholzer bevetette a small-ballt és a „mindenki triplát dob” játékot, de LeBron Jamest ezúttal nem lehetett megverni – ezzel egyrészt valószínűleg megtört a keleti első kiemelt, másrészt 0-3-ról még senki nem állt fel az NBA történetében.