Playoff-percek: megérkezett a playoffba az igazi Washington?

Feljavult Beal és Gortat, hónapok óta először mutatta igazi önmagát a Wizards - 48 percnyi LeBron-extra nélkül nem nyer a Cavs? - eddig minden szempontból a Pacers irányít - villognak az európaiak a rájátszásban - belenyúlt a Bucks, de más is kellett a sikerhez - kicsit finomhangolnia kell a Bostonnak. 

Beal és Gortat is megérkezett a rájátszásba

A Raptors-Wizards párharc első két meccsét alapvetően befolyásolta, hogy Bradley Beal és Marcin Gortat is egészen pocsék formában volt, pedig nagy szüksége lett volna rájuk a Washingtonnak – a csapat egész szerkezete, alapjátéka borult meg azzal, hogy ők ketten mélyen tudásuk alatt teljesítettek. A harmadik összecsapásra azonban mindketten összeszedték magukat, Scott Brooks elbeszélgetett velük, ennek eredményeként nyert is 19 ponttal a fővárosi alakulat.

Beal ezen az estén újra azt hozta, amiben jó: védekezésben aktívan, agresszíven tette a dolgát, ellopott három labdát és folyamatosan vezette a Wizards gyorsindításait, szerzett is 21 pontot a társaság ezekből a helyzetekből, ami komoly faktornak bizonyult. Ezen felül megvoltak a betörései, jó ütemben jöttek a kiosztásai és bevert 4/9 hármast is, összességében hatékonyan, pontosan kosárlabdázott és annyi pontot dobott, mint az előző két meccsen összesen.

Gortattal kapcsolatban az is megfordult Brooks fejében, hogy kiveszi a kezdőből és Scottot rakja a helyére, így alacsonyabbá téve csapatát, de végül maradt a centernél, ami jó döntésnek bizonyult. Gortat az előző, 0 pontos meccse után most 16 egységet szerzett 8/10-es mezőnymutatóval, leszedett négy támadópattanót és jelentősen megkönnyítette a Beal-Wall páros életét a kőkemény zárásaival, amelyek mögött óriási területek nyíltak az üres középtávoliknak, vagy a betörés-kiosztásoknak. 

Beletelt két meccsbe, de csak megérkezett az a Washington, amelyet már komolyan lehet venni, alaposan meg is lepte a kissé figyelmetlen Torontót – ezzel a játékkal a folytatásban is lehet keresnivalójuk Walléknak, igaz, a negyedik meccs megint kötelező számukra. 

Ébresztő, nincs vége!

Kicsit fásultnak, könnyelműnek tűnt most a Raptors, főleg hogy az első percekben megint a kanadaiak akarata érvényesült és meg is tudtak lépni kilenc ponttal – ezt követően azonban átvette az irányítást a Washington és a Toronto soha többet nem tudott komolyabban hozzászólni az eseményekhez. Támadásban kicsit túljátszották most DeRozanék, a sok eladott labda és az abból kapott rengeteg pont nem fért bele, az eddig kulcsfaktor (33 pont, 21 lepattanó, 5 blokk az első két meccsen) Serge Ibaka teljesen eltűnt (egyetlen kosara volt még a meccs elején, összesen négy mezőnydobást vállalt), védekezésben pedig nem bírták tartani a lépést.

Érthető, hogy kicsit belealudt a helyzetbe a Toronto és utána már nem tudott váltani, de Dwane Casey-nek fel kell ráznia csapatát és emlékeztetnie kell arra, hogy ez a Washington egyáltalán nem egy átlagos nyolcadik kiemelt: jó három hónapja nem játszott együtt normálisan Wall és Beal, ha most megtalálták magukat és a játékukat, akkor Lowryék nagyon komolyan megizzadhatnak még a folytatásban. Most az látszott, hogy tompább és lassabb volt a Raptors, a Wizards pedig azt a játékot hozta, amellyel sikeres volt akkoriban, amikor teljes kerettel tudott felállni – ha ez így marad, akkor a legjobb formájára lesz szüksége a Torontónak, hogy ne legyen ez egy elnyúló, fizikális, kőkemény, véres-verejtékes párharc.

Az európai játékosok eddig javarészt parádésak

Giannis Antetokounmpo a liga egyik klasszisa, aki eddig hozza is magát (legalábbis támadásban), de rajta kívül is figyelemreméltó az európaiak teljesítménye. A horvát Bojan Bogdanovic 30 pontos teljesítménye győzelmet ért a Cavaliers ellen, honfitársa, Dario Saric eddig három meccsen 20, 23, és 21 pontot termelt a Sixersben, a spanyol-montenegrói Nikola Mirotic pedig 16 és 17 pontos estéjét harmadjára egy 30 pontossal fejelte meg. Mellettük ne feledkezzünk meg Marco Belinelliről sem, aki 25, 16 és 21 pontos mérkőzéseket nyomott, illetve Goran Dragic is hozza magát (15, 20, 23 pont). A Jazznél Rudy Gobert és Ricky Rubio lassan melegedtek bele, de az OKC elleni második meccsen már a francia center dupla-duplázott, a spanyol játékmester pedig kacérkodott egy tripla-duplával. Semmiképp ne felejtsük ki Clint Capelát, aki eddig gyakorlatilag levette a pályáról Karl-Anthony Townst, és az első mérkőzésen 24 pontot össze is zsákolt.

Rajtuk kívül érdemes megemlíteni Ersan Ilyasovát, a török erőcsatár kétszer dupla-duplázott a Heat ellen, Jonas Valanicunast, aki eddig sok labdát nem kap, azokat viszont 72 %-os (!) pontossággal váltja pontokra, vagy cseréjét, Jakob Pöltlt, aki 83-mal, illetve az angliai születésű OG Anunobyt, ő eddig 11 pontot átlagol a Torontóban. Volt már jó meccse a fiatal játékosok néha kicsit keserű kenyerét evő Alex Abrinesnek (Thunder) és Domantas Sabonisnak (Pacers), illetve Nemanja Bjelicának (Wolves).

Vannak persze olyanok is, akiktől kicsit többet várt a közvélemény, de akadnak gondjaik: Serge Ibaka teljesítménye az első, 20-10-es meccs óta meredeken zuhan, Jusuf Nurkic pedig egyelőre csak szenved Anthony Davisék ellen. A Spurs Gasol-Ginobili-Parker triója csak akkor ér valamit, ha mellettük jól működik a csapat, de itt-ott már érezni lehet náluk is, hogy mindegyikük túl van már a prime időszakán, amikor hasonló (vagy még jobb) teljesítményeket raktak le az asztalra, mint a mostani fiatalok. A Wizards európai hármasa is felemás eddig, Gortatnak két elfogadható meccsére jutott egy borzalmas, Ian Mahinmi pont azon jutott 10 pont fölé, Tomas Satoransky pedig egyelőre nem sok szerepet kapott a playoffban.

48 perces James hero ball nélkül nem tud nyerni a Cavs?

Karrierje 221. rájátszás-meccsén (amivel megelőzte Kobe Bryantet és fellépett az örökranglista 6. helyére) 100. playoff dupla-dupláját szállította a Cleveland legendája (csak Michael Jordan van előtte 109-cel), és az első félidőben úgy tűnt, hogy ma nem lesz szükség tőle 40-50 pontos estére, szépen megoszlottak a terhek támadásban – egy félidő alatt 57-et dobni ennek a Pacersnek nagyszerű csapatmunkát jelent. Fordulás után viszont egyrészt Jamesen folyamatosan forgatták a védőket, Bogdanovic inkább a fifikásabb, Stephenson a fizikálisabb vonalat képviselte, és ez a harmadik negyedben nagyon nem ízlett Jamesnek, akinek vagy rossz helyzeteket kellene elvállalnia, vagy le kellett adnia a labdát. A szépen csordogáló meccs egyszer csak elkezdett emlékeztetni az első összecsapásra, és ettől a két rutinos játékos, Kevin Love és Kyle Korver teljesen összezavarodott: Love kezéből többször kivették a labdát (Thaddeus Young elöl-hátul dominálta), Korver pedig többször is az ő szintjén kristálytiszta dobásoknak számító kísérleteket rontott el. James a negyedik negyedben előkapta a hero-ballt, szerencsétlenségére a túloldalon volt egy Bogdanovic, aki a negyedik negyedben szétlőtte a Cavs hálóját… Bár JR Smith és Rodney Hood nem élete szezonját futja, mégis rájuk lehetett számítani a kritikus pillanatokban, erre jó volt a mai meccs, hogy megmutassa, kikre kellene építeni a 4. meccsen.

Egyelőre a Pacers ritmusában zajlik a párharc

A széria eddigi három meccse éppen olyan módon alakult, amely az Indianának kedvez, a 98-80-as, a 97-100-as és a 92-90-es végeredmény is mutatja, hogy egyelőre a védekezésről, a birkózásról szól a sorozat, nem a látványos, pontgazdag találkozókról. Ez nagyon fekszik a Pacersnek, hiszen Oladipóékban egyáltalán nincs sok pont, de kőkeményen, agresszíven képesek megkeseríteni ellenfeleik életét, támadásban pedig egy-két extra egyéni teljesítményre tudnak építeni - az első meccsen Oladipo, a harmadikon Bogdanovic szállította ezt, így vezetnek 2-1-re. Ráadásul a szoros végjátékok is abszolút az ő malmukra hajtják a vizet, az idei szezon során ugyanis 12-3-ra (!) áll Nate McMillan csapata azokon a meccseken, amelyeken maximum három pont döntött - ehhez még azt is hozzátehetjük, hogy már kilencszer tudott fordítani a társaság legalább 15 pontos hátrányból. És még azt is emeljük ki, hogy ez a stílus nem csak hogy a Pacers stílusa, de borzasztóan áll a Cavsnek, hiszen LeBron Jamesék idén 0-3-ra állnak Indianapolisban és 2-5-re összességében Oladipóék ellen idén...

Sz.rba nyúlt a Bucks, de nem csak ezen múlt a siker

Hazai pályán várható volt, hogy a Milwaukee játékosainak szélesebb lesz a gyűrű, a 16 beszórt hármas kiváló teljesítmény, de nem ezzel nyert a Bucks, hanem azzal, hogy darabokra szedték a Boston támadójátékát – az első félidőben volt egy 11 perces szakasz, amikor a vendégek nem szereztek mezőnykosarat. A kezdőben kettő, a rotációban szintén kettő változás volt: Malcolm Brogdon kezdőként szívta Terry Rozier vérét (tökéletesen), Tyler Zeller pedig a sérült John Henson helyén kezdett – utóbbi cseréhez kapcsolódik, hogy Zeller nem életbiztosítás a palánkok alatt, ezért kaphatott több időt Thon Maker, aki köszönte szépen, és előkapta tavaly már látott playoff-formáját. Maker tökéletesen hozta, amit kell, bepörkölt 3 triplát, kiosztott 5 blokkot, erre a légvédelemre volt ma szüksége a periméteren extrát védekező Bucksnak - utóbbiban nagy szerepe volt Matthew Dellavedovának, aki úgy védekezett, mint a legszebb clevelandi időkben. Félidőben 23 pont volt közte, lehetett pihentetni, és Joe Pruntynak a következő meccsre olyan kellemes gondjai akadnak, hogy hogyan kapjon elég percet a formába lendülő Maker, Brogdon, Dellavedova vagy éppen a 17 pontot termelő Jabari Parker…

Elő kell lépnie Brownnak és Tatumnak támadásban

Alapvetően nem játszott rosszul Rozier, a 9 gólpassz teljesen rendben van, viszont 5 eladott labdába és sok rossz dobásba hajtották bele – a legkomolyabb gondja mégis az lehet, hogy folyamatosan váltották rajta a védőket, és igazán minőségi hátvéd egyszerűen nincs a kispadon – alapesetben éppen Rozier lenne az. A látottak alapján Brownnak és Tatumnak kell előlépnie játékszervezésben, vagy meg kell próbálni Horford passzaira építeni – ha ezt meg tudják oldani, akkor a nagy különbségű vereség ellenére meg tudják nyerni a negyedik meccset, mert egyrészt Stevens okosan nem hajtotta szét a kezdőket, másrészt a Bucks ritkán triplázik jól kétszer egymás után, spacing nélkül pedig könnyen erőlködésbe fulladhat a támadójátékuk.

Mi a véleményed?

blog comments powered by Disqus