Playoff-percek: pusztító hátvédpár New Orleansban

Rondo parádés - nem tűnik késznek a Bucks - rosszul néz ki a Wizards - felkészültebb a Raptors - Lillard értékelhetetlen - itt már nehéz kijavítani a taktikai hibákat - Rozier és Brown futtatja a bostoni show-t - Ty Lawson még él?

A playoffban nagyon nehéz kijavítani a hibákat

A Portlandnél elég erősnek gondolták a csapatjátékukat a rájátszás előtt, ezért az első meccsen nem nagyon készültek B-tervvel vészhelyzetre: odaadták Lillard és McCollum kezébe a labdát, akiket viszont a kulcspillanatokban rendre levett a pályáról a Pelicans, ez pedig az első meccsükbe került. A második összecsapásra már változtatott Terry Stotts, az általunk is X-faktornak várt Evan Turner kezében sokat volt a labda, ki is osztott 5 gólpasszt, a kispadot is jobban forgatta, a gyorsabb-pörgősebb játék miatt pedig Nurkicnak is több helye volt. A playoffban azonban szerencse is kell, az pedig nem volt: hiába tért vissza Mo Harkless és dobott egy 5/5-ös mezőnyt, Nurkic és Turner is kidőlt kisebb sérüléssel, és a harmadik negyed csúnyán rá is ment arra, hogy megtalálják a jól működő felállást. Stottsot dicséri, hogy ez sikerült, a negyedik negyed végjátékában még a vezetést is át tudták venni – végül nem győztek, de ezt már nem róhatjuk fel az edzőnek, aki mindent kihozott a foghíjas keretből. Viszont most bánhatja, hogy az első meccs taktikai hibák miatt ment el...

Damian Lillard eddig értékelhetetlen

Az első mérkőzésen még lehetett arra fogni a Portland vezérének gyengébb játékát, hogy csapatszinten teljesített jobban a New Orleans, a másodikon viszont már működőképes taktikával állt fel a Blazers, és a végjátékra fordulva a sérülések ellenére egylabdás meccset sakkozott ki Stotts. Itt kellett volna érkeznie a clutch helyzetekben korábban bizonyító Lillardnak, de „Oscar bácsi nem gyütt” – a végén támadásban tőle eddig szokatlan, céltalan erőlködést mutatott be, a túloldalon pedig beszédes, hogy Rondo és Holiday az utolsó negyedben gyakorlatilag azt csinált, amit akart. Fejben nagyon össze kell kapnia magát Lillardnak, mert ha nem teszi meg, ebből még söprés is lehet…

Jrue Holiday és Rajon Rondo pusztító negyedik negyede

Alvin Gentry mindkettejüket dicsérte a meccs után, Holidayről egyenesen azt mondta, hogy „mutassanak nekem egy jobb two-way játékost a ligában”, és nem is nagyon túlzott, egyrészt ma egy 33 pontos playoff-karriercsúsot hintett, másrészt CJ McCollumot jól limitálja, amikor pedig Lillardot fogja, a Portland sztárjának számai: 0/8 mezőnykísérlet, két labdaeladás, két pont. Rajon Rondo is abszolút lubickol, Lillardot eddig kiválóan veszi le a pályáról, elöl pedig okosan játszik: az első meccsen 17 gólpasszt osztott ki, erre láthatóan nagyon figyeltek a második meccsen (9 gólpasszára 6 eladott labda jutott), így elkezdett dobni, 17 pontot szórt 6/11-es mezőnnyel, közte 2/3 triplával. A címben említett negyedik negyedben, 9:22-nél, 91-86-os vezetésnél érkezett a pályára Rondo, onnantól kezdve 20 pontot szerzett a Pelicans:

Holiday dupla (gólpassz: Rondo)
Holiday dupla (előtte védőlepattanó: Rondo)
Rondo dupla
Holiday dupla
Mirotic tripla (gólpassz: Holiday)
Holiday tripla (miután leszedte a támadópattanót)
Rondo tripla (miután leszedte a támadópattanót)
Holiday 3/4 büntető

Rondo megmentette a karrierjét

Bostoni pályafutása végén már egyre kevesebb jót lehetett elmondani Rajon Rondóról, majd Dallasban minden szempontból megbukott és Sacramentóban sem találta meg a helyét - közelebb állt már Kínához, mint egy All-Star szinthez, vagy ahhoz, hogy egy komoly playoff-csapat fazonszabásza, kezdő irányítója legyen. Új év, új csapat, de Chicagóban is inkább távolodott korábbi önmagától, bár említsük meg, hogy a rájátszásban kimondottan jó első két meccset játszott és komoly szerepe volt abban, hogy 2-0-ra vezetett a Bulls, a gárda onnantól esett szét, hogy ő megsérült. New Orleansban sem jósoltak számára sok jót, de DeMarcus Cousins kiesése után abszolút meghatározó játékos lett: sokkal inkább feküdt neki ez a gyors rendszer, emberileg is összeszedte magát idén és az alapszakasz végén már nem győzték dicsérni őt a társak. 

Ez pedig most a playoffban is jól látszik: úgy diktálja az iramot, úgy lát a pályán, ahogy nagyon kevesen a ligában, Anthony Davis nem véletlenül mondta többször is, hogy bizony rohanni kell, mert Rondo oda fogja adni a labdát - mindenki bízhat abban, hogy ha jó helyzetbe kerül, akkor érkezik a passz. Amellett, hogy Davis sokkal több könnyű kosarat tud dobni abban a rendszerben, amit Rondo irányít, mint korábban, Jrue Holiday is felszabadult, mert jóval kevesebbet kell irányítania, nyugodtan pihenhet támadásban, sokszor elég akkor megkapnia a labdát, amikor már szét van zilálva a védekezés, vagy akár nyugodtan foghat pozíciót is az általában kisebb védőjével, mert biztos lehet benne, hogy Rondo ezt azonnal észleli és a legjobb ütemben meg is találja. A már 32 éves RR ráadásul legszebb éveit idézően védekezik és pontszerzésben is fellép, ha kell, hajnalban például bevágta a meccset lezáró triplát is, legközelebb tessék talán közel menni hozzá...

A statisztika nem a Portland továbbjutását ígéri

Közel 300-szor fordult elő az NBA rájátszásában, hogy egy gárda 2-0-s hátrányba került, ebből mindössze 19 esetben fordult elő, hogy innen tudták megnyerni a párharcot - ebből egyébként kétszer a Portland volt az "elkövető", 1977-ben a bajnoki döntőben a 76ers ellen, 2016-ban a playoff első körében a Clippers ellen csinálták meg a bravúrt. Ebből a 19-ből viszont mindössze négy olyan eset volt, amikor a hazai pályán összeszedett 0-2-t fordították meg: 1969-ben a Lakers a Warriors ellen, 1994-ben a Rockets a Suns ellen, 2005-ben a Mavericks a Rockets ellen, illetve tavaly a Celtics a Bulls ellen. Utóbbinál érdekesség, hogy a végül kieső Chicagóban ott volt a most Pelicanst erősítő Rajon Rondo és Nikola Mirotic is, ők valószínűleg tesznek majd arról, nehogy egyes csapatársak túlértékeljék a párharc állását. 

Terry Rozier és Jaylen Brown futtatja a show-t

Az első meccsen 23 pontos playoff-karriercsúcsot dobott a Boston irányítója, akinek az volt a 23. playoff-meccse, de először kezdett. Akkor a fanyalgók még találhattak hibát a játékában, másodjára viszont úgy teljesített, ahogyan egy élcsapat játékmesterének kell: 38 percet töltött a pályán, parádésan dobott (8/14 mezőnyből, 3/5 tripla, 4/4 büntető) és szervezett (8 gólpassz, eladott labda nélkül!), ráadásul Eric Bledsoe-t is limitálta. Rozier első évében mindössze 39 meccsen játszott átlagban alig 8 percet, másodévesen már 74 meccs és 17 perc jutott neki, idén pedig 80 meccsen átlagban közel 26 percet töltött a pályán – a percek növekedése annak köszönhető, hogy folyamatosan bizonyít Brad Stevensnek, hihetetlenül megbízható játékos. Rozier egyébként még újoncszerződésében van, 2019-ben jár le, de ha így fejlődik, nem biztos, hogy Bostonban meg tudják tartani…

Jaylen Brown a szezon nagy-nagy meglepetése, hiszen Stevens korábbi egyetemi játékosát, Haywardot gyakorlatilag elé hozták – amikor azonban Hayward kidőlt az első meccsen, a másodéves Brown nem sokat habozott, és magához ragadta a kezdeményezést: 70 meccsen kezdett, 6.6 pontos átlagát 14.5-re növelte. A playoffban pedig jelenleg úgy áll a dolog, hogy a kiscsatár újabb szintet lépett: tavaly átlagban kevesebb, mint 13 percet kapott és 5 pontos átlaga volt. Ehhez mérjük az első meccsen bevert 20 pontot, majd a másodikon elért bődületes, 30 pontos karriercsúcsot, amit 12/22-es mezőnnyel és öt beszórt hármassal hozott össze. Mindezt úgy, egyébként védekezésben sincs könnyű élete Middleton és Antetokounmpo miatt…

Nem tűnik késznek a Milwaukee

Ismét azok az apró dolgok hiányoztak a Bucksnál, mint az első meccsen, csak akkor még ellensúlyozni tudták őket annyira, hogy végül "csak" hosszabbításban kapjanak ki - most már nagyobb volt a különbség és egyelőre úgy fest, hogy nem igazán áll készen egy ilyen párharcra a gárda. Az, hogy sorozatban másodszor adjanak el legalább hét labdát az első negyedben, hogy megint elnyomja őket a festékben a Boston az első percekben, hogy az 50-50-es helyzeteket rendszeresen elveszítsék, ezek nem férnek bele már a rájátszásban. Kicsit tanácstalannak is tűnik az együtes, mert amellett, hogy Antetokounmpo és Middleton eddig kiválóan dobott és főleg a görög tényleg remekül játszott, nem sokat mutattak, csapatszinten egyszerűen kevesek, pontatlanok, figyelmetlenek, Eric Bledsoe pedig lehet, hogy nem ismeri Terry Roziert, de az eddigi 9/25-ös mezőnymutatóját sem nagyon teheti ki az ablakba - ő egyelőre közelít a betlihez, pedig égető szükség lenne a jó játékára. Bízhatnak abban, hogy majd otthon más lesz, de egyelőre Brad Stevens elképzelései működnek, Joe Pruntyéi pedig nem is látszanak igazán - hogy mit tud lépni, az jó kérdés, de pontosan ugyanazok a gondjaik, mint amik az alapszakaszban is voltak és ráadásul a két húzóember még jól is játszott eddig. 

Ty Lawson még él?

Az alkoholproblémákkal küzdő irányító idén NBA-csapat nélkül maradt, most játszotta első mérkőzését a szezonban - rögtön egy playoff-meccsen debütált, méghozzá többszörösen is túlteljesítve az elvárásokat. Kiváló fizikai állapotban és remek formában mutatkozott be, Scott Brooks pedig nem sokáig szórakozott, fent is hagyta a pályán: az első negyedben állt be és 31 percet töltött a parketten, amely idő alatt csapata +8-at produkált, míg például Bradley Beallel -34-et. Dobott 14 pontot, 4/5 triplát, kiosztott nyolc gólpasszt és bár védekezésben nem sokat tett hozzá, de ezzel sem lógott ki most ebből a Wizardsból - ha stabil, potens hatodik embert találnak benne, az sokat dobhatna a gárdán, mert egyébként...

Nem néz ki jól a Washington

Bizony, hogy nem. Marcin Gortat már teljesen kiment a divatból, az első meccs szenvedése után most már csak 12 percet játszott és nem dobott pontot, védekezésben egyszerűen pályán tarthatatlan volt. Brooks aztán idővel összességében a centerposztot is száműzte a rotácóból és sokat játszatta csapatát klasszikus magasember nélkül, Morrisszal, Porterrel vagy Mike Scottal 4-5-ös poszton és valami ilyesmi lehet majd a megoldás - ezzel már jobban néztek ki hátul, jobban odaértek a Toronto labdajáratás végén kialakított helyzeteire, így viszont a rim protectionnel voltak komolyabb gondok. Az első meccsen nem nagyon tudtak mit lépni a fővárosiak arra, hogy a Raptors könnyedén borította a tervüket, most pedig 130 pontot kaptak, amelyet az sem nagyon tud megszépíteni, hogy a vége felé azért vissza tudtak zárkózni. Támadásban is bőven van gond, John Wall hiába zakatol, most éppen Beal betlizett, egyelőre nagyon sok mindent kellene helyretenniük ahhoz, hogy komoly esélyeik legyenek. 

Ez egy felkészültebb Toronto

Az utóbbi években többször is futott már kiváló alapszakaszt a Raptors, de a playoffban valahogy sosem volt igazán jó a gárda - jártak ők már keleti döntőben, elizzadták magukat odáig, de ilyenkor mindig elfogyott a varázslat a Lowry-DeRozan kettősből és általában a kemény védekezéssel, egy-egyezéssel, szoros meccsekkel küzdötték el magukat valameddig. Idén viszont eddig más a helyzet, legyőzték a mumusukat azzal, hogy behúzták az első meccset és szemlátomást érettebb, felkészültebb kosárlabdát művelnek: pontosan tudják, hogy hol kell támadni a Washingtont, hogy mi a jó döntés, Lowry és DeRozan előszeretettel osztotta le a labdákat a duplázásokból eddig, az ilyen helyzeteket pedig köszönettel elfogadták a töküresen lévő többiek. Amikor pedig módosított a Wizards, akkor DeRozan megmutatta, hogy miért klasszis, elkezdett egy-egyezni, középtávolizni, büntetőzni és beszórt 37 pontot, ezzel sem lehetett kizökkenteni Dwane Casey csapatát. Idegenben biztosan más lesz a helyzet és akadhat még nekik nehézségük akár ebben a párharcban is, de egyelőre úgy fest, hogy szintet tudott lépni a társaság, legalábbis a felkészültséget, higgadtságot, "playoff-készséget" illeti - nem csak a Washington, de akár a többiek is aggódva figyelhetik ezt a szériát...

 

Mi a véleményed?

blog comments powered by Disqus