56 esztendős James Worthy

Négy évvel ezelőtt, 2013. február 27-én dobta karriercsúcsát a Golden State Warriors sztárja, Stephen Curry. Az oaklandi együttes a New York Knicks vendége volt a Madison Square Gardenben, és akkor a szárnyait még éppen csak bontogató együttes ki is kapott a házigazdától 109-105 arányban. Carmelo Anthony 35 pontig, Tyson Chandler pedig 28 pattanóig jutott, de az este története Curryé volt - 54 pontját 18/28-as mezőny-, 11/13-as tripla-, valamint 7/7-es büntetőmutatóval érte el. Volt még 7 gólpassza, 6 pattanója és 3 szerzett labdája is 4 eladott labda mellett.

Egy évvel korábban, a 2012-es All-Star gála harmadik negyedében Kobe Bryant egy listán már megelőzte Michael Jordant - az All-Starok főmeccsének pontlistáján lépte át Bryant minden idők legnagyobbját. Jordan 262 pontot szerzett az AS gálákon, Bryant pedig 27 ponttal zárta ezt az összecsapást - amelyet egyébként 152-149-re nyert nyugat -, így 271 pontja lett, ezzel az első helyre lépett fel. Azóta LeBron James átlépte őt is ebben a tekintetben.

Jóval korábban, a 90-es évek közepén, 1996. február 27-én a Chicago Bulls a Minnesota Timberwolvest verte 120-99-re. A találkozó arról marad híres, hogy a Bulls abban az idényben ezzel a győzelemmel érte el az 50. sikerét, 50-6-tal álltak ekkor - az összes major sportot figyelembe véve ők érték el a legkevesebb vereséggel az 50 győzelmet egészen a tavalyi szezonig, hiszen a Golden State Warriors 50-5-tel állt a félszáz sikernél.
 

1961. február 27-én minden idők egyik legjobb PO-játékosa, a Los Angeles Lakers egyik legendája, James Worthy született, ő tehát a mai napon 56 esztendős. Worthy-ről, illetve pályafutásáról két éve már megemlékeztünk:

Worthy-t legtöbben csak úgy ismerik: a másik szemüveges a 80-as évek Lakerséből, aki általában befejezi a Magic Johnson vezette lerohanásokat – pedig a hétszeres All-Star nélkül a Magic-féle dinasztia néhány bajnoki címmel kevesebbet gyűjtött volna be a 80-as évek végén. A tehetségére jellemző, hogy amikor 1982 nyarán megérkezett Los Angelesbe, szinte azonnal a bajnokcsapat alapembere lett.

Mondjuk volt is respektje, hiszen 1982 tavaszán az ő remek játékára is támaszkodva (a döntő végén parádés labdaszerzést mutatott be, amivel megakadályozta, hogy a Patrick Ewing vezette Georgetown fordítani tudjon) a North Carolina Tar Heels begyűjtötte az NCAA-bajnoki címet. Worthy már ott is olyan egyetemi sztárok mellett tűnt ki, mint Michael Jordan vagy Sam Perkins – nagyjából hármójuk miatt tekintik azt az UNC-t minden idők egyik legjobb egyetemi alakulatának, amely sorozatban gyűjtötte volna be a bajnokságokat, ha Worthy még marad pár évet.

Ő azonban 21 évesen, a Final Four legjobbjának választva úgy döntött, megméretteti magát a drafton. Nagyon nem nyúlt mellé a döntéssel, hiszen már a második húzás előtt nem volt izgulnivalója: a Lakers draftelsőként vitte el! A Lakers akkori draftjai is megérnek egy misét. 1976-ban Gail Goodrich-ot (korszakos, de már idősödő Lakers-játékos) adták oda egy 1979-es draftjogért – az 1978-79-es szezonban a New Orleans Jazz volt Nyugat legrosszabb csapata, így került Magic Johnson Los Angelesbe… 1980 februárjában a Clevelandbe cserélték el Don Fordot (karrierátlaga: 6.4 pont…) többek között egy 1982-es elsőkörös draftjogért – mondani sem kell, a Cleveland az 1981-82-es alapszakaszban Kelet legrosszabb mutatójával zárt.

(Akkoriban még Kelet és Nyugat legrosszabb csapata között pénzfeldobással döntötték el, ki választhat az első és második helyen. A Lakersnek, nincs mit szépíteni, olyan disznó szerencséje volt, ami szinte elképzelhetetlen – ráadásul három éven belül másodszor. Érdekes párhuzam, hogy Worthy esetében az akkor még San Diegóban vegetáló Clippers volt a hoppon maradt nyugati sereghajtó.)

A Lakers annak ellenére vitte el ’82 nyarán, hogy Jamaal Wilkes révén egy többszörös bajnok játszott a posztján – Worthy azonban nem okozott csalódást, egészen félelmetes sokoldalúságát itt is azonnal megmutatta. Bár első All-Star Gálájára 1986-ig kellett várnia (már akkoriban sem válogattak be sűrűn három-négy játékost egy csapatból), már első szezonjában a csapat hatodik embereként tündökölt, és noha a playoffot ki kellett hagynia egy buta lábtörés miatt, hamar kiszorította Wilkest a kezdő kiscsatár posztjáról. Utolsó emlékezetes hibájára az 1984-es döntőig kell visszalapoznunk, akkor Gerald Henderson (a mai Blazers-hátvéd édesapja) csípte el kulcspillanatban egy bedobását, amin később elment a Lakers bajnoki címe - utána viszont...

Háromszoros bajnok (1985, 1987, 1988) – ráadásul utóbbi évben Finals MVP-nek is megválasztották, miután tripla-duplát csinált a Pistons elleni nagydöntő hetedik meccsén. Worthy a klasszikus, igazi playoff-menő prototípusává vált: az alapszakaszban sem teljesített soha rosszul, de a rájátszásban rendre jobb átlagokat hozott. Mondhatni, egy vérbeli, hamisítatlan Boston Celtics-játékos, csak aranysárga-lila mezben – 54.4%-os playoff mezőnymutatója egy centernek is becsületére válna... Általában mindig akkor nyújtotta a legtöbbet, amikor bizony Magicnek és Kareemnak is megremegett a keze, Worthy-vel viszont ilyen egyszerűen nem fordulhatott elő, őt maximum sérülés hátráltathatta 1-1 kulcsmeccs megnyerésében. Nem véletlenül volt a beceneve Big Game James.

(1991-ben, amikor Jordan első bajnokságát éppen a Lakers ellen nyerte, a döntő több meccsét is kénytelen volt kihagyni – minimum érdekes eljátszani a gondolattal, mi lett volna, ha egészséges. De ugyanez érvényes az 1983-as playoffra is, ahol az egész rájátszást kénytelen volt kihagyni – így születhetett meg a döntőben a Lakerst legyőző Philadelphia 76-ers és Julius Erving legendája a 12-1-es győzelem/vereség mutatóval.)

Worthy-nek volt egy stílusa és életstílusa is aktív pályafutása alatt, sem szavakban, sem demoralizáló kosarakban nem maradt soha adósa senkinek. 1990-ben még egy prostitúciós ügye is volt, Houstonban egy meccs után kapták el – persze megúszta az esetet. Színes egyéniségét pályafutása után televíziós szakkommentátorként, egy marketingcég vezetőjeként kamatoztatta, de feltűnt a Star Trekben is egy epizódszerep erejéig – egy Klingonként. Ez utóbbi egyfajta filmes visszautalás volt az Amerikai História X című alapműre, ahol az Edward Norton által megformált szereplő kijelenti: James Worthy-nek olyan a feje, mint egy dinnyének.

Persze nem ezért lett híres és elismert játékos, akinek mezét az UNC (már 1983-ban!) és a Los Angeles Lakers is visszavonultatta, és bekerült a liga történetének 50 legjobb játékosa közé 1996-ban. Talán egykori társa, Magic Johnson rövid, de mindent elmondó jellemzése adja vissza leginkább jelentőségét a kosárpályákon:

’James Worthy egyike volt a tíz - talán öt - legjobb kosárlabdázónak az NBA rájátszásának történetében.’

Két évvel Worthy születését megelőzően játszották a Boston Celtics - Minneapolis Lakers találkozót. A Boston rendes játékidőben nyert 173-139-re, amely akkor a liga történetének legtöbb pontot hozó meccse volt - a mai napig ott van a 10. helyen. A Boston 173 dobott pontja rendes játékidőben még most is rekordnak számít, 1990-ben a Phoenix Suns dobott ugyanennyit egyszer. Bob Cousy 19 gólpasszt osztott ki egy félidő alatt, ez ma is csúcs, 28 asszisztjánál pedig összesen ketten tudtak többet - 1978-ban Kevin Porter (29), illetve Scott Skiles 1990-ben (30).
 

Négy évvel ezt megelőzően, 1955. február 27-én megint a Boston Celtics került reflektorfénybe, ekkor azonban pont a másik véglettel. A Milwaukee Bucksszal vívott meccsük 62-57-es végeredménnyel ért véget, ez a 24 másodperces támadóidő bevezetése óta mind a mai napig a legalacsonyabb összpontszámú mérkőzés az NBA történetében.