77 éves Lenny Wilkens

77 esztendős lett kedden az NBA történetének egyik legsokoldalúbb alakja, a Hall of Fame-be háromszor is beválasztott Lenny Wilkens.

Lenny Wilkens 1937. október 28-án született Brooklynban, méghozzá elég érdekes családban: apja afroamerikai volt, míg anyja ír. A Providence egyetemre járt 1957 és 1960 között, ahol az intézmény történetének egyik legendája lett. Kétszer volt All-American (1959, 1960), 14-es mezszámát visszavonultatták, 2006-ban pedig az Egyetemi Hírességek Csarnokába rögtön az első "eresztéssel" bekerült.

Az 1960-as draft 1/6-os pickjével vitte el a St. Louis Hawks, akiknél 8 évet húzott le. Az 1958-as NBA bajnok 1961-ben, Wilkens első évében döntőbe jutott, de megverte őket a Boston Celtics. A franchise soha többet nem játszott már nagydöntőt, Wilkens egyéni karrierje azonban itt kezdett beindulni, utolsó hat Hawksnál töltött idényéből ugyanis 5-szor All-Star volt, utolsó itt töltött évében (1967/68) pedig második helyen végzett az MVP választáson Wilt Chamberlain mögött. Egészen kiváló játékossá érte ki magát, folyamatosan fejlődött mindenben.

1968-ban nemcsak a franchise költözött Atlantába, de Wilkenst is elcserélték a Seattle Supersonicshoz. Itt teljesedett ki igazán, hiszen 20 pont és 5 pattanó környéki átlagai mellett 9 fölé ment gólpasszátlaga, négy évből háromszor All-Star volt, 1971-ben pedig az All-Star gála legértékesebb játékosának választották. Második idényében, 1969/70-ben már a vezetőedzője is ő volt a Seattle-nek, és bár PO-ba nem kerültek, folyamatosan javultak (36-38-47 győzelem). 1972-ben váltott újra csapatot, a Cleveland Cavaliershez cserélték. Első évében All-Star lett, 1974-ben azonban megint költöznie kellett, mert a Portland TrailBlazershez postázták. Itt megint edző is volt, a szezon végén azonban befejezte játékospályafutását.

Egy évig maradt még az oregoniak mestere, majd egy év kihagyás után, az 1977/78-as idény közben került vissza korábbi klubjához, a Seattle-höz, akik 5-17-tel kezdték az alapszakaszt - ekkor jött Wilkens, akinek az irányítása alatt 42-18-at mentek az utolsó 60 meccsen. A PO-ban előbb a Lakerst verték 2-1-re, majd az alapszakaszt 58-24-gyel nyerő Blazerst (4-2), végül a nyugati második Denveren is átverekedték magukat (4-2). A döntőben már 3-2-re vezettek, ám a Washington Bullets ebben az évben még fordítani tudott ellenük. A következő idényben már nem volt pardon: 52-30-cal nyerték nyugatot, a PO-ban újra megverték a Lakerst (4-1), nagy csatában a Phoenix Sunst (4-3), majd a döntőben visszavágtak a fővárosiaknak, pályahátrányból is 4-1-gyel bizonyultak jobbnak.

A bajnokcsapat szétesett, Wilkens pedig már nem tudta hasonló magasságokba vezetni az együttest. 1985-ig volt a SuperSonics mestere, ekkor váltott - megint egy volt csapatához, a Cleveland Cavaliershez ment, ahol hét idényt töltött el. Egyetlen egyszer jutott csak el messzire csapatával a PO-ban, 1992-ben a keleti döntőben 4-2-vel ütötte el őket a nagydöntőtől a későbbi győztes Bulls - akikkel egyébként a 80-as évek végén is máig emlékezetes csatákat vívtak. Még ugyanebben az évben, tehát 1992-ben felért a csúcsra is, miután a Dream Team egyik segédedzőjeként ott volt a barcelonai olimpián. Egy évvel később már a keleti elődöntőben összetalálkoztak a Bullsszal, Jordanék söpörtek, Wilkens pedig váltott: ezúttal az Atlanta Hawks vezetőedzője lett.

Rögtön első évében, 1993/94-ben az év edzőjének választották, miután 57-25-öt ment csapatával az alapszakaszban. Egy évvel később még nagyobb megtiszteltetés érte: az 1994/95-ös szezonban lehagyta a 939 sikerrel álló Red Auerbachot, minden idők legtöbb győzelmet számláló vezetőedzője lett. 1996. március 1-jén ő lett az NBA történetének első edzője, aki elérte az 1000 győzelmet, ezen a nyáron pedig ő irányította az amerikai válogatottat az atlantai olimpián. Ugyanebben az évben a liga megnevezte története 50 legjobb játékosát és 10 legjobb edzőjét, ő volt az egyetlen, aki mindkét listán szerepelt. Hét évig volt a Hawks edzője, ezalatt négyszer jutottak a második körbe, kétszer kiestek az elsőben, és utolsó szezonjában be sem jutottak a PO-ba, jött az újabb váltás 2000 nyarán.

A Toronto Raptors kispadjára ült le, akikkel egy második és egy első kör után, 2002/03-ban nem tudott rájátszásba kerülni, megváltak tőle. A New York Knicks következett a 2003/04-es szezon második felében, de hiába juttatta rájátszásba őket, a második idényben egy 17-22-es kezdés után menesztették, itt befejezte edzőként is. John Wooden és Bill Sharman mellett ő a harmadik, akit játékosként (1989) és edzőként is beválasztottak a Hírességek Csarnokába (1998), ő azonban bekerült harmadjára is, 2010-ben a Dream Team tagjaként. 1332 győzelemmel fejezte be edzői karrierjét, ez a jelenlegi lista második helyére elég, miután 2009/10-ben Don Nelson megelőzte őt. 19-es mezszámát visszavonultatta a Sonics, jelenleg pedig egy tv-csatornánál dolgozik, mint egyetemi kosármeccsek szakértője. Isten éltesse sokáig!

Mi a véleményed?

blog comments powered by Disqus