Ben Simmons, Steven Adams és Ray Allen közös napja

43 éves lett Ray Allen, akiről tavaly már írtunk egy méltatást: a kétszeres bajnok, tízszeres All-Star és olimpiai bajnok triplavetővel kapcsolatban annyi újdonság akad, hogy szeptemberben a Hírességek Csarnokába is be fogják iktatni. 

Ben Simmons egyelőre még messze van a Hall Of Fame-től, de első, játékkal töltött NBA-szezonja több, mint ígéretes, hiszen az Év Újoncának választották a 22-t betöltő hátvéd-kiscsatárt. Simmons édesapja amerikai állampolgár, és profi kosarasként került Ausztráliába, ahol megismerkedett az édesanyjával – Simmonsnak egy testvére és négy féltestvére van, édesapja később megkapta az ausztrál állampolgárságot is, Simmons kettős állampolgár. Bár utoljára 2013-ban szerepelt az ausztrál válogatottban, azóta többször egyértelműen kijelentette, hogy a Boomersben akar játszani és célja egy érem megszerzése a 2020-as tokiói olimpián.

Bár nagyon tehetségesnek bizonyult a rögbi ausztrál változatában (ausztrál futball) és egy interjúban elmondta, hogy fantasztikus sportnak tartja, hamar kiderült, hogy a kosárlabdához még ennél is nagyobb tehetsége van. 2013-ig az ausztrál nemzeti sportintézetben pallérozódott, ahogyan az ausztrál NBA-játékosok nagy része is (Luc Longley, Andrew Bogut, Patty Mills, Aron Baynes, Cameron Bairstow, David Andersen, Matthew Dellavedova, Dante Exum, Joe Ingles), Exummal csapattársak is voltak. 

2012-ben döntött úgy a család, hogy Simmonst a fejlődése érdekében Floridába küldik, hogy hozzá hasonló játékosok között fejlődhessen tovább, illetve hogy később bekerülhessen az NCAA-be. Két és fél éve alatt háromszor nyerte meg csapatával az országos középiskolás tornát, 2014-ben a döntő legjobbja volt, 2015-ben pedig tarolt, az Egyesült Államok legjobb középiskolás játékosának választották. 

Az LSU-nál töltötte egyetlen egyetemi szezonját, ahol a saját számai rendben voltak, de csapatát nem tudta bekormányozni a 64-es főtáblára. Többen megkérdőjelezték a hozzáállását a játékhoz, azonban az első helyen választó Philadelphia mestere, az ausztrál Brett Brown a család régi barátjaként bízott benne, így Simmons lett az első játékos az NBA-ABA egyesülés utáni időszakban, akit úgy húztak ki az első helyen, hogy nem játszott a 64-es táblán. 2016 szeptember végén egy edzésen rosszul lépett és eltörte az egyik lábközépcsontját, így a teljes 2016-17-es idényt ki kellett hagynia, mivel a sérülése nagyon lassan gyógyult. 

A kérdőjelek egy részét aztán az idei évadban kiegyenesítette, vele elérte az 50 győzelmes platót a Sixers, ráadásul kört is mentek a playoffban, Magic Johnson óta elsőként hozott tripla-duplát egy rájátszás-mérkőzésen, meg is kapta az Év Újoncának járó díjat. 81 meccsen lépett pályára, 15.8 pontja mellé 8.1 pattanót és 8.2 gólpasszt jegyzett, illetve 1.7 szerzett labdája is akadt. A dobásokkal továbbra is akad problémája, hiszen mindössze 56%-kal büntetőzött, és az első szezonjában egyetlen triplakísérlete sem akadt. A következő években alighanem a dobásai minőségén múlik, hogy „csak” egy jó játékosként, vagy klasszisként, Hall of Famerként beszélünk róla 15 év múlva. 

Steven Adams majdnem ugyanonnan indult, mint Simmons, hiszen az új-zélandi kosárlabda történetének legismertebb játékosa, pedig még csak 25 éves. Adams is sokgyerekes családból származik, bár neki is sok féltestvére van, édesapjának összesen 18 (!) gyermeke volt, 5 édesanyjától – leghíresebb közülük Valerie Adams, aki súlylökésben kétszeres olimpiai bajnok és négyszeres világbajnok. A magasság családi adottság, fiútestvérei átlagosan bőven két méter felettiek, közülük ketten az új-zélandi kosárligában játszanak. 

Adams is itt kezdte, 2010-11-ben ráadásul rögtön bajnoki címet is szerzett a profiligában, de nem kapott fizetést, így megőrízte esélyét az NCAA-re. 2011 telén át is ment Amerikába egy középiskolába, ahonnan 2012-ben átléphetett az egyetemi ligába, a Pittsburgh gárdájához. Egy év elég volt, hogy megvillantsa, miben jó: a védekezésben és lepattanózásban – az Oklahoma ki is húzta a 2013-as draft 12. helyén. Bár nem volt könnyű első szezonja, a végén a második újoncötösbe választották.

Második szezonjában már 67 meccsen kezdett, a harmadik évében már 80 meccsen, hamar kinőtte magát és a liga egyik legjobb palánk alatti védőjátékosává képezte magát – a 2016-os playoffban egyetlen meccsen múlt a Thunder nagydöntős részvétele, ebből a menetelésből már alaposan kivette a részét. Kevin Durant távozása után ő maradt a klubnál, négyéves, 100 millió dolláros szerződést kötött. Mostanra a liga egyik legmegbízhatóbb centereként tartják számon, aki nem megy a szomszédba némi keménykedésért sem. Ugyanakkor kiváló csapattársként ismert, a török Enes Kanterrel kötött „bajuszos” barátsága szinte példa nélküli, ilyen kapcsolat posztriválisok között csak a futballkapusoknál jellemző. 

Isten éltesse mindannyiukat, ahogyan Alec Burksöt (Utah Jazz) és Dwight Powellt (Dallas Mavericks) is!