Kukoc 49, Sheed 43, Phil Jackson pedig 72 éves

A horvátok és a Chicago Bulls legendája, Toni Kukoc 49, a Raptors "légelhárítója", Serge Ibaka pedig 28 esztendős lett a mai napon - minden idők egyik legsokoldalúbb játékosa, Dennis Johnson 63 esztendős lenne ma. 72 esztendős lett tegnap a liga történetének egyik legjobb és legsikeresebb vezetőedzője, a Chicago Bulls és a Lakers ikonja, Phil Jackson, a JailBlazers és a 2004-es bajnok Pistons kiválósága, a technikaik koronázott királya, Rasheed Wallace pedig 43. születésnapját ünnepelte tegnap.

A bőven két méter fölötti magassága ellenére is általában kiscsatárt játszó Toni Kukoc európai karrierje is egészen kiváló összképet mutat, hiszen a Jugoplastika Splittel háromszor nyerte meg az Euroliga elődjét (1989, 1990, 1991), kétszer a Final Four MVP-jének választották (1990, 1991), kétszer Európa-bajnok lett (1989, 1991), egyszer itt is a legértékesebb játékosnak ítélték meg (1991), világbajnok volt (1990) és ezzel együtt a torna MVP-je is, 1988-ban, Szöulban pedig második lett a jugoszláv válogatottal az olimpián.

1991-ben csapatot és országot is váltott, ugyanis a Benetton Treviso játékosa lett - érdekesség, hogy ha nem is ezzel egy időben, de megalakult Horvátország is, így másik válogatottba is "került". Korántsem volt olyan sikeres két olasz éve, mint a Splitnél töltött szezonok, de egy olasz bajnoki cím és egy olasz kupa mellett egyszer itt is sikerült elérnie az Euroliga négyesdöntőjének MVP címét (1993) és a horvát válogatottal második lett az 1992-es olimpián.

Ilyen európai pedigré után érkezett meg 1993 nyarán az NBA-be - a Chicago Bulls még az 1990-es draft második körének 29. helyén választotta ki. Azonnal kitűnő, all-around teljesítményt nyújtott, második szezonjában visszatért Michael Jordan is, harmadik évében pedig felért a csúcsra - bajnok lett a csapattal, őt pedig a legjobb hatodik embernek választották. A továbbiak ismertek - még két bajnoki címet nyert a második three-peatjét elérő Bullsszal, és mindhárom címben elévülhetetlen érdemei voltak.

A Chicago újjáépülésénél tőle is búcsút vettek - 1998-99-ben még a gárda meghatározó embere volt, de a következő idényben a Philadelphia Sixershez cserélték Bruce Bowenért, John Starksért és egy 2000-es első körös draftjogért cserébe - ez azért nem számított olyan soknak, mivel Bowen még nagyon messze volt a később a Spursben látott önmagától, Starks pedig túl volt pályafutása csúcsán. A Sixersnél visszaesett teljesítménye és szerepe is - a második körbe jutottak ugyan 2000-ben, de 2001 februárjában ő is része volt annak a csomagnak, amelyet a Philly Atlantába postázott Dikembe Mutomboért cserébe.

Első fél szezonja jó volt a Hawksnál, a második azonban nagyon nem, visszaesett a triplaszázaléka és majdnem minden statisztikája, így megint továbbcserélték, ezúttal az év végén, a 2002-es off-szezonban - most Glenn Robinsonért cserébe ment a Milwaukee Buckshoz. A Bucksnál első évében még mutatott valamit a régiből, de ezt követően már csak 20 percre lehetett beküldeni a pályára, utolsó három szezonjában egyre gyengébb lett, így 2006 nyarán, 37 esztendősen visszavonult. Két éve került vissza a Bullshoz, Jerry Reinsdorf tulajdonos tanácsadója lett.

 

A Kukoc előtti éra egyik nagy alakja volt az 1954. szeptember 18-án született Dennis Johnson. Két évet járt az LA Harbor College-ra, majd egy évet a Pepperdine egyetemre, mielőtt jelentkezett volna az 1976-os NBA draftra. Csak a második kör 29. helyén választotta ki a Seattle Supersonics - Johnsont az akkori híradások szerint elég nagy bajkeverőnek tartották, ami későbbi pályafutása során be is bizonyosodott többször is, ennek ellenére megérte a kockázatot, mint az szintén kiderült a későbbiekben.

Elég jól kezdte karrierjét, a Sonics kezdő dobóhátvédjeként már a második idényben fontos szerepet kapott, és csapatával be is jutott a nagydöntőbe, ahol viszont 3-2-es vezetés után 4-3-ra veszítettek a Washington Bullets ellen. Johnson ebben a sorozatban máig fennálló rekordot állított fel: a harmadik meccsen 7-szer blokkolt, ez a legtöbb, amit valaha egy hátvéd jegyzett egy döntőbeli mérkőzésen, a java viszont csak ezután következett. Az ezt követő évben ugyanis All-Star lett (15.9 pont, 4.7 pattanó, 3.5 gólpassz), beválasztották a legjobban védekező ötösbe, megint bejutottak az NBA döntőjébe, és ezúttal vissza is vágtak a fővárosiaknak: 4-1-re győztek a Bullets ellen, és Johnson lett a döntő MVP-je (22.6 pont, 6.0 pattanó, 6.0 gólpassz).

Az ezt követő évben is All-Star lett, megint ott volt az All-Defensive első csapatban, ezúttal az All-NBA második csapatában is helyet kapott már, a Sonics azonban elbukott a nyugati döntőben a Kareem Abdul-Jabbar és Magic Johnson által vezetett Los Angeles Lakersszel szemben. Nagyon sokszor összeveszett a legendás Lenny Wilkensszel, aki akkor a Seattle vezetőedzője volt, így elcserélték Paul Westphalra. Phoenixben három kiváló szezont futott, ami az egyéni elismeréseket illeti, hiszen mindháromszor ott volt a legjobban védekező ötösben, első évében az All-NBA első csapatba is beválasztották, első két évében pedig ott volt az All-Star gálán. A csapat viszont kétszer eljutott a második körig, egyszer már az elsőben elbukott, Johnson pedig itt is összeveszett a vezetőedzővel, a Sunst 13 és fél évig irányító John MacLeoddal, így innen is elcserélték.

A Boston Celtics óriásit húzott vele, hiszen egy első körössel együtt szerezték meg gyakorlatilag Ricky Robie-ért cserébe, aki előtte sem volt Johnsonhoz fogható játékos, és utána sem tett le szinte semmit hozzá képest. Egyéni számai nem nagyon estek vissza, sőt 14-15 pont mellett tőle soha nem látott 6.5-8 gólpasszt osztott ki meccsenként - idő közben átkerült irányító posztra. Védekezése hasonló szinten maradt még akkor is, ha 1983/84-ben öt év után először kikerült a legjobban védekező ötösből, csak a második csapatba fért be. Azonnal bajnok lett viszont a Bostonnal, miután a döntőben megverték a Lakerst (4-3) - így vissza tudott vágni Abdul-Jabbarnak és Magicnek az 1980-as nyugati döntőért.

A következő években is meghatározó játékosa maradt a Celticsnek. 1985-ben utolsó, ötödik All-Star gáláján szerepelt, és ebben az idényben megint ott volt a második legjobban védekező ötösben, a Lakerstől azonban kikaptak ezúttal a nagydöntőben (2-4). 1986-ban megint egy All-Defensive második ötös jutott neki egyénileg, viszont egy újabb aranygyűrű csapatszinten, miután könnyedén verték a Houston Rocketset (4-2). 1987-ben még visszaért oda, ahova tartozott: a legjobban védekező ötösbe választották, a fináléban azonban megint a Lakers jött szembe, és ezúttal is kikaptak tőlük (2-4), ezzel le is zárult a Celtics nagy korszaka, jött a Pistons, majd a Bulls keletről.

Utolsó három évében sem csökkentek nagyon meredeken számai, így három elbukott és három megnyert döntő, egy döntő MVP cím, öt All-Star meghívás és kilenc All-Defensive első vagy második ötösbe választás után, 1990-ben úgy vonulhatott vissza, hogy gyakorlatilag semmit nem hagyott karrierjében. Kukocot szokás minden idők legsokoldalúbb játékosai között emlegetni, de ez a titulus igaz Johnsonra is, aki sztárból első számú kiegészítővé "tudott átalakulni", és számtalanszor akkor lépett még magasabb szintre, amikor a legjobban kellett.

Visszavonulása után, 1991-ben visszavonultatta 3-as mezszámát a Celtics. Előbb játékosmegfigyelőként kezdett dolgozni a Bostonnál, majd 1993-tól 1997-ig segédedzője volt az együttesnek. Pár évig nem nagyon került reflektorfénybe, majd 2000-től négy szezonon keresztül a Los Angeles Clippers segédedzője volt. Volt ezt követően a Portland TrailBlazers játékosmegfigyelője, a Florida Flame D-Ligás csapat vezetőedzője, és 2005-től az Austin Toros D-Ligás csapat trénereként dolgozott. 2007 februárjában, egy edzés végén szívrohamot kapott, összeesett és nem tudták már újraéleszteni. 2010-ben került be a Hírességek Csarnokába. Isten nyugosztalja!

 

28 évvel ezelőtt született a Kongóban született, de már spanyol állampolgár és válogatott Serge Ibaka, akit a 2008-as draft első körének 24. helyén választott ki az Oklahoma City Thunder. Eddigi hét szezonjában kétszer volt blokkirály (2011/12: 3.7, 2012/13: 3.0), de 2013/14-ben és 2010/11-ben is ő jegyezte összességében a legtöbb prakkert. 2011/12 és 2013/14 között háromszor választották a legjobban védekező ötösbe, az OKC egyik legbiztosabb pontja volt ebben az időszakban. Három éve sokat volt sérült, az 2015/16-os idényben pedig nem jöttek össze a dolgai (egyénileg visszaesett), és mivel idén nyáron hosszabbítani kellett vele, így a Thunder elcserélte az Orlando Magichez még tavaly. A Magic semerre nem haladt vele, így szezon közben a Toronto Raptorshoz került, akikkel idén hosszabbított is három évre. 

 

Voltak tegnap is születésnaposok.

Phil Jackson 1945. szeptember 17-én látta meg a napvilágot. Az 1967-es draft második körében, a 17. helyen választotta ki a New York Knicks, és védekezése miatt hasznos cserejátékosa is lett a csapatnak. A teljes 1969/70-es idényt ki kellett hagynia egy hátműtét miatt, így ebben az évben még nem lett bajnok, ám 1972/73-ban ott volt a végső győztes együttesben. 1978-ig játszott a Knicksnél, majd két évet lehúzott még a New Jersey Netsben, és 1980-ban visszavonult. Játékáról sokat mond, hogy 1974/75-ben 330 személyi hibát vétett, a ligában a legtöbbet - meccsenként 4.2 volt az átlaga.

Visszavonulását követően alacsonyabb rangú amerikai bajnokságokban és Puerto Ricóban edzősködött leginkább, 1987-ben kapta meg első állását az NBA-ben, amikor a Chicago Bulls segédedzője lett Doug Collins mellett, 1989-ben pedig ő lett a vezetőedző. 9 idényt húzott le ezután a Bullsban, ebből hatszor nyertek bajnokságot a Tex Winter által megálmodott és összerakott Triangle Offense segítségével - csak az első idényben nem győztek, illetve 1994-ben és 1995-ben, amikor Michael Jordan teljes egészében vagy nagyrészt kihagyta a szezont.

1998-ban, Jordan (ideiglenes) visszavonulása után ő is abbahagyta, de 1999-ben visszatért, ezúttal a Los Angeles Lakers élén. Azonnal megcsinálta a three-peatet itt is, 2003-ban azonban a későbbi bajnok San Antonio Spurs, 2004-ben pedig a döntőben a Detroit Pistons állította meg őket. Nagyon nem volt baráti a hangulat a Lakersen belül ebben az időben - Kobe Bryant és Shaquille O'Neal is ekkor vívták legnagyobb csatáikat, aminek végül a center elcserélésére lett a vége -, így Jackson nem hosszabbított.

Egy év pihenő következett megint, 2005 júniusában ugyanis újra a Lakers vezetőedzője lett. Túl sok sikerélménye nem volt az első két idényben, aztán Pau Gasol megszerzése megváltoztatott mindent. 2008-ban döntőt játszottak megint, 2009-ben azonban nyertek is az Orlando Magic ellen. Ez az idény több rekordot is tartogatott számára, hiszen 2008 decemberében átlépte az 1000 győzelmet, hatodik trénerként a liga történetében, de neki kellett a legkevesebb meccs ennek eléréséhez. A Magic elleni bajnoki cím volt Jackson 10. aranygyűrűje, ezzel megelőzte az örökranglistán a korábban 9 sikerrel csúcstartó Red Auerbachot.

2010-ben megismételte a végső győzelmet a Lakers, ezúttal a Celtics ellen, így végül 11 bajnoki címnél állt meg Jackson. Még egy évet lehúzott az aranysárga-liláknál, de csúnyán elbuktak a későbbi bajnok Dallas Mavericks ellen, a legenda pedig egészségügyi gondjai miatt visszavonult.

Mike Brown menesztése után volt róla szó 2012/13-ban, hogy visszatér a csapathoz, állítólag közel is voltak a megegyezéshez, de végül a Buss-család Mike D'Antoni mellett döntött. Jackson három éve a New York Knicks elnöke lett - régóta egy csapat összerakását és nem az edzősködést szerette volna, így álma valóra vált. Regnálása azonban nem tartott sokáig - megkérdőjelezhető döntései, illetve a sztárokkal ápolt viszonya miatt James Dolan idén, a draft után menesztette. Ettől függetlenül természetesen a Hírességek Csarnokának tagja, edzőként már 2007-ben bekerült a Hall of Fame-be.

 

Nála 6 évvel fiatalabb, 66 esztendős lett tegnap minden idők leghíresebb, NBA-pályán történt ütésének elkövetője, Kermit Washington. Tehetséges játékosként kezdte karrierjét: egyike annak a hét kosarasnak, aki az NCAA történetében 20 pont és 20 pattanó fölött átlagolt teljes egyetemi karrierjét tekintve. Az American egyetem magasemberét aztán a Los Angeles Lakers választotta ki az 1973-as draft első körének 5. helyén. Nagyon nem indult könnyen karrierje, hiszen első három évében sérült is volt hátával és alig játszott - összesen 126 meccsen lépett pályára három év alatt.

A negyedik szezonban már 9.7 pontot és 9.3 pattanót átlagolt, ám elszakadt egy térdszalagja. Ettől függetlenül visszatért az 1977/78-as idényre, és még jobban kezdte az évet (11.5 pont, 11.2 pattanó). Aztán jött 1977. december 9-e és a Houston Rockets elleni meccs: úgy megütötte Rudy Tomjanovich-ot, hogy a texasiak később kétszeres bajnok edzője majdnem belehalt akkor sérüléseibe, és lényegében ennek az ütésnek köszönhetően kellett abbahagynia a játékot. Washington minden korábbi vagy későbbi pozitív tettére árnyékot vet ez a mozdulat, hiszen gyakorlatilag mindenki erről ismeri.

Alig több mint két héttel az ütés után a Boston Celticshez cserélték, ahol tartotta az átlagait. 1978 nyarán a San Diego Clippersbe került, ahol szintén jó volt (11.3 pont, 9.8 pattanó), majd egy évvel később Bill Walton leigazolásának kompenzációjaként a Portland TrailBlazershez került, ahol legjobb idényét futotta. 1979/80-ban 13.4 pontot és 10.5 pattanót tett a közösbe fellépésenként, ezzel ott volt az All-Star gálán is, ráadásul év végén a második legjobb védekező ötösbe is bekerült - ez utóbbit megismételte egy esztendővel később is.

Elviselhetetlen hát- és térdfájdalmai voltak már az 1981/82-es idényben, csak 20 meccset játszott, majd visszavonult. Több mint 5 évnyi kihagyás után, 1987/88-ban, 36 évesen megpróbálkozott még a visszatéréssel a Golden State Warriorsnél, de 6 meccs után kitették a keretből, és itt fejeződött be végleg pályafutása. Több étterme is van, nagyon sok jótékonysági rendezvényben részt vett, volt a Stanford egyetem segédedzője, és dolgozott többször is a Blazersnél, mint erőnléti edző. Jelenleg Washingtonban él és a Játékosok Szakszervezetének helyi képviselője, de tavaly megint botrányba keveredett - állítólag fél millió dollárt csalt ki másoktól "afrikai gyerekek segélye" címen, csak ez a pénz nem nagyon ért el azokhoz, akiknek szánták...

 

Rasheed Wallace már egy másik korosztály, hiszen ő 43. életévét töltötte be tegnap. A North Carolinára járt két évet, és 1995-ben be is vezette Jerry Stackhouse-zal karöltve a Tar Heelst az NCAA négyesdöntőjébe - ott az elődöntőben kikaptak az Arkansastól. Sheed döntött, jelentkezett az NBA draftra, ahol az első kör negyedik helyén ki is választotta a Washington Bullets. Fővárosi karrierje nem tartott sokáig, hiszen 1996 nyarán elcserélték a Portland TrailBlazershez.

Wallace Portlandben nagyon sikeres karriert tudhatott magáénak, hatékony pontszerző volt: 56% körül TS mutatót produkált 15-20 pont közötti átlagok mellett, kintről és bentről is veszélyes, képzett magasember volt. Kétszer jutott el All-Star gálára (2000, 2001), és kétszer ott volt csapatával a nyugati döntőben is, mindkétszer a későbbi bajnoktól kaptak ki (1999, Spurs és 2000, Lakers). A 2000-es, Los Angeles Lakers elleni sorozat hetedik meccse örök klasszikussá vált, miután a Blazers 15 pontos előnyt dobott el a negyedik negyedben, így végül az aranysárga-lilák révbe érhettek - már Phil Jacksonnal a fedélzeten.

Más rekordjai is voltak: 38, 40, majd 41 technikait gyűjtött be egy-egy szezon során, saját csúcsait döntögette folyamatosan - nem meglepő, hogy teljes pályafutása alatt ellene megítélt 300-nál is több technikaijával ő az NBA történetének "legjobbja" ebben a kategóriában. Igazi JailBlazer volt a pályán is.

2004-ben cserélték el az Atlanta Hawkshoz, ahonnan azonnal, egy meccs után továbbcserélték a Detroit Pistonshoz. Nagyot húzott Joe Dumars, a kirakós utolsó darabja is a helyére került, Wallace pedig vissza tudott vágni a Lakersnek az évekkel ezelőtti kudarcért, ugyanis a 2004-es nagydöntőben 4-1 arányban legyőzték Kobe Bryantéket, bajnok lett a Pistons és Sheed is. Hatékonysága jócskán elmaradt a Portlandben mutatottakhoz képest, de a következő öt idényben, egészen 2009-ig hasznos tagja volt a Detroitnak, kétszer az All-Star gálára is eljutott (2006, 2008).

2009 nyarán három évre írt alá a Boston Celticshez, az első idény után azonban visszavonult, már csak korábbi árnyéka volt önmagának, és folyamatosan sérülésekkel folyamatosan bajlódott. A New York Knicksnél, 2012/13-ban megpróbálkozott még a visszatéréssel, de aztán végleg befejezte. A Detroit segédedzője lett négy éve, Mo Cheeks kinevezését követően, ám Stan Van Gundy nem tartotta meg, így jelenleg egyik együttesnél sem dolgozik. Isten éltesse mindannyiukat!

Mi a véleményed?

blog comments powered by Disqus