Zach LaVine betöltötte a 26-ot, 17 éve dobott 62-t Tracy McGrady

22 éve, 1999. március 10-én cserélt a Lakers és a Hornets: Eddie Jones és Elden Campbell távozott Charlotte-be, helyükre pedig Glen Rice, BJ Armstrong és JR Reid érkezett. A 28 éves Jones az előző két évadban All-Star lett, sőt a Második Védőötösbe választották, az egyetlen probléma az volt vele, hogy erősen ütötte a játéka és posztja Kobe Bryantét. A csere másik oldalán az ekkor már közel 32 éves Glen Rice volt a legnagyobb érték: az előző három évben All-Star, 1997-ben ráadásul All-Star MVP, 1997-ben és 1998-ban All-NBA második és harmadik ötösbe választották. Jonesszal ellentétben klasszikus kiscsatárként játszott, így sokkal jobban illett Bryant mellé. Bár a drukkerek elsőre nem voltak kibékülve a közönségkedvenc Jones távozásával, bő egy évvel később a jó harmadik opciónak bizonyuló Rice nagyon nagy szerepet játszott abban, hogy a Lakers 12 év után ismét bajnoki címet szerzett.

Érdekesség egyébként, hogy 2000 nyarán mindkét klasszis csapatot váltott: Rice vitathatatlan egyéni képességei ellenére nem igazán tudta megtanulni a triangle-t és 33 évesen már a védekezésével is akadtak gondok, így 2000 nyarán elcserélték New Yorkba. Eddie Jones az 1999-2000-es évadban karrierje legjobb szezonját futotta, ismét All-Star lett és All-NBA harmadik ötösbe választották, de nem akart a problémás Hornetsben játszani (a klub egy évvel később el is költözött New Orleansba), ráadásul a szerződése is lejárt - végül Pat Riley hívására sign and trade keretében került szülővárosába, Miamiba, ahol közel öt évet húzott le. 

17 évvel ezelőtt, 2004. március 10-én az Orlando Magic a Washington Wizardsot fogadta, és a floridai együttes nyert is 108-99 arányban. Nem nagyon emlékezne senki erre a találkozóra (a 18-42-es mérleggel álló Orlando és a 20-42-es mutatóval rendelkező Washington találkoztak), ha nem lett volna Tracy McGrady - a Magic akkori sztárja 62 pontot szórt (20/37 mezőny, 5/14 tripla, 17/26 büntető), amely karriercsúcsa és egyben franchise-rekord is az Orlandónál. Az ő teljesítményét láthatjátok most:

Ma tölti be a 26-ot a Chicago Bulls friss All-Starja, Zach LaVine. Sportos családba született, mert édesapja játszott az NFL-ben, édesanyja pedig softballozott, ugyanakkor LaVine a Space Jam hatására kisgyerekként a kosárlabda felé fordult - előbb Jordan, majd Kobe Bryant lett a kedvence, utóbbiról igyekezett mintázni a játékát. 17 éves koráig irányítót játszott, utána viszont hirtelen megnyúlt, onnantól kezdve ráfeküdt a zsákolásokra is - már a középiskolában több versenyt nyert. 2013 őszén a UCLA-re került, ahol hiába volt csere, ellopta a showt villámgyors játékával és rengeteg zsákolásával, sokakat Russell Westbrookra emlékeztetett. Bár csak a csapat negyedik legtöbb pontját szerezte, jelentkezett a draftra, ahol a Minnesota az első kör 13. helyén el is vitte. 

Első profi évében bekerült az All-Rookie második ötösbe, 2015 februárjában pedig megnyerte első zsákolóbajnoki címét az NBA-ben - utóbbit 2016-ban megismételte. Pontszámai és szerepköre folyamatosan nőtt második és harmadik évében is, azonban 2017 februárjában beütött a baj: bal térdében elszakadt a keresztszalagja. Legközelebb már Bulls-színekben lépett pályára, mivel 2017 júniusában Kris Dunn-nal és Lauri Markkanen draftjogával együtt elcserélték Jimmy Butlerért. 

Csak 2018 januárjában játszhatott a Bullsban, de pár hónap alatt igazolta, hogy teljes mértékben felépült - 2018 nyarán korlátozott szabadügynökként a Sacramento Kings négyéves, 80 milliós ajánlatot adott neki, de a Bulls meccselte, így maradt Chicagóban. Első teljes évében majdnem 24 pontra tornázta fel az átlagát, és bár kisebb lábsérülések miatt csak 63 meccset játszhatott, a csapat vezérévé vált. A 2019-20-as csonkaszezonban már alig hiányzott, 25.5 pontot szórt, majd az edzőváltást követően Billy Donovan keze alatt még egy szintet lépett. Idén eddig 28.7 pontot átlagol 5.1 gólpassz és 5.2 lepattanó mellett, ezek mindegyike karriercsúcs, ráadásul elképesztő, 65.3 TS%-kal, ami Top10 az egész ligát tekintve. Teljesen megérdemelten kapta meg pályafutása első All-Star behívóját, utoljára egyébként Bulls-színekben éppen Jimmy Butler lehetett ott az idényfelező gálán. Isten éltesse!