A női döntő - Európa-bajnoki szemüveggel

A bajnok soproni csapatban Zsovár Orsolyának, mint csapatkapitánynak a játékidejét jelentősen befolyásolta az első meccs hajrájában elszenvedett agyrázkódása. Elsősorban az lehetett a szerepe, hogy próbálja egy irányba terelni, ha kellett, a finálé forró pillanataiban nyugtatni fiatalabb csapattársait. Az azért megnyugtató lehet válogatott szempontból, hogy azon nem túl hosszú időszakokra, amikor pályára került, rendre jó döntéseket hozott, eredményes volt, és az, hogy pontokban, védekezésben hozzá tudott tenni csapata összteljesítményéhez, arra a szoros meccseken nagyon nagy szüksége volt a Sopronnak.

Sok játékos, ha feladatul kapja az ellenfél egyik, ha nem a legjobb, a kosárra legveszélyesebb támadójának őrzését, általában támadásban visszafogottá válik, erejét leköti a védekezés. Nos, Simon Zsófia a döntőn bebizonyította: úgy is képes támadásban csapata vezéregyéniségévé válni, hogy közben az ellenfél sztárját bízza az őrzésére edzője. Azok után, hogy Rachel Allison parádézott az első meccsen, "Simi" "kezelésbe vette", és az első meccs 33 pontos parádéja után a Diósgyőr bedobója 12, 6, és 8 pontot dobott, tehát a következő 3 meccsen együttvéve nem szerzett annyi pontot, mint az elsőn. Simon pedig a finálét lezáró találkozón 16-ot tett a közösbe. Játéka válogatott szempontból abszolút megnyugtató volt...

Kassáról visszatérve Krivacsevics Tijana egy ideig nem igazán találta a helyét régi-új állomáshelyén, Sopronban. Számára az igazi áttörést az az elődöntő mérkőzés jelentette, amelyen a győriek a cseresorukkal álltak fel. Ezen a mérkőzésen a center csapata legeredményesebb játékosa lett. Bár a finálé utolsó mérkőzése neki nem sikerült, a második elődöntőn, a már komplett Győr ellen 17 pontos, 10 lepattanós dupla-duplával zárt, a finálét pedig 22 pontos 9 lepattanós produkcióval kezdte, majd a Sopron által elvesztett meccsen 12 pontot és 7 lepattanót tett a közösbe, a harmadikon pedig hajszálra ugyanígy, 12 ponttal s 8 lepattanóval zárt. Az ebben az időszakban nyújtott játékával az Európa-bajnokságon is kiegyeznénk.

Ami a Diósgyőrt illeti, Czank Tímea ebben a szezonban egyértelműen nemzetközi szintű kosarassá nőtte ki magát. Szinte az egész finálét végig játszotta, s remek dobóforma mellett egészen kivételes versenyzői erényeket is csillogtatott, gyakran a legnehezebb helyzetekben vállalva a dobást és a felelősséget - nem ritkán sikerrel. Nem csoda, hogy az általa az első perctől az utolsóig szinte végigjátszott sorozat végére elfáradt.  A fináléban nyújtott teljesítménye alapján az Eb-n válogatottban egyes és kettes poszton is bátran számíthat rá Svitek kapitány.

Bálint Rékának a helyzete a Diósgyőrben elég speciális volt. A "precíziós" bal csuklóval megáldott, Miskolcon a második szezonját töltő bedobó pályafutása korábbi időszakában középcsapatokban volt meghatározó játékos, kulcsember, most viszont élcsapatban - kiegészítő. Ami a fináléban kiderült róla: nemcsak a keze jó,  "vér" is van benne, azaz a remek bal kéz kiélezett helyzetekben sem remeg meg. Ugyanakkor  amíg a korábbi állomáshelyein, Baján, s főleg Szekszárdon "belefért" - jelesül, hogy védekezésben, lábmunka s keménység tekintetében azért van még hová fejlődni - a döntő szintjén, amelyet méltán nevezhetünk nemzetközinek, azért elég szembetűnőnek látszott.

Mindent egybevetve elég zaklatott szezonja volt Rasheed Ritának, akinek a döntőben akadtak remek időszakai, különösen a harmadik meccs első negyede, amikor három triplát is beemelt, de képes volt hosszú percekre "eltűnni" a mezőnyben - igaz, ez nem feltétlenül csak az ő hibája. A rájátszásra lépett elő egyértelmű kezdő játékossá a Diósgyőrben. Gyakran kötötte le az energiáját az, hogy megpróbálta megfékezni Bria Hartley-t, hogy a támadásokra már kevesebb ereje maradt. Ezzel együtt a fináléban mutatott olyan jeleket, amelyekből méltán meríthet önbizalmat. És egy önbizalommal tele kosarazó, remek fizikumú Rasheed - egy-egy olyan sorozattal, mint amiről fentebb szóltunk - adott esetben egy-egy nehéz szituációban sokat lendíthet a válogatotton.

Úgy gondoljuk, két olyan diósgyőri játékosról még szólni kell, akik az első "rostán", azaz keretszűkítésen kiestek. Némi meglepetésre közéjük tartozott Szécsi Orsolya is, pedig  azok után, hogy Coulibaly kiállítása miatt eltiltását töltötte, gond nélkül elő tudott lépni. Bátor, hasznos, eredményes játékkal rukkolt elő, a négyes posztról nemegyszer "gyilkos" triplát is beemelve, időnként nem kis fejfájást okozott a soproniaknak. Játéka a döntő üde színfoltja volt. Sajnos azonban akadtak nem igazán rokonszenves sztárallűrjei is, az ellene szóló játékvezetői ítéleteket elég indolensen, "hisztizve" fogadta, mint egy kiöregedő félben lévő több százszoros válogatott játékos.

A döntő utolsó meccse megmutatta: Horváth Bernadett, az ifjú irányító, ha nincs az a szerencsétlen sérülése a Magyar Kupában, bizony igen hasznos játékosa lehetett volna a Diósgyőrnek. Utólag már kár okoskodni azon, mi van akkor, ha a finálé utolsó meccsén - jó hónap kényszerpihenő után - kiélezett helyzetben labdát szerző, sportszerűtlen hibát kiharcoló, s a hajrában, amikor már minden veszni látszott, egy triplával csapatát a meccsbe visszahozó Horváth folyamatosan Mikael Lopez rendelkezésére áll... Nyilván nem egy diósgyőri szurkoló fejében megfordult, mi lett volna, ha ez esetben Czank vállára nem nehezedett volna ennyi teher, pihentebb lehetett volna a meccsek végjátékaiban... Horváth a fináléban hosszabb kihagyás után is bizonyította: a jövőben igen nagy feladatok megoldására is képes lehet.

Foto, Slide - boon.hu