Az U18-as bajnok edzőjének helyzetképe a korosztályról

Faragó Péter a Vasas Akadémia élén idén megnyerte a fiúk országos junior bajnokságát, s most kérésünkre alaposan kivesézte a látottakat, valamint a hazai utánpótlás nevelés helyzetét.

Arra szeretnénk megkérni, hogy az U18-as magyar bajnoki nyolcasdöntő tapasztalatairól számolj be nekünk - nem csak a bajnok Vasas Akadémia edzőjének szemszögéből, hanem mint az egyéni képzés elhivatott szakemberének aspektusából is. 

Milyen főbb tapasztalataid vannak a mezőnnyel kapcsolatosan?

Az U18-as mezőny rendkívül kiegyenlített volt. Ebben a korosztályban mosódnak el legjobban azok a fizikális előnyök, amik egy csapatnál megvoltak serdülő vagy kadett szinten. Az akceleráltakat utolérik növésben, aki jó volt egy korosztállyal lejjebb az már nem biztos, hogy kiemelkedő, de ugyanakkor még mindig az egyéni képességek dominálnak a legtöbb csapatnál itt a felnőttkor küszöbén. 

Amikor azt mondtam a döntő előtt, hogy sok egy szinten lévő csapat van, azt nem udvariasságból mondtam, hanem mert úgy is gondoltam. Láttam csapatokat sokat fejlődni az év során, láttam olyanokat is, akikről tudtam, hogy erősek lesznek, és olyan is akadt, aki erős, de nyomás alatt nem tud játszani.

Sajnos ez a döntő is a zóna és a vegyes zóna reneszánszába ment át. Nagyon sokat gyakoroltuk a zóna elleni játékot, felkészültünk belőle, és ez eredményre vezetett. Ebben a korosztályban ezzel a védekezéssel igen megzavarhatók a gyerekek még, és abszolút a napi dobóformára hagyatkozhatnak. Volt pár kivételesen jó meccs, a mi szemszögünkből nézve egy Vasas - Honvéd párharc csemege volt, ahogy a döntő is a Rátgéber Akadémiával. 

Edzői szemmel nézve nem változott sokat a játék a mi junior korunk óta. Egyes csapatok nem állnak kiemelkedő képességű egyénekből, ám jellemzően ezek szervezettek és nagyon összerakottak, más csapatok kiemelkedő játékosaikra építenek. Játékosnevelés céljából nyilván az utóbbi a nyerő. A srácok közül jópáran óriásit fejlődtek, és ezt részben maguknak köszönhetik, de egyéni edzőként is tudom, mi munka van ebben. A visszajelzés elég jóra sikerült, és egy végletekig motivált társaság jött össze, akik közül nem lesz minden srác kosaras, de ha alapvetően értékes emberek lesznek, már megérte.

Ha a modern nemzetközi kosárlabdában tapasztalt tendenciákat veszed alapul, akkor mit mondanál, mennyire volt látható ezen a tornán, hogy mi magyarok figyelnénk ezekre a trendekre a legtehetségesebb 17-18 éves srácaink képzésénél, illetve csapatban való játszatásánál?

A modern nemzetközi trendek azért ennél bonyolultabbak. Csapatvédekezésben, védőlábmunkában és helyezkedésben, valamint taktikai fegyelemben és passzkultúrában is le vagyunk maradva. A le vagyunk maradva nem azt jelenti, hogy nincsen ilyen nálunk, vagy nem tudunk ilyet csinálni, hanem csak nem alkalmazzuk, mert a játékunk nem olyan gyors, hogy rá lennénk szorulva a nemzetközihez képest. Egyéni képzettségben és technikailag ott vagyunk mi is, ez meggyőződésem. Ám mivel ez csapatsport, 4x10 perc alatt sok minden kiütközik... 

Szakmai szemszögből nézve a pick and roll és a betörés kiosztás triplák korát éljük, illetve kezd visszatérni az alsó poszt izolációja. Sok tehetséges srácot láttam a mezőnyben, akik nem szupersztárok, de a kosárlabda egyes elemeiben kiemelkedők. 

Két utat látok. Az egyik, hogy kapcsolódunk a nemzetközi trendekhez és másolunk más sikeres struktúrákat vagy modelleket. A másik út, hogy saját ösvényt taposunk, de ahhoz idő kell és nem is biztos, hogy fog működni. S mint tudjuk, nálunk senkinek sincs ideje, kockáztatni pedig nem szeretünk. Kész játékosokat szeretünk kapni, ha pedig nem működik, akkor jön a szokásos itthon nincs tehetség, meg nem nevelünk ki senkit baromság.

Mi az, amivel a Vasas Akadémia és a Rátgéber Akadémia el tudott jutni a fináléig?

Most a vak is látja, hogy az EYBL és a nemzetközi meccsek mit jelentettek. Ez a két csapat indult és indul ebben a sorozatban, s vesz részt a küzdelmekben folyamatosan, már évek óta. Nagyon sok tapasztalatot lehet ezekből a meccsekből nyerni. Milyen passzok mennek el, hogyan lehet bejátszani a centernek, stb. Ezzel edzésen és a komfortzónán belül nem találkoznak a játékosok, csak külső impulzus lehet az, ami segít ebben, hogy lássák, mit lehet és mit nem. Persze lehet, hogy nincs igazam, de azt szeretném és akarom hinni, hogy a nemzetközi szereplés miatt van ez így.

Te magad minek tulajdonítod, hogy ennyire kiemelt figyelem és határozottan jó hangulat övezte a nyolcasdöntőt?

Sok srácnak és klubnak teljesen érthetően ez az év fénypontja, nekik ez a bajnokság és a kitűnés lehetőségét tartogatja magában. Ez egy alapvetően fontos esemény. Talán az utolsó olyan torna, amit nem profiként, hanem barátként, családként vívnak meg egymásért. A jó versenyzőket pedig inspirálja, hogy megmutassák magukat.

Továbbá az adott klubokban folyó munka is megmutatkozhat. Nem az eredmény, hanem a munka! Plusz ugye Nagypapám még annak idején kivitt a Tüzér utcába a Zsoldos András-féle Honvéd és a Dávid Kornél, Robert Shannon-féle Alba meccseire. Ugye nem kell mondanom - és ez nem propagandaszöveg -, hogy innen is látszik, Budapestnek mekkora szüksége lenne jó csapatokra. És igen is kijött 800 ember egy utánpótlás meccsre, akkor meg miről beszélünk...

Benned személy szerint milyen gondolatok ülepedtek le a diadal óta?

A diadal óta azért sok minden leülepedett, de inkább több dolog van, ami előjött. Boldog vagyok a srácok sikere miatt, és köszönöm a segítséget a már említett embereknek. A játék a lényeg, a többi nem fontos... 

Minél több tudatos tehetséget kell kinevelni. Edzőként teljesen máshogy éltem meg ezt a diadalt. Én is feszült voltam az egész torna előtt, de az első naptól kezdve, mikor összejöttünk edzeni, ezek a srácok figyelnek, hallgatnak és megbíznak bennem, és én is bennük. Nekem nem kell ugrálnom és toporzékolnom a pálya szélén, mert a mindennapokban ezeket megteszem. Ha jön a meccs, akkor a fejem tetejére is állhatok, ha nem megy, amit gyakorolunk, amit megbeszéltünk. Ez az Ő sikerük, az, hogy kihozták magukból, az pedig részben az edzői stábé is. Igyekeztem a legforróbb pillanatokban nyugodt maradni, ezzel feléjük is nyugodtságot sugározni. A nagy öregeknek nem hittem, pedig tényleg nem egyszerű az edzői szakma...

Milyen jövőt látsz a gyerekek előtt?

Jósolni nem tudok, csak elmondani a két lehetséges utat. Az egyik, hogy azok a játékosok, akik kiemelkedőek és nem szerepjátékosok, hanem egy-egy csapat életét meghatározhatják egy-egy időszakra, azok megkapják-e azt a bizalmat és szerepet, amit kellene, és mernek-e rájuk építeni. Ez azért valószínűtlen, mert egy ilyen poszton általában egy külföldi játékos van, és a srácok, ha meg is felelnek más szerepben esetleg, egy idő után mégis lekorlátozódik a játékuk, így pedig messze nem futják ki a bennük lévő potenciált.

A másik út, hogy a legtehetségesebbek már 16 évesen kimennek külföldre vagy 18 évesen esetleg az NCAA-t választják. Hiába sajnos, a szurkolók türelmetlenek, a sportvezetők is türelmetlenek. Idén és már azelőtt is igaz volt, hogy a PVSK-n, a MAFC-on, valamint a Falcón kívül más nem épített be meghatározóbb magyar fiatalokat. 

Ez se véletlen. 1-2 éves tervekkel, no meg 5 külföldivel mit akarunk?! Ameddig kis költségvetésből egy tisztán magyarokból álló csapat esetleg 1-2 külföldivel meg nem mutatja, hogy ez a járható út itthon, addig senki nem fogja követni ezt a trendet, ha egyáltalán trend lesz belőle. Érdekes megfigyelni, hogy a szerepjátékosok sokkal jobban helyt állnak egy magyar felnőtt bajnokságban, mint a kiemelkedő képességűek. Az sem jó út, ha valaki egy bűn gyenge kieső csapatban dobálózik 40 percen keresztül. Ez nem jó irány, mert bekerül egy rendszerbe és nem tud változtatni.

Az út az lenne, hogy négy jó játékos mellett kell ezeknek a srácoknak egyre több teret és teret adni. Érdekes ellentmondások vannak, de egyre inkább azt gondolom, hogy az irány a legjobbaknak a külföld, ahhoz pedig az kell, hogy 14-15 évesen már a nemzetközi meccseken és kupákban megismerjék a nevüket, mint az olasz, török és spanyol gyerekeknek.

Köszönjük az interjút!

Fotó: Vasas Akadémia facebook

Mi a véleményed?

blog comments powered by Disqus