Faragó Péter: Egyéni képzés- A mentális oldal fontossága

Az időközben az NB I A-s MAFC-hoz igazoló Faragó Péter folytatja egyéni képzéssel kapcsolatos blogját, most a mentális vonal kerül előtérbe.

Sziasztok!

A mai rész kicsit rendhagyó lesz, most nem bemutató videót kaptok hanem egy kis szöveget és értekezést a mentális felkészülésről, mindenki számára megfogható nyelvezettel beszélek majd az utánpótlás nevelésről vagy nem nevelésről és a tehetséggondozásról.

Fontos hogy tisztában legyünk azzal, hogy mi zajlik a fiatal srácok fejében. Megnézzük hogyan lehet pénzügyileg is sikeresen működtetni egy utánpótlásbázist.

Kritikáimat igyekszem minimálisra fogni mivel hogy kik is a hibásak ebben a mostani helyzetben, arról felesleges beszélni, mert az alapokat nem értjük. Számos példával találkoztam eddigi életem során, ezeket osztom meg veletek.

Először is ne keverjük össze az adottságot a tehetséggel. Nagyon sok jó adottságú srác van. Aki tehetséges az abban nyilvánul meg, hogy az adottságaiból a legtöbbet hozza ki tudatosan. Ez a tudatosság a legjobb adottságúaknál is csak kevésben alakul ki fiatalkorban. Kevesen vannak olyanok, akik tudatában vannak saját képességeiknek és kamatoztatni is tudják azokat. A fiatalok mentális felkészítésének ez lenne az alapja.

Sőt, mindennek az alapja a mentalitás. Nem minden srác érkezik ugyanolyan mentalitással. Ez főként onnan ered, hogy milyen társadalmi közegből érkezik. Ki tud e állni magáért, el tudja-e dönteni mi a fontos neki, kell-e neki fiatalon már olyan döntéseket hozni, amilyeneket esetleg másnak a szülei hoznak meg.

Számos esetben hallunk világsztárok történeteiről ahol már lehet tudni előre hogy ők bizony nagy szegénységből, nehéz sorból, a gettó közepéről származnak. Mielőtt azt hinnénk hogy csak szegény sorból származókból lehet erős mentális alapokkal rendelkező tehetséget szűrni az téved.

Véleményem szerint hasonlóan erős személyiségeket lehet találni stabil családi háttérrel rendelkezők esetében. Az első esetben a fiatalban korán kialakul az önállóság és a dac, amelyet sokan gőgösséggel kevernek. Ezek a fiatalok társaiknál korábban érnek, válnak felnőtté. A második esetben pedig pozitív példa van a gyerek előtt, ami egész életében hajthatja. A család és az összetartozás. Akinek több nehézséggel kell megküzdenie élete során, annál már fiatalon kialakul a jobb problémamegoldó képessége.

Még mindig nem beszélünk kosárlabdáról, mert egy edző felkészültségéhez tartozik hogy tisztában van játékosai hátterével, ezt ismerve megválasztja a hangnemet és neveli őket. Mivel 10 tehetségből csak 1-2 lesz játékos, nagyon fontos hogy az életre is felkészítsük a gyerekeket nem csak a letámadózónára…

Térjünk át a kosárlabdára és a kiválasztásra. Napjaink kosárlabdája nagyon fizikális.Lassan ugye ott tartunk, hogy atlétákat tanítanak kosarazni. Sok fajta kiválasztási modellel rendelkeznek különböző klubok scoutjai, én viszont azt mondom hogy nem szégyen más sportok működő koncepciójából átvenni. Fantasztikusan át lehetne ültetni futballakadémiák (francia, holland, belga, portugál) kiválasztási rendszerét a mienkbe.

Összefoglalva néhány szóban: Keressük a legjobb fizikumú, legkreatívabb, legjobb személyiségeket. Legjobb személyiség alatt értsd a versenysporthoz szükséges mentális képességűeket. Az összes tulajdonsággal rendelkezőt keveset vagy egyet sem, vagy talán generációnként párat találunk majd. Segítenünk kell a srácoknak a legtöbbet kihozni magukból, meg kell tanítani hogy ezt hogyan tehetik meg.

Régebben az öreg játékosok mentorok is voltak, szárnyuk alá vettek egy egy fiatalt. Sajnos a mentorálás ma valamiért gyerekcipőben jár nálunk, sztárjátékosaink nagyon kevés fiatalt karolnak fel és foglalkoznak velük.

Beszéljünk itt a türelemről is és a felzárkóztatásról. Mikor a srácok fiatalon bekerülnek egy bizonyos közegbe, kialakul a csapaton belül is egy hierarchia. Sok edző próbálja irányítani ezt a természetes hierarchiát, pedig hagyni kéne alakulni maguktól a játékosaikat. Nézhetnénk spanyol vagy amerikai mintát is, tanulni tőlük nem szégyen.

Véleményem szerint az eredménykényszer megöli a játékot. Megfigyelhető hogy
nagyobb teret hagynak a kreativitásnak, az egyéni felkészítésnek mentálisan és technikailag is. 16 évesen már bőven kell megfelelő kreativitással és technikai alappal rendelkezni egy tehetségnek, tudjon magától gondolkodni, legyen saját elképzelése a pályán és azon kívül is. Ezzel szemben nálunk nem probléma, hogy nem tud a gyerek kosarazni, csak nyerjük meg az országost.

Szintén külföldi futballakadémiákon bevett szokás, hogy profilt készítenek a srácokról. Mentális térképet, fizikait és technikait. Segítenek nekik átállni a versenysportra a felnőttek közé kerüléshez. Ehhez nem szégyen, de pszichológusok segítségét is igénybe veszik.

Említsük meg a bizalom és a türelem kérdését is. Nyilván mindenki tudja hogy jó munkához idő kell. Szintén külföldi szokás hogy minimum 3-4 éves szerződéseket kötnek játékosokkal, de főleg edzőkkel, mert meglátásom szerint 1-2 év nem elég végigvinni egy koncepciót. Semmire nem hagyunk időt, mert időnk az kevés van és drága is. Mindent most akarunk.

Bizalom a játékosokkal szemben: mire egy fiatal játékos adaptálódik a felnőtt szinthez, az időbe telik. Vannak korán érők és vannak általunk későn érőknek nevezettek. Mivel eredménykényszer van, nagyon nehéz összehozni hogy beépítés és eredmény is legyen. Azért nehéz, mert nem lehet. Egy fiatal tehetség (17-20) ha nem kapja meg a lehetőséget és a bizalmat, akkor elveszik. Egyszerűen soha nem tudjuk meg, hogy mit tud, elveszti az önbizalmát.

És akkor most jöjjön a kemény kritikám a klubok felé. Nem teljesen mindegy, hogy 3-4 külföldivel meg 3 honosítottal 5. vagy a bajnokságban, vagy minden évben bemutatkozik 2 fiatal a csapatban és 7. leszel? Megmondom: Szerintem teljesen mindegy…

A fiatal játékosnak teret és időt is kell hagyni a fejlődésre. Elvárjuk, hogy kész játékosokat kapjunk edzőként és megszűnik az egyéni képzés, kitalálunk 20 figurát meg védekezési variációkat és nem adunk lehetőséget a fiataloknak. A lehetőség pedig nem ott kezdődik hogy mikor lement a meccs, akkor pályára dobunk gyorsan pár fiatalt és ha dob egy két kosarat, akkor örülünk. A lehetőséget és a bizalmat meg kell adni a nehéz szituációkban mindig és folyamatosan játszatni, bedobni a meccsbe. A játékos pedig hibázni fog, mert hibáznia kell, hogy tanuljon belőle, majd előbb utóbb megállja a helyét, esetleg kiemelkedő lesz. Hagyjuk hibázni.

Fontos még hogy tudjuk, hogy mindenkit nem építhetünk be. Egy egy fiatalt maximum egy érában, nem egyszerre kell pályára küldeni őket. Külföldi bajnokságokban bevett szokás, hogy  4 rutinosabb játékos mellé rakják be a fiatalt. Így egyrészt felveszi a ritmust, másrészt nem lesz káosz a pályán.

Térjünk vissza ezután a kis kanyar után, csak muszáj volt megemlítenem ezt a részt is, mert olyan szinten el vagyunk tévedve. Vállalom, hogy lehet csak én gondolom így ezeket a dolgokat, nyilván nem én fogom megmondani hogyan legyen de ha észrevételeim segítenek már páraknak, akkor elérte az írás a célját.

Fiataloknak: A tehetséges srácoknak egy kis mentális löket:

1. Tudd, hogy olyan tehetség mint Te, több ezer van a világon! Ennek megfelelően dolgozz!

2. Tudd, hogy nagyon kis különbségek vannak játékosok közt. Egyenlő játékosok közt mindig a mentalitás dönt!

3. Sose félj meghúzni a váratlant, a kreatívat!

4. Sose félj hibázni, úgyis fogsz!

5. Tiszteld az edzőidet és csapattársaidat. Ők is fejlődni akarnak.

6. Élvezd a kosarat…Ha már feszülsz, ha jön a meccs, valami nincs rendben. Vizsgáld fölül magad!

7. Állíts magad elé elérhető célokat. Fogalmazd meg magadban pontosan, mit szeretnél. Ha az NBA-be vágysz, akkor fogalmazd meg, hogy a lehető legjobb akarsz lenni aki lehetsz, ez lebegjen a szemed előtt, ne az NBA logó)

8. Fontos, hogy viselkedni is megtanulj és értékeld azokat a dolgokat, amit a játék miatt értél el. Azokat a helyeket, ahova a játék elvisz.

9. Dolgozd ki a beled!  A legjobbak mindig rájönnek, hogy tanulhatnak új dolgokat.

10. Használd az erősségeidet és fejleszd a gyengéidet is míg erősségeiddé nem válnak.

11. Légy hálás, hogy ezt a sportot űzheted és lehetőséged lesz akár ebből élni!

12. Ne hanyagold el a tanulást. Ha tanulsz, attól nem leszel rosszabb játékos.

13. Mindig less el valakitől valamit, majd rakd össze a saját játékod. Az utánzás nem másolás!

Ha észrevételeitek vagy kérdések, esetleg kritikátok van, nyugodtan keressetek meg!

Fotó: Facebook

Mi a véleményed?

blog comments powered by Disqus