Mivel lehetne jobb irányba állítani a hazai utánpótlás-nevelést?

Vendégszerzőnk, a 20 éves Weisz András fejti ki véleményét, miben is látná egy korábbi honi utánpótlás-játékos a fejlődés zálogát.

Weisz András vendég szerző blogja:

Előző írásomban a fiú utánpótlásról volt szó, remélem sok játékost, szülőt, edzőt, nézőt ösztökéltem, hogy beszéljenek róla, még ha nem is értenek velem egyet. Úgy gondolom, hogy fontos megvitatni ezt a témát, hisz, ha eleget beszélünk róla akkor a szavak után a tettek következnek.

A női bajnokságról annyit jó tudni, hogy tavaly, illetve tavaly előtt 11 csapat volt a tagja, a 2015/16-os szezonban csak 10. Magyarul nem volt kieső, tehát nem volt akkora eredménykényszer, versengés. A légiósok száma is korlátozottabb, mint a férfiaknál és az első félidő minden egyes percében fenn kell lennie a pályán egy fiatalnak. Ennek szellemében nézzük a számokat és vonjuk le következtetéseket.

Hasonló adatokat fogok megvizsgálni, próbáltam figyelembe venni, hogy 3 csapattal kevesebb van, más a női játék, mint a férfi, de azért nem szerettem volna nagyon eltávolodni a számoktól sem.

A dobólista első 20 helyezettje között a 2017/18-es szezonban 3 magyar található.
(A férfiaknál 40 játékost néztem meg, a 40. helyen állónak volt 12.09-es átlaga, a nőknél a 20. helyen állónak volt 10.79-es átlaga.)
A 2016/17-es szezonban ez a szám 5, az első 20 játékos közül.
A 2015/16-os szezonban 4.

A VAL-ok tekintetében a 2017/18-as szezonban az 20-ből 2 magyar található.
A 2016/17-es szezonban 7 honfitársunk található.
A 2015/16-os szezonban 5.

A játszott perceknél kecsegtetőbb számokat láthatunk:
A 2017/18-as szezonban 11 magyar játékos végzett a top 20-ban.
A 2016/17-es szezonban 9 magyar lányról beszélhetünk.
A 2015/16-os szezonban 12-en végeztek a top 20-ban.

Dobott pont és VAL alapján hasonlóan rossz a helyzet, mint a férfiaknál, játszott percek tekintetében jobban állunk, de mint írtam, nem lehet annyi légiós, illetve fiatal szabály van, ezért ha egy fiatal 18 percet átlagol, érdemben másnak minősül, mint a férfiaknál. Az a tapasztalatom, hogy a csapatok inkább kiakarják pipálni ezt a szabályt, de mint játékos nem nagyon számítanak a fiatalokra, nem építenek rá játékokat, a többi felnőtt csapattársuk sem ugyanúgy kezeli őket és hosszútávú tervük sincsen velük.

Meg kell jegyeznem, hogy vannak torz számok is, mivel nem volt kieső, tehát eredménykényszer sem, ezért a nőknél például a 2017/18-as szezonban a BEAC Újbudánál nem volt légiós, az MTK Budapest 1 légióssal indult, de érdekesség, hogy ez a két egyesület lett az utolsó két csapat is a bajnokságban. Arra szeretnék utalni ezzel, hogy akinek a BEAC-ban - teszem föl - 23 pontos átlaga van, az nem azt jelenti, hogy a Sopronban is 23 pontos átlaga lenne, sőt… de a fent említett statisztikában ez természetesen benne van. Hajlamosak vagyunk abba a hibába esni, hogy ha valaki egy ilyen csapatba átlagol fiatalként vagy magyarként 20 pontot, akkor sikeröl beszélünk, tegyük be ezt a játékost egy itthoni top 3-as csapatba vagy egy külföldi élcsapatba és ha ott meg állja a helyét, akkor beszélhetünk sikeröl.

Az utánpótlás lányok a FIBA World Ranking alapján a 14. helyen állnak. A felnőttek az 50. helyen.

A 2018-as U17-es Világbajnokságot a lányok a 4. helyen zárták. A 2017-es VB-n az U19-es lányok a 9. pozícióban végeztek. A 2018-as felnőtt női Világbajnokságra a magyarok nem jutottak be. 2018-ban a felnőtteknél a sorrend: USA, Ausztrália, Spanyolország, Belgium, Franciaország, Kína, Kanada, Nigéria, Japán, Törökország, Görögország, Szenegál, Lettország, Korea, Argentína, Puerto Rico. Érdekesség, hogy jó pár országot ezek közül megelőztek az utánpótlás korú lányaink, de felnőttben nem hogy kikaptunk, ki se jutottunk oda, ahová ők igen. Ez értendő az Európa-bajnokságra is.

A tavalyi Euroliga 2. helyezettje a Sopron Basket lett. Sokan magyar sikeröl beszélnek, mivel magyar csapatról van szó. Az elődöntőt 68-65-re nyerte a Sopron. A soproniak között 2 magyar játszott, Fegyverneky Zsófia kapott 32 percet és 10 pontot dobott, Dubei Debóra 2 percet játszott. Tehát a 68 pontból, 58-at külföldi játékosok dobtak és mondhatni érdemi szerepe egy magyarnak volt. A döntőt 72-53-ra elvesztette a Sopron, Fegyverneky Zsófia játszott 30 percet és 4 pontig jutott, Határ Bernadett 3 percet kapott, illetve Dubei Debóra 1 percet játszott, magyarul 53 pontból 49-et légiós dobott. Kicsit foghíjas „magyar” siker számomra ez, ezek alapján, ráadásul az edző is külföldi volt. Félreértés ne essen, minden tiszteletem a Soproné és ugyanúgy örültem neki én is, mint mindenki más.

Az Euroliga 2017/18-as dobólistáján 137 játékos szerepel, a soproniak közül magyar a 103. helyen található Fegyverneky Zsófia személyében 4.6 ponttal, illetve a 119. helyen Dubei Debóra 2.4 ponttal. Természetesen tudom, hogy csak egy magyar csapat szerepel a női Euroligában, de ha tényleg annyira sikeres lenne a magyar utánpótlás nevelés a lányoknál itthon, akkor nem logikus következtetés, hogy a top európai csapatok kapkodnak a lányainkért? Mégis csak egy fiatal és egy magyar felnőtt szerepel ezen a szinten. A top 15 helyezett között megtalálhatunk svéd, litván, szerb, spanyol, belga hölgyet is.

Lelik Réka a 2016-os u18-as Európa-bajnokságon bekerült az All-Star ötösbe. 2017-ben a VBW CEEK Ceglédhez igazolt, ez a csapat az előtte lévő szezonban az 5. helyen végzett, a tavalyi szezonban pedig a 6. helyen végeztek. 18,5 percet átlagolt, 5,1 dobott ponttal - emlékezzünk a fiatal szabályra. A 2016/17-es szezonban a BEAC Újbuda színeiben az A-csoportban játszott, 22,1 percet és 8,7 pontot átlagolva, ebben az évben a BEAC utolsó előtti lett. Hogy lehet az, hogy egy leányzó, akit U18-ban Európa top 5 játékosába soroltak, majd egy évre rá, a magyar bajnokságban egy középmezőnybe számító csapathoz igazol és 5 pontos átlaga lesz, illetve csak akkor játszik, amikor kötelező? A 2016/17-es Euro Cup során a Cegléd egy meccset nyert, Réka 10,2 percet és 1,5 pontot átlagolt.

Nem a Cegléd sikereit akartam ezzel lealacsonyítani, hanem rávilágítani arra a dologra, hogy ha egy ilyen szintű tehetség egy hazai 5-6. helyezettű csapatnál csak 18 percet játszik - fiatalszabállyal együtt - és csak 5 pontos átlaga lesz, akkor esetleg egy szintén válogatott lány mondjuk a padról beállva csak 10 percet kap a válogatottban, neki milyen esélyei vannak egy hazai top 3-as csapatnál vagy egy külföldi elit csapatnál? Ne is beszéljünk arról a sok szász lányról, akik nem kerültek be a válogatottba. Sajnos nálunk az a trend, hogy aki nincs a válogatottban, az nem lehet komoly kosaras, aki benne van, annak kicsivel több esélye van. Természetesen beszélhetünk Studer Ágnesről vagy Gereben Líviáról (mindketten a Szekszárd játékosai), akik komoly perceket kapnak egy itthoni top csapatban, de globálisan nézve, én úgy látom és a számok is azt mutatják, hogy nem sokkal jobb a helyzet, mint a férfiaknál, azzal a különbséggel, hogy az Európa-bajnokságokon ás Világbajnokságokon jobb helyezéseket érnek el a lányok.

Török Zoltán egyik nyilatkozatában olvastam, hogy van olyan játékos, aki évi egy millió eurót elkér a játékáért (nagyjából 320 millió forintról beszélünk). Van-e olyan magyar játékos, aki nem 320 milliót, hanem tegyük fel, évi 25 milliót keresett? 10 hónapra számolva az havi 2,5 millió. Nagyjából tudom, hogy milyen összegek mozognak itthon az elit csapatoknál fizetésileg és azt is tudom, hogy ezeknél a csapatoknál a külföldiek kapják a legtöbb pénzt és nem, nem csak amerikaiak. Tudom, hogy sokan csak egy kis 20 éves gyereknek tartanak, épp ezért egy nálam százszor nagyobb névvel bíró edzőtől fogok idézni.

Déri Csaba: „Mindenki csapatban gondolkodik, de egyéniségeket, karaktereket senki nem akar képezni: meg kell érteni, hogy utánpótlás-szinten semmit nem számít a csapatsiker, egy nevelő klubnál, egy akadémiánál az a lényeg, hogy hány profi, felnőtt játékost ad a magyar kosárlabdának.”

Ennek tükrében úgy gondolom, hogy ha tényleg olyan sikeres lenne a női utánpótlásunk, akkor a dobólista első 20 helyezettje között legalább a fele magyar lenne, VAL tekintetében ugyanez a helyzet, illetve tudom, hogy a pénz nem minden, de még is egy játékos értékét, azaz hogy mennyire jó az adott sportoló, ez tükrözi a legjobban, az itthoni csapatoknál a legjobban fizetett játékosok mégis a légiósok.

Déri Csaba: „Azt kell megcélozni, hogy milyen lesz a kosárlabda tíz év múlva, mert a már most is elavult módszerekkel kapott képzéssel a gyereknek addigra esélyük sem lesz.”

Kondicionális edzés nekem 16 éves korom óta van, heti háromszor. A nőknél hasonló a szám, nyilván nem kérdeztem meg az összes játékost, de a megkérdezettjeimnek a 99% egyetértett ezzel. Ennél több kondi edzést igen nehezen lehet beiktatni szerintem, a hatékonyság más kérdés, igaz mindent elárul, hogy hány kifejezetten kosárspecifikus erőnléti edző van itthon és ők milyen eszköztárral dolgoznak… A medicin labda - zsámoly kombót rengetegszer hallottam, de a Vertimax szót, amit külföldön minden komolyabb játékos ismer, ezt bátran állíthatom, s a stabilitást, ruganyosságot, dinamizmust, gyorsaságot rendkívüli módon növeli egyszer sem (pedig a TAO-ban benne van). Jó kérdés, hogy hány egyéni edzésük van a lányoknak vagy hány dobó edzésük és ezek milyen hatékonyak. A 8-an dobunk egy gyűrűre üresen és a társam szedi a labdát, úgy, hogy az edző azt mondta, hogy dobjunk, amit akarunk című „edzés”, nálam nem számít. Minden tiszteletem, a lányok Európa- és Világbajnokságokon elért eredményeikért, de valami mégse stimmel, ha nem hogy külföldi, de itthoni top, illetve középmezőnybe számító csapatoknál sem tudnak érvényesülni. Ezekután sikeres-e a magyar női utánpótlás nevelés? A helyes válasz szerintem az, hogy sikeresebb, mint a férfiaknál.

Megpróbálom összegezni a férfi és női vonalat. Teszem föl, van egy egyesület, amely szinte minden korosztályban érmet hoz el az itthoni bajnokságban több éven keresztül, viszont nulla vagy egy játékost tud adni a felnőtt válogatottba, illetve a dobólista, VAL-lista első 20-30 helyezettje közül is csak egy-két név szerepel tőlük. Van egy másik egyesület, amely az utánpótlás bajnokságokon rendszerint 4.-5.-6. helyezést ér el, ám 2-3 játékost ad a felnőtt válogatottba és a dobólistán is lehet tőlük látni neveket bőven. Ebben az esetben, utánpótlás nevelésből szempontjából melyik egyesület is az eredményesebb?!

Az a gond, hogy nem látják a fától az erdőt, se a vezetők, se az edzők, se a játékosok. Elmondom mire gondolok. Az egyik ismerősöm nagyon sikeres volt az utánpótlásban, rendszeresen MVP, illetve All-star lett, válogatott sikereket is elért, magyarul kiemelkedő játékos volt, de voltak hatalmas hiányosságai, amiket én láttam, ezért gondolom az edzője is látta és sok mindenki más is… például, nagyon képzelten volt a bal keze. Egyszer megkérdeztem tőle, hogy miért nem tanul meg bal kézzel dobni, labdát vezetni és a többi, a válasza pedig a következő volt: „Minek tanuljak meg, ha így is dobok 30 pontot?” Ez itt a gond! Ebbe a hibába esik mindenki itthon. Természetesen nem lett annyira sikeres az élvonalban az illető.

Pat Riley volt NBA játékos, edző, jelenleg pedig a Miami Heat elnöke, tőle fogok idézni: „Ha nem vagy egyre jobb, egyre rosszabb leszel.” Állítom, hogy a fent említett illető a 14 éves koráig megtanult dolgokat használta 18 évesen is, a tehetségével élt, de sajnos ez már régen kevés. A folyamatos fejlődés mindennek a nyitja. A játékosok és az edzők részéről is! Sajnos a fejlődés során sok hibát követünk el, ez vele jár, de ezt el kell fogadni. Az edzők nem engedik a fiatal játékosokat hibázni, ezt állíthatom, volt egy eladott labdám egyből csere, míg, ha bele gondolunk egy életen át tanul egy játékos büntetőt dobni, még is van, amikor kimarad. Lehet, hogy elhagyja meccsen a gyerek a labdát miközben hát mögött próbálja átvenni, de ilyenkor meg kell dicsérni, hogy legalább volt bátorsága, mivel az élvonalban, külföldön ezzel fog tudni megélni. Ez egy nagyon egyszerű és primitív példa volt, tudom, de remélem mindenki érti a lényeget.

Gondoljunk csak bele a legalapvetőbb dologba. Kisgyerek korban, amikor járni tanulunk, mindig elesünk, sokszor próbálkozunk és egyszer csak sikerül… és mennyivel gyorsabb megtenni egy távot járva, mint kúszva. Gondoljunk bele, ha a szülők amint elesünk egyből leszidnának minket, hát persze hogy félnék megpróbálni újra, pedig a gyaloglás mennyivel hatékonyabb. Tehát a lábközötti, hátmögötti, step-back, floater, stb. - ezeket nem hülyeségből használják a külföldiek és biztos vagyok benne hogy ők is sokat rontottak csak nem azt a visszajelzést kapták, hogy ha megpróbálod még egyszer akkor egész szezonban ülsz (én anno ezt kaptam).

Fontos helyre tennem egy dolgot; az edző kérdést. A fenti esetben például, én úgy gondolom, hogy nem az edző hibája, hogy nem került tőle ki felnőtt top játékos, sőt nagyon jó edző, hisz egyetlen „sztár” nélkül is képes volt bajnokságot nyerni.

Meglátásom szerint egy csapatedző feladata az, hogy minél sikeresebb csapatot rakjon össze a keze alá kerülő játékosókból, hogy jól cseréljen, jókor kérjen időd, esetleg védekezést változtasson meccsközben, kitalálja, hogy éppen az ellenfél legjobb játékosát hogyan fogják meg és stb…magyarul nagyon sok feladata van így is szegényeknek. Az, hogy a játékos fizikálisan rendben legyen, ahhoz neki semmi köze, az a kondicionális edző feladata, kiegészülve a dietetikussal.

Ahhoz, hogy a játékos sérülésből felépüljön, ahhoz neki semmiköze, az a fizioterapeuta, gyógytornász feladata. Ahhoz, hogy a játékos mentálisan rendbe legyen a sportpszichológus feladata, az hogy a játékos jól vezessen labdát, jól passzoljon, jól dobjon, minél több dobás fajtát ismerjen az egyéni edző feladata…külföldön legalábbis ez így működik. Az, hogy a játékos, minél jobbá váljon, elsősorban a saját maga felelősége, illetve a nevelő egyesületé, főleg a mai világban, amikor a TAO-rendszer ebben nagy segítséget nyújt(ana) - de semmiképen sem az edzőé. Azt kell megértenünk, hogy ha egy utánpótlás játékos dob 30 pontot 18 évesen, akkor az nem jelenti azt, hogy ő a felnőtteknél is megállja a helyét. Meg kell nézni, hogy miből, milyen dobásokból tevődik össze a 30 pont, emellett persze a labdavezetést, védekezést és sorolhatnám, hogy mit kell szemügyre venni. Mikor egy utánpótlás játékos elkerül egy felnőtt csapatba, az ottani edző nem fogja őt istápolni, külön foglalkozni vele csak mert fiatal, ez külföldön is így van.

Úgy gondolom ez egy többrétű dolog, először is minden területen a legmodernebb oktatásra lenne szükség, illetve, hogy akik kikerülnek edzők, kondicionális edzők, gyógytornászok, masszőrök és az egyéb szakemberek folyamatosan tanuljanak, fejlődjenek. Emellé kapják meg a legmodernebb eszközöket, amelyeket ismernek és előszeretettel használnak is. Az egyesületek feladata az, hogy mindezt biztosítsák számukra (a TAO rendszer ezért jött létre) és mindezek után a játékosoknak kutya kötelessége ezzel élni - és bocsánat -, de a fél életüket a teremben tölteni és ha mégse használják ki ezt, vagy még sincs eredmény, utána mondhatják, hogy a magyar játékosoknak nincs meg az a mentalitása, munkamorálja, tehetsége.

Fotó - hunbasket.hu

Mi a véleményed?

blog comments powered by Disqus