Szabi és Gabi: két kosaras, egy eset

Van valami közös és egyben különleges Kováts Gabriellában a TFSE női és Lippai Szabolcsban a Miskolci Egyetem férfi csapatának játékosában, nem mellesleg a tavaszi egyetemi férfi négyes döntő MVP-jében. Amióta új rendszerben zajlik a Nemzeti Egyetemi Kosárlabda Bajnokság, ők ketten mondhatják el magukról, hogy két csapat színeiben is bajnokságot nyertek

Gabi négy éve a Közgáz csapatával szerezte első bajnoki címét, majd ezt a legutóbbi 3 szezonban még 3 siker követte TF-mezben, Szabolcs pedig a 2 évvel ezelőtti, DEAC játékosként szerzett aranyérme után idén a miskolci gárdával is a csúcsra ért. A portugáliai EUG küzdelemsorozata előtt velük beszélgettünk hazai sikereikről és a nemzetközi szereplésről

- Milyen érzés, illetve milyen érzés volt az előző csapatod ellen játszani az újabb színeiben?

Kováts Gabriella: - Eleinte meg kell mondjam, furcsa, de ahogy telt az idő egyre kevesebben maradtak abból a társaságból, amellyel négy éve bajnokságot nyertünk. Akkor én a szabályok adta lehetőségeknek köszönhetően középiskolásként játszhattam, majd egy év kimaradt nekem az egyetemi bajnokságból. Az utóbbi három évben játszom a TF-ben. Mára abból a Közgázból, amellyel négy éve nyertünk, ha jól emlékszem egyedül csak Lantos Adri maradt, a többiekkel nem játszottam együtt.  A közgázos, pontosabban corvinusos lányokkal és a stábbal is jó a kapcsolatom, de persze ezt az egymás elleni meccsek idejére felfüggesztjük. Izgalmasak is ezek az összecsapások, többnyire a volt és a mostani csapatom meccse dönt a bajnoki címről.
 
Lippai Szabolcs: - Tavaly még furcsa, szokatlan érzés volt azok ellen a srácok ellen játszani, akikkel azelőtt együtt harcoltunk a győzelmekért. Bár a két Nagy-fivér már nem játszott, de azért Pék Dávid, Jávor Barna, Opre Roli és Szarka Dávid még csapattársam volt. Az idén befejeződő és általunk némi meglepetésre, de nagy örömömre megnyert sorozatban a debrecenieknél már szinte senki nem maradt abból a két éve győztes csapatból - így azért könnyebb volt ellenük. Mind a két csapatban nagyon jól éreztem magam, eredetileg miskolci vagyok, és az külön boldoggá tett, hogy hazatérve a második év végén sikerült bajnokságot nyerni!

- Van már nemzetközi tapasztalatotok, nem először vesztek részt egyetemi Eb-n, vagy Európai Egyetemi Játékokon. Mi a különbség a nemzetközi és a hazai egyetemi versenyek között?
 
K. G.: - .Teljesen más! Azt hiszem nem árulok el nagy titkot ha azt mondom, az egyetemi bajnokság a legfontosabb számunkra, mondhatni kötelező elvárás bajnoki cím évről évre, így mikor a négyes döntőre kerül a sor, nagy a teher. Itthon nagyjából ugyanazok az egyetemi csapatok indulnak el,így nagy meglepetés nem szokott érni, míg az Európa-bajnokságon nem tudhatjuk az adott évben, kik milyen csapattal érkeznek. Az összességében színvonalasabb esemény, neves, profi ligákban játszó kosarasokkal is szembekerülhetünk a pályán. Igyekszünk idén is helyt állni és méltón képviselni a TFSE színeit.

L. Sz.: - Több szempontból is eltérő a két sorozat. A magyar bajnokság egy egész szezonon át tartó sorozat, a végén a négyes döntővel, az európai viszont egy bő egy hetes erőltetett menet, hét-nyolc nap alatt hat meccsel. Itthon nagyjából tudjuk, ki milyen játékerőt képvisel - úgy érzem, a férfi bajnokság színvonala évről évre emelkedik, most azért is volt külön büszkeség győzni a Miskolccal, mert egy hihetetlenül erős bajnokságot sikerült megnyerni, ahol igen jó csapatok még a legjobb nyolc közé sem jutottak be. Eddigi tapasztalataim alapján a nemzetközi tornák erősebbek, mint a hazai bajnokság. Sok a közel azonos erősségű csapat, de a legjobbak nagyon jók, az adott torna dobogósai szerintem akár a magyar élvonalban is megállnék a helyüket. Ezzel együtt a tornák előtt nem tudni, honnan milyen erős csapattal érkeznek, nagyon sok múlik a sorsoláson, hogy milyen csoportba kerülünk.

Fotó - meafc.hu