Zegről-végről 8.rész

Sokan, akik nem ismernek, azt gondolhatták, miután legutóbb megünnepeltem az első sikerünket, majd biztos csendben lapítok a vereségek kapcsán. Tévedtek. Sokszor leírtam már, de talán nem árt kihangsúlyoznom, a blogomban a frankót írom. Akkor is, ha örömteli és akkor is, ha kevésbé szívderítő történik velem, illetve a közvetlen környezetemben.

Három meccsen három vereséget szenvedtünk el a felnőtt csapattal. Két egylabdás (Kecskemét és Oroszlány) és egy - végeredményileg legalábbis - sima a Szeged ellenében. Visszatérő gondolat bennem, hogy mennyire szükséges ebben a személyes hangvételű naplóban részletekbe menő szakmai elemzésekbe bocsátkoznom. Akik azért olvassák az írásaimat, mert kedvelik a stílusomat (esetleg engem), nem feltétlenül vágynak a száraz statisztikákra. Akik szakmabeliek, túlnyomórészt tisztában vannak a kosárlabda számszakmai és mentális összefüggéseivel. Akik pedig ki nem állhatnak, úgy is csak mentegetőzésként tekintenének erre.

Annyit talán mindhárom tábor elfogad, hogy két alkalommal is egyetlen sikeres dobáson múlt, hogy most nem az 1:4-es mutató kapcsán vakargatom a kopasz búrámat, hanem 3:2-es mérlegről áradozok. Ilyen a sport. A miénk pedig kiemelten, mivel a döntetlen nálunk nem létezik. Egy győztes, egy vesztes. Erről szól a történet. És valóban, a történések rosszabbik oldalán mi álltunk. Meggyőződésem, az élet hosszú távon ikszre játszik. Visszakapod, amit elvett. Azonban ahhoz, hogy ez megtörténhessen, készen kell állnod. Olyan munkát kell végezned a mindennapok során, azokat a gondolatokat kell táplálnod magadban, amelyek segítenek majd azt a bizonyos kosarat megszerezned.

A betyárját, Artúr, ez így leírva rendkívül egyszerűnek tűnik! Pedig nem az. Nagyon nem. Adott egy totálisan új csapat, stáb, koncepció. Távlatokban gondolkoznánk, miközben most kell mérkőzéseket nyerni. Az építkezéshez időre van szükség, de idő az nincs. Róka fogta csuka? Vagy a 22-es csapdája? Nevezhetjük bárhogy, a lényeg ugyanaz: ha győzöl, időt nyersz a következő meccsig, ha viszont veszítessz, nincs kegyelem.

(Milyen furcsa ez most. Hosszú percek óta ülök a gép előtt és fogalmazom újra és újra a mondandómat. Közel háromszáz iromány rutinjával a tarsolyomban próbálok belekezdeni a következő részbe. Nem azért, hogy „jajj, csak jó színben tűnjek fel...” és szeressenek, mert azt rég elengedtem, sokkal inkább, hogy ne közhelyeket puffogtassak és az újraolvasást követően egyenes derékkal a tükörbe tudjak nézni...)  

A miért helyett a hogyan továbbra kell helyezni a fókuszt. Azokon a meccseken már nem alakíthatunk. Kizárólag előre szabad tekinteni. A fontos kérdés: szükség van-e változtatásra? Belenyúlni vagy sem? Ha más játékosok vagy edző érkezik, akkor biztosan bedobjuk majd azt a bizonyos labdát a gyűrűbe? Varázsütésre megváltozik minden? Türelem, bizalom, hit és összezárás kontra azonnali és radikális döntés. Lehet ennél többet és alaposabban készülni? Keményebben edzeni? Nem hiszem. Képes ez a brigád keresztüljutni ezen az időszakon úgy, hogy eséllyel bírjon a kitűzött cél, a hőn áhított rájátszás elérésére?

Az ember valódi karaktere akkor mutatkozik meg, amikor baj van. Akad, aki az ilyen szituációban a könnyebb megoldást választja, megtörik a rá nehezedő nyomástól és negatívitástól, a másikra mutogatva hárítja a felelősséget, és akad, aki magába néz, elviszi a balhé ráeső részét, felszívja magát és mozgósítja rejtett erőtartalékait.

Kiváncsi vagyok minket melyik fajtából faragtak...

Kevesen tudják, a feladatköröm másik, nem kevésbé fontos része az utánpótlás felügyelete. Büszkén írhatom, a Bödör Ferenc - Kiss Attila vezette U18-as gárda rendkívül kemény csatában, kollektív csapatmunkával múlta felül a mindig magas minőséget képviselő Vasast! A Bodrogi Csaba - Halász Gergő gardírozta kadett két magabiztos sikerrel mutatkozott be a felsőházi alapszakasz küzdelmeiben. Az NB1-es csapatba feljátszók és a korosztály létszámproblémái miatt sokszor 16-17 éves srácokkal felálló U20 is behúzta az OSE ellenit, ami Baki Geri edzői karrierjének első sikere (Heinrich Robi értő támogatása mellett), amihez ezúton is gratulálok.

 

Szép napot és lelki békét Mindenkinek!

Kék az Isten!