Zegről-végről 9. rész

"Mikor rakod ki a Teót?" "Miért nem cserélsz edzőt?" "Mire vársz még?" Ilyen és ehhez hasonló kérdéseket kapok jó vagy kevésbé jóakaróktól. Minden esetben egyértelmű a válaszom. Nem tudok olyan felállást elképzelni, ahol a szakmai stáb komolyabb, alaposabb és elkötelezettebb munkát lenne képes beletenni a közösbe. Amit a Debreceni Dani, Heinrich Robi, Baki Gege trió napi szinten feladatként elvégez, az egészen elképesztő. Teo Cizmic vezetőedzőről már nem is beszélve. 

Kizárólag azért belenyúlni ebbe, mert itthon - tisztelet a kivételnek - így szokás, ha a tabella nem mutat jól, teljességgel értelmetlen döntésnek tűnik. Ott vagyok a csapatedzéseken, látom a befektetett és elvégzett munka mennyiségét és minőségét, tökéletes képet kapva a történésekkel kapcsolatban. Teljes mellszélességgel kiállok értük és hiszem, a kemény meló előbb-utóbb meghozza gyümölcsét. Egy feladatunk van: olyan állapotban lenni mentálisan és fizikálisan, hogy amikor ez megtörténik, készen álljunk megszerezni a győzelmeket.

Leírva könnyűnek tűnik, de tisztában vagyok vele, ez hihetetlenül nehéz kihívás. Négy, három, kettő és most már egy. Hatból négy vereségünk különbsége. Az utolsó ráadásul a legyőzhetetlennek titulált Falco elleni összecsapáson, ahol méltó ellenfele voltunk a bajnoki címvédőnek. Micsoda meccs volt, atyaég! Fantasztikus hangulat a lelátón, korrekt játékvezetés mellett két remekül játszó csapat a parkettán. 

ASE-győzelemből érkeztünk abba a derbibe. Akkor búcsúztunk a folyamatos és krónikus Achilles-ín problémái miatt normális edzésmunkát végezni gyakorlatilag képtelen Mustapha Herontól. Ezúton is köszönöm neki a ZTE-ért tett erőfeszítéseit, pedig nem akármilyen fájdalmakat legyőzve kellett odaraknia magát ebben az időszakban. Mu valódi profiként állt hozzá a dolgokhoz és extra teljesítményt nyújtva segített behúzni idei második sikerünket a Paks ideiglenes otthonául szolgáló szekszárdi csarnokban.

A helyére szerződtetett energiabomba, a rendkívül tapasztalt és óriási európai rutinnal felvértezett Deondre Parks nem sokat teketóriázott. Alig néhány közös edzéssel a háta mögött, a versenyterhelés hiánya miatt érthetően rozsdásan és hamarabb elfogyó levegővel, valamint besavasodó lábakkal hintett tizenhét perc alatt 19 pontot debütálásként a címvédőnek. Ez sem bizonyult elegendőnek. Meggyőződésem, hogy a csütörtöki edzés utolsó pillanataiban horrorisztikus vérfürdővel járó orrcsonttörést szenvedő Németh Ákossal a fedélzeten véghez vittük volna a szezon legnagyobb meglepetését. 

A sportban azonban nincs feltételes mód. Ugyanolyan felesleges ezen rugózni, mint azon keseregni, mennyivel más lenne a helyzet, ha centerposzton Knowles rendelkezésünkre állhatna, ahogy azt a júliusi légiósválasztás közben terveztük. Apropó, Zane. Komoly háttér- és kutatómunka után végérvényessé vált, hogy november 9-én, a SOTE Városmajori Szív és Érgyógyászati Klinikáján fogja megműteni a bahamai óriást Dr. Szeberin Zoltán. Magyarországon korábban sosem végeztek még ehhez hasonló beavatkozást, amely során ezen rendkívül ritka véna és artéria születési rendellenességet fogja meggyógyítani a professzor úr.   

Óriási árat fizettünk a Szombathely elleni hősies helytállásért. Legjobb játékosunk, Derrick Wilson a második félidőben komoly sérülést szenvedett. A megemelkedett tesztoszteron- és adrenalinszint, a csapat iránti elkötelezettség és a rá jellemző harciszellem miatt a hosszabbításban kicsúcsosodó thrillert ugyan végigjátszotta, azonban a következő heti óvatos és pihentető edzésmunka már sejteni engedte a tegnapelőtti MRI-vizsgálat szomorú eredményét. A combizmán történt beszakadás, amivel Debrecenben néhány perces fájdalmas sántikálást követően kiállni kényszerült és legalább két hétre az oldalvonalra száműzi csapatunk fáradhatatlan motorját és fazonszabászát.

Ezekre érkezett hétfőn egy alattomos, torokgyulladással kísért vírusfertőzés, amely ágynak döntötte a Révész-Simó-Csuti triót és a Terminátor fizikummal megáldott Debreceni Danit. Egy nappal a ritmust elképesztően elkapó, zsinórban három győzelemmel és ezen felbuzdulva óriási önbizalommal érkező Nyíregyháza elleni csata előtt, írd és mondd kilenc hadrafogható játékossal készülünk. Ezt azonban nem fogjuk kifogásként felhozni. Olyan körülmény ez, amire nincs ráhatásunk. Ha kilencen, akkor kilencen. Össze kell zárnunk ezúttal is, sőt, talán minden eddiginél jobban. Mindenkinek előrébb kell lépni és harcolni az utolsó sípszó felharsanásáig.

 

Szép napot és lelki békét Mindenkinek!

Kék az Isten!  

A magyar kosárlabdáról szóló cikkeink elkészülését a PEAK Sport Magyarország támogatta.