NBA Playoff 2024: a második kör előzetese (1/4)

Denver Nuggets (2.) - Minnesota Timberwolves (3.)
 
Első mérkőzés: 2024. május 5. vasárnap, 01:00
 
Mi történt eddig?
 
A Denver Nuggets alapszakaszáról a Lakers elleni párharc előtt részletesen megemlékeztünk. A Los Angeles ellen a tavalyi konferencia-döntőjükhöz hasonlóan szoros meccseken, nem szoros összesítéssel mentek tovább, 4-1-re diadalmaskodtak. Négy győzelmükből kettőt is Jamal Murray hozott az utolsó pillanatokban, 2-0 után elcsenték a harmadik meccset idegenben, így összességében végig kényelmes helyzetből várhatták a következő összecsapásokat: nem kerültek hátrányba és a Lakers sem tudott kiegyenlíteni. Az alapszakaszban mindkét advanced mutatóban Top10-ben végeztek: OffRatingjük 118.5 (5. legjobb), DefRatingjük 113.0 (8. legjobb) - a Lakers ellen a védekezésük javult (112.4), a támadójátékuk viszont visszaesett (114.7).
 
Nikola Jokics a Lakers ellen mindkét advanced mutatóban kiemelkedett (134, 109) és irtózatos számokat rakott le (28.2 pont, 16.2 lepattanó, 9.8 gólpassz, 67.2-es TS), ugyanakkor Jamal Murray hiába lopta el a showt a meccsek végén, összességében rettentő gyengén dobott (46.8-as TS, 29% körüli triplázás), de azt ki lehet emelni, hogy 7.2 gólpassza 2 körüli eladott labdával kiváló adat. Jokics mellett a Denver két játékosnak köszönheti a továbbjutást: Michael Porter Jr. majdnem 70-es TS-sel és 50%-os triplázással hozott össze 22.8 pontos átlagot, emellett 8.4 pattanót szedett vissza, Aaron Gordon pedig egy meccset leszámítva végig keményen állta a sarat a palánkok környékén (13.8 pont, 9.8 pattanó), kiosztott 4.6 gólpasszt. Gordonnál egyedül az 1/10-es triplázás nem mutatott jól, a Lakers egy idő után kicsit fel is adta a kinti dobásait.
 
A kezdőben Kentavious Caldwell-Pope védekezése szokás szerint rendben volt, de támadásban nem tudott hozzátenni (8/28 tripla, 37%-os mezőnymutató), és a kispadról sem sorjáztak az extrák. A 6-7. embernek szánt Christian Braun-Reggie Jackson páros nem váltotta meg a világot: Braun nem találta a ritmusát, Jackson pedig nem volt rossz, de egy kisebb sérülés hátráltatta. Peyton Watson és Justin Holiday szállt még be, akadtak momentumaik, de különösebb nyomot nem hagytak eddig a playoffban. DeAndre Jordan összesen kilenc percet kapott a sorozatban, az első meccs után inkább Gordon játszott small-ball centert Jokics rövid pihenői alatt.
 
A Minnesota Timberwolves alapszakaszáról a Suns elleni párharc előtt részletesen megemlékeztünk. A Phoenix ellen meglepően simán, 4-0-s söpréssel jutottak tovább, a legszorosabb meccsük a sorozat záró összecsapása volt, ahol 122-116-ra nyertek, egyébként playoff-szinten roppant magabiztosan, 25, 12 és 17 pontos különbséggel dózerolták le Kevin Durantéket. Az alapszakaszban nekik volt a legjobb DefRatingjük (100 támadásra vetítve 109.0 pontot kaptak), ami a Suns ellen 111.8-ra rosszabbodott, de ez relatív - ezzel az adattal is Top3-ban végeztek volna az alapszakaszban. Ami igazán félelmetessé tette a játékukat, hogy középszerű, 115.6-es OffRatingjüket 128.1-re növelték - hogy ez mennyire kiemelkedő adat, azt jól mutatja, hogy alapszakaszban a Celtics 123.0-val végzett az élen.
 
A Suns ellen a kezdőötös egész elképesztően játszott: négyen 108 és 113 közötti DefRatinget hoztak össze (közülük is kiemelkedett Anthony Edwards és Rudy Gobert), illetve 127 és 139 közötti OffRatinggel zártak. Érdekesség, hogy utóbbiban messze Anthony Edwards volt a legrosszabb 127-tel, mindenki más 130 felett zárt - persze Edwards első opcióként így is elképesztő számokat hozott (31 pont, 8.0 lepattanó, 6.3 gólpassz, 2.0 labdaszerzés, 44%-os triplázás). A dobásokat súlyozottan értékelő TS-mutatóban Gobert (71.4), Towns (67.6) és Edwards (64.8) is kiemelkedett, de Jaden McDanielstől is több, mint kiváló a 60.6-es adat.
 
Mike Conley Jr. kicsit kilógott a sorból támadásban (48.3-es TS-mutatója rettentő gyenge), ugyanakkor a periméter-védekezésben extra munkát végzett Devin Bookeren és Bradley Bealen, 115-ös DefRatingje ilyen ellenfelek ellen több, mint kiváló. Amit ki kell emelni, hogy a kispadról Nickeil Alexander-Walker nagyságrendileg annyit játszott, mint a kezdőötös tagjai, és olyan számokat is hozott, így a hátvédsorban hatalmas terheket vett le Edwardsékról, bármikor be lehetett vetni.
 
A cseresorból rajta kívül csak Naz Reid kapott komolyabb szerepet, Chris Finch vezetőedző vele tudta forgatni a Gobert-Towns párost. A Legjobb Hatodik Ember Díjára is aspiráló Reid támadójátéka nem volt annyira jó, különösen az 5/16 tripla és a 41%-os mezőnymutató. Rajtuk kívül Kyle Anderson és Monte Morris 3-3 meccsen kapott 9-10 perceket, hogy a kezdők szusszanhassanak - Anderson védekezésben nem volt túl jó, de támadásban ugyanúgy pörgött vele a gépezet, Morris viszont az előrejátékban finoman szólva sem remekelt (86-os OffRating, 0/5 tripla).
 
Egymás ellen 2-2-re végeztek az alapszakaszban. November 2-án a Minnesota vitte be az első ütést, 110-89-re verték a mindenkit bevető Denvert - Karl-Anthony Towns ekkor még erősen kereste helyét a támadásokban (7/19 mezőnyből), de Gobert hátul remekelt, a hazaiak védekezése pedig meg tudta bontani a denveri alapjátékot (Jokics csak 3 gólpasszal zárt, MPJ 2/11, Murray 5/16-os mezőnymutatóval). Legközelebb majdnem 5 hónappal később, március 20-án futottak össze szintén Minnesotában, és a Nuggets 115-112-re nyert - ugyanakkor a Wolvesban nem léphetett pályára Conley és Towns. Március 30-án a Conley-t visszakapó, de Townst még nélkülöző Minnesota nyert Denverben 111-98-ra, viszont a Nuggets a sérült Jamal Murray nélkül állt ki. Végül április 11-én Denverben csapott össze a két gárda és nagyjából itt dőlt el, hogy a 41 pontját 16/20-as mezőnymutatóval szerző Jokics vezette címvédő végez előrébb az alapszakaszban. A 116-107-es végeredményt és Jokics parádéját kissé árnyalta, hogy Towns kihagyta a mérkőzést, a Denvernél viszont nem akadt hiányzó.

Mindenek előtt emeljünk ki egy fontos tényezőt, mert az egész széria erre az alapvetésre épül. A két csapatban van egy közös nevező: Tim Connelly. A szakember előbb Denverben felépítette egy bajnokcsapat alapját, majd Minnesotában felépítette azt a keretet, amivel le akarja győzni saját „teremtményét”. 

Az elemzést érdemes a védekezésnél kezdeni: valószínűleg az fogja eldönteni a párharcot, hogy mennyire sikerül Nikola Jokicsot és Anthony Edwardsot emberi számokon tartani (őket megállítani jelenleg lehetetlen küldetésnek tűnik), illetve mennyire sikerül lebontani Jokics mellől Murrayt és Edwards mellől Townst.
 
Jokics levédése azért problémás, mert hiába van mindenféle típusú magasember a Wolves keretében, egyikük sem tűnik ideálisnak. Az alapszakaszban amikor Gobert volt az első számú védője, róla majdnem 62%-kal dobott, az áprilisi meccsükön nem véletlenül jött össze a 16/20-as mezőnymutató. 2020-ban egy meccsen 13/14-gyel dobott Jokics a franciáról, a playoffokban pedig rendre nagyszerű számokat hoz ellene - talán egy kivétel volt, tavaly a 5., elsőkörös párharcot lezáró mérkőzésen 8/29-cel célzott, de még így is egy 28-17-12-t rakott le. Az idei szezonban Kyle Anderson, Naz Reid, Karl-Anthony Towns és Jaden McDaniels is fogta, közülük Anderson és Reid esélytelen.
 
Towns és McDaniels azonban kifejezetten érdekes matchupnak tűnik, mivel Towns már a tavalyi playoffban is 40% alatt tartotta, McDaniels pedig hasonlóan jól dolgozott rajta az alapszakaszban. Az eddigi tapasztalatok alapján Towns kezdhet Jokicson, és ha nagyon nem működik a felállás (Jokics a tavalyi playoff-sorozathoz hasonlóan elkezd majd passzolni, vagy elkezd triplázni - most Anthony Davis ellen 5/12 triplát vágott be), akkor jöhetnek a változtatások.

Egy dolgon nehéz lesz változtatni: Rudy Gobert biztosan a pályán lesz. Gobert-t könnyen nehéz helyzetbe hozhatja MPJ és Murray is, így a kintről rosszul dobó Gordon jó lehetne számára, de a Denver van annyira összeszokott, hogy ne mindig ő jusson rá, illetve ha Gordon feladása rendszerré válik, az erőcsatár előbb-utóbb be fog találni. McDaniels elég keveset találkozott Jokiccsal, és a szerb magasember jól felkészült a kisebb védőkre az első körben: LeBron Jamesről 83%, Rui Hachimuráról 62% felett célzott.
 
Térjünk át Anthony Edwardsra, mert ha őt nem sikerül lassítani, akkor könnyen korán elúszhat a címvédés. A Suns ellen Bradley Beal volt az elsőszámú védője, aki nem volt megoldhatatlan feladat: kellemes 60% feletti mezőnymutatót, 50% feletti triplázást és rengeteg kiharcolt büntetőt szállított. Az egyetlen probléma az igen nagy mennyiségű eladott labda volt, ami a Denver elsőszámú mezőnyvédője, Kentavious Caldwell-Pope ellen komolyabb gondot okozhatna - csakhogy az idei alapszakaszban a labdalopásban elit KCP ellen Edwards szinte ugyanolyan remek számokat hozott, mint most Beal ellen, minimális eladott labdával.
 
Christian Braun lehet kisebb kriptonit, ellene az alapszakaszban nem villogott (négy meccsen egyetlen pont), de a minta elég kicsi, hogy következtetéseket vonjunk le belőle - Beal például az alapszakaszban hasonlóan kevés percben kiválóan védte Edwardsot, aztán láttuk, hogy ez lópikulát se ért a playoffban. Edwards ellen ki lehet próbálni egy magasabb, erősebb védőt is (Aaron Gordon, vagy még inkább Peyton Watson), de ehhez vagy az alapvédekezést, vagy az alaprotációt kellene megbontani, így valószínűleg inkább kisebb csapdázásokkal próbálják elérni, hogy hamar szabaduljon a labdától és ne tudjon túl sokszor megőrülni.
 
Térjünk át a második opciókra, mert ott is érdekes matchupok várhatóak. A Lakers ellen Jamal Murray megcsinálta a clutch játékokat, viszont a meccsek jó részében pihent támadásban. Rengeteget kivett belőle, hogy folyamatosan őt támadta a Lakers: a kettő-kettőket az ő hátvédje indította, így sokat ütközött, illetve ha elváltott, akkor James rendszeresen vitte le alsó pozícióba, ahol ugyan állta a sarat, de fogyott az életereje. A Minnesota ellen sem számíthat sok jóra, mert bár Mike Conley azért könnyebben védhető egy-egyben, de Gobert-rel, Towns-szal jól játssza a kettő-kettőket, ha pedig Edwards jut neki a váltások után, azt meg fogja érezni a teste. Talán McDanielsen lehetne bújtatni, de akkor MPJ kerül nehéz matchupokba, így a legvalószínűbb, hogy duplázásokban fogják használni, hogy megkavarják, kapkodósabbá tegyék a Wolves alapjátékait, mert a zavarosban jól halászott a Lakers ellen is - így maradhat több ereje a támadásokra.
 
A Sunsnak nem igazán volt dedikált védője Karl-Anthony Townsra. Legtöbbször Duranttel találkozott, aki ellen kiválóan dobott, de kisebb (Royce O’Neale) és nagyobb (Jusuf Nurkic) védők sem igazán tudtak vele mit kezdeni - érdekes módon Bradley Beal ellen ment neki a legkevésbé. O’Neale ellen szinte nem rontott dobást, több büntetőt is kiharcolt, ez alapján ha Murray kerül rá, szinte borítékolható a kosár, és erre valószínűleg utazni is fog a Minnesota. Valószínűleg Aaron Gordon lehet az első számú védője, de Michael Porter Jr.-ral is sűrűn találkozhat, illetve ha Gobert ül, akkor Jokics is szembejöhet. Gordon és MPJ is kicsit kétélű fegyver rá, mert teljesen nem mehetnek ki rá (figyelniük kell a védőpattanókra, a Wolves az alapszakaszban középszerűen, a Suns ellen viszont extrán támadópattanózott), ha pedig messzebbről kell rá kilépniük, könnyedén kontrázik és elindul a gyűrű alá. Ugyanez persze a másik oldalon is igaz: ha a váltások után MPJ jut rá, vele a “WC-re is menni kell” mert bedobálja a hármasokat, plusz ugyanúgy meg is tudja kontrázni az elkéső védekezést, Gordon pedig pont az a fajta lendületes, atletikus és kőkemény erőcsatár, akiket Towns nem szeret, és nem is találkozott ilyennel a Phoenix ellen. Townsnak a faultokra kell még odafigyelnie, ha itt gondba kerül, az nagy mínusz lesz mindkét oldalon. 
 
Térjünk át a két gárda rotációjára. Jaden McDaniels szerepe kulcsfontosságú lehet: ha Towns vagy Gobert nem bír Jokiccsal, akkor McDaniels lehet a megmentő. A Lakersnél nem véletlenül várták (hiába) Jarred Vanderbilt felépülését, McDaniels hozzá hasonlóan periméteren és palánk alatt is képes extrát nyújtani, nagyon sok borsot tud törni a Jokics és Murray kettő-kettőjének orra alá. McDaniels amiatt is fontos lehet, mert kiérhet MPJ dobásaira és felveheti a harcot Gordonnal a palánkok alatt, igazi svájcibicska védekezésben, támadópattanózásban. Mike Conley-ról és Rudy Gobert-ről már esett szó, elsősorban rájuk várhat majd a védekezés összefogása és irányítása, és érdemes felidézni, hogy még 2020-ból akad némi elintéznivalójuk a Denverrel (a Jazz színeiben1-3-ról estek ki ellenük). Régóta ismerik a Denver sztárjait, és erre a tapasztalatra nagy szüksége is lesz a Wolvesnak.

A másik oldalon Michael Porter Jr.-nak minimum ugyanolyan szinten kell hármasokat dobni, mint a Lakers ellen. Ha ez az alap hiányzik, akkor a Nuggets spacingje könnyen összeomolhat és magával rántja az egész csapatjátékot, mert Aaron Gordon és Kentavious Caldwell-Pope kifejezetten gyengén triplázott a Lakers ellen, és ezzel át is tértünk hármójuk legfontosabb feladatára támadásban: a lehető legjobban kell dobniuk távolról, hogy széthúzzák a Wolves védelmét. Az alapszakaszban kétszer rosszul dobtak a Wolves ellen, mindkétszer kikaptak; kétszer jól dobtak, mindkétszer nyertek. Gordonnak Towns és Gobert ellen jóval kevesebb esélye lesz a palánk alatt, MPJ-nek is jóval kevesebb kellemes matchupja a gyűrűhöz közel, KCP támadásban pedig a triplavonalon állva tudja leginkább kipihenni a védekezés fáradalmait. A Lakers ellen az első négy meccsen a Denver borzalmasan dobott kintről, az ötödiken viszont 42%-kal, ez talán némi bizakodásra adhat okot. 
 
Az első kör alapján azt gondolhatnánk, hogy sokkal mélyebb a Wolves kispadja, ez azonban nem ennyire egyértelmű. Ahogy fentebb írtuk, Nickeil Alexander-Walker tökéletes hatodik ember, de a hetedik Naz Reid már kicsit bukdácsolt az alacsonyabb, de gyorsabb Suns-szerkezet ellen - sem a triplavonal mögül, sem leütésből nem tűnt hatékonynak. Kyle Anderson a Suns védekezése ellen nem remekelt, viszont a Denver második sorának small-ballja feküdne neki, de ehhez az is kell, hogy DeAndre Jordan ne legyen pályán tartható, ezen pedig nem segít Anderson nem létező sebessége. Külön történet Monte Morrisé, a hátvédet 2017-ben a Nuggets draftolta, 5 évet játszott Denverben, de a bajnoki címről lemaradt, ő volt az egyik ellenérték KCP-ért. Valószínűleg nagy bizonyítási vágy fűti, ugyanakkor rettenetes formában van, illetve amennyire ő ismeri a Denvert, őt ugyanúgy ismeri Michael Malone. Luka Garza és Jordan McLaughlin került még elő, de inkább az amerikai-bosnyák magasember, ha Reid rossz formája nem múlik el.
 
A denveri második vonalnak hatalmasat kell javulnia, mert bár a Wolves a hetedik embertől kezdve tűnik problémásnak, a Nuggetsnál eddig nem láttunk olyan játékost, aki képes X-faktorrá válni. A Lakers ellen Reggie Jackson időnként jól játszott, de igazán egyszer sem tolta meg a szekeret, Christian Braun, Peyton Watson és Justin Holiday pedig részfeladatokat oldott meg úgy-ahogy. A tavalyi playoff alapján úgy tűnt, hogy Braun pikkpakk át tudja venni Bruce Brown helyét, de a Lakers elleni sorozat alapján egyelőre nagynak tűnik rá a kabát. Most annyiban egyszerűbb a dolga, hogy jóval egyértelműbb, egysíkúbb és talán testhezállóbb feladat hárul rá: “főállásban” NAW lendületének ellensúlyozása, mellékállásban Anthony Edwards vérének szívása. Ha ezeket magas szinten megoldja, nem fog számítani, hogy támadásban mit tesz hozzá. DeAndre Jordan is újra előkerülhet, mert a small-ballban utazó Lakersszel ellentétben a Wolves magas szerkezeteket használ, szükség lehet DAJ rutinjára és kilóira. A Nuggetsnál eddig ez a 10 ember kapott lehetőséget, a padról Zeke Nnaji és Julian Strawther esetleg beszállhat, de akkor már nagyon égnie kell a háznak (Gordonék besülnek Townsék ellen, vagy senki nem képes megfogni Edwardsot).

Jamal Murray Lakers elleni két meccsnyerője kapcsán még egy nagyon fontos faktort kell kiemelni: a clutch időszak támadójátékát. Ebben a Nuggets extra, többször is előfordult a Lakers ellen, hogy egész meccsen gyengén működött a kettő-kettő játékuk, aztán az utolsó 5 percben mintha megnyomtak volna egy gombot és minden a helyére került – végül úgy nyertek 4-1-re, hogy összesen 11 ponttal szereztek többet. Számtalanszor láthattuk már, hogy amikor megnő a nyomás, támadásban Jokics és Murray más szintre lép, illetve összerántják a védekezésüket és hibára kényszerítik az ellenfelet. Ezzel szemben a Minnesota rutinos húzóemberei (Towns, Gobert, Conley) inkább arról ismertek, hogy leolvadnak ilyen szituációkban, és nem biztos, hogy az egyszem Anthony Edwards villanásai elegendőek lesznek a Denver clutch playoff-védekezése ellen. A számok nyelvére lefordítva: az alapszakaszban a Timberwolves a clutch időszakokat tekintve átlag alatti, mindössze a 22. legjobb Offensive Ratinget rakta össze.
 
Az edzőkre rátérve azt gondolom, hogy nem itt fog eldőlni a széria. Michael Malone-nak van egy bajnoki címet nyert rendszere, ha a kezdőötös egészséges marad, akkor nagy csodákat nem érdemes várni, ha pedig valamelyik húzóembere kidől, onnantól erősen behatároltak a lehetőségei – kis kiigazításokat biztosan végrehajt majd a rendszeren belül, de ennyi a maximum. Chris Finch borzasztó szerencsétlenül járt a Suns elleni negyedik meccsen, ahol saját játékosa, Mike Conley tarolta le a kispad előtt, el is szakadt a térdében az ín – a hírek szerint valamilyen formában ott lesz a Denver elleni első meccsen is, elképzelhető, hogy csak az öltözőből. Azt gondolom, hogy ez minimális hátrányt jelenthet, mert a segédedzői team (Micah Nori, Pablo Prigioni, Elston Turner, Kevin Hanson) évek óta együtt dolgozik, akárki is legyen a kinevezett, pálya széli vezetőedző, jól le tudja reagálni a szituációkat. Finchnek összességében talán több változtatási lehetősége van, és higgadt, okos vezetőedzőnek számít, meg tudja hozni a szükséges döntéseket, de alapvetően neki is meg van kötve a keze csapata alapjátékát illetően. 
 
Összefoglalva egy nagyon érdekes párharc elé nézünk. Papíron a Nuggets kezdőötösére megfelelő válaszokat tud adni védekezésben a Wolves, a Suns ellen kiváló formában is lendültek, azonban ez a párharc nagyon más lesz: a Denver kezdője védekezésben is bizonyított (tavaly és idén a Lakers ellen is), a Wolves húzóembereire nekik is megvannak a papíron jó megoldásaik. Sok fog múlni azon, hogy a kispadról ki milyen formában száll be, ebben jelenleg előnyben van a Minnesota, de nem akkora fórban, mint elsőre gondolnánk – ha Braun összekapja magát, akkor megvan az a hatodik ember, akire szüksége van a Denvernek. A sérülések és a fáradtság inkább a Denvernél okozhat gondot, de ne feledjük, hogy Towns múltja is veretes ilyen szempontból. Az biztos, hogy taktikai szempontból igazi csemege vár ránk: a liga talán leghatékonyabb, clutch időszakban is kiváló kezdőötöse csap össze a liga messze leghatékonyabb védelmével, de mindkét oldalon több olyan pozitív és negatív X-faktor lehetőség akad, amik klasszikussá emelhetik a sorozatot. 
 
Tipp: ha a Nuggetsnál mindenki egészséges marad (leginkább Jamal Murray és a szintén kisebb sérüléssel bajlódó KCP), illetve a cseresorban megtalálják azt az egy embert, aki masszívan fel tud lépni, akkor ha nagyon nehezen is, de behúzhatják a párharcot. Ha a kettő közül az egyik hibádzik, akkor a Minnesota kihasználhatja a túl szűkre szabott rotációt, ellophatja a pályaelőnyt és hat meccsen továbbjuthat. Mindkét opcióra hasonló az esély, a bajnok iránti tiszteletből arra tippelek, hogy a Denver meg tudja oldani a feladványt, de így is el fog menni a párharc hét meccsig: 4-3 a Nuggetsnak. 

Kérjük, hogy látogass el a Kezdő5 támogatói felületére, ahol plusz tartalmak várnak! Részletek ide kattintva!