Playoff-percek: hogyan tovább, Bucks és Sixers?

Mindkét fronton jobb volt a Pacers padja

Nem kell sokáig keresni az okokat, hogy hol fogta meg a Bucks elleni hatodik meccset a Pacers, a kispadjukról kaptak két extra teljesítményt is: Obi Toppin 21 ponttal és 8 lepattanóval szállt be, míg TJ McConnell 20 ponttal, 9 gólpasszal és 4 labdaszerzéssel, miközben a Bucks teljes kispadja 10 pontot szenvedett össze.

Rick Carlisle jó érzékkel nyúlt a cseréihez, Tyrese Haliburton a jó kezdés után elég hamar kihűlt, Pascal Siakam alig vállalt dobást az első félidőben, míg Myles Turner a párharc során először eltűnt támadóoldalon, keveset vállalt, és azok a próbálkozásai is nagyrészt kimaradtak. Ezzel együtt is bátor húzás volt az edzőtől, hogy a harmadik negyedben alig egy perc után lecserélte Turnert, és behozta helyére Toppint, viszont az alacsony szerkezet teljesen kinyitotta a Pacers előtt a pályát, Siakam is elkezdett többet vállalni, és így Doc Riversnek is alacsonyabb szerkezetre kellett váltania, egyre kevésbé volt egyszerre pályán tartható Brook Lopez és Bobby Portis, hiába próbálta késleltetni azt, hogy levigye az egyik megbízható támadóopcióját.

A negyedik negyedben is húzott egy fontosat Carlisle, merte a padon jegelni Haliburtont, és engedte McConnellnek, hogy diktálja ő a tempót, de arra is jól érzett rá, hogy mikor kell visszahozni a harmadik negyed jelentős részében padozó Turnert.

Amíg Carlisle sorra húzta a jókat, Rivers érthetetlen döntéseket hozott. Damian Lillard visszatérése miatt bele kellett harapnia az egyik ujjába, az ötödik meccsen egyaránt nagyot játszó Patrick Beverley és Malik Beasley közül az utóbbit tette le a padról, és ez láthatóan megfogta a hátvédet, bizonytalanul és rosszul szállt be a meccsbe. Őt az egész párharc során rosszul menedzselte a Bucks, mert azt követően kezdték megpiszkálni a szerepét, hogy gyakorlatilag az egész alapszakasz során fix helye volt az első ötösben, noha azt már tavaly is lehetett látni a Lakersnél, hogy az önbizalma milyen vékony jégen áll.

Rivers azzal is érthetetlent húzott, hogy nem is Beasley volt az első cseréje, hanem Danilo Gallinari, aki az előző két meccsen sem igazán szolgált rá a bizalomra, míg most 4 perc alatt 10 pontot vert rájuk a Pacers, míg ő fent volt. Az edző azt is csak mozizta, hogy Lillard első pihenője alatt meglép az ellenfelük, és úgy kért a Pacers 10-3-as futása közben időt, hogy ott vissza sem hozta a sztárt.

Szintén nehezen érthető az is, hogy Andre Jackson Jr. mivel játszotta ki magát a rotációból, mivel került eléje Gallinari, miközben a párharc korábbi szakaszában még leginkább benne volt spiritusz – az már az alapszakaszban is kiderült, hogy Pat Connaughton nagy kedvence az edzőnek, ahogyan az is, hogy AJ Greent is szívesebben veszi elő, de Jackson akkor is hasznosabb volt mezőnyben, ha ez éppen nem tükröződött a statisztikákban. A hatodik meccsen bő 5 perccel a vége előtt került először pályára, amikor gyakorlatilag már eldőlt a Bucks kiesése, mégis azonnal adott egy olyan zárást, amiből kosarat szereztek, több energiát vitt ennyi idő alatt is a pályára, mint bármelyik másik cseréje a Bucksnak.

 

Hogyan tovább, Bucks?

Ahogyan a Pelicans, úgy a Bucks szezonja mellé is ki lehet tenni azt a bizonyos csillagot, mivel Zion Williamsonhoz hasonlóan Giannis Antetokounmpo sem tudott pályára lépni a rájátszásban, de így is vannak megválaszolandó kérdések. Ilyen például, hogy lehetnek-e sikeresek Riversszel a padon, mert a kinevezése után sem lettek igazán jobb csapat, a rájátszásban sem meccselt jól a szezon legfontosabb meccsén, és a múltban is többször bizonyította azt, hogy nem lehet vele valódi sikereket elérni, mint azt, hogy igen.

A nyáron sem lesznek könnyű helyzetben, mert Beasley és Beverley szerződése is lejáró, és előbbi bizonyította az alapszakaszban, hogy a veterán minimumnál jelentősen nagyobb az értéke, de utóbbi is fontos láncszemmé nőtte ki magát. Túl sok mozgásterük ugyanakkor nincsen, jövőre az Antetokounmpo-Lillard-Middleton-Lopez-Portis-Connaughton hatos 174 millió dollár környékén keres majd, és rajtuk kívül csak néhány fiatalnak van szerződése – Green vagy Jackson akár még fejlődhet is annyit, hogy érdemes legyen számolni velük, csak az a kérdés, hogy meg fog-e bennük bízni Rivers.

A másik gond, hogy ez a mag nem fiatal, Antetokounmpo már 30 éves lesz decemberben, miközben Lopez most múlt 36, Lillard a nyáron lesz 34, ahogyan Middleton is 33 lesz már a következő idény kezdetén, kérdésesnek tűnik, hogy mennyi lehet még ebben a keretben azelőtt, hogy elkezdjen egy, esetleg több játékos is megindulni lefelé. Middleton már az elmúlt szezonban is sokat volt sérült, és ugyan a rájátszásban tudott jó meccseket hozni, de részben az ő egészségügyi állapota miatt is kellett az alapszakaszban nagyobb terheket cipelni az Antetokounmpo-Lillard kettősnek, és a rájátszásra egyikük sem volt egészséges. Az is aggasztó, hogy Antetokounmpo egymást követő második rájátszását csapolta meg egy sérülés, de Lillardnak is egyre több a problémája – ő már az utolsó két portlandi szezonjában is sokat hagyott ki, míg most az alapszakaszban is többször sérüléssel együtt játszott, ahogyan a rájátszásban is próbálta lábon kihordani a problémáját, a harmadik meccsen egy idő után már csak elterelőként tudták őt használni, és a hatodikon sem volt teljesen természetes a mozgása.

Érdekes lesz figyelni, hogy hozzányúlnak-e ehhez a maghoz, megpróbálják-e összecsomagolni a közönségkedvenc Portist mondjuk Connaughton szerződésével, de nehéz látni, hogy miként tudnának ezért a csomagért olyan játékost kapni, aki jelentős előrelépést jelentene, mert közben 2030-ig nincs olyan első körösük, ami a saját kezükben lenne, vagy kipostázták azokat, vagy kicserélési jogokat adtak azokra, és már csak ezért is problémás a mag kora...

 

Thibodeau változtatott a pick-and-roll védekezésen

Tyrese Maxey előző meccsen dobott 46 pontja után úgy döntött a Knicks edzője, hogy ő nem verheti meg őket még egyszer, inkább büntessen Joel Embiid, még az is jobb opció, mint az, hogy az irányító elkapja a fonalat. A pick-and-rolloknál folyamatosan két ember vette üldözőbe Maxey-t, akinek így nem nagyon maradt más választása, mint hogy kiadja a kezéből a labdát, és a Knicks némi meglepetésre úgy taktikázott, hogy inkább odaadják Embiidnek a büntetővonal környékét - a centernek ott kellett folyamatosan döntést hozni, hogy beleáll a tempóba, közelebb megy, passzol, vagy mihez kezd. Embiid pedig ezt igazából nem csinálta túl jól: nyilván dobott 39 pontot, de eléggé megállt vele a csapatjátékj, részben ennek is köszönhető az, hogy a kezdőben például Tobias Harris szinte nem is találkozott a labdával, Embiid pedig passzívnak, kényelmesnek bizonyult - elindult befelé, de nem túl nagy meggyőződéssel, sokszor várta a faultot, a megmentő sípszót. 

Maxey viszont így 16 dobásnál állt meg, hiányzott a dinamika, az energia a játékból nagyrészt azért, mert ő nem tudott ritmust fogni, lendületbe jönni, felgyorsítani - ezzel pedig nagyjából el is érte Thibodeau azt, amit akart. Ezzel együtt a Sixers a nyers hatékonyság terén csak egyszer volt ennél jobb a sorozatban, de most ez sem bizonyult elégnek...

 

A Knicks-rotáció egészen gyilkos

Bojan Bogdanovic sérülése óta hét játékost forgat Tom Thibodeau, aki egészen őrült percszámokat adott a kezdőötösének. Legutóbb Josh Hart játszott 53-at (!), most Donte DiVincenzo játszotta végig a találkozót 48 perccel, de Hart 46-ot, OG Anunoby 45-et, a "megkímélt" Jalen Brunson pedig mindössze 44 minutumot kapott - Isaiah Hartenstein pedig azért ragadt meg 30-nál, mert faultgondokba csúszott, így Mitchell Robinson kénytelen volt 18-at a pályán tölteni. Rajta kívül pedig Miles McBride kilenc perce jelentette a rotációt...

Itt viszont rögzítsük a hat mérkőzés során átlagolt (!) percszámokat: Hart 46,3, Brunson 43,8, Anunoby pedig 41,5 percet töltött parketten meccsenként, ráadásul mindegyikük iszonyatos terhelést is kapott közben - Brunson szinte egymaga vitte a hátán a csapatot támadásban, Hart volt a motor és a szív, aki 22 támadópattanót (!) szerzett meg a hat meccsen, Anunoby pedig elöl-hátul óriási munkát rakott bele. Hogy ez a rotáció fenntartható-e a folytatásban, az kérdés, mindenesetre erre szokták mondani, hogy Thibodeau nem nagyon tudja elcserélni magát, mert nem cserél...

 

Brunson igazi vezér

Az első két mérkőzésen a mélységek mélységét járta Jalen Brunson egyéni teljesítménye, hiszen a Knicks irányítója 8/26-ot és 8/29-et dobott mezőnyből, és közel sem volt akkora hatása a támadások befejezésére, legalábbis pozitív értelemben, mint amekkorának kellett volna. A harmadik mérkőzésen azonban átkattant nála valamit, azóta 39, 47, 40 és 41 pontot dobott, 48%-kal mezőnyözött, és 10 gólpassz felett átlagolt, ráadásul 48 büntetőt harcolt ki. 

Ugyan összességében nem volt túl hatékony, 42%-kal mezőnyözött, 30%-kal triplázott és 78%-kal büntetőzött a széria során, mindössze 52,5 TS%-kal zárt, de amikor kellett, akkor mindent megoldott - elképesztő győztes játékokat hozott, leküzdötte azt, hogy a hajrákban sokszor duplázta őt a Sixers, és szívből, energiából, lelkesedésből mindig hozta azt a clutch kosarat vagy gólpasszt, amit kellett.

Julius Randle kiválása miatt extra nagy teher van rajta, neki kell labdáznia, dobnia és szerveznie egyszerre, nála nagyobb USG% csak Embiidnél jelentkezett, és ő felelt a Knicks pontjainak 37%-áért, valamint a gólpasszok 43%-áért. 

Végül 35,5 pontot és 9 gólpasszt átlagolt a hat mérkőzés során - hatékonyság ide vagy oda, ő megtette, amit kellett.

 

Mi lesz a Phillyvel?

Ez már a nyolcadik szezon volt, amit Joel Embiiddel töltött a Sixers, a center márciusban betöltötte a 30. életévét, nyert egy MVP-címet, volt pontkirály, többféle konstellációban, többféle edzővel is összerakták körülötte a csapatot, de továbbra is ott tartunk, hogy 2001 és Allen Iverson óta nem jutott a franchise túljutni a playoff második körén - idén pedig már az első kör végállomást jelentett.

Megmagyarázni nyilván sokmindent meg lehet, Embiid sérülése most is faktor lehet, Nick Nurse első szezonja a kispadon, az őszi Harden-sztori, miegymás, de a Processt lassan érdemes lenne felülvizsgálni, mert valami nem kerek.

Egy fontos változás lesz nyáron, Harris gigaszerződése lejárt, végre megszabadulnak ettől a ballaszttól, és összességében is nyithatnak egy új lapot: a következő idényre csak Embiid 51 milliós szerződése ketyeg, és semmi más, körülötte teljesen újra lehet építeni a keretet.

Maxey korlátozott szabadügynök lesz, őt nyilván bármi áron meg kell tartani, aztán hogy kettejük mellett kit hogyan akarnak megszerezni, mit képzel el Nurse, azt most kell végiggondolni - Paul Reednek van még egyébként egy nem garantált kontraktusa, vele érdemes lehet számolni. Ritka az, hogy ennyire kiürül egy keret, és ennyire elviszik a falig hosszabbítások nélkül, nem nagyon látunk olyat, hogy egy vezetőség úgy nyithat új lapot, hogy azon tényleg csak egy vagy két név szerepel, és mindenhova máshova "akárki" érkezhet.

A gondot az elérhető minőségi szabadügynökök jelentik: nem igazán van olyan játékos, aki komoly színvonalat képvisel, és reális eséllyel megszerezhető - és bár az Embiid-Maxey duó lehet, lehetne vonzó FA-mágnes, de az utóbbi évek alapján azért ezt is át kell gondolni a potenciális érkezőknek.

Mindenesetre Philadelphiában ezzel a kieséssel most biztos, hogy lezárult valamit, jön egy újragondolt csapat, egy új projekt Embiid és minden bizonnyal Maxey körül, Nurse irányításával, az alapszakasz pedig innentől aligha számít - évek óta jönnek a sokgyőzelmes szezonok, az Embiid-korszakban csak a Denver, a Boston és a Milwaukee nyert ennyi meccset, csak éppen közülük kettő már bajnok, egy pedig nagyon jó eséllyel pályázik rá idén.

A Sixersnek pedig nem ártana legalább egy keleti döntőt összekaparnia valahogy...

 

Kérjük, hogy látogass el a Kezdő5 támogatói felületére, ahol plusz tartalmak várnak! Részletek ide kattintva!