A játékos, aki hasba dobta Michael Jordant és pofán vágta Kobe Bryantet
Chris Childs nem csak beszélt arról, hogy "vele senki nem szórakozhat, mert visszakapja", hanem meg is tette, függetlenül attól, kicsoda volt az illető.
Chris Childs igazi multitalentumként indult a középiskolában, végül a baseball ellenében a kosárlabda mellett döntött, ami először nem tűnt jó választásnak. Bár a Boise State Egyetemen szép négy évet töltött, az 1989-es drafton nem kapkodtak a végzős egyetemista iránt, és a tengerentúlra is nagyobb reputáció kellett volna, így a Continental Basketball Associationben (CBA) kezdett el játszani, ahol öt év alatt nyolcszor (!) váltott csapatot. Nem volt jó híre, 1992-ben alkohol-problémái annyira elhatalmasodtak, hogy az egykori Spurs-legenda, George Gervin segítségét kérte, hogy bekerüljön a korábbi NBA-játékos, John Lucas II által vezetett rehabilitációs klinikára - Lucas (aki Childshoz hasonlóan más sportágban, teniszben is tehetséges volt) a nyolcvanas években drogproblémákkal küzdött, ám sikerült kitörnie az ördögi körből és kifejezetten sportolók számára nyitott egy ilyen központot. Itt Childsnak is sikerült leszoknia, Lucas a San Antonio Spursnél lehetőséget is adott, hogy megmutassa magát az edzőtáborban és előszezon-meccseken.
(Lucas II egyébként San Antonióban, Philadelphiában és a Cavaliersnél összesen 431 meccsen volt vezetőedző, majd hosszabb szünet után 2016-ban tért vissza komolyabban a kosárlabdához, azóta a játékosfejlesztésért felelős segédedző a Rocketsnál - érdekesség, hogy fia, John Lucas III is nagyon sokat küzdött azért, hogy NBA-játékos lehessen, manapság pedig a Minnesota Timberwolvesnál tölt be hasonló pozíciót, mint édesapja.)
Visszatérve Childshoz, 27 évesen, 1994-ben jutott el oda, hogy megkapja élete lehetőségét: a New Jersey Nets szerződtette, ahol első évében csereként kapott szerepet, majd második évében kiharcolta a kezdőirányító pozíciót és 12.8 pontos átlagot hozott össze 7.0 gólpasszal és 1.4 labdaszerzéssel kombinálva. Már ekkor a liga egyik legkellemetlenebb védőjének számított a posztján, így nem volt meglepő, hogy a hasonló stílusú Knicks lecsapott rá 1996 nyarán. Első szezonjában kezdőként, majd a következő három és fél szezonban nagyon fontos csereként számoltak vele - az 1999-es, nagydöntőig tartó playoff-menetelés során például 20 meccsen átlagosan 24.7 percet töltött a parketten.
Az ifjúkori botlásait nem feledő, számos ifjúsági programot indító Childs mellesleg nagy médiakedvenc volt New Yorkban, még az akkor megválasztott "médiaválogatottba" is bekerült az 1999-es szezonban, vagyis egyrészt jó volt a beszélőkéje, másrészt a neve folyamatosan forgott, és a Knicks egyik hangadójaként ismerték. Childs viszont nem csak szavakban bizonyult erősnek, senkitől nem tűrt el tiszteletlenséget és ha valaki megütötte, nem marad adósa: 1997-ben Michael Jordan könyökösét bosszulta meg, 2000-ben pedig az Kobe Bryantet vágta szájon, miután a Lakers fiatal üdvöskéje "váll felett" ütött.
Childsot végül 2001 elején cserélték el Torontóba, ahol a félszezonban és a 2001-02-es évadban sem villogott az alapszakaszokban, a a playoffokban viszont valódi vezérként mutatott példát Vince Carteréknek. 2001-ben 12 meccsből 9-szer kezdőként nagy szerepet játszott a franchise történetének első playoff-továbbjutásában (a következőre 2016-ig kellett várniuk Kanadában!), 2002-ben pedig 5-ből 4-szer volt kezdő, 11.8 pontot, 7.4 gólpasszt átlagolt 47.1%-os triplázással és 90%-os büntetőzéssel. 2002 nyarán visszaigazolt New Jerseybe, de itt a 2003-as nagydöntős menetelésből nem vehette ki a részét, nem tudta beverekedni magát a rotációba - 36 évesen vonult vissza, és végül majdnem 27 millió dollárt keresett az NBA-ben.
A Jordan- és Bryant-esetet felelevenítő képsorok:
