A hét csapata - 8. (középszakasz)

Irányító:

Simon László (Falco)

Ez nem az „ahhoz képest” rovat, mégis, itt azt is érdemes látni, hogy Simon Laci nem ontotta éppen a briliáns meccseket a maga részéről jó ideje. Az egy dolog, hogy sok esetben nem is szerepelt hosszú percekig, de ettől függetlenül nyugodtan kijelenthetjük, hogy a Falco fontos győzelme a Szeged ellen nem jött volna létre, ha Simon nem jön elő egy ilyen remek produkcióval. Ez a Falco – Szeged derbi egyébként is rámutatott arra, hogy a sokszor a légiósok bűvöletében tévelygő magyar kosárlabdázás sose fog előre lépni, ha a saját fiainkra nem rakunk megfelelő terhet, s nem adunk a kezükbe marsallbotot. A Szeged ugyanis külföldiek nélkül állt ki erre a mérkőzésre, s az idősebb Csorvási, valamint Kiss Zsolt sokáig úgy nézett ki, hogy győzelemre vezeti idegenben a Szedeákot, a három légióssal felálló Falco otthonában. Arról nem is beszélve, hogy a szegediek közül Horváth Ákos és Molnár András is kitett magáért jócskán azon a derbin (mindannyian simán tíz pont felett dobtak), sőt, a 9 pontos Vida a maga 9 gólpasszával sem vallott éppen szégyent – s akkor finoman fogalmaztam. Elnézést, de egy külföldi nevét sem írtam még le, ha jól veszem észre… Természetesen a jó légiósok kellenek, sőt, módfelett kedvelem a szimpatikus külföldieket, de ez azért így, ahogy van szép volt a Szegedtől! Végül nem győzött a csongrádi alakulat (100-97 lett a Falco javára), például az ugyancsak magyar Simon miatt, aki 20 ponttal, 2 triplával, 6 gólpasszal és 25 VAL értékkel keserítette meg a vendégek életét.

Dobóhátvéd:

Medve Máté (Paks)

A Szolnokot fogadta az ASE, ám nem hiszem, hogy sokan várták, hogy Medve fogja versenyben tartani csapatát – Jones mellett. A jó kezű hátvéd viszont így tett. Mintegy 15 percen át remekül is állt csapata a vendégek ellen, s később, amikor már az Olaj akarata érvényesült, szintén Maci volt az, aki többször is lódított egyet-egyet övéin. Az, hogy mezőnyből minden kísérletéből betalált (3/3 tripla, 2/2 dupla), illetve az, hogy nem adott el labdát, viszont szerzett hármat, számomra azt mutatja, hogy nagyon koncentráltan kosarazott. Ráadásul úgy volt kulcsember, hogy csak 16 percig tartotta edzője pályán, ami alatt 18 VAL-ig jutott. Ki tudja, ha mondjuk dupla ennyi ideig pattogtat Medve, mennyire tudta volna tartani ezt a szintet, de az biztos, hogy ebben a bő negyedórában remekelt.

Alacsonybedobó:

Justin Holiday (Szolnok)/Kiss Zsolt (Szeged)

A Pakson nyerő, s ezzel a bajnokságban meglévő fölényére egyfajta nyomatékot is tevő Szolnoki Olaj vezére volt ismét Holiday. A bedobó ráadásul a pontjai (14/12) mellett igencsak csipkedte magát a palánkok közelében is, ami 11 lepattanót eredményezett számára – és csapata számára. 31 perc alatt 24 VAL értéket dolgozott össze az amerikai játékos, aki, bár nem dobott kiemelkedően sok kosarat, de azokat szépen elosztotta a meccs különböző szakaszaira; sok esetben nagyon jókor tudott eredményes lenni, amikor mondjuk az ő pontjaival zárkózott fel vagy lépett meg az Olaj. Kiss Zsolt és a Szeged egyszerű taktikával állt fel a Falco ellen idegenben (légiós nélkül). Vagy centerben Csorvási, vagy távolról a jó kezű kinti dobók oldják meg a helyzetet, vagy törjenek be és erőszakoljanak ki büntetőket. Ez látszik abból is, hogy közelről szinte csak Csori próbálkozott, középtávolról egy kísérlete sem volt a Szedeáknak, viszont távolról annál több: 25 triplát zúdítottak a szombathelyi gyűrű felé, s ezekből 13 célba is ért. 18 büntetőt dobtak be a vendégek 22-ből. Kiss Zsolt pedig tette azt, amiben ő még 35 évesen is kiváló, vagyis tüzelt messziről. Még csapattársán, Horváthon is túltett (Ákos 4 hármast vágott be), hiszen Kiss 10/6-ot produkált távolról. Ráadásul számára mostanában már szokatlan módon 40 (!) percig kellett a pályán lennie (akárcsak Horváthnak), így nem csoda, hogy a végére picit elfáradt.

Magasbedobó:

Rasztko Dramicsanyin (JKSE)

A Jászberény és a ZTE alsóbb régiókban történő csatározása nem új keletű. Két szezonnal korábban, amikor már benne volt a versenykiírásban, hogy a két utolsó a bajnokság végén egymás ellen dönti el, ki esik ki, már összecsaptak, s akkor a JKSE 2-1-re végül legyűrte a zalaiakat – más kérdés, hogy utána az utolsó sem esett ki, de ez már egy másik sztori. Itt és most még nem ez volt a tét, „csak” annyi, hogy az a gárda amelyik kikap, részese lesz ismét egy ilyen kiesés elleni párharcnak, mivel idő közben ez a módi egy év szünet után megint visszakerült a versenykiírásba (fő a következetesség...). A ZTE egyértelműen leépült a mostani idény végére, hiszen többször leírtam már, akár a felsőházba is esélye lett volna bekerülni, erre fel sorozatos fiaskói után most azért hajthatott hazai pályán, hogy elkerülje az osztályozós párharcot. Mint tudjuk nem sikerült Lekliéknek, hiszen a JKSE idegenben győzte le őket. A palánkok alatti csatát hozó derbin mindkét oldal csatárai és centerei elég szépen teljesítettek, ám a győztes csapatból illik ilyenkor kiemelni valakit. Dramicsanyin korábban éveken át volt a JKSE első játékosa, s ennek a szezonnak is bizakodva futhatott neki. A nagy álmokból semmi se lett végül, de ő azért nem felejtett el kosárlabdázni, s ezt ezen a meccsen is bizonyította: csak 24 perc alatt 25 VAL értékűen játszott, 17 pontjából 6 került ki triplákból, s szedett 8 lepattanót is. 8 alkalommal erőszakolt ki faultot, s bár nem dobta túl pontosan a büntetőket, most még ez is belefért.

Center:

Csorvási Milán (Szeged)/Jarrod Jones (Paks)

Csorvási Milán számára csakis a győzelem hiányzott ahhoz, hogy szinte tökéletes legyen a Falco elleni meccse. Olyan centerjátékkal dolgozta meg ellenfelét, ami méltán emeli őt a hét csapatába. Csak közelről próbálkozott, még 3-4 méterre sem távolodott el a alánktól a támadás befejezések alkalmával, de nem is kellett, hiszen rá játszották ki a figurák jó részét, és arra, hogy testi erejét is bevetve ő fel tudja tenni az i-re a pontot. Nos, 17 mezőnykísérletéből 12-szer ez sikerült is. Amikor faultolták, akkor pedig biztos kézzel büntetőzött: 6/6. A nagy brusztolás közepette a lepattanókra nem maradt sok ereje Csorvásinak (4 rebound), sőt, 4 alkalommal a labdát is elpasszolta, de ez a produkció (32 VAL) így is sokat ért – majdnem győzelmet; légiósok nélkül. Jones a már említett Paks – Olaj meccsen végig húzóembere volt a hazaiaknak. Az utolsó negyedben is több alkalommal jött fel öt pontra együttese, amikor ő állította megoldhatatlan probléma elé a szolnokiakat. 29 perc alatt 30 VAL-t ért el, ami többek között 23 pontból és 9 lepattanóból állt össze, valamint 3 szerzett és 1 eladott labdából. A kevés pontot (67-76) hozó derbin Jones nélkül igencsak gyenge dobott pontszámot tudott volna felmutatni az ASE, ám az is igaz, hogy ő sem mindig tudta útját állni a szolnoki magasembereknek a paksi gyűrű felé (Lóránt 14/6, Keller 13, Milosevics 12).

Legjobb csere (hatodik ember):

Nagy Krisztián és Halász Ákos (Pécs)/Will Tamás (Falco)/Lóránt Péter (Szolnok)

Volt már ilyen, hogy ők ketten ide kerültek, szóval lassan azt kell hinnünk, hogy ha Nagy Krisztián jó, akkor csapattársa Halász Ákos is az. Persze ez csak belemagyarázás, de tény, ők ketten (hasonló mutatókkal, holott különböző a posztjuk) ismét remek cseréknek bizonyultak Pécsen, azon a szoros meccsen a Körmend ellen, amely arról döntött, hogy ez vagy az a csapat kerüli el a középszakaszt megnyerő Szolnokot a play-off első kanyarjában. Győzött a Pécs (sikersorozata elképesztő: 12/11 a középszakaszban, s most 9 győzelem zsinórban), amely így az egyébként nem sokkal könnyebb falat Pakssal néz szembe az egyenes kieséses szakaszban, az MTE pedig nekiveselkedhet a favorit Olajnak. Ebben az utolsó középszakaszi pécsi diadalban azonban benne volt rendesen a fenti két kosaras is hazai oldalról. Halász jól egészítette ki olykor irányítóként, de inkább hátvédként Nelsont – többnyire egyszerre voltak a parketten –, s szerzett 23 perc alatt 10 pontot, amiből egy triplára sikeredett. Kiosztott még 3 gólpasszt is, lekapott 3 lepattanót, és 14 VAL lett a hasznossági mutatója. Nagy Krisztián Mindössze 15 perc alatt ért el 16 VAL-t ugyanezen a derbin. 12 pont, 2 hármas, 3 lepattanó díszeleg a neve mellett, meg az, hogy Sarliját és Budimirt, meg a kevés pontot dobó, de kiválóan lepattanózó (9 rebound) Bírót segítette ki a palánkok alatt – olykor azoktól messzebb is. Will Tamás sok esetben húzta előre a Falcót a Szeged ellen. Az előzetes összeállításokat figyelembe véve talán nem várt izgalmakat hozott a bajnoki, s ez elsősorban a szegediek dicsérete. A szombathelyi együttes voltaképp végigszenvedte a találkozót, hiszen, bár remekül dobott, de a védekezése elég gyenge volt, ám például Will volt az, aki tudott lendíteni a Falco szekerén a cserepadról beállva is. A hajrában is fontos kosarakat szerzett, sőt, az utolsó szegedi támadásnál labdát is, ami győzelmet ért. Lóránt Péter a Paks ellen, amikor csereként elkapta a fonalat, nem volt kérdés, hogy a vendégek akarata egyre inkább érvényesül. Fontos kosarakat szerzett sorozatban, utolsó másodperces találata is volt, s az ő nevéhez fűződik, amikor legalább 10 ponttal elhúzott az Olaj. Ráadásul az ezúttal kezdő Keller és Milosevics igencsak nagy segítséget kapott centerben Lóritól.

A két Albás, Barone és Moore egyébként magasan a legjobb cserék lennének ebben a záró középszakaszi körben. Ám, mivel senki se gondolja komolyan szerintem, hogy ők állandóan kispadra valók lennének a kezdés pillanatában (pl. Szanati Matyi sokadjára kezdő, hogy aztán 5 percet legyen összesen a pályán, míg a „cserék” ezzel ellentétes utat járnak be sok esetben), ezért Barone és Moore nem kerül be sehova sem. Azért álljon itt a statjuk, hiszen az több mint megsüvegelendő: Moore 26/12 pont, 6 lepattanó, 30 VAL 23 perc alatt, Barone 23 pont, 12 lepattanó, s 21 perc alatt 32 VAL. Kívánok minden csapatnak ilyen "cseréket"…

Megjegyzés: a Sopronból Dénes (14/6, 10 lepattanó, 5 gólpassz, 28 VAL) és Boriszov (20/6, 8 lepattanó, 27 VAL) kiváló egyéni produkciója miatt simán bekerülhetett volna a legjobbak heti csapatába, ám ellenfelük, a Kecskemét annyira nem vette komolyan a mérkőzést, hogy ezek után nem tudom én sem komolyan értékelni a pályán történteket – még ha a hazaiak kellően álltak is hozzá az összecsapáshoz, hiszen mindenáron győzni akartak az Ivkovics-gárda ellen.

Fotó 1: falcokc.nyugat.hu (Simon)

Fotó 2: hirekma.hu (Kiss)

Fotó 3 és slide: szegedma.hu (Csorvási)

Fotó 4: szolnokiolaj.hu (Lóránt)