Báder Márton naplója - 14. rész
Sziasztok, köszöntöm a kezdo5.hu olvasóit! Múlt péntek után, újra jelentkezem. Írtam arról, hogy miként alakul a sérülésem. Túl vagyunk a Falco elleni rangadón, illetve egy bravúros győzelmen, amit a fiúk Franciaországban arattak. Ma Zalaegerszeg ellen játszunk, ennek kapcsán is „papírra vetettem” pár sort. Valamint egy, a csapattal kapcsolatos témáról is beszélek. Jó szórakozást, olvasást!
Amikor legutóbb jelentkeztem, akkor a pontos diagnózis már megvolt a sérülésemmel kapcsolatban. Azóta beszéltem a csapatorvossal és más orvosokkal is. Egy ilyen izomszakadás szervezettől, izomtól, izomcsoportoktól és sok más egyébtől függ, hogy milyen gyorsan gyógyul fel. Veszélyes, ha az ember túl korán kezdi terhelni, újra beszakadhat, vagy rosszabb esetben, ami nem gyógyult be, az továbbszakadhat. Emiatt nagyon nem ajánlott, hogy az ember elsiesse a visszatérést. A gyógyulásra általában mondanak 4-5 hetet, én most vagyok másfél hetes. Igazából bele sem akarok gondolni, nem is számolok utána, hogy a 4-5 hét az körül-belül meddig tartana. Úgyhogy minden nap kezelésre járok, megteszek mindent azért, hogy minél előbb rendbe jöjjek. Ha az ember fehérjedús ételeket eszik, elősegíti az izomzat felépülését. A kezeléseket, terápiákat nem akarom felsorolni, mert elég sokra járok. Egyelőre még akkut fázisában van ez sérülés, még friss. Először be kell, hogy gyógyuljon és utána szép lassan, fokozatosan lehet elkezdeni edzeni. Az egyértelmű, hogy a mai és a keddi mérkőzésre sem lesz jó. Nyilván ahogy engem, mindenki mást is foglalkoztat, hogy mikor játszhatok újra. Nagyon türelmesek velem a klubban, nincs rajtam presszió, mert ők is tudják, hogy ez a dolog mivel jár, járhat. Jelen pillanatban itt állunk.
Mióta sérült vagyok, volt két mérkőzés is. Tavaly és idén sem volt arra példa, hogy ne utaztam volna el a csapattal, vagy ne játszottam volna. Most megtapasztaltam azt, hogy amikor nincs tévéközvetítés, kénytelen vagyok élő statisztikával követni a mérkőzést. Hát nem egy leányálom, amikor a gép kihagy, vagy lassabban frissít, ilyenkor abban reménykedem, hogy a következő frissítésnél nem az ellenfél dob kosarat, csinál jót, hanem mi. Szörnyen rossz érzés. Megmondom őszintén, hogy a szombathelyi meccs utolsó két percében inkább kikapcsoltam a gépet és megkértem egy ismerősömet, hogy hívjon fel, ha vége van.
Voltak már nagy csaták, rangadók a bajnokságban, közülük a Falco – Szolnok volt az egyik. Sajnálom, hogy nem lehettem ott, de szombaton is kezelésen vettem részt. Szeretek Szombathelyen játszani, szeretem azt a csarnokot. Nem vagyok a közönség kedvence náluk, ezt tudom, hogy ennek mi az oka.... Passz. Van ott egy kvázi unszimpátia, utálat felém. Mindenkinek a szíve joga eldönteni, hogy kinek szurkol, kinek nem, kit fütyül ki és kit szid esetleg a mérkőzéseken. Amúgy engem az ilyen, és az ehhez hasonló légkör feldob. Ettől függetlenül én nagyon szeretek Szombathelyen játszani. Ahogy hallottam telt ház volt, jó hangulat. A Falco egy jól összerakott és szimpatikus csapat, nekem legalábbis az. Ismerem az edzőjüket személyesen, jóban is vagyunk, játékosokkal is jó a viszonyom. Ők ebből a gárdából küzdeni tudással és jó taktikával az összes meccsen abszolút kihozták a maximumot magukból. A Falco – Szolnok mindig rangadó, soha nem tartozott a kötelező győzelmek közé. Az előjelek nem voltak jók, több sérült volt nálunk, egy – két játékosnak kérdéses volt a szereplése. A szombathelyiek egy extra dobóformával nyerték meg a meccset, ami az ő érdemüket nem kisebbíti, sőt! Én azt mondom, hogy ha egy csapat, egy rangadón hoz extra dobóformát, az a tudás. Ahhoz képest, hogy ilyen dobóformát mutattak, azt hiszem a végeredmény nem lett leigázó. Megpróbáltunk többször felzárkózni, de sajnos nem sikerült. Ezeket néhány jó dobással visszaverték a szombathelyiek, megérdemelték a győzelmet. Várjuk őket a visszavágón, Szolnokon. Ez még a jövő zenéje, de ezért a vereségért szeretnék majd visszavágni.
A francia meccsen a második negyedtől magabiztosan vezettünk és a statisztika szerint nagyon jól játszottunk, mindenki hozzátette a magáét, nagy csapatmunka volt. Imádkoztam, hogy ne jöjjenek vissza. Hazai pályán játszottak és benne volt a pakliban, hogy ez a kiváló, összeszedett játék, amit mi mutattunk be, az egyszer csak megtörik, és a franciák elkezdenek dominálni. De hála a jó Istennek, a játékosoknak és edzőknek, ez nem történt meg. Egy francia csapatot idegenben megverni mindig nagy fegyvertény. Eléggé szét vannak esve, több sebből véreznek. De a mi szempontunkból, talán ennyire lehetünk önzőek, ez nem érdekelt minket és behúztuk ezt az idegenbeli győzelmet. A továbbjutási reményeink így abszolút megmaradtak. A recept adott, nyerni kell itthon, nyerni kell idegenben és akkor mi jutunk tovább. Ezt mondani sokkal egyszerűbb, mint véghezvinni, de úgy érzem, hogy reális esély van rá. Építkeznünk kell ebből a győzelemből. A csapatnak morálisan nagyon jót tett. Statisztikailag ki lehet emelni játékosokat, de a statisztika az egy objektív dolog. Csupán statisztika alapján kiemelni embereket, vagy esetleg úgy gondolni, hogy nem játszottak jól, nem lehet. Ahogy hallottam mindenki kitett magáért és szuper csapatjátékkal nyertünk. Megyünk tovább ezen az úton.
Következik a Zalaegerszeg. Ez egy kötelező otthoni győzelem. A rájuk való felkészülésben nem vettem részt, így ezzel kapcsolatban részleteket nem tudok. Azt hiszem, hogy minden poszton erősebbek vagyunk, mint ők. Ez a tipikus hazai győzelem kategóriájába sorolható mérkőzés, amit egy ilyen csapatnak magabiztosan, rutinból hozni kell. Remélem, hogy mindenki lehetőséget kap majd és jó játékkal hangolunk majd a keddi mérkőzésre.
A médiában, írott és elektronikus sajtóban, weblapokon, több helyen éreztem ebben az évben, hogy lesajnálják, lehúzzák a Szolnokot. Adtunk is nyilván támadási felületet, több olyan mérkőzést játszottunk, ahol nehezebben nyertünk, mint kellett volna, esetleg kikaptunk. Voltak jó és rossz meccseink is. Ez még mindig egy olyan csapat, amiben rengeteg potenciál van és rengeteget fejlődhet. A bajnokság elég hosszú, még csak december van és május végéig tart. Egy kicsit talán abból a szempontból szerencsétlen, hogy ha korábban összeálltunk volna, akkor az EuroChallenge-ben egy, vagy két győzelemmel több lenne a nevünk mellett most. Ezt a jó Isten sem tudja, hogy mi lett volna, ha. De azt hiszem, hogy ez a csapat össze fog állni, ami csak idő kérdése. Ami a magyar mentalitásra jellemző, hogy egy negatív hír sokkal nagyobb port kavar, vagy sokkal egyszerűbb valakibe belerúgni, mint mondjuk dicsérni egy jó játék után. Ezt megszoktuk, mi vagyunk a tavalyi bajnokok, Magyar Kupa győztesek, Szuper Kupa győztesek. Tavaly mindent megnyertünk, Göcsej Kupától kezdve, alapszakaszt, mindent. Ezt az évet reprodukálni, vagy felülmúlni nagyon nehéz. Mi ezen vagyunk. Egyelőre tisztában vagyunk azzal, hogy van hova fejlődnünk és hullámzóan, rapszodikusan játszunk. De a csapatok életében mindig vannak nehézségek. Ezt a folyamatot gátolhatják sérülések, fáradtság, egy-két rosszabb forma. Én bizakodó vagyok. Nehéz meccsek jönnek most, nagyon rossz kívülről nézni, de a padunk van olyan hosszú és a csapatunk van olyan erős, hogy sikerrel vegye ezeket az akadályokat.
Hajrá srácok! Hajrá Olaj!
Remélem, minél előbb csatlakozhatok a többiekhez én is!!!!
Köszönöm a figyelmetek, hamarosan újra jelentkezem!
Sziasztok!
Fotó (slide) - origo.hu
Fotó (2.-3.) - MKOSZ Facebook oldala