Buenos días Hungría! - Interjú Lóránt Péterrel
A Ford Burgos erőcsatára a csapata MVP-je lett, újabb egy év tapasztalatával a lábaiban kezeiben tért haza, hogy némi pihenés és felkészülés után nekifusson annak, hogy társaival kiharcolja a Európa Bajnokságra való kijutást. Szezonbeli eredményeiről, felkészülésről, a válogatottról, az NBA Döntőjétől beszélgettem Lóránt Péterrel.
Remek szezont futottál, hisz átlagpercben, pontban, lepattanóban, dobáspontosságban is javultál az elmúlt szezonhoz képest. Gondolom, azért van benned egy minimális keserűség, hogy nem sikerült a feljutás. Hogy értékeled egyéni és a csapatod szempontjából ezt a szezont?
Az alapszakaszom nagyon jól sikerült, az egész évet nézve a csapat MVP-je lettem. Hozzá kell tenni, hogy volt egy amerikai játékosunk, aki később jött, ha az átlagot nézzük, akkor megelőzött, de ő csak 12 meccsen játszott, ezért lettem az egész évet nézve a csapatom legjobbja. Ez egy nagy elismerés számomra és mondhatjuk, hogy csapatsport, de mindenki szeretne a saját együttesének meghatározó játékosa lenni. Márciusig nagyon jól játszottunk, aztán amikor kikaptunk otthon a Murcia-tól, akkor elvesztettük a lendületünket, mert így eldőlt, hogy valószínűleg nem fogunk az első helyért játszani (direkt feljutás), de már azt is tudtuk, hogy nem lehetünk rosszabbak harmadiknál, mert a negyedikek 6-8 győzelemre voltak. Akaratlanul, de a ritmusunkat elvesztettük, ez abban mutatkozott meg, hogy nyertük a meccseinket, de nem olyan játékkal, mint amihez hozzászoktunk, ezt a ritmust a playoff-ra nem tudtuk visszaszerezni és szerintem ezért kaptunk ki a döntőben simábban, mint amit mindenki várt.
Úgy érzed, hogy sima volt a döntő az eredmények ellenére?
Igen, nem volt az a nagyon hátradőlős meccs egyik sem. Az első meccsen úgy, hogy a félidőben -20-ban voltunk, a végén, ha nem vagyunk nagyon pontatlanok, akkor lett volna keresnivalónk. A másodikon már simábban kaptunk ki, ezt úgy értem, hogy 8-10 ponttal. A 4. találkozó már nehéz volt, arra már fejben elfáradtunk és a második meccslabdájukat már kihasználták.
A keretetekben megoszlottak a fiatal és ritunos játékosok, milyen volt a csapaton belüli hangulat?
Két fiatal amerikaink volt, mindkettőnek ez volt a második éve külföldön. Nagyon jól ötvöződtünk, mert ügye én csapatkapitány voltam és hallgattak rám valamilyen szinten, amennyire az amerikaiak tudnak. Megpróbáltam kapocs lenni a spanyolok és az amerikaiak között. Az idősebb játékosoknak nem volt komolyabb szerepük, de megcsinálták azt a munkát, ami ahhoz kellett, hogy elérjünk a döntőig.
Mikor értél haza Spanyolországból? Mikor kezdtél bele a szinten tartó edzésekbe? Milyen feladatokat végzel a tréningek alatt?
30-án lesz 4 hete, hogy itthon vagyok. Épp egy hete, hétfőn kezdtem el az edzéseket Bácsalmási Gábor irányításával. Jó volt a pihenés, de úgy gondoltam, hogy 4 hétig nem kell leállni. Ezeket az edzéseket úgy kell elképzelni, hogy azokra a dolgokra megyünk rá, amiben szeretnék fejlődni. Szerencsém volt, mert két napig Tóth Norbival edzhettem, majd jött Bihari Máté, Ő itt játszik Budapesten, így mindig van egy párom, akivel tudok gyakorolni. Ezek főleg négyes posztra vonatkozó feladatok, hárompontos, egy leütéses tempók. Inkább a bal kezemet erősítem, bár már többet használom, de még mindig nem annyit, mint kellene. Még fizikális felkészítőt nem csinálok, futás és hasonlók, azt megoldom magam, mert Sabáli edző Úr átküldött nekünk egy programot, ami egy lenyújtásból plusz 20-30 perces gyakorlatsorból áll. Nem mentek rá kemény dolgokra, csak azt szerették volna, hogy ne úgy érkezzünk meg majd a táborba, hogy mindenki nullán van.
Annak ellenére, hogy egy nehéz felkészülés van előttetek, szívesen jössz Bükre, tetszik a csarnok, a város, szeretsz itt lenni ebben az időszakban?
Teljesen profi körülmények között vagyunk, mert a Danubius Health Spa Resort, magyarországi mércével is egy remek hotel, jó szállásunk van, rendkívül jó ételekkel. Bük egy csendes kis város, szolgálja a felkészülésünket, mert ha mondjuk Budapesten lennénk, akkor máshogy alakulna az biztos. A csarnokkal semmi probléma nincs, jó a parketta, a gyűrű, nem kell más, hogy egy csapat normálisan felkészüljön. Nagyon meleg van mindig, ami kemény dolog, két éve is majdnem elpusztultunk a csarnokban. :-)
Akik autogramot szeretnének kérni tőletek, vagy közös képre vadásznak, hol találnak meg titeket?
A Roberto Pizzériában szoktunk menni, az elmúlt két évben mindig ott voltunk, mert nagyon jóban vagyunk a tulajdonossal, Robival. Ezen kívül vagy a csarnokban, vagy a Danubius Hotelben.
Mit vársz az előttetek álló selejtezősorozattól?
Teljesen őszinte leszek, nem ismerem egyik csapatot sem, de abban a tudatban, hogy nekünk milyen a csapatunk, úgy vallom, hogy ha nem jutunk ki az EB-re az rendkívül nagy szégyen lenne. Ha így együtt tudunk maradni, mindenki egészséges marad, nem hátráltatnak bennünket sérülések, ha teljes csapattal ki tudunk állni, akkor hatalmas blama lenne, ha nem jutnánk ki, ezt komolyan mondom. Nem a nagyképűség, vagy a túlzott önbizalom mondatja ezt velem, hanem a bizalom a saját csapatommal szemben.
Van olyan játékos aki még beférne ebbe a válogatottba, vagy ez a legerősebb keret pillanatnyilag?
Ez a legerősebb keret, két nevet mondanék kiegészítésként, hogy Németh Isti és Kámán Tomi. Őket megkeresték, de Isti dereka sajnos még nem olyan jó, neki van még pár jó éve, megértem, hogy nem akar kockáztatni. Tomit sajnálom, hogy nem jön, mert Ő az egyik klasszikus hármasunk, aki volt és most talán majd Soós Gabi lesz olyan, mint Ő. Ha őket nem számítjuk, akkor a mostani a legerősebb válogatott.
Mennyire látogatod a blogunkat, mit olvasnál még szívesen nálunk?
Szoktam olvasni, Hanga Ádi naplóját, Puskás Artúr írásait, azokat a cikkeket, amik felkeltik az érdeklődésem. Sok-sok oldalt szeretnék kérni Dirk Nowitzki-nek és Jason Kidd-nek, mert amit műveltek a döntőben, az gyönyörű volt. Kirázott a hideg, ami ritkán történik meg, nem is nézek NBA-t, de ez a döntő nagyon kemény volt. Dallas-nak szurkoltam, nincs semmi bajom LeBron-nal, a valaha volt egyik legjobb játékos, de Amerikában mindenki azt várta, hogy valaki elkapja őket és ez a Dallas volt. Örülök, hogy Kidd, a nagy öreg behúzta és nézzük meg Nowitzki-t, mindent kihagyott az első három negyedben, de a záró játékrészben dobott 10 pontot, az nem a könnyű 10 pont volt. Olyan dobásokat dobott be, melyeket 4 éve kihagyott. Én azt mondom, hogy ezek után a Miami fogja majd nyerni a bajnokságokat sorban, de ezt majd meglátjuk.
Forrás: Rázd meg a bikát blog