Egy cél, 8 csapat: Benke úton a sztár státusz felé

Benke úton (?) a sztárság felé

Elképesztő ütemben fejlődik a ZTE fiatalja, aki két évvel ezelőtt még tízperces kiegészítőember volt Kaposváron, ahol elsősorban a védekezése miatt küldték fel - hátul már akkor is rá lehetett küldeni bárkire, de támadásban minimális volt a szerepe. Tavaly Szrecsko Szekulovicsnál és Kmézics Zoránnál már szintet lépett, a meccsek felén kezdő volt, 27,7 percet és 9,8 pontot átlagolt, főleg az alapszakasz elején voltak egészen kiváló teljesítményei - elöl rengeteget fejlődött, egyre stabilabb lett a triplája, és sokkal bátrabban tört be.

Az idei szezont már az Egerszeg kezdő kiscsatáraként kezdte, és újabb komoly lépést tett előre: amellett, hogy még stabilabb lett a kinti dobása, sokszor labdás emberként bontotta a védekezést, sebességét, atletikusságát remekül használta ki. A fontos meccseken is rendre komoly szerep hárult rá Bencze Tamásnál, ebben a párharcban pedig még inkább a figyelem középpontjába került: 15,4 pontot átlagolt az öt találkozón, leszedett meccsenként 6,8 lepattanót, kiosztott 2,8 gólpasszt, kiharcolt négy faultot, és mindössze egyetlen labdát adott el átlagban. A 45%-os triplázás és a 84%-os büntetőzés is kiemelendő, az utolsó két összecsapás pedig pláne: ezeken összesen 41 pontot dobott 50%-os mezőnymutatóval, 6/9 triplával, 18 lepattanóval, tíz kiharcolt faulttal, és zárásként kiosztott még három blokkot is. Összességében kétszer volt csapata legjobb dobója, és Ubilla mellett leginkább talán neki köszönhető, hogy ott van a legjobb négy között a ZTE.

Amilyen ütemben fejlődött az elmúlt két évben, és amilyen szinten most van, könnyen elképzelhető, hogy hamarosan újabb remek játékossal bővül a magyar válogatott rotációja - nagy pech számára, hogy kettes-hármas poszton Hanga Ádám, Vojvoda Dávid, Perl Zoltán és Ferencz Csaba személyében brutálisan erős a nemzeti csapat. Ezzel együtt még mindig csak 22 éves, és könnyen lehet, hogy a következő évek egyik legmeghatározóbb játékosa lesz itthon.

Egy félidőn keresztül tudta hozni magát a Szolnok

Jól kezdett a vendégcsapat, védekezésben sikerült elérniük Tóth Ádáméknak, amit akartak, le tudták venni Norfleetet és Szabót, Benke dobásai nem ültek, és a pálya másik oldalán is az történt, amit Kmézicsék elterveztek: Vojvoda agresszíven bontotta a védekezést, Eilingsfeldék pedig kilenc támadópattanót szedtek le a nagyszünetig. Ekkor még jól járt a labda, megvolt a lendület, működött a védekezés, és úgy tűnt, hogy az Olaj tervei szerint alakul a meccs - aztán a fordulás után...

A fordulás után megállíthatatlan volt a ZTE

Az első félidőben még nagyon akadozott a Zalaegerszeg támadójátéka, Ubilla kereste a szolnoki védelem réseit, de sok volt a bizonytalanság, az elpasszolt labda, a pontatlan befejezés - ráadásul egyáltalán nem erőltették a hármasokat, 1/5 volt a kinti mutatójuk a nagyszünetben. A fordulás után aztán már teljesen más arcát mutatta a gárda, ugyan Vojvoda két nagy hármasa még beakadt a játékrész elején, de innentől beindult a ZTE-henger: csak a harmadik negyedben 7/10 hármast pörköltek be Mohácsiék, volt olyan periódus, hogy sorozatban hat támadást fejeztek be mezőnykosárral, ebből egymás után négy triplával - a záró etapban is érkezett öt perc alatt további négy gyilkos távoli, ízekre szedték a Szolnokot. Ez az a támadójáték, amelynek köszönhetően a felsőházba jutott, majd kiharcolta a pályaelőnyt az Egerszeg, bár a széria elején éppen ezzel voltak gondban, így a végére visszataláltak legjobb önmagukhoz - önbizalomtól duzzadva, remek formában várhatják az elődöntőt.

Elfogyott az Olaj ereje

Az utolsó bő nyolc percben összesen egyetlen mezőnykosarat és három pontot tudott hozzátenni a meccshez a Szolnok, de már a harmadik negyedben is szétesett a játék - Vojvoda a szünet után azonnal dobott két hármast, ezen felül viszont egyedül Troy Barnies lendülete miatt nem dőlt el a mérkőzés korábban. Amellett, hogy a legrosszabb arcát húzta elő az Olaj támadásban a meccs végéhez közeledve, ismét előjött a középszakaszban látott idegenbeli védekezés is a második félidőben, így pedig nem lehet nyerni a playoffban, főleg nem ötödik meccset vendégként, és főleg nem az idei Zalaegerszeg ellen. Fejben és fizikálisan is elfáradt a végére Kmézics Zotán csapata, taktikailag nem nagyon volt már mihez nyúlni, és elmondható, hogy bár a zónavédekezés a párharc elején megzavarta a ZTE-t és Ubillát, illetve Vojvoda klasszisa hozott egy meccset a címvédőnek, összességében jobb volt most Bencze Tamás alakulata.
 

fotó és slide: kosarsport.hu