Kámán Tamás naplója - 28. rész
Üdvözlöm a kezdo5.hu olvasóit, sziasztok! Az egerszegi "kirándulás" után, (mert sajnos az ZTE nincs jó passzban ebben a szezonban) nem volt túl sok időnk, hogy felkészüljünk a következő mérkőzésünkre. Ami ráadásul nem is volt egyszerű menet, hiszen a Szolnok látogatott hozzánk. Az odavágón kiharcolt idegenbeli győzelmünk után természetesen itthon is győztesen szerettük volna elhagyni a pályát! Sajnos én még nem tudtam a csapat rendelkezésére állni, mert a sérülésem nem jött rendbe, így erre a meccsre még csak civilbe ültem le a kispadra. A találkozót jól kezdték a fiúk, de a lazább védekezésnek és Trotter jó dobóformájának köszönhetően tetemes előnnyel zárta az első negyedet a Szolnok. A második negyedtől aztán keményebb, agresszívabb lett a védekezésünk, ennek köszönhetően szép lassan csökkent a két csapat közti távolság. A második félidő teljesen nyílt volt, megvolt az esélyünk az újabb győzelemre. A végjátékban aztán vétettünk pár apró hibát védekezésben, amiből Báder Marci többször is könnyű kosarat tudott szerezni a palánk alól, és ezzel el is döntötte a meccset.
Ismét nem sok idő volt bosszankodni és készülni az újabb keménynek ígérkező meccsre, mert három nappal később már az Albacomp jött hozzánk „vendégségbe”. Sajnos a Szolnok ellen mind a két Williams-ünk megsérült, így ők nem tudtak játszani. A csütörtöki és a pénteki edzésen én már próbálgattam a lában, szerencsére nem éreztem fájdalmat, így a csapat rendelkezésére tudtam állni. A két légiósunk nélkül nem mi voltunk a meccs esélyesei, de a két nap elég volt arra, hogy mindenki megszokja azt, hogy többet kell a támadásban vállalnia.
Ennek megfelelően nagyon harciasan kezdtük a meccset, védekezésünk nagyon agresszív volt, bár mind a két csapat sokat hibázott támadásban, de ez nekünk kedvezett. Aztán szerencsére Körte és Ferdi - néhány szerencsés kosárnak is köszönhetően - megtalálta a dobóformáját. Bár a félidőben a vendégek vezettek, érezni lehetett, hogy van keresnivalónk így tartalékosan is. A védekezésünk továbbra sem volt rossz, igaz sokat zónáztunk, ami ellen az Alba nehezen fűzte támadásait, de dicséri a csapatot, hogy kevés gyorsindítás kosarat kaptunk, ami a Fehérváriak nagy fegyvere. Támadásban Körte továbbra is ellenállhatatlan volt, a végjátékban pedig mi tudtunk higgadtabbak maradni, ami bravúrgyőzelmet jelentett a csapatnak. Igaz, hogy "elől" csak Körte és Ferdi volt meghatározó, de az egész csapat nagyot küzdött és megérdemelten nyertük meg ezt a meccset. Ezek után mindenkinek jól jött a vasárnapi szünnap, egy kicsit ki tudtunk élvezni a győzelmet és tudtuk nyalogatni sebeinket.
Szerdán következett az utolsó alapszakasz meccsünk, aminek tétje már nem volt, de mi szerettünk volna szépen zárni, ráadásul jobb úgy fáradtan hazautazni, ha győz az ember! Ez a meccs sem ígérkezett könnyűnek, a két Williams-ünk ezt a meccset is kihagyta, hogy a kupadöntőre jó állapotban legyenek. Debrecenbe aznap reggel utaztunk el, és aki sportolt, tudja, hogy egy hosszú buszút után nem könnyű a testet működőképes állapotba hozni. Hazai pályán a Debrecent nem lehet fél vállról venni, sok jó, ráadásul teljes kerettel felálló csapatot megszorongattak már. Ennek ellenére jól kezdtük a meccset, de a második negyedben nem koncentráltunk eléggé. Egy kicsit fásulnak éreztem a társaságot, így a szünetben a debrecenieknél volt az előny. A második félidőben nem játszottunk rosszul támadásban, de a védekezésben voltak hibák, aminek köszönhetően nem nálunk volt az előny. Aztán a rendes játékidő vége felé, pár jó védekezésünknek köszönhetően vissza tudtunk jönni a meccsbe és bár Kacsa a győzelemért dobhatott büntetőket, de csak hosszabbításra tudta menteni a találkozót! Azt érezni lehetett, hogy ott már mi leszünk a jobban, nálunk volt a lélektani előny. Tartott a lendület, amivel kiharcoltuk a hosszabbítást, így a ráadás öt percben már nem is volt gond, a végén "simán" hoztunk a mérkőzést. Az külön öröm, hogy most Kacsa és Voja nyújtott kiemelkedőt támadásban, ami megmutatta azt, hogy ha teljes a csapat, akkor is lehet mindenkire számítani.
A sérülésem már teljesen rendbe jött, az utóbbi két meccsen tudtam rendesen játszani, nem zavart semmiben. Remélem erre a szezonra már nem csak nekem, a csapattársaknak sem lesz semmi komoly probléma és a kupadöntőn, valamint a rájátszásban mindenki az edző rendelkezésére tud állni.
Sűrű a program, már a kupadöntőre készülünk, igaz hogy teljes csapattal, de a sérülések nem múlnak el nyomtalanul. Biztos nem lesz gördülékeny a játékunk, de bízom benne, hogy a harciasságunk és a küzdeni akarásunk megmarad, így ismét le tudjuk győzni az Albacompot. A másik ágon a hazai pályán játszó Szolnok az esélyesebb, ők nagyon erősek otthon. Mi saját bőrünkön éreztük, hogy akár idegenben is tudnak nyerni, ami a hosszú kispadjuknak is köszönhető, illetve a sok rutinos, sok csatát megélt játékosoknak. Szokták mondani, hogy a labda gömbölyű, a pályán fognak eldőlni a dolgok! Legyen úgy és okozzunk meglepetést MI!:)
Egy picit előretekintve a rájátszásra is, eldőlt, hogy a Körmenddel fogunk játszani. A pályaelőny náluk van, de ott is voltak változások, edző és légiós csere, sérülések, ami az ő munkájukat sem könnyítette meg. Persze ezek a dolgok a rájátszásban már nem számítanak. Most úgy érzem, mi egy kicsit jobb formában vagyunk, képesnek érzem a csapatot arra, hogy idegenben egyszer legyőzze a Körmendet és bejusson a négybe.