Kámán Tamás naplója- 2.rész
Sziasztok, Kámán Tamás vagyok, és mint azt már említettem a múlt heti bejelentkezésemkor, mostantól heti rendszerességgel osztom meg veletek a körülöttem történő dolgokat, és a kosárlabdával kapcsolatos gondolataimat.
Először is ejtenék egy pár szót Paksról, mivel, mint tudjátok, ide költöztünk a nyáron. Szerencsére a párom velem tartott, és az ő segítségével úgy érzem, könnyen beilleszkedtem ide. A klub egy remek lakást biztosított a rendelkezésünkre, amelyben minden megtalálható volt, amire egy fiatal párnak szüksége lehet. Azt a pár dolgot pedig beszereztük magunk, amivel még otthonosabbá változtathattuk. A város, és a közvetlen környezetünk is nagyon tetszik. Hangulatos, csendes kisváros, és ráadásul minden megtalálható a közelben, amire szükség lehet. Mivel a csarnok sincs messze, így autóba csak akkor ülök, ha hazautazunk Egerszegre. Szeretjük a nyugalmat, otthon is hasonló környezetben laktunk. Az éjszakai életet még nem mértem fel, és mivel az európai kupaszereplés miatt reményeim szerint sokáig sűrű lesz a programunk, egy darabig nem is fogom. Talán, majd ha vége a bajnokságnak, akkor jöhet egy kis terepszemle.
Völgyi Péterről is ejtenék pár szót. Vele már a ZTE-nél is jól indult a kapcsolatom, és ez azóta is tart. Azok közé az edzők közé tartozik, akikkel meg lehet beszélni a dolgokat, fogékony rá, és meghallgatja, amit közvetítünk felé. Ebből kifolyólag tudja, hogy mikor friss, vagy éppen fáradt a társaság, és ennek megfelelően akár egy edzésen belül is képes változtatni a programokat. Amellett, hogy nagyon jó pedagógus, a kosárlabdából is naprakész, és az ellenfél gyengéit is képes felmérni. Persze az már a csapaton múlik, hogy képesek leszünk-e ezt kihasználni, de mindent meg fogunk tenni. Nagyon fontos év következik az ő életében is, hiszen most bizonyíthatja, hogy meg tudja egyedül is állni a helyét. A Zalaegerszegen bevált módszereit hozta magával, de mivel a kosárlabda is fejlődik napról napra, ő is folyamatosan képzi magát. Nagy erőssége, hogy képes a játékosaiból kihozni a maximumot, de nem vár el olyat, ami megvalósíthatatlan. Bízom benne, hogy itt Pakson is hasonlóan sikeres lesz majd, mint az előző állomáshelyén, és nagyon jó szezonoknak nézünk elébe.
Hétfőn megérkezett Donald Wilson is, akivel annak idején Zalaegerszegen három hónapig együtt játszottam. Az ő nagy erőssége a védekezés, amelyben a hihetetlen lábmunkájának köszönhetően tud kiemelkedőt nyújtani. Mint minden színes bőrű játékosnak, neki is remek a fizikuma, amit védő és támadóoldalon egyaránt ki tud használni. Nem egy kimondott pont gyáros, hanem igazi, hasznos csapatember, aki mindig meg fogja dobni a 12-15 pontját. Nem látványosan, hanem a csapat hasznát szem előtt tartva.
Az idén sok fiatal is akad a keretünkben, akiken ez eddig eltelt időszak alapján egyértelműen látszik, hogy nagyon tehetségesek, nem véletlenül kerültek ide Paksra. Peti elmondta nekik, hogy az idei év még csak tanulóév számukra, és bízom benne, hogy ez helyén is kezelik majd. Egyenlőre még az utánpótláscsapatban kell bizonyítaniuk, illetve edzésen olyan dolgokat megtanulni, amivel eddig nem találkoztak. Bízom benne, hogy érett, komoly munkával a hiányosságaikat eltüntetik majd, illetve az erősségeiket még tovább fejlesztik. Völgyi Péter, és a tapasztaltabb játékosok mentorálása mellett, amit kell, azt elsajátíthatják a felnőtt csapat edzésein. Fontos számukra ez az év, hogy megragadjanak az NB1-ben. És ha bizonyítanak, akkor a következő szezontól megkapják majd a lehetőséget.
Túl vagyunk a válogatott újabb két pótselejtezős mérkőzésén, sajnos szomorú végeredménnyel. A portugálok ellen mindenki győzelmet várt a csapattól, és mikor edzésről hazaérve bekapcsoltam a tévét a második félidőre, döbbenten láttam én is, hogy nem nálunk az előny, ráadásul nem is volt csekély a különbség. Bíztam a fordításban, de ma már tudjuk, hogy ez nem jött össze. Csalódott voltam, hogy nem jutott ki a magyar csapat az EB-re, de ennél még fájóbb volt, hogy nagyon rosszul játszott a válogatott. Ez többek között betudható volt a finnek elleni vereség miatti csalódottságnak, a fiúk nem tudtak fejben úgy felpörögni, ahogy kellett volna. Ami az első két meccsen látszott, hogy nem igazi csapat ez a csapat, az most is megfigyelhető volt. Próbálták azt játszani, amit az edző kért, de semmi kreativitás nem volt a támadásainkban. A védekezési hibáink is megmaradtak, de még ha össze is állt néha az említett védekezés, akkor sem sikerült az erősségünket, a gyorsindításos játékot játszanunk. Lassú és körülményes volt a támadásvezetésünk, és rengeteg ki nem kényszerített hiba, és eladott labda csúszott be. Véleményem szerint ez a nagy akarásnak és a bizonytalanságnak egyaránt betudható volt.
A finnek elleni meccset le kellett tudni, nem igazán mérvadó az ott elért eredmény. Hála Istennek mindenki letudta sérülés nélkül, és túl vannak rajta. Most minden játékos visszatér a klubcsapatához, és a következő 10 hónapra el kell felejteni, ami történt, aztán pedig újult erővel kell nekifutni a selejtezőknek. Ami a jövőt illeti, ez a kudarc biztos, hogy visszavetette a válogatott megítélését, kis túlzással elölről kell kezdeni mindent. Az, hogy ki lesz az edző, és kik alkotják majd a keretet, ez még a jövő zenéje. Ezt a szövetség feladata eldönteni, és remélhetőleg jó és sikeres döntést hoznak majd.
Ennyi volt most egyenlőre, jövő héten ismét jelentkezem!