Középszakasz - Felsőház

Alba Fehérvár (1., 21-5, 5-3 a felsőházi ellenfelek ellen)

Az Alba Fehérvár volt az alapszakasz messze legkiegyensúlyozottabb csapata, ezt 5 vereségül és játékuk is jól mutatja - december végén kerültek egy kisebb hullámvölgybe, de azt követően egyre jobban játszottak, behúzták a kupát, majdnem továbbmentek a nemzetközi porondon is, és minimum 3 meccsnyi előnyük van a többi gárdával szemben. 8 mérkőzés alatt ezzel a játékosállománnyal, ezzel a játékkal lényegében be lehetne vésni nekik a középszakasz után is az első helyet, ezzel a pályaelőnyt a teljes rájátszásra, de...

Az alapszakasz vége minden volt számukra, csak ideális nem. A Szolnok elleni vereség alkalmával Tóth Péter sérült le a teljes idényre, a Körmend ellen hiába fordítottak 22 pontos hátrányról, Bradford Burgess Achillese szállt el, a Kecskemét elleni alapszakasz-zárás során pedig kiállították Alhaji Mohammedet, de ami még fontosabb, Winston Shepardot is. Előbbi valószínűleg túl hosszú eltiltásra nem számíthat az automatikus 1 meccsen felül, de Shepard esete érdekesebb, hiszen kosárlabdapályára egyáltalán nem való mozdulatokat tett ő és Tomiszlav Ivosev is, ennél kevesebbért, de semmiképp sem többért kapott 1-1 hónapos eltiltást Sztrahinja Milosevics és Anthony Myles a tavalyi döntőt követően. Ha megússza Shepard az 1 meccsel, vagy azon felül még maximum 1-2-vel, akkor azt még azért sorsdöntőnek nem biztos, hogy neveznénk, de ha kap 1 hónapot, akkor lényegében a teljes középszakaszt ki kell hagyni az amerikainak, ami az esetleges döntőbeli pályaelőny elbukását is eredményezheti.

Minden meccsen nem lesz azonnal esélytelen az Alba, azért a Taylor-Edwards-Markovics-Lóránt-Keller sor továbbra is nagyon rendben van, Farr a liga egyik legjobb cserejátékosa, magasposztokon pláne, úgyhogy egy szűkebbre vett rotálással bőven lehet esélye Dzunics Braniszlavéknak mindenki ellen. Azt is hozzá kell azonban tenni, hogy Burgess mellett Shepard elvesztése a korábban tőlük látott védekezés (ideiglenes) szétesését is eredményezheti nagyon könnyen, enélkül pedig "ez az Alba nem az az Alba". Luka Markovics a padról nagyon sokszor hoz plusz energiákat, de kezdőként végig stabilan kellene teljesítenie, és bár rengeteget fejlődött a játéka az utóbbi években, ha valami még hiányzik nála, akkor ez az.

A védekezés és Markovics kiegyensúlyozottsága mellett még egy probléma van: az alsó posztok rotációja, hiszen itt Mohammed mellett Keller Iván lesz az első csere, amíg nincs Shepard. Utóbbinak voltak jó megmozdulásai már idén is, de ez azért még messze van attól, hogy egy felsőházi középszakaszban a liga legjobb csapatai ellen jó 10-15 percekkel segítse a Fehérvárt. Mohammed nem rossz spíler, de egyelőre a védekezéssel és a csapatjátékkal is vannak gondjai - darabra lehet, hogy pótolja Burgesst, mint idegenlégiós, de hasznosságra az utolsó 1.5-2 hónapban látott Burgesst egyelőre biztosan nem.

Az Alba első izgulnivalója tehát az MKOSZ döntése, mert Shepard eltiltásának hossza sok mindent meghatározhat a középszakasz és így a rájátszás szempontjából is. Azt még egyszer hangsúlyozni kell, hogy 3 meccs előnyük van a Körmend, illetve 4 meccs mindenki mással szemben, az pedig rengeteg - abba érdemes belegondolni, hogy ha a vasi piros-feketék 7-1-gyel zárják ezt a nyolcmeccses szakaszt, és ehhez elég komoly teljesítményt kellene lepakolniuk a parkettre, a fehérváriaknak akkor is elég lehet adott esetben 4-4 is, amennyiben övék a jobb egymás elleni mérleg. Még mindig topfavoritnak számítanak az első helyre, de ha Shepard egy hónapot kap, akkor a többieknek egy kicsit hamarabb kell PO-fokozatba kapcsolni az első kiemeléshez - ami egyébként nem biztos, hogy olyan rettenetesen nagy gond, de egy újabb sérülés például már nem nagyon férne bele, és kisebb gondjai a szezon ezen részében már bárkinek lehetnek, amit pihentetni most nem nagyon fognak tudni.
 

Egis Körmend (2., 18-8, 5-3 a felsőházi ellenfelek ellen)

A Körmend játszotta az Alba mellett a legdominánsabb kosárlabdát az idény során, igaz, náluk azért több részre lehet bontani az évet - Teo Cizmiccsel parádésan kezdtek, aztán jött egy hullámvölgy, aminek edzőváltás is lett a vége. Gasper Potocnikkal sem esett vissza a játék színvonala, sőt... ráadásul az átigazolási időszak vége előtt leigazolták Lasan Kromah-t és Cole Dickersont is, így ők válogathatnak a legtöbb külföldi közül, egyedül náluk van hat. Az ingadozás mérkőzések közben még mindig megvan a körmendieknél, de amikor megy nekik, akkor egyedül az Alba az ellenfelük - meglátásom szerint játékban ez a két gárda kiemelkedik a többi közül. A rotációjuk is megvan, hiszen a Petty-Smith-Ferencz-Allen-Csorvási, Németh-Kromah(/Gibbs)-Dickerson-Horti 9 fős magból Horti most nincs, Németh pedig fiatal játékos, de két, akár meccseldöntő szerepre képes játékost is be tudnak vetni a padról, ennél többje az Albának sincs.

Náluk az az érdekes, hogy mi lesz Sterling Gibbsszel, aki a többi légióshoz képest kicsit testidegennek tűnik ebben a rendszerben - Cole Dickersonnak is van hova javulnia, de nemrég érkezett, azért ez nála jobban érthető. Gibbsnek jó napjain megy a pontszerzés, de másban olyan nagyon nem tesz hozzá a csapathoz - a "jó" Parrish Pettyhez képest a játékszervezése gyenge, Smith nem kiegyensúlyozott, de alapvetően sokkal jobb scorer, aki csak a testi erejével is képes gondokat okozni a védőinek, erre Gibbs alkalmatlan, Kromah pedig jóval sokoldalúbb kosaras, ahogy Terry Allen is. A játékban tartása miatt fontos lenne a rotálás, ellenféltől és sérüléstől függően valószínűleg lesz is alkalom, hogy Potocnik mester fogja próbálgatni, de amíg Horti Bálint sérült, addig például Allen és Dickerson helye is biztosnak tűnik, míg a másik három sokkal markánsabb játékosok, jóval komolyabb befolyásuk van a mérkőzések kimenetelére.

A továbbiakban egyébként egyértelműen a védekezésük tűnik döntőnek a végkimenetel szempontjából, mert az Albához hasonlóan ők is szétrohanják az ellenfeleket gyorsindításokból, Pettyéket pedig sokan nem állították még meg - legalábbis hazai pályán, idegenben voltak nekik is gondjaik, de Székesfehérváron például etalonnak számító kosárlabdát mutattak be anno.

Pettynek hatalmas szerepe volt nagyjából egy hónappal ezelőttig, mert sem Gibbs, sem elődje, Saddler nem tudta hozni az ő szintjét, és még ha sokszor rá is csavarodott a labdára, az egész gárda motorja volt, így nem nagyon lehetett ültetni még percekre sem. Kromah érkezésével azonban úgy tűnik, hogy van még egy fazonszabászuk - ő nem kifejezetten irányító, de az eddigi meccseken többnyire nagyon jól érezte, mikor kell lassítani, másokat előtérbe helyezni, megindulni a gyűrű felé vagy éppen kintről szétlőni az ellenfelet, ez hiányzott korábban tőlük, mikor Petty éppen nem volt a pályán. Az utóbbi bő két hónapban egyébként Csorvásit is sokkal jobban játszották meg a legtöbbször - lehet rá számítani 2-2-kből és sima centermunkákból is, és ez is fontos lehet, mert az ő hatékony játéka még több helyet teremthet Pettynek, Smith-nek és Kromah-nak, ha "véletlenül" felállt védelem ellen kell támadniuk.

Shepard eltiltásától függően az egyetlen olyan csapat a Körmend, amelynek reális esélye van letaszítani az Albát az első helyről a középszakaszban - rengetegnek tűnik a 3 meccses lemaradásuk, de ha a székesfehérváriak elkezdenek meccseket bukni mások ellen is, és Shepard nélkül Szombathelyen rögtön nem ők lesznek a favoritok, akkor azért a Körmendnek lehet esélye rájuk mászni. Valószínűleg egy oda-vissza győzelem kellene az Alba ellen az előzéshez, ami főleg annak tükrében tűnik távolinak, hogy nemrég kaptak ki 22 pontos előnyről hazai pályán, de ha Gibbs helyett Kromah játszik, azonnal változhat a leányzó fekvése. Az mindenesetre a játékerőt és a mutatott játékot nézve meglepetés lenne, ha 1 meccses előnyből lejjebb csúsznának erről a második pozícióról.
 

Szolnoki Olaj KK (3., 17-9, 4-4 a felsőházi ellenfelek ellen)

A címvédőnek kalandos szezonja volt egy pocsékul kezdődő nemzetközi szerepléssel, a hazai botlásokkal, majd az edzőváltással. Kmézics Zorán irányítása alatt aztán tisztességesen fejezte be a Bajnokok Ligáját a gárda, a bajnokságban pedig annyira stabilizálni tudták teljesítményüket, hogy egy 11-3-as szakasszal zárják le a szezon ezen részét. A 17-9-es mutatótól függetlenül azért vannak problémák a Szolnoknál, már ha a jövőre előretekintve is nézzük a dolgokat.

Egyrészt az állományuk szerintem egy fokkal rosszabb, mint akár a Körmendé, akár az Albáé. A Pavlicsevics-Vojvoda-Barnies-Eilingsfeld-Andric ötösből Eilingsfeld nagyon hasznosan teszi általában a dolgát, Andric jobb napjain klasszis center, Vojvodát és Pavlicsevicset pedig a játékstílusuk miatt nem igazán lehet levédekezni (aztán vagy bedobják, vagy nem), de Barnies talán a leggyengébb kezdőjátékos, ha a jelenlegi Top3 csapatot nézzük, a padról pedig a Wittmann-Popovics-Boriszov-Tóth négyest lehet pályára küldeni, ahol egyetlen olyan mérkőzés képét drasztikusan befolyásolni képes játékos sincs, mint Farr az Albában vagy Kromah/Smith a Körmendben. Boriszov áll ehhez a legközelebb, de Wittmannak és Popovicsnak sincs túl nagy éve (és akkor még finoman fogalmaztunk), Tóth pedig a palánk alatt képes lehetne a keménységével fordítani a dolgokon a saját csapata javára, de sok sérülése volt idén, ő is messze van a legjobbjától.

Másrészt az is baljós, hogy az egyébként a Besiktast is "könnyű szerrel" szétdobó Andricot az utóbbi időben nem nagyon sikerül megjátszani a palánk alatt, tudásához képest bántóan keveset vállal a horvát center. Azt nem tudni, hogy a sorozatterhelés sok-e neki (volt egy komolyabb sérülése tavaly, és a kupahétvégén is az első napon volt ellenállhatatlan, utána már nem), az ellenfelek ismerték-e ki a Szolnok játékát, vagy esetleg valami más gond van, de azokból a 2-2-kből most jóval kevesebb van, amik másfél-két hónapja komoly gondot okoztak mindenkinek. Ha ugyanis ez a fegyver nincs, akkor lényegében a támadójáték Vojvoda Dávid és Nikola Pavlicsevics köré építkezik, ami rosszabb esetben előkészítetlen triplakísérletek formájában mutatkozik meg, jobb esetben pedig betörések utáni kiosztásokból keletkező helyzetekben - utóbbi egy fokkal jobb (főleg Boriszov tud ezekből élni), de sokkal sokrétűbb nem lesz tőle a támadójáték.

Két dolog azonban mellettük szólhat. Egyrészt az, hogy jelenleg mélyebb rotációval dolgoznak, mint az első kettő - hiába vannak talán minőségi hátrányban a 4 válogatott és 5 idegenlégiós ellenére is, a mennyiségi előny mellettük van Horti kieséséig és főleg akkor, ha Shepard hosszabb eltiltást kap, ezt kihasználhatják. Másrészt az, hogy hazai pályán lényegében mindenkinek a játékát meg tudják fojtani, az Alba pedig ellenük szenved messze a legjobban - azért érdekes ez, mert Körmenden az utóbbi két szezonban nem sok babér termett a Szolnoknak, a hasonló stílusban játszó Fehérvár ellen azonban idegenben, semleges pályán, szóval lényegében mindenhol jó meccseket játszanak általában.

Náluk szerintem a támadójáték lesz a kulcs. Egyrészt azért, mert Andric bevonása és hatékony, ponterős játéka nélkül a kevés igazi opciójuk közül az egyik legjobb kiesik, másrészt azért, mert borzasztóan leegyszerűsödik a játékuk, és bár Vojvodát és Pavlicsevicset limitálni sem egyszerű, csak az ő támadójátékukra támaszkodva azért hosszútávon nem sok babér fog teremni az Olajnak. Harmadrészt azért is, mert atletizálásban messze az Alba és a Körmend mögött vannak, annak pedig most nemrég láttuk az eredményét, mi van, ha nem esnek a dobásaik vagy éppen sok eladott labdájuk van, és leindítják őket - ez az, amit például a székesfehérváriak ellen lényegében minden egyes alkalommal el tudnak kerülni, Körmenden pedig nem.

A Falco és a ZTE előtt járnak kiegyensúlyozottságban, de utóbbiak jó formája akár azt is jelentheti, hogy visszább csúsznak a tabellán. Ha így is lesz, és esetleg a negyeddöntőből továbbmenve az Albával kell az elődöntőben megmérkőzniük, szerintem nem fognak annyira szomorkodni, hogy nem a Körmendet kell pályahátrányból lenyomniuk. A középszakasz első helyére 4 meccs hátrányból lényegében semmi esélyük nincs, a második viszont abszolút reális, hiszen mindössze egy találkozóra vannak lemaradva a Körmendtől - más kérdés, hogy a vasiak valamivel erősebbnek tűnnek jelenleg.

Falco-Vulcano Energia KC Szombathely (4., 17-9, 4-4 a felsőházi ellenfelek ellen)

A Falco érdekes csapat, hiszen otthon 13-0-s mérleggel zártak, az egyetlen gárda volt az övék az egész mezőnyben, amely hibátlanul hozta le hazai környezetben az alapszakaszt, idegenben viszont a vérszegény a legenyhébb jelző, amit velük kapcsolatban meg lehet említeni - játékosállományukhoz és otthoni játékukhoz képest pocsék a 4-9-es idegenbeli mutatójuk, ami egyébként a Top7 csapat között a leggyengébb volt az alapszakaszban, és a négy győzelemből kettőt a Vasas és a teljesen szétesett Jászberény ellen szereztek. A soproni és a kecskeméti győzelmük után jött mindig a hidegzuhany, kikaptak például a 3 légiósos MAFC-tól is, de a kupában is borzasztóan gyengén játszottak.

Ennek egyik oka lehet az, hogy irányító nélkül játszanak, de ez sem magyaráz meg mindent. Az nyilvánvaló, hogy Lester Medfordnak nem sok köze van az egyes poszthoz azonkívül, hogy alacsony, Darrin Govensnek pedig hiába jók a számai, ő először scorer és csak aztán irányító. Váradi Benedek lenne erre a szerepkörre a legalkalmasabb, de neki meg nincs a kezében a labda, mivel az egyértelműen az amerikaiknál van, ha fazonszabásról van szó a szombathelyi gárda esetében - Váradi sokkal inkább shooter lett az idei Falcóban.

Innentől kezdve nem annyira meglepő, hogy miért ingadozik annyira Aliaksandr Pustahvar vagy éppen Ivan Zsigeranovics teljesítménye, és miért nem használták például utóbbit többet olyan találkozókon, amikor a palánk alatt döntő fölényt is kialakíthattak volna a segítségével. Ez azonban nem magyarázat arra, hogy akkor otthon hogyan sikerül nagyjából mindig a jobbik arcukat mutatni, idegenben pedig hogy nem jön össze nekik gyakorlatilag semmi - a mérleg egyébként nagyjából reális, ez a hazai-idegenbeli mutató érdekes náluk leginkább.

Alapvetően a Medford-Govens-Váradi-Pustahvar-Zsigeranovics, Kovács-Barham-Tóth sorral sem minőségben, sem mennyiségben nincs gond - náluk sincs igazán mérkőzést befolyásoló csere, de jó kiegészítők igen, darabra pedig bőven megvannak ezzel a 8 emberrel. Azt is látni kell, hogy az idegenbeli rangadókon kikaptak, de nem vallottak szégyent, egészen jó meccset játszottak Körmenden és a szezon elején Székesfehérváron is, és egy kicsit gyengébben teljesítettek, de nem ütötték ki őket Szolnokon sem, erre építkezhetnek. Ettől függetlenül ha nem találnak megoldást erre az idegenbeli "fóbiára", nagyon komoly céljaik nem lehetnek majd a rájátszásban, főleg ha lecsúsznak az ötödik helyre, és pályahátrányból kell nekimenniük már a negyeddöntőnek is.

Zalakerámia ZTE KK (5., 17-9, 2-6 a felsőházi ellenfelek ellen)

Pont a Falco ellentettje a ZTE bizonyos szempontból, Bencze Tamásék ugyanis az Alba (10-3) mellett a másik olyan együttes voltak az alapszakasz során, amelynek idegenben pozitív mérlege volt (8-5), nekik aztán édesmindegy, hogy hol kell pályára lépniük - otthoni 9-4-üknél egyébként hét együttes is jobb mutatóval zárt, de az idegenbeli 8-5 döntőnek bizonyult. Nehezen indult az évük, kellett egy kis idő, mire elkezdett működni a játékuk, aztán februárban volt egy komolyabb hullámvölgyük, de abból kijöttek mostanra, és négy győzelemmel övék a bajnokság legjobb formában lévő alakulata.

A Szolnokhoz hasonlóan náluk is a támadójáték a kulcs, de más tekintetben, mivel náluk az működik, nem is akárhogyan, de működnie is kell. Az ugyanis az alapszakasz után világosnak tűnik, hogy a ZTE egy-egy meccset hozhat védekezéssel, de hosszútávon nem ezzel lesz eredményes - meccsenként majdnem 82.5 pontot kaptak, aminél csak a négy alsóházi gárda hozott rosszabb mutatót. Egy Emmanuel Ubillával kezdődő sor valószínűleg soha nem is lesz hátul beton - sokszor elhangzott, hogy Adomas Drungilas nem Djordje Pantelics, ami még ha igaz is, az se sokat segítene, ha tudná hozni a litván azt a szintet, amit szerb elődje, sokszor annyira átjáróház a zalaegerszegi védelem.

A túloldalon viszont éppen Ubilla miatt ligaelit a ZTE, valamit valamiért - meccsenkénti 86.3 pontjuknál csak a Körmend átlagolt eddig többet, ők is alig több mint fél ponttal. A játékmester egészen pazar támadásban, hiszen 17.1 pontját többek között 41%-os triplamutatóval hozza, 8.2 gólpasszára pedig mindössze 2.8 eladott labda jut - az egész bajnokság egyik legjobbja, ha csak az előrejátékot nézzük. Rá épülve lényegében kialakult a Zalaegerszeg kosárlabdája, és hiába tudja mindenki, hogy rá kell készülni, megfékezni sem egyszerű, nemhogy leradírozni. Benke Szilárd is rengeteget fejlődött ebben az évben, jól használja ki az Ubilla miatt meglévő ütemelőnyeit, és ha nem is a liga legjobb légiósa (még kettes poszton sem), de Julian Norfleet is szépen megél ebből, miközben Szabó Zsolt a kiosztásokat értékesíti, Drungilas pedig a 2-2-ket.

Az nem meglepő tehát, hogy a ZTE túldobja az ellenfeleit, és jó formában nagyon veszélyes ellenfelek - ugyan mindössze 2-6 a mérlegük a másik négy felsőházi gárda ellen, de több szoros összecsapást is játszottak, ami nagyon kevésen múlt, ezek könnyen eldőlhetnek akár az ő javukra is a továbbiakban, ha tudtak tanulni a korábbiakból. Más kérdés, hogy meddig bírják majd ezt a terhelést, mert Kerpel-Fronius Balázs kiesésével lényegében hét fősre szűkült a rotációjuk, a kezdőcsapat mellett Mohácsi Máté és Jerrell Wright bevethetők még, a periméteren pedig Kis Raul az első cseréjük, tehát Ubilláéknak nem sok pihenő adott. A ZTE mindesetre valószínűleg a felsőházba jutással teljesítette első célját, itt ők nagyot nem bukhatnak, de szerintem egyáltalán nincsenek messze attól, hogy 1-2 helyet akár feljebb is menjenek, főleg jelenlegi formájukban.

Foto (2) - bckormend.hu
Foto (3) - szolnokiolaj.hu
Foto (5) - ztekosar.hu
Foto(6), Slide - Jene Sándor, Egis Körmend hivatalos facebook-oldala