Lóránt Péter naplója (vol. 30)
Sziasztok! Ma kezdjük a rájátszást este a Valencia otthonában este 20:30-tól, de előtte még mesélek nektek az utóbbi két hetemről és arról, mik a kilátások a következő periódusra. Az alapszakaszt a Gran Canaria ellen zártuk a múlthét végén, ami nekünk egy nagyon fontos tétmeccs volt. Egyrészt azért számított a pozíció, mert a playoff-helyeknél is hatalmas volt a tülekedés, másrészt pedig az Európa Kupa indulás is garantált az első hatban végzők számára. Várható volt, hogy egy nem túl szép meccset fogunk játszani, de úgy gondolom, hogy az első pár percet leszámítva végig kontrolláltuk az eseményeket. Nem volt hatalmas nagy iram, már az első félidőben kellett volna 25 ponttal vezetnünk, ha nem hagyunk nekik helyzeteket, de egy percig sem forgott veszélyben a diadalunk.
Ezen a találkozón csak négyesben játszottam, most ötösként nem szerepeltettek, ám ahogy mondtam is, nem volt kérdéses a győzelem, így többet lehettem a pályán. Remek volt 17 percet fent lenni, ennyit már régen kaptam. Három kísérletem volt, azokból sikerült is pontokat szerezni, bár volt, amikor lefaultoltak, aztán volt egy zsákolásom is. Nem túl taktikus, sokkal inkább streetball kosárlabdát adtak elő az akkori ellenfeleink. A csarnokban több, mint 8 ezren kint voltak, megünnepeltek minket, hiszen történelmi tett volt, ha playoffba kerültünk.
A kulcsmeccsünk viszont igazából nem ez, hanem az eggyel korábbi volt, amit hétközben játszottunk Sevillában. Paul Davis személyében hiányzott a legjobbjuk, egy rendkívül pontszegény meccset vívtunk velük, a félidőben alig volt meg az 50 dobott pont a két csapatnak összesen. A center biztosra vehető hiányzása miatt az edzőnk már egy nappal a találkozó előtt elmondta nekünk a taktikai alapelveket. Bogradnovicsra és Urtasunra kellett hatványozottan figyelnünk. Tisztában voltunk vele, hogy amennyiben ez sikerül, akkor jó esélyünk van nyerni és szerencsére ez össze is jött nekünk.
A végjátékban dőlt el maga a mérkőzés, amely során én is végig pályán lehettem, az utolsó negyed majdnem egészében lehetőséget kaptam. Nem volt nagyobb testű, magasabb centerük, ezért jól el tudtam velük küzdögetni bent a gyűrű alatt. Szerintem jól ment a játék az alatt, mikor fent voltam. Az egy nagyon fontos mérkőzés volt abból a szempontból, hogy meg tudjunk nyugodni, hiszen egészen máshogy kellett volna hozzáállnunk a következő összecsapásunkhoz is, ha előzetesen kikapunk. Mind a 8 pontomat a negyedik negyedben szereztem, örülök neki, hogy ezzel is segíteni tudtam a csapatomat.
Megvannak a playoff párosítások, amiről első körben annyit mondanék, hogy szerintem a Barcelona két meccsen lerendezi az Alicante elleni továbbjutást, s valószínűleg a Real Madrid is 2 - 0-al megy majd tovább a Sevilla ellen, bár ott Paul Davis felépülése esetén még lehetnek nehézségei a fővárosiaknak. A Caja Laboral - Bilbao, illetve a mi Valencia elleni párosításunk viszont messze sem ilyen egyértelmű. Úgy érzem, hogy mi képesek vagyunk menni egy kört, ki kell használnunk, hogy nekik több fontos sérültjük van Liscsuk, San Miguel és Rafa Martinez személyében.
A két kulcsemberük így Nando De Colo és Nik Caner-Medley lesznek, az ő gyors játékukat kell nekünk elsősorban megakadályozni, remélem, sikerülni fog.
Az érdekesség lehet számotokra, hogy két csapattársamat is díjazták az alapszakasz után, sőt, Andy Panko lett az MVP, ő értelemszerűen a legjobb ötösben is ott van, ahogy Sergi Vidal is, aki pedig a 3. legértékesebb játékos volt a ligában az ítészek szerint. Talán az edzőnk, Sito Alonso is rászolgált volna az Év Edzője címre, de ennyi egyéni díjat nem igen ítélnek oda egy csapaton belül játszó játékosoknak. Xavy Pascual, a Barcelona trénere lett ebben a versenyben az első.
Szerencsére sérültek nélkül mehetünk neki a rájátszásnak! Nézzetek minket ma este, mert szerencsére lesz élőképes online stream, és természetesen szurkoljatok nekünk 20:30-tól a Valencia ellen, fontos lenne már rögtön elvennünk az ellenfél pályaelőnyét.