Lóránt Péter naplója (vol. 42)

A milánói volt a legrégebbi, amelyről még nem számoltam be nektek, ott bizony kicsit bennragadtunk az öltözőben és nem csináltuk meg azokat a dolgokat, amiket kért tőlünk az edzőnk. Ránk jellemző, hogy az első negyedben páran nem tartják be a taktikai utasításokat, de ezt nem szándékosan teszik, hanem koncentrációhiány miatt, aztán azért javítanak a találkozó többi részében. Jól kezdett az euroligás Olimpia Milano, mi pedig kellőképpen tiszteltük őket, így jött létre egy kis "kényelmes" 10 pontos különbség, ám a végére szorossá tudtuk tenni a derbit, egylabdás mérkőzést csináltunk belőle, de hiányzott egy kis plusz, ami a győzelemhez lett volna szükséges. Akkor nem voltam bent sokat a pályán, de az alatt igyekeztem hasznossá tenni magam. Ott bent nem tűnt megfoghatatlanul jó csapatnak ez az Olimpia, de az tény, hogy extra játékosaik vannak, viszont csapatként nem szerepelnek jól, ezt pedig az eredményeik is remekül tükrözik.

Következett a Caserta elleni találkozó, amit simán nyerni tudtunk. A második félidőben igen nagy különbséget alakítottunk ki, amiben azért az is szerepet játszott, hogy a sokszoros válogatott Mordente megsérült náluk, elvesztette a Caserta az egyik meghatározó emberét. Én ezen az összecsapáson több lehetőséget kaptam, védekezésben jól is ment nekem, amiért az edzőnk is megdicsért, támadásban azért beeshetett volna még egy-két kísérletem és akkor a 10 pontot is elérhettem volna, de a lényeg a magabiztos győzelem volt. Úgy látszik, egyszer többet játszom, egyszer kevesebbet, de ezzel sokan vagyunk így a csapatban, hozzá kell szoknom, s azért dolgozom minden héten, hogy megmutassam Calvani mesternek, hogy mindig számíthat rám és pályán tarthasson minden alkalommal.

A Cremona elleni összecsapásunk volt a következő a sorban. Egy középcsapatról beszélünk, akik elég masszívak, van három jó amerikaijuk is. Nem azt mondom, hogy szerencsével nyertünk, de azért majdnem végig vezettünk, s kontrolláltuk a meccset. Azért azt tudni kell, hogy itt Olaszországban a játékvezetők is máshogy fújnak idegenben, a végén pedig szó szerint kicsordult a gyűrűből egy-két dobásuk, ami nekünk kedvezett, hiszen már kezdtek volna felzárkózni. Azért is jó, hogy ott diadalmaskodtunk, mert így kaptunk pihenésre három nap szünetet, én pedig haza tudtam menni arra a kis időre.

Következhetett a bajnoki címvédő Siena elleni összecsapás, amit nagyon várt mindenki, természetesen én is. Úgy gondolom, hogy amennyiben valóban nagy csapat akarunk lenni és az élbolyhoz szeretnénk tartozni, akkor itthon meg kellene vernünk, még ha ez kötelezőnek nem is mondható. Ezzel jelezhetnénk a többieknek, hogy számolni kell velünk. Ugyanúgy kezdett a Monte Paschi, ahogy előtte Lengyelországban abbahagyta az Euroliga-meccsét, triplával nyitottak Bobby Brownék, minket pedig egy kicsit megzavart, hogy az égvilágon minden beesett nekik. Egy ilyen gárda ellen sokkal agresszívabban kéne védekeznünk és nem szabadna hagyni őket kibontakozni, Jonesnak túl sok helyet is hagytunk, de David Moss is szétszedett minket kívülről, plusz mindketten jól is bontották a védelmet. A második negyedben kerültem pályára, s még mindig inkább ötöst játszom, de egyre többet beállítanak négyesben is.

A múlthéten Velencében volt jelenésünk az egyik legtehetősebb feltörekvő klub otthonában, ahol ráadásul kezdőként számolt velem Calvani mester, s eddigi legtöbbemet, 31 percet játszhattam. Bobby Jones picit sérült volt azon a héten, így őt nem sokat lehetett pályán tartani. Jól ment a játék, védekezésben főként, aztán Czyznek faultproblémái voltak, ő ki is pontozódott elég korán. Nagyon jó volt újra ilyen sokat játszani klubszinten, utoljára nem is tudom, mikor lehettem ennyit pályán. A végén mindent megtettünk azért, hogy ne nyerjünk - nem hoztuk át időben a labdát a félpályán, eladtunk labdákat a letámadásuk ellen -, de végül célba értünk, s úgy is vélem, nem érdemeltük volna, hogy kikapjunk. A Veneziának is nagyon jó játékosai vannak, de csapatszinten náluk sem működik valami, ugyanaz valahol, mint a Milanónál, de azért ők jobban harcolnak egymásért a pályán legalább. Mi is jól játszottunk és elég agresszívak voltunk védekezésben, biztosan nehéz lehetett ellenünk, de azért látszott, hogy annak is köszönhettük a győzelmünket, hogy náluk valami nem stimmel.

Most élvezem a lehetőséget, amit kapok, szerencsére egyre többet lehetek bent, s a ma esti derbin Bolognában is úgy fest, hogy kezdő lehetek. Azok után, hogy a bajnokság elején egyszer többet játszotta, egyszer kevesebbet, most igyekszem élni azzal, hogy nagyobb felelősséget és nagyobb játékidőt szavaz nekem a mester. Nézzetek minket 18:15-től ma, nagyon fontos mérkőzést játszunk, hiszen, ha nyernénk Bolognában, akkor igen jó pozícióba kerülnénk az olasz kuparészvételre hajtván!