Magyar Kupa, negyeddöntők - A "felső" ág

Naturtex-SZTE-Szedeák - PVSK-PANNONPOWER

A Szedeák nincs nagy formában, hiszen három vereséget szedett be zsinórban Nikola Lazics legénysége, de hozzá kell tenni, hogy a KTE ellen sérülés miatt nem játszhatott Juhos Levente, Nenad Sulovicsot pedig kiállították, egyikőjük sem tudott játszani a ZTE elleni hazai találkozón, legutóbb pedig a Falco ellen szoros mérkőzést veszítettek el annak a csapatnak az otthonában, akinél még senki nem nyert meccset ebben a szezonban, félrevezető tehát az utóbbi három meccsen hozott 0-3-uk. Egyébként egyértelműen kétarcú csapatról beszélhetünk, mert idegenben 1-7-es mutatójuk van, otthon viszont csak a Körmendtől és az Albától kaptak ki a már említett ZTE elleni összecsapás mellett, így állnak most 8-10-zel a tabella 9. helyén.

A Pécsnél nem lehet ilyen lebontást csinálni, hiszen az otthoni 6-2 mellett idegenben is 4-6-ot tud Csirke Ferenc együttese. 8-3-mal indították a szezont, amikor felmerült, hogy lehetnek még vérmesebb reményeik is a 8-ba kerülésnél, de volt nekik is egy pechesebb sorozatuk, amikor betegségek, sérülések is hátráltatták a klubot, hazai pályán pedig az Albát és a Szolnokot kellett fogadniuk, így beszedtek gyorsan 4 vereséget - a két nagyágyú mellett kikaptak a Vasas pályáján és mostani ellenfelüktől, a Szedeáktól is, így 8-7-re visszaesett mérlegük. Az utóbbi két hétben összeszedték magukat, hiszen hazai pályán megverték a Körmendet, Kaposváron egy szoros meccset tudtak játszani (igaz, támadásban pocsék teljesítményt nyújtottak), Kecskeméten pedig Ismet Sejfic nélkül is győztek legutóbb, így most 10-8-cal a hetedikek.

A két csapat kétszer játszott már egymással. Az első alkalommal 82-75-re nyert hazai pályán a Pécs, másodjára pedig 101-62-re diadalmaskodott Nikola Lazics legénysége. Jó eséllyel az első egymás ellenihez hasonló, szoros találkozót vív majd a két együttes, mert egyáltalán nincs nagy különbség a két gárda állományának minőségében, de azt is hozzá kell tenni, hogy egyik csapat sincs a top formában (akár fizikálisan, akár játékban), egy jól elkapott kinti dobóforma, illetve a másik oldalon ennek épp az ellenkezője eredményezhet most is nagyobb differenciát a végeredményben.

A Pécsnél egyértelműen döntő fontosságúak a hármasok, ugyanis a szezon során nem alsóházi gárdát még csak akkor tudtak megverni, ha legalább 41-42%-kal céloztak kintről (kivétel a Falco, de az ellenük hozott 38% is teljesen jó mutató), viszont a vereségeik alkalmával egyetlen egyszer tudtak csak 30% fölé kerülni triplából, a Vasas ellen, egyébként huszonszázalékokkal operáltak, a Kaposvár ellen még annyival sem. Kulcskérdés lesz, hogy Sejfic tudja-e vállalni a játékot, illetve hogy mennyire. Ő nagyjából másfél hete sérült meg, a múlt hét elején 7-10 napos felépülési jósoltak neki az orvosok, tehát vagy éppen felépül, vagy nem, de az is kérdés, milyen formában tér vissza, illetve hogy Csirke Ferenc mennyi ideig számíthat rá, milyen hosszú periódusokra tudja bevetni.

Ha ő van, akkor egy kifejezetten kiegyensúlyozott támadójátékot tud hozni a Pécs, ahol a külső-belső egyensúly megvan, nélküle viszont maradnak a kisemberek betörései, illetve az abból való kiosztások - ezzel is tud eredményes lenni a Baranya megyei gárda, de jóval könnyebb erre felkészülni, mint arra a játékra, amit Sejfic-csel együtt produkálnak. Sulovics ráadásul amennyire jó támadójátékos, annyira támadható pont védekezésben, főleg a 2-2-k után - erre egyébként Harazinnal is lehet utazni. Amire a Pécsnek figyelnie kell még, az az eladott labdák száma, mert az utóbbi 5 meccsükön ez átlagban 16.4, ami rengeteg, ezen nagyon könnyedén elmehet a továbbjutásuk.

A Szedeáknál Sulovics és Boltics a két alfa támadásban, az ő 2-2-ik meghatározzák a Szedeák eredményességét, Sulovics ráadásul nem egyszer irányít a triplavonalnál is, a 2-2-k után pedig meg szokta találni az üres embert a triplavonalon vagy a belépőt az alapvonalon - nagyon képzett center a szerb, akit kifejezetten nehéz lesz megfogni, nagy formában játszik az utóbbi időben. Mellttük Lilov és Csirics inkább scorerek, de egy az egyben is nagyon veszélyes fegyverek, nem véletlen, hogy a Tisza-partiak a 8 győzelmük alkalmával egyetlen egyszer sem dobtak 88 pontnál kevesebbet.

Elég nagy jelentősége lesz annak, milyen formában van a sérülése után Juhos, illetve a Lilov-Csirics páros a triplák terén, mert a Pécs, amikor jól védekezik, kifejezetten jól szállja meg a festéket, zavarják a passzsávokat is, eladott labdákat harcolnak ki, így könnyen előfordulhat, hogy kintről kell őket szétdobni, és bármennyire is jókezű társaság papíron a Szedeák, azért ebben vannak náluk is elég komoly hullámzások. Nem a védekezéséről híres a jelenlegi keret (annak ellenére sem, hogy a Falcót például 74 ponton tartották), úgyhogy támadásban kell tőlük az, amit egyébként a szezon során rendszeresen hoztak már. A szegedieknél még egy dolgot ki lehet emelni, mégpedig azt, hogy a győzelmeik során maximum 13 labdát adtak el - ha ennél kevesebb volt, az csak a két listavezető, a Körmend és az Alba ellen nem volt elég, illetve legutóbb a ZTE ellen, mikor két kezdő magasemberük nem játszhatott.

A Szedeáknál rövidebb a kispad, lényegében Wirth, Révész és Bán alkotják a rotációt a kezdőkkel együtt, míg a Pécsnél Halásznak, Bírónak és Harazinnak is nagyobb szerepe van - persze megint kérdés Sejfic játéka, mert ha ő nincs, a palánk alatti rotációs előny már nem is létezik a pécsieknél. Ahogy említettük már, a két gárda között papíron nincs olyan nagy különbség, de sok az ismeretlen tényező. Az szerintem meglepetés lenne, ha egy sima meccs lenne ebből, nincs lényeges különbség a két alakulat között, bármelyik továbbjuthat - az esélyek nagyban függnek attól, hogy mindenki vállalja-e például a játékot.

 

Szolnoki Olaj KK - Kaposvári KK

A bajnok szezonját ketté kell venni az edzőváltás előtti és utáni részre. Sztojan Ivkovics irányítása alatt egy viszonylag jó kezdés után csak 6-6-tal állt a gárda január elején, a Szedeák elleni vereség után, és ekkor érkezett Kmézics Zorán az Olaj kispadjára. A nem sokkal korábban megszerzett Luksa Andricra építve azóta 5-1-et produkált a szolnoki együttes a bajnokságban (11-7-tel ötödikek a tabellán), mindössze a Falco otthonában kaptak ki Vojvoda Dávidék - ott, ahol mindenki más is eddig ebben az idényben. Emellett a Bajnokok Ligájában is a gyenge teljesítményeket egy győzelem, illetve két hosszabbításos vereség váltotta fel, egyértelműen kategóriákkal jobb formába került a csapat.

A Kaposvár is jó passzban van azonban, semmivel sem rosszabban legalábbis, mint mostani ellenfelük. Kifejezetten kiegyensúlyozatlan produkciókat láthattunk a somogyi együttestől az idény elején, nagy győzelmek, sima bukások, óriási fordítások és kötelezőnek vélt meccseken komoly szenvedések - volt minden, amit a szurkolók szerettek és nem szerettek volna látni. Januárban érkezett aztán Javier Duren helyére Winsome Frazier, és ha nem is került minden azonnal sínre, de a legutolsó négy mérkőzést kivétel nélkül behúzta a Somogy megyei együttes, és ebben a szakaszban volt, hogy gyengébb támadójátékkal is sikerült behúzni a sikert, ez nem mindig volt jellemző a KKK-ra. Jelenleg pont a Szolnok előtt állnak a bajnokság negyedik helyén 12-6-os mutatóval.

Egyszer játszott egymás ellen a két gárda, még december 17-én nyert 83-72-re a Kaposvár, de akkor még mindkét oldal máshogy nézett ki, és ez főleg az Olajra igaz - egy dolgot leszámítva nem nagyon lehet kiindulni abból a mérkőzésből.

A Szolnok játékának kulcsa Andric, illetve Vojvoda és Pavlicsevics betörései. A horvát center a legutóbbi két mérkőzésen kissé haloványabb volt, de ha összekapja magát, akkor azt láthattuk már tőle, hogy nehezen állítják meg még nemzetközi szinten magasan jegyzett csapatok is, óriási problémákat okozhat Simmsnek - Andric egyébként az egymás elleni mérkőzésen még nem játszott. Vojvoda és Pavlicsevics teljesítménye jóval kiszámíthatatlanabb, mindkettejüktől láttunk már olyat, hogy csak tüzeltek, de nem töltöttek, viszont olyan keze van mindkét hátvédnek, hogy egy-egy jobb periódussal könnyen el is dönthetik a meccset - a kinti dobók, elsősorban Boriszov és Barnies is hullámzóak, de kevésbé meccseldöntők, mint a három említett. Ha ők formában vannak, borzasztóan nehéz velük mit kezdeni, és főleg Vojvodát és a horvátot közel lehetetlen megfogni, ha megy nekik a játék.

A Kaposvár rettenetesen hullámzó játékában két dolog volt feltűnő eddig, függetlenül a Duren-Frazier cserétől. Az egyik az, hogy amíg hazai pályán a Vasas és az Alba elleni meccseket leszámítva mindenki ellen dominálni tudtak a pattanóknál, addig idegenben a Körmendet és a MAFC-ot leszámítva mindenki ellen alulmaradtak (a Sopron ellen lehoztak egy nagyjából egál meccset), sokszor nem is kevéssel. Az egyértelműen kulcskérdés lesz, hogy Hendlein Rolandék melyik arcát látjuk most ebben a tekintetben, mihez kezdenek a palánk alatt az Andric, Eilingsfeld, Tóth Ádám trióval. Ennek fontosságát az első egymás elleni találkozón is láthattuk, amikor a saját palánkja alatti csatát 32-1-re, a szolnoki palánk alatti pattanó-ütközetet pedig 19-16-ra nyerte a KKK, lényegében ennek köszönhették a sikert, és a Falco is itt verte meg a bajnokot két körrel ezelőtt. Idegenben ugyanis a gyengébb pattanózásuk miatt csak akkor nyertek Wisseh-ék nem alsóházi együttessel szemben, ha 60% fölött dobtak mezőnyből (KTE, ZTE) - vagy ez kell tőlük megint (finoman szólva is nehéz lesz reprodukálni), vagy a pattanózásra kell ráfeküdniük.

A Szolnok valamivel hosszabb kispaddal rendelkezik így, hogy Tóth Ádám is felépült, igaz, Boriszovnak a hírek szerint van egy kisebb lábsérülése, ő nem biztos, hogy (holnap) játszani fog. Az Olaj esélyesebb, de a Kaposvár sorozatban aratott négy győzelme mutatja, hogy összeszedett a társaság - egészen jó meccsre van kilátás, ha a KKK a kellő mértékben fel- és nem túlpörög, ráadásul teher nem igazán nyomja Fekete Ádámék vállát, hiszen ha kikapnak, az nagyjából a papírforma, ha nyernek, az pedig óriási pozitívum a részükről.

Foto, Slide - kosarsport.hu