Messziről jött hősök - Denis Toroman
Egy végtelenül jó kedélyű, horvát fiú, aki a 2002/2003-as bajnoki döntő MVP-je lett, saját elmondása szerint „Én nem beszélni jól madzsarul.”, ezért is választhatta egyszer a „Bravo coach” kifejezést. Rövid idő alatt sok dolgot megélt hazánkban, melyet megszeretett. Fodor Sándor így ír 2002-es szerződtetéséről Tengerre néző halál c. könyvében: „A sógoroknál zseniálisan játszott a horvát fiú, cikázott a pályán, hóna alól pörgetett, csípőből tüzelt, jöhetett…” És hogy milyen volt, amikor a rájátszás 1. mérkőzésén elvették a ZTE pályaelőnyét? „Denis odajött hozzám, „President, valami nagyon jót érzek”, mondta mosolyogva, csillogó szemekkel, „szerintem bajnokok leszünk”. Beszélgetőtársammal Denis Toroman-nel szót ejtettünk jelenlegi dolgokról, ifjúkori és magyar emlékekről, valamint üzent is nektek!
Először is szeretnék gratulálni a szlovák bajnoki címedhez. Remek szezont futottál, átlagban 13,6 pontot dobtál 57,4%-os pontossággal. Milyen volt ez az év számodra?
Igen, valóban jó szezonom volt és a csapatnak is. Voltunk lent és fent egyaránt, de végül megnyertük a bajnokságot! Nagyon jól ment a játék, de a szezon közepén új edzőt kaptunk és keveset játszottam (nem tudom miért), de amikor jött a rájátszás ismét 30-35 perceket játszottam és fontos szerepem volt a csapatban.
Hogy telnek a napjaid? Voltál már nyaralni? Merre fogsz játszani a következő szezonban?
Itthon vagyok Zágrábban, minden nap edzek, mert úgy gondolom, hogy a nyár a legfontosabb egy játékosnak, hogy jobbá tudjon válni, fizikálisan a toppon legyen, rendbehozza a sérüléseit és felkészüljön az új szezonra. Július végén megyek majd 7-10 napra nyaralni, utána pedig már készen állok az új évadra. Még nem tudom hol fogok játszani, de vannak lehetőségeim, meglátjuk miként alakulnak a dolgok.
Mikor kezdtél el kosárlabdázni?
10 éves voltam, amikor kosarazni kezdtem. A legjobb barátomat lekísértem edzésre, aztán megtetszett a játék. 10-15 nap múlva egy tornára utaztunk Olaszországba. Én voltam a legfiatalabb a csapatban. A torna legfiatalabb játékosának járó díjat megkaptam. Nagyon örültem, hogy elutazhattam és még díjat is kaptam. Azt mondtam, hogy ennél többet nem tudok elérni, de edzettem és játszottam, fokozatosan jobb lettem.
Ki a példaképed?
Dražen Petrović, Ő mindenidők legjobb európai kosarasa.
2001-ben fél évet töltöttél Körmenden, majd 2002-ben a teljes szezont. Milyenek voltak az első benyomásaid?
Amikor megérkeztem teljesen ledöbbentem. Fiatal voltam, először játszottam külföldön. Hatalmas változás volt, hogy Zágrábból, ami egy egymilliós város Körmendre jöttem. Aztán pár nap után láttam, éreztem, hogy itt az emberek a kosárlabdáért élnek. Ez volt a legjobb dolog, amit valaha tapasztaltam. Minden csapattársam sokat segített a pályán és azon kívül is. 2002-ben amikor visszatértem már minden könnyebb volt, idősebb, tapasztaltabb voltam egy évvel.
Sok vereséggel és problémával kezdtétek a 2002-es szezont. Hogy tudtatok felállni a padlóról?
Nagyon nehéz, küzdelmes volt a szezonkezdet. Amikor Németh Isti visszatért a Benetton-ból, akkor minden megváltozott. Csapatként kezdtünk játszani és úgy éreztük, hogy senki nem győzhet le bennünket. A rájátszás előtt azt mondtam, hogy mi vagyunk a legjobb csapat, mi leszünk a bajnokok. Igazam lett! :-)
Milyen volt az ünneplés a bajnoki cím után?
Elég régen történt már. 2 napig nem mentem haza a körmendi apartmanomba, két horvát barátommal mentünk folyamatosan és megmutattam nekik, hogy milyen nagyszerű hely Körmend! Amikor itt játszottam, az volt a legszebb időszak a kosaras karrieremben. Fiatal voltam, sok hajam volt (most már kopaszodom), könnyűnek éreztem az életet. Itt vannak a legjobb szurkolók és Körmend mindig ott lesz a szívemben! :-)
Hogy érezted magad a többi magyar klubodban?
A MAFC-nál nehéz volt a helyzet, azért harcoltunk, hogy bent maradjunk az első osztályban. Nem nyertünk valami sok meccset és végül még ki is rúgtak, indoklás nélkül. Pakson jó volt, csak nem játszhattam sokat, pedig úgy éreztem, hogy fontos szerepem lehetne a csapatban.
Amikor a Pakssal kupát nyertetek hosszabbítás után a Falco ellen, akkor a lefújás után a körmendi szurkolók téged ünnepeltek. Meglepődtél?
Óhh, nagyszerű volt az ünneplés, amikor kupát nyertünk a Pakssal. Először Körmendre mentünk, ott ünnepeltünk a szurkolókkal. Először meglepődtem, de nagyon jó volt. Tudom, hogy finoman szólva sem kedvelik a Paksot, de még mindig jobban, mint a Falco-t. :-)
Tervezed, hogy a jövőben visszatérsz Magyarországra?
Nagyon sok tervem és vágyam van, de ez üzlet. Ha egy magyar klub jó ajánlatot ad nekem, akkor el fogom fogadni. Magyarország minden helynél előbbre van nálam, csodás volt az az idő, amit itt tölthettem.
Van valami különleges szokásod a meccsek, edzések előtt?
Fiatalon nagyon sok ilyen szokásom volt. Például ha a csapatom győzött, akkor a következő meccsen ugyan azt a zoknit vettem fel, ugyan úgy melegítettem be (ezzel már felhagytam, mert nem tudok zsákolni). :-) Most már nincs ezekre szükségem. Okosabb és jobb lettem. :-)
Mi a kedvenc magyar ételed, italod?
Mivel én imádom a leveseket, ezért azt mondom, hogy a kedvencem Kónya Ferié, Körmenden. Ital pedig természetesen a pálinka.
Tartod valakivel a kapcsolatot a magyar játékostársak, csapattársak közül?
Medve Mátéval, nagyon jó barátok lettünk, amikor Pakson játszottam, a Lóránt testvérekkel, Kiss Zsoltival. Azzal, hogy van Facebook, sok játékos az ismerőseim között van.
Véleményed szerint ki a legjobb magyar játékos?
Jelen pillanatban Lóránt Péter!
Mi volt a legemlékezetesebb pillanat, mérkőzés magyarországi karriered során?
Amiikor a MAFC-al Körmenden játszottunk, kikaptunk több mint 40 ponttal, rendkívül rosszul játszottam. Amikor lefújták a meccset a körmendi szurkolók 2-3 percig a nevem skandálták. A félpályán álltam és csak néztem, aztán integettem mindenkinek. Minden egyes dobütést éreztem a testemben. A másik természetesen a bajnoki címünk, mert a döntő összes mérkőzésén jól játszottam. :-)
Forrás: Rázd meg a bikát