Morgen Ferdinánd MK Final Four - Beharangozó

Atomerőmű SE - Alba Fehérvár  2013.03.30, szombat 18:00

Az első elődöntőben, szombaton 18:00-tól a hazai gárda, az Atomerőmű SE csap össze a magyar bajnokság éllovasával, az Alba Fehérvárral. A székesfehérváriak papíron, valamint eddig mutatott játékukat figyelembe véve egyelőre egyértelműen a legnagyobb ellenfelei a mindkét sorozatban címvédő, idén az Adria Ligában is induló Szolnoki Olaj KK csapatának. Idei játékuk nem sokban változott attól, amit Dzunics Braniszláv korábbi csapatainál megszokhattunk, kemény védekezésből megpróbálnak minél gyorsabban átrohanni az ellenfeleken - általában ez sikerül is, igaz, hazai pályán eddig jóval meggyőzőbbek, mint idegen környezetben. A játékosállomány is ennek megfelelően lett kialakítva, gyakorlatilag egy-két embert leszámítva az aktív rotációból mindenki képes 0-24-ben az állandó rohanásra.

A Ronald Moore - Brandon Wood - Kevin Smith - Damian Hollis - Supola Zoltán - Bódi Ferenc külső sor kifejezetten jól összerakott egységet mutat még akkor is, ha az amerikaiak közül lehet kimaradó, mivel négy légióssal dolgoznak egy ideje. Moore nagyon gyors és elképesztően jól lát a pályán, jól is hozza helyzetbe társait - ráadásul korábbi állomáshelyein nem éppen a külső dobásáról volt híres, idén 35.6%-kal teljesen elfogadhatót nyújt ebben a kategóriában is. Az ő kiosztásaiból Wood, Hollis és Bódi is szét tudja dobni az ellenfelet, előbbi kettő Supolával kiegészülve pedig "kontrából", ütemelőnnyel a betörésekben is nagyon hasznos tud lenni. Ezek miatt talán Moore-t lehet a fehérváriak - ha nem is egyértelműen legjobb, de - legfontosabb játékosának nevezni, talán az ő teljesítménye határozza meg leginkább az Alba játékát. Még akkor is elmondható ez, ha mások is képesek maguknak helyzetet teremteni önerőből, mivel Moore jóval könnyebbé teszi az ő életüket is támadóoldalon.

Az év közben a Debrecentől érkező, a szezont még Luxemburgban kezdő Smith még egy taktikai lehetőséget ad Dzunics mester kezébe, hiszen adott esetben egy kifejezetten védőspecialista játékost tud pályára küldeni, ami tekintve Moore és Wood magasságát, valamint védekezésbeli hiányosságaikat, nagyon fontossá is válhat a szezon későbbi részében, és a négyesdöntőben is. Ha volt ugyanis gyenge pontja a Fehérvárnak, akkor az az egyes és kettes poszton való egyéni védekezésben mutatkozott meg. Dzunics csapatai alapvetően nagyon atletikusak, többek közt emiatt is jól védekeznek csapatszinten, de a két kis amerikai miatt a nagyobb testű hátvédek ellen volt gondjuk bőven. Ezt a gondot oldhatja meg Smith, aki kifejezetten kiemelkedő teljesítményt képes a pályára rakni hátul, támadásban pedig elfogadja a neki szánt kisebb szerepet - ennek ellenére nyerőember tudott lenni például Kaposváron is, nagy tanulság volt ez az ellenfelek számára, nem lehet teljesen figyelmen kívül hagyni őt sem támadóoldalon.

A belső rotációban is sokan vannak a székesfehérváriak, és itt is több, különböző stílusú játékossal találkozunk. A Keller Ákos - Jarrod Jones - Szabó Zsolt - Lekli József - Juhos Levente ötösből Jones érkezett legkésőbb, de talán a legképzettebb palánk alatti kosaras mindnyájuk közül, ő nagy segítség lehet abban Dzunicsnak, hogy felállt védelem ellen ne csak a külső sor akciózásaiból lehessen helyzetet teremteni és kosarakat elérni, de mélységi játéka is legyen az Albának és adott esetben inside-out játékra válthassanak - ez a szezon korábbi részében elképzelhetetlen volt. Szabó és Juhos kintről jóval veszélyesebbek, mint a palánk alól, Leklinek pedig nagyon jó szezonja van, kifejezetten hasznosan halászik a zavarosban, Moore-ék könnyen meg tudják találni betöréseik után a leváló centert, és a támadópattanókat is jól szedi. Ez utóbbi igaz a szezont még sérülésekkel kezdő, ám az utóbbi időben egyre jobb formában lévő Kellerre is, aki térdsérülését maga mögött hagyva a védelem oszlopaként a palánk alatti szekció Jones melletti legfontosabb emberének tekinthető.

A paksiak állománya minőségre és mennyiségre sem marad el sokkal a székesfehérváriaktól, viszont nem igazán sikerült összerakni még úgy játékukat, amire papíron lehetőség lenne. Nem is maradt el ennek a következménye, kettő és fél hete szerződést bontottak a spanyol Enrique Gutierrez Garciával. Volt egy apróbb közjáték ezután is Pakson, hiszen előbb az ideiglenesen kinevezett trénert, a korábbi másodedzőt, Schmidt Bélát a szezon végéig véglegesítették, három napra rá Schmidt egészségügyi problémái miatt Czigler László került a posztjára, viszont újabb két nap elteltével megint Schmidtet nevezték ki vezetőedzőnek, mivel kiderült, hogy tudja vállalni a munkát. A "kisebb" intermezzót követően úgy tűnik, hogy most megnyugodni látszódnak a kedélyek - legalább ezen a fronton.

A külső sor Lorenzo Williams - Vojvoda Dávid - Jonathan Levy - Kámán Tamás - Kovács Ákos rotációja szintén jól variálhatónak tűnik első ránézésre, bár itt sokkal egyértelműbb 'Zo Williams fontossága, mint az Albánál Mooré, az amerikai irányító gyorsasága és támadóoldalon tapasztalható all-around játéka nélkül a Paks sokkal statikusabb játékra van kényszerítve, hiszen első szándékból Levy nem bontja olyan jól a védelmet, neki még a túloldalon lévő "shooternél", Woodnál is jobban kell az ütemelőny, Kámán pedig egyértelműen már csak dobásra használható - arra viszont jobb napjain még mindig elég hatékonyan. Kovácson sok múlhat, hiszen Williams pihenőidejében - és az amerikai sérülése esetén - neki kellene sebességet hozni a játékba, de felállt védelem ellen jóval gyengébben bont védelmet, mint amerikai társa. Vojvoda kiemelkedő szezont fut, Williams mellett egyértelműen a hazaiak legjobb játékosa idén, gyakorlatilag kettejük játékának minőségén múlik az, mennyi esélye lesz a hazaiaknak a döntőbe jutásra, mert ők ketten azok, akik labdával a kezükben is képesek helyzetet teremteni maguknak és másoknak is. Amivel problémájuk lehet Williams pályára lépése esetén is, az a védekezés, amivel egész évben küszködött a paksi alakulat, bár nyilvánvalóan ebben a szegmensben a felelősség kollektív, így külön kiemelni a periméteren játszó játékosokat nem lehet.

A palánk alatti Tóth Ádám - Steven Idlet - Körtélyesi Gergely - Eilingsfeld János sor főleg a taktikai lehetőségek számában hordoz sokkal kevesebbet magában, mint amit a túloldal fel tud mutatni Jones érkezését követően. Tóth és Idlet, a két center leginkább védő oldalon nyújtanak hasznos teljesítményt, támadásban abszolút a többiek passzaira vannak utalva a legtöbb esetben, nagy valószínűséggel nem lesz a paksiak alaptaktikájának része, hogy bármelyikük is elkezd majd 1-1-ezni. Körtélyesi kezd nagyon jó formába kerülni, abszolút X-faktor lehet az atletikus hármas-négyes átmenet, hiszen a triplavonalon túlról és hátsó befutásokból is képes pontszerzésre - kérdés, meddig tud pályán maradni, mert egyszerű dolga biztosan nem lesz, valószínűleg Hollist vagy/és Jonest kell majd fognia. Eilingsfeld nagyon hasznos játékos tud lenni, de kicsit nagy a tömörülés a palánk alatt a paksiaknál, hiszen a festékben játszik rajta kívül Idlet és Tóth is, távolabbról pedig egyikőjük sem túl veszélyes, így bármelyikükkel is van fent a Pécset és Körmendet is megjárt erőcsatár, picit sűrűn vannak a gyűrű közelében - többek között ez az, ami miatt nem annyira ideális az ASE állománya, mint ellenfeléé.

A tegnapi napon találkozott egymással Székesfehérváron a két együttes a magyar bajnokság felsőházi középszakaszának negyedik fordulójában, és simán nyertek a fehérváriak 19 ponttal a Williamst nélkülöző Paks ellen. Az Alba nagy formában van, hiszen ezt a mérkőzést megelőzően Kaposváron tudtak nyerni, 4-0-ával vezetik a bajnoki tabellát, korábban pedig megnyerték az alapszakaszt is. A hazaiaknál formáról nem igazán beszélgethetünk a folyamatos edzőváltások miatt. Gutierrez mester menesztése előtt például kikaptak Körmenden, majd Kaposváron, utána viszont verték a Szolnokot és már Williams nélkül a Berényt is, mielőtt kikaptak volna mostani ellenfelüktől. Ha az amerikai irányító nem játszik a paksiaknál, akkor a mérkőzés egyértelmű esélyese a fehérvári alakulat a vendég környezet ellenére is, ha viszont Williams pályára lép, akkor nagyjából hasonló erők küzdelme várható, amin a kicsit jobb állományt és a folyamatosabb, jobban összerakott játékot a hazai pálya előnye kompenzálhatja, ez esetben bármelyik csapat nagyarányú diadala meglepetés lenne.

Pécsi VSK PANNONPOWER - Szolnoki Olaj KK  2013.03.30, szombat 20:30

A 20:30-tól kezdődő második elődöntőben már messze nem várható ennyire kiegyenlített küzdelem, legalábbis az előjelek szerint. A pécsiek alapvetően sem lennének esélyesek, de egy héttel ezelőtt távozott tőlük messze legponterősebb játékosuk, az amerikai Alex Legion, így sanszuk a döntőbe jutásra minimálisra zsugorodott a mezőny legmélyebb merítési lehetőségével dolgozó Szolnok ellen. Nemcsak játékost veszítettek az elmúlt napokban, hiszen ők is főszereplői voltak a paksi edzőkeringőnek. Czigler László Csirke Ferenc segédje volt idén, amíg ki nem nevezték az ASE vezetőedzőjének, hogy aztán ezt a tisztséget két egész napig töltse csak be, mielőtt Schmidt Béla visszavette volna tőle a pozíciót.

A külső sor Brad Loesing - Kovács Péter - Nagy Krisztián - Halász Ákos - Csabay Ádám - Bíró Olivér rotációja tele van tehetséges játékosokkal, de egyértelműen kitűnik, hogy Legion milyen szinten hiányzik ennek a keretnek, hiszen egyedül a 23 éves amerikai irányító, Loesing képes magas szinten védelemmegbontásra, a többiek irányítására és helyzetbe hozására vagy a saját helyzetei megteremtésére, így pedig a komolyabb csapatoknak elég könnyű felkészülni a pécsiek játékából. Nagy és Csabay leginkább az ő betöréseiből élhetnek meg, mindketten kitűnően dobják ugyanis a hármast, de inkább kiosztások után, mint a helyzetek saját erejükből történő megteremtését követően. Bíró és Halász is a külső dobásokban jeleskedik, míg Kovács inkább a gyűrűhöz közelebb érzi otthonosan magát, ha valakitől lehet még számítani egyéni akciókra Loesing mellett a periméterről, az leginkább ő lesz.

A Tóth Norbert - Todd Hendley - Bödör Bence palánk alatti sor még vékonyabb, bár összességében talán minőségibbnek mondható. Nagy sokszor játszik egyébként négyest is, ő némileg szét tudja húzni a pályát a betöréseknek és a kifejezetten palánk alatti játékosnak számító kosarasok számára. Ez utóbbi kategóriába tartozik Hendley, aki a csapat egyetlen igazi ötöse. Túl sokat a kosárlabda játékos részéről nem ismer, viszont kőkemény center, aki ellen nem könnyű az élet senki számára sem, a visszatett labdáiból, 1-2 jobb leosztásból pedig képes megdobni a maga pontmennyiségét. Nála sokkal központibb figura viszont Tóth, aki Legion távoztával Loesing mellett a támadások középpontja, ő képes labdával a kezében is megoldani a szituációkat, nem csak akkor, ha megpasszolják. Sok jóra azonban ő sem számíthat, hiszen adott esetben az Olaj például három embert tud rajta rotálni, míg neki igazi helyettese nincs, ha ő nincs a pályán, akkor a mélységi játéka megszűnik a Pécsnek. Bödör 20 esztendős középjátékos, tőle sok mindent várni nem nagyon lehet, a baj az a baranyaiak szempontjából, hogy vele be is fejeződött a felsorolása a négyes-ötös poszton használhatóknak, ráadásul a fiatal kosaras sérült is.

A túloldalon velük szemben ott van az idén az Adria Ligában induló Olaj, aki a nagyon nehéz és döcögős évkezdetet követően kezd szépen magára találni az utolsó két hónapban. Náluk még a téli szünet előtt megvolt az edzőváltás, illetve két játékos is érkezett, ez pedig elég volt arra, hogy Európa harmadik számú bajnokságában is a jobb csapatok közé tartozzanak - legalábbis februárt és márciust tekintve egészen biztosan. Neno Asceric borzasztóan bő, Magyarországon korábban soha nem látott mélységű kerettel dolgozhat, ennek rotálását az esetek döntő többségében eddig elég jól megoldotta.

Kint a James Florence - Horváth Ákos - Szead Sehovics - Simon Balázs - Németh István - Fodor Márton névsor önmagáért beszél, utóbbi az új keret és a játék összeállásával kezd egyre inkább rotáción kívülre kerülni, holott több magyar csapatban hasznos kiegészítő, néhol még kezdő is lehetne. Az Adria Liga által megkövetelt nagyobb tempójú játékot Florence vezérli, és bár az amerikai kisember nagyon sokszor inkább tűnik egy alacsony kettesnek, mint igazi játékmesternek, általában azért sikerül megtalálnia az egészséges összhangot a passzolás és a dobás között. Sehovics nagyon sokat fejlődött vagy inkább higgadt év közben. A szezon elején a saját maga által megteremtett ziccer helyzeteket rendre elhibázta, most már ezekből pontokat ér el és a játék többi elemében - pattanózás, védekezés, társak kiszolgálása - is javult azáltal, hogy láthatóan magabiztosabb lett a befejezéseknél. Horváth, Fodor és Németh a triplák értékesítéséből veszi ki leginkább a részét - még akkor is, ha előbbi képes ennél összetettebb játékra is -, Simon pedig Florence érkezését követően jól irányít csereként is, már amikor lehetőséget kap.

A palánk alatti Báder Márton - Rashad Bell - Ernests Kalve - Szabó Miklós - Brandon Gay - Trepák Zoltán sor talán még ütősebb, mint a kinti hatos - hozzátéve, hogy nagy valószínűséggel Kalve vagy Gay marad majd ki az elődöntőben és a döntőben is, hiszen az Albához hasonlóan a Szolnok is négy külföldivel dolgozik. Báder egész évben bizonyítja klasszisát, még az Adria Liga mezőnyében is a legjobbak között van a teljes szezonra levetítve. Szabó Sehovics mellett messze a legtöbbet fejlődött játékosa a keretnek - ami az ő, illetve a többiek életkorát tekintve nem is nagy meglepetés -, nagyon mélyről jött vissza és kifejezetten hasznos palánk alatti faltörő kos, aki testi ereje ellenére támadásban hasznosabb, mint hátul. Gay és Trepák a triplák értékesítésében jeleskedik - bár az amerikai mutat némi életjelet a játék többi területén is -, Bell pedig a palánkhoz közelebb, egyéni megoldásaival tudja segíteni a csapatot. Kalve érdekes figura, a csapat talán legkomplettebb játékosa, jobb napjain kintről, bentről, elöl, hátul képes vezéregyéniség lenni, de nagyon hullámzó a formája, 20-25 pontos meccseket simán követnek 2-4 pontos találkozók is. Az mindenesetre biztos, hogy a fehérváriakéhoz hasonlóan kitűnően variálható ez a részleg, tele különböző stílusú játékossal, nagyon sok fajta taktikai variációval rukkolhat elő Asceric mester.

Minden tiszteletünk ellenére ez az elődöntő egyértelműnek tűnik - annyira egyértelműnek, hogy a pécsiek egyetlen esélye az, hogy az esélytelenek nyugalmával léphetnek pályára, hiszen az Olaj 11-12. embere is jobb, mint az ő harmadik játékosuk Loesing és Tóth után. Borzasztóan nagy meglepetés lenne, ha a baranyaiak meccset nyernének ezen a hétvégén, amivel nincs is semmi gond, tekintve hogy bár pontos adataink nincsenek a költségvetésekről, a csapatok állományait megvizsgálva valószínűsíthetően a négy együttes közül messze a legkisebb büdzséből ők dolgoznak, míg elődöntőbeli ellenfelük a legnagyobból - ráadásul a Pécs az egyetlen, aki nem a felsőházban játszik a középszakaszban, és komoly esélye van rá, hogy a rájátszásba sem jut be, míg a másik három együttes az első, a második és a harmadik helyen áll jelenleg is a bajnoki tabellán. Bármelyik légiós is marad ki, az Olajnak kötelező ez a győzelem, nagyon könnyedén viszont ők sem vehetik ezt a meccset, két hete hatalmas zakót kaptak, pont Pakson - igaz, az ASE a Pécsnél jóval erősebb csapatnak számít.

A meccseket a DIGI Sport csatorna élőben közvetíti szombaton és vasárnap is!
(A döntőt a DIGI Sport 1-n, a másik három találkozót pedig a DIGI Sport 2-n nézhetitek majd meg)

foto (1, 2) - albakosar.hu
foto (3) - Fekete Zsuzsanna
foto (4) - pvsk-panthers.hu
foto (5) - szoljon.hu