Posztról posztra - csapatról csapatra

Szerző: Kezdő5.hu 2013. Március 22. 13:40:00

Lassan a végjátékához érkezik a férfi bajnokság, az átigazolási időszak lezárult. Nézzünk egy kicsit körbe kis hazánkban, hol, mely posztokon dolgoznak a csapatok külföldről "hozott anyagból", és mely posztokon vetnek be magyar kosarasokat. Annak alapján, mely csapat milyen posztokon szerepeltet külföldieket, a gárdákat el lehetne látni amolyan "légiós kódokkal" - apró szépséghiba: lennének csapatok, amelyeknek ugyanaz lenne a kódjuk.

A legkisebb értéket az Alba Fehérvár kapná, Dzunics Braniszláv együttese az 123-as jelet viselhetné, mivel a szezon nagy részében a Moore-Wood-Hollis (az ő honosításáig) külső légiós sorral játszott. A legnagyobb, 245-ös kód a két vasi csapatot illetné meg. Szombathelyen régóta Kálmán László kezében van a karmesteri pálca, s bár játékosokat váltottak szezon közben, a légiósok a hátvéd az erőcsatár és a center poszton játszottak. Körmenden - főleg amikor Simpson játszott - talán nem volt ennyire egyértelmű a helyzet, de a Komárnóban pattogtató kis amerikai is inkább az eredményességre, mint a szervezésre koncentrált - ez utóbbit meghagyta Rujáknak -, és a Körmend is két magas légióssal játszott végig. A Szolnok helyzete speciális, hiszen az Adria Ligában 4 külföldit szerepeltethetett, sőt ott akár egy négy légiós + honosított ötöst is pályára küldhetett volna a szakvezetés - egy Florence, Sehovics, Kalve, Bell, Gay ötöst. A magyar bajnokikon az Olajnak és a Hollis honosítása után 2 külföldit is szerződtető Albának is nélkülöznie kell 1-1 légióst.

Mindent egybevetve úgy tűnik, 4 olyan csapat marad a bajnokság hajrájára, amelyeknél egyértelműen magyar az első számú irányító: Szegeden e tekintetben - és edző vonatkozásában is - volt némi "útkeresés", de úgy tűnik, a honosított Stefan Fekete lett a megoldás. A Tisza-partiak mellett a Körmend, a Szombathely és a Debrecen (kényszerűségből) irányítása van magyar kezekben.

A külföldi irányító fel- vagy inkább "behozatal" magyar szinten igen markáns. Copeland, Dunn, Florence, Nelson, Loesing, Moore, Rakics, Thomas, Zo' Williams szinte mindegyikük közönségkedvenc saját állomáshelyén. Az Alba 123-as kódja után a Paks és a Sopron következik 125-tel - irányító, hátvéd és center posztokon foglalkoztatva légiósokat. A talán legnépszerűbb "felállás - "kódolva" - a 135-ös, nem kevesebb, mint 4 együttes - Kaposvár, Pécs, ZTE, Nyíregyháza - alkalmazta az irányító-bedobó-center légiós triót.

A mezőny posztokon végignézve sajnos nem látni olyan új ifjú 18-20 év körüli ifjú irányítót, akin már látszik, hogy 5-8 év múlva hosszabb távon megoldhatná mondjuk a magyar válogatott gondjait e kényes poszton...Akik bejönnek, többnyire csak azért, hogy a légiós szusszanjon 2-3 percet...

Ami a ketteseket, hátvédeket illeti, ki kell emelni Mohácsi Mátét (Nyíregyháza) és Kovács Pétert (Pécs). Számukra ez az évad berobbanás, áttörés, vezéregyéniségei csapatuknak. Ugyanez elmondható Zalaegerszegen Gáspárról is, de ő azért annyira már nem a jövő embere, miként a Kaposvárott a védekezésbeli "piszkos munka" nagy hatékonysággal történő elvégzése mellett időnként igen eredményes Drahos sem.

Itt azért légiósok tekintetében árnyaltabb a kép, mint irányító fronton. Szombathely, Körmend, Szeged sokáig kereste a hátvédjét, Sopronban ez egy "elátkozott" poszt volt, a Szombathelyről elküldött Levy viszont úgy tűnik, Pakson beválik...

A bedobó posztokon szembetűnő különbség, hogy míg a légiósok erős felépítésű (a Pécsről most elküldött Legion vagy az egerszegi Hudson és a jászberényi Markovics) és magas, 2 méter körüli kosarasok (a kaposvári Swanston vagy a szezon közben honosított fehérvári Hollis), addig az itt játszó magyar kosarasok többsége (Ferencz, Horváth Á., Molnár A., Vojvoda) nemzetközi szinten inkább kettes alkatúak. Kámán nem, de ő sem a jövő embere. Akik e poszton nemzetközi szinten a (közel)jövőben leginkább "labdába rúghatnak" talán a szombathelyi Will, a Sopronban berobbanó Takács és a Zalaegerszegen meg-megvillanó Kovács Adám. Ők azért még inkább a jövő, a jelen azért még inkább az előbb felsorolt kettes alkattal bedobót játszó kitűnőségeinké. Érdemes megjegyezni a Puszta nevet is,az egerszegi színekben kosarazó fiatalember nem egyszer rukkolt elő bátor, ügyes játékkal.

Ahol - akár még a nemzetközi szintet is nézve - a legjobban "el van eresztve" a magyar férfi szakág, az a négyes poszt. Lóránt Péter mögött azért itthon jó néhány játékos meghatározója csapatának, s szerepelt már a válogatottban - igaz kiemelkedő évadja egyiküknek sem volt, hullámzóan teljesítettek, mégis négyesben "jók vagyunk". Szabó Zs., Körtélyesi, Hendlein, a soproni és a pécsi Tóth, sőt a debreceni Cseh is magyarként alapembere csapatának. Itt légiósként leginkább két szerb fiú, a szegedi Djukics és a jászberényi Dramicsanyin neve ugrik be, no meg a szezon első feléből Körmendről a "támadó specialista" Buljané. A szombathelyi Ivosev is hullámzó játékot nyújt, Nyíregyházán pedig Sitku Ernőnek az élvonaltól való visszavonulásával keletkezett űr.

Centereink is akadnak, magasak, erősek, de Keller Ákosnak akadt már jobb szezonja, Tóth Ádám is sajnos megtorpanni látszik. Szolnokon Szabó Miklósnak jót tett az Adria-Liga, Báder pedig káprázatos szezont fut. A légiósok közül a kaposvári Spica tűnik a legjobb fogásnak, a soproni Barovics a szezon első felében remekelt, Simovic Zalaegerszegen egy jó átlagot hozott. A pécsi Hendley egy szorgos, megbízható, igazi csapatember - extrák nélkül - a nyíregyházi Davis pedig nagyon nagyon - ronda kifejezéssel élve - rá volt szorulva arra, hogy társai kiszolgálják. A körmendi Shaw és a szombathelyi Zagorac inkább négyesek,mint ötösök....Ez volt a magyar férfi NB I egy picit a féri szakág jövőjébe is tekintő posztmustrája - a teljesség igénye nélkül...

foto (1) - albakosar.hu
foto (2) - Szolnoki Olaj Kosárlabda Klub facebook oldala
foto (3) - delfinek.hu