Tüzér tűz - 20.rész

Élénken élt bennünk a Dózsa György úton elszenvedett zakó emléke. Néhány hete a bajaiak behúzódó zónája és raklapnyi támadólepattanója okozta vesztünket. Fogadkoztunk, ez még egyszer nem ismétlődik meg.

Fej-fej mellett haladunk, egyik fél sem tud nagyobb előnyt kialakítani. Szépen szövögetjük akcióinkat, tudatosan mozgatjuk a labdát. Vendéglátóink meglepően visszafogottak ekkor. Többet várnék, mégiscsak 11-3 az otthoni mutatójuk. Kevés gárda mondhatja el magáról, hogy kizárólag csoportja "Nagykutyái" (Törökbálint-MTK, Bonyhád, Tehetséges Fiatalok) ünnepelhettek saját parkettájukon. Vércseként csapunk le az elkapkodott dobások utáni védő lepattanókra és szemvillanás alatt repesztünk 17-0-t. Kintről, bentről, gyorsindításból, ember és zóna ellen. Mindenhonnan betalálunk, a félidőben 42-34 a javunkra.

Nincs örömködés, eltökélt arcok fogadnak az öltözőben. Tudjuk jól, még semmit nem nyertünk. Sőt. Egészen másfajta második húsz perc várható. Apróság, mégis beszédes kép: hosszú-hosszú percek óta melegítünk a fordulásra várva, mikor a Baja kifut a folytatásra. Zengett az öltöző. Azért a Baja-Honvéd, még 2014-ben is pikáns párosítás. Hosszú "Puska" István nem valószínű, hogy irodalmi frázisokkal próbálta feltüzelni embereit..

Iszonyatos hirig veszi kezdetét. Ágfalviék úgy esnek nekünk, mint egyszerű magyar turista a tunéziai három pluszos szálloda "amit-eszel-iszol" svédasztalának. Fröcsög a szaft, térdig a szószban, le a körettel! Nyoma sincs már az első félidő látványos játékának. A négyzetcentiméterekért verítékkel kell fizetni. Érződik a feleken, ezt egyikünk sem ereszti egykönnyen. Előkerül kasza, sarló, kalapács. A csapatok minden hangszeren játszanak. Zárkóznak a sárga-kéket, percről percre csökken az előnyünk. Ma azonban kemények vagyunk, "elhoztuk" magunkkal örökítő-anyag-raktárunkat. Parázs csata bontakozik ki, ahol minden (ész és sportszerű keretek között, természetesen..) megengedett. Írnám boldogan, hogy az egyenlőség zászlója alatt, de ez nem lenne igaz. Nem azonos a mérce, a "Csontzene" karmesterei nincsenek a helyzet magaslatán...

(Reméltem, sohasem kell erről írnom. Szerettem volna az ebben a témakörben kirívó elmaradásokkal küszködő magyar kosárlabda-társadalom általános felfogásával szembemenni. Igyekeztem lépten nyomon, minden lehető platformon hírdetni a játékvezetők tiszteletének, elfogadásának, partnerként történő kezelésének fontosságát. Gyakoroltam és -mindettől függetlenül - a jövőben is gyakorolni fogom a kultúrált viselkedést, korrekt, kétirányú kommunikációt velük szemben. Büszkén leszek a ritka kivételek egyike, aki  magában keresi aktuális sikertelenségének okozóját, felülemelkedve a zsigerileg jövő mocskolódás, vádaskodás, hárítás kínálta könnyebb út csábításán. Törekszem a példamutatásra, írtva saját játékosaimnál is a kórosan berögzült, elkorcsosult megnyilvánulásokat. DE! Van egy határ. Nem leszek szerethető vesztes. Kedves balek. Iskolázottan mértéktartó mártír. Nem hordom a bohócsapkát, és nem hagyom, hogy a Budapesti Honvéd akár egyetlen kosárlabdázója így tegyen. Megadom és megkövetelem a tiszteletet, ám cserébe el is várom azt. Mindenki gyarló, mindannyian hibázunk, de a pofátlanságot nem tűröm...)

...érthető, ha némiképp elbizonytalanodunk. Nem hinném, hogy sok csapat lenne képes a 33-9-es büntetődobás kísérlet arányon felülemelkedve hideg fejjel játszani. Le a kalappal a srácok előtt! Mindezek ellenére reális esélyünk van nyerni. Sajnos azonban Kwame Robert (22 pont, 10/13 mezőny, 11 lepattanó, 37VAL) átlag feletti teljesítményén kívül senki sem hoz extrát elöl. Vannak felvillanásai Stefán Dávidnak (10 pont, 8 lepattanó), akad jó szériája Máté Márknak (11 pont és 2 blokk), amit pedig a Szalay-Szollár duó védekezésben bemutat Hosszú Geri, a B-csoport egyik legkiemelkedőbb pedigréjével rendelkező hátvédje ellen, az valóban nagyszerű.

Az unalomig elcsépelt közhely azonban ismét beköszön. Kosárszerzés nélkül bajosan nyersz kosármeccset. 5/25-ös förmedvény a triplavonalon túlról, megspékelve a dörzsölt profi, Mándity Máté idei kimagaslóan legjobb egyéni performanszával (48VAL), együtt soknak bizonyul. Epikus, csapatszellem kialakításának/megszilárdításának szempontjából remek mérkőzésen, de mégis rendkívül csalódottan kényszerülünk gratulálni a kosárlabdát rajongásig szerető és kiválóan értő bajai közönség vastapsától kísérve.

Az elismerésből vastagon kijár fiaimnak. Együtt harcoltak, vállvetve küzdöttek, ami tőlük tellett, kirakták a parkettára.

Jövő héten következik a 2014-2015-ös bajnoki kiírás utolsó felvonása, az immár teljes kerettel felálló, utóbbi hetekben parádés győzelmeket arató SMAFC otthonában. Hosszú múltra visszatekintő ütközet vár ránk, remélem méltó zárásaként az idei küzdelmeknek.

 

Szép napot és lelki békét Mindenkinek!

Hajrá Honvéd!