Tüzér-tűz 15.rész (6.évad)

Az U20-as döntő fájdalmasan tanulságos tapasztalatai után kellett összekapni magunkat a rájátszás helyosztóira. Ráadásul a kihívó a nagyon masszív Vasas, akik ellen nem lehet nem presztízs meccseket játszani. Kuparendszerű lebonyolítás, ahol minden kosárnak döntő jelentősége lehet.

Tősgyökeres T.T. Olvasóim alátámaszthatják, idén már sokkal kevesebbet "nevesítek" írásaimban. Filozófiám szerint a személyeskedéssel járó rossz hírek öltözőnk falain belül maradnak, míg a név szerinti kiemeléshez nyomós indokra van szükség. Tichov Dominik abszolút és teljes mértékben rászolgált utóbbi kivételre...

Január 12. Honvéd - Pápa Hepp Kupa negyeddöntő mérkőzés. Harmadik perc. Főhősünket csúnya ollóba fogja két ellenfél védő. Óriási esés, fájdalmas feltápászkodás, kényszerű csere. Irány az ügyelet. A diagnózis kulcscsont-lapocka közötti izületnél történt szalag szakadás. Normál esetben féléves kihagyás. Azonnali műtét, majd szigorú gyógytornával töltött időszak. Mentálisan rettenetesen megterhelő - a fantasztikus szakmai munka mellé jó adag emberi támogatást is becsempésző Páli Kati minden erőfeszítése ellenére - monotonitás, ami főleg egy vérbeli csapat és labdajátékosnak valódi kínszenvedés. Domi azonban tűr és dolgozik, dolgozik és tűr. Napról-napra ugyanaz a kotta: jön, öltözik, mozgat kicsit (talán többet és hosszabban, mint tegnap...), derülátóan mosolyog, töretlenül hisz a gyógyulásban, felöltözik és hazamegy. Nyuggerkondimmal bohóckodva gyakorlatilag testközelből követhettem végig a folyamatot. Domi, Katival karöltve fogadalmat tett saját magának. Az U20-as döntőn már ott lesz a csapattal, és talán néhány percre be is szállhat majd...

Rühellem a "bezzeg az én időmben..." kezdetű avíttas példabeszédeket. Kamaszként is csak imádott nagymamám jó modorról tartott illemtan órai miatt nem forgattam unottam a szemeimet ezeket hallgatva. A szituáció másik oldalán elhelyezkedve sem érzek nagyobb kedvet az ilyen típusú hegyi beszédekhez. Minden érának megvannak a sajátosságai. Ami örökérvényűnek tűnhetett egykor, simán idejét múlt agyrém lehet néhány évtizeddel később. Ettől függetlenül vannak jelenségek, amik a mai rohanó, felszínes, "mindent-akarok-most-akarom-erőfeszítés-nélkül-akarom" világban komoly homlokráncolást okoznak edzőként. A munka tisztelete, a fejlődésért hozott áldozat irányában tanúsított alázat, valamint a fegyelemmel és önbizalommal felvértezett kitartás manapság csupán az értelmező kéziszótárban megtalálható poros rébuszok...

Erre itt van egy teljfölszőke üstökű csendes ifjú sportember, aki kitűzi a célt, állhatatosan dolgozik, nehézség esetén sem adja fel, és akaratán kívül a magyar kosárlabdázás rekordbajnok csapatának jelképévé válik. Annyi szívfacsaró csalódás, ököl és állkapocs-szorítós hátbaszúrás után ő lesz a sokszor komoly elbizonytalanodással járó víziómban a remény megtestesülésévé. 

Már Szolnokon egészen elképesztő teljesítményt nyújtott nagyjából három és fél labdás edzéssel a háta mögött. Magasan ő volt csúfosan leszerepelő gárdánk legjobbja, a semmiből. A Vasas elleni párharcban pedig akkor lépett elő, amikor már úgy tűnt senki sem képes rá. Valódi közönségcsalogató összecsapás volt a visszavágó. A két budapesti rivális 81 kihagyott dobással és 55 eladott labdával riogatta a kilátogató nagyérdeműt. Irtózatos iszapbírkózás folyt a vonalak között, ahol a pasarétiek sokáig magabiztosan őrízték az első mérkőzésen megszerzett hatpontos előnyüket. Faragtuk, faragtuk őket és a hátrányt nem különben. Sokszor úgy tűnt, sikerül túllendülni a lélektanilag döntő 5-8 pontos határon, ám mindig jött egy megmagyarázhatatlanul banálisnak tűnő eladott labda vagy kihagyott dobóhelyzet...

És ekkor jött el Tichov Domi ideje. Előbb másfél perccel a vége előtt bebombázott egy kegyetlen triplát, hogy aztán a mérkőzés és a párharc érdemi lezárásaképp a rá jellemző könnyedséggel küldje helyére a védjegyének számító kétlábról elengedett, floater-középtávolit...

Ezzel hivatalosan is eldőlt, idén az utóbbi húsz év legjobb felnőtt bajnoki eredményét érjük el! Hogy ez egészen pontosan mit jelent, a BKG-Príma SE elleni oda-visszavágó után derül ki.

Soraimat egy torokszorító hír kapcsán zárom, ahol ismételten rádöbbenek, semmi, de tényleg semmi nem számít, csak egészség legyen. Minden más lényegtelen kiegészítő csupán életünk folyamán. Sajnos önzésünk és hálátlanságunk határtalansága miatt ezt is, mint oly sok mindent, evidenciának veszünk...

Gereben Livi! Harcolj, küzdj, higgy, soha ne add fel, és győzni fogsz életed harcában!

 

Szép napot és lelki békét Mindenkinek!

Csak a Honvéd! 

Fotó, Slide - Budapesti Honvéd Kosárlabda Akadémia facebook