Tüzér-tűz 16. rész (8. évad)

Elnézésedet kérem, Kedves Olvasóm! Sem frappáns, sem pedig értemes cím nem jutott eszembe a TT.16 kapcsán. Maradt a kattintásvadász megoldás, nézzétek el nekem...

Szó sincs sem mennyről, sem pokolról. Az élsport lényege pontosan az, hogy nagyszerű győzelmek és fájó vereségek esetén ugyanúgy képes legyél megmaradni egy érzelmileg stabil, kiegyensúlyozott és józan állapotban. Ahogy nem szálltunk el a mámortól a Nyíregyáza-verés, úgy nem vagdossuk az ereinket a Salgótarján és a MAFC elleni vereségek után. 

Rádonyi Kristóf több okból a legjobb barátom. Az egyik a sokszor kéretlen, de az én szememben nagyon becsülendő, sallang és mindenféle felesleges háttérgondolatot mellőző véleménynyilvánítása. Egyfajta élő lelkiismeret számomra, aki görbe tükröt tartva segít a fentebb említett fókuszt a megfelelő pozícióban tartani. A műegyetemisták elleni elképesztően izgalmas örökrangadónk után két fontos meglátása volt.

"- Az egylabdás meccsek mindig a vezetőedző felelőssége. Ez már a negyedik ilyen volt idén, Puskás. Valamit nem csinálsz jól..."

Zsigeri reakcióként az ember csípőből ágálna ezen megállapítás hallatán. Ez nálam sincs másként, azonban szemen köpném magam, ha nem szállnék magamba és gondolkodnék el ezen az elsőre kíméletlen, ám nyilvánvalóan valóságtartalommal bíró véleményen. Teszem mindezt a feleslegesen szánalmas műmártír szerep magamra erőltetése nélkül, a lehetőségekhez képes leginkább eltávolodva az általam sokszor talán túlságosan pozitívan megítélt csapatom irányába mutatott szeretetemtől. Kifogáskeresésnek nincs helye. Rövid távon nyújtana némi megkönnyebbülést, viszont a felelősség nem vállalása egyenes út a csapat feletti irányítás elveszítéséhez. Ráadásul hosszú évek óta papolok erről a játékosaimnak, ezért ha így tennék, elveszíteném a legfontosabb edzői erényt: a hitelességet.

"- A francba Puskás, sajnálom. De nézd a jó oldalát, idén valóban van tartásotok!"

Elmondhatatlanul fontos egy csapat, közösség esetében ennek meg vagy nem megléte. Az idei gárdám ebben a tekintetben is különleges. Vénülő fejjel és aggyal kitörlődnek nyolc év emlékei, azt azonban a kétely legkisebb szikrája nélkül pötyöghetem: ennyire összetartó, a másikat elfogadó és a közös siker érdekében bármilyen kompromisszumra képes csapatom sosem volt ezidáig. Ezek a Srácok az utolsó utáni pillanatig vállvetve harcolnak, hírből sem ismerve a "feladás" kifejezést. A Salgótarján és a MAFC ellen is olyan gödrökből rángatták ki egymást, amelyek láttán egy átlagos csapat lemondóan legyintett volna, mondván nincs esély...

Keserű pirula ez a két vereség, és ezeket nekünk férfiként kell viselnünk. Ahogyan nem lettünk az összkép szempontjából jobb csapat a Nyíregyháza legyőzésével, úgy nem váltunk rosszabbakká a két thriller elveszítésével sem. Sőt! Amennyiben tényleg megvan bennünk az a fajta kollektív erő, amikor a tagok tehetsége, akarata és hite összeadódva képes a kívülállók által gondolt esélyekhez képest magasabb teljesítmény elérésére, akkor komolyan profitálhatunk a most mögöttünk tudott hét eseményeiből. 

Én sziklaszilárdan hiszek ebben. Ezen szellemiség keretein belül fogom kielemezni a saját hibámat, felülbírálni a téves döntéseimet, mert amikor az élet újra hasonló próbatétel elé állít bennünket, készen kell állnunk a sikerre. Nem csak veszíteni, győzni is meg kell tanulni.

Szerdán valódi háború vár ránk, ami többet jelent majd számunkra, mint egyszerű kosárlabda mérkőzés!

 

Szép napot és lelki békét Mindenkinek!

Csak a Honvéd! 

 

 

A magyar kosárlabdáról szóló cikkeink elkészülését a PEAK Sport Magyarország támogatta.

Fotó, Slide - BHSE facebook, honved.hu